Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Erdőkert

Régóta tervezett bejegyzés következik, egy olyan témában, ami mindenkit érint, akinek kertje van. Az ezzel kapcsolatos döntések sok munkát, energiát és környezeti terhelést spórolhatnak meg, vagy generálhatnak és alapvető kihatással vannak egy kert ökológiai állapotára is.

20191031-Gyepkezelos-01.JPG

 

Nevezetesen: Hogyan kezeljük a fásszárú növények közötti füves területeket minél kevesebb befektetett munkával úgy, hogy az a kert javára váljon, egyben élhető is legyen – esetünkben az erdőkertben, de ez a kérdés bármilyen gyümölcsös, vagy kert esetében is felmerül. Mi az erdőkertünkben, a természet mintájára, a csemeték és fák alatti területet igyekszünk mulcsozni vagy takarónövényekkel betelepíteni, de ennek mikéntjeit még mi is most próbálgatjuk, ez a bejegyzés most nem erről fog szólni, hanem a fák közötti területek kezeléséről. Az elmúlt öt évben igen sok tapasztalatra tettünk szert a témában, és mostanára nagyjából kialakult egy egészen szofisztikált gyepkezelési algoritmusunk, ami nekünk ezen a területen jól bevált. Valószínűsítem, hogy más ember más kertjében kis eséllyel lesz pont ugyanez a nyerő stratégia, de azt is, hogy a tapasztalatainkat sokan találhatják hasznosnak, és kifejezetten jók lehetnek kiindulásképpen, például ha valakinek van egy nagy kertje, és nem szeretné a fél életét fűnyírással tölteni.

 

...
7764 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

Újabb év – immár a negyedik – a kertünkben. Ahogy egyre több mindent csinálunk, úgy követünk el egyre több kisebb-nagyobb (szerencsére zömmel inkább kisebb) baklövést a kertünkben, hogy aztán ezek által mindig kicsit okosabbak legyünk. A kertünk összességében (szerintünk legalábbis :-D) nagyon szépen alakul, és eléggé azon az úton halad, amit néhány éve elképzeltünk magunknak, ez a bejegyzés most zömmel mégis ezekről a kudarcokról és tévedésekről fog szólni, mivel ezek nagyon tanulságosak.

 

20170627-Apro-tanulsagok---01.JPG

 

 

...
3728 megjelenés

Az idei már a harmadik szezonunk, amikor növényeket ültetünk, és egyben az első olyan, amikor a vegetációs periódus nagy részében már itt is laktunk. Ezzel persze jóval könnyebb lett az életünk, úgyhogy idén minden eddiginél több növényt sikerült elültetnünk. Most, hogy a fagy végül bezavart minket, végre van időm rendbeszedni a rengeteg papírfecnit és feljegyzést, leadminisztrálni a sok új jövevényt. Én is meglepődtem, amikor összeadtam: idáig 130 hasznos évelő növényt tartok számon az erdőkertünkben, amiből majdnem 100 fajt mi ültettünk. Van ugyan pár, ami „csak” valamilyen ökológiai funkciót tölt be, de azért ezeknek a növényeknek a túlnyomó többsége közvetlenül is hasznos lesz számunkra. Jól hangzik, ugye? (A képen egy meglehetősen trópusi kinézetű csemeténk, egy szívdió – Juglans ailanthifolia var. cordiformis.)

 

20170116-Minek-a-sok-fura-noveny---01.jpg

 

 

...
5457 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

 

Még mindig alig merjük elhinni, de elkészült a házunk, és már vagy két teljes hónapja itt lakunk az erdőkertünk közepén! Ezzel új korszak kezdődött az életünkben, és a kertében is. Véget ért az állandó ide-oda ingázás, a rengeteg csomagolás és logisztika. Azt már most érezni lehet, hogy sokkal gyorsabban alakul így a kert, és sokkal jobb döntések születnek attól, hogy itt vagyunk, és többet látunk belőle. Következzen egy kis összevissza összefoglaló, pár apróság és gondolat az első heteinkből, megérkezésünk örömére!

 

A permakultúra valahogy tényleg átformálta a gondolkodásunkat, és ez most, egy új élet berendezésekor, különösen hasznos. Például tudatosabban keressük a dolgok helyét a házban/kertben. Ha valamivel nagyon küszködnünk kell, akkor az még nincs a helyén, legyen az növény, tárgy vagy bármi egyéb. Mint ez a jiaogulan (Gynostemma pentaphyllum). Itt pont én voltam a makacs: hetekig néztem, ahogy küszködik a napon, mert valamiért a fejembe vettem, hogy abban a bizonyos ablakban néz ki jól. Aztán meguntam, áttettem egy olyan ablakba, ahol szinte egész nap árnyékban van, és azóta alig kell felé nézni, mégis gyönyörű. Ilyen kis apró áthelyezésekkel alakulunk, lesz egyre gördülékenyebb az életünk és jobb a kertünk.

 

...
3417 megjelenés

Ugyan már javában benne vagyunk az újévben, de én csak azért is írok egy rövid évösszegzést. Annyi minden történt velünk tavaly, jól esik egy kicsit örülni neki, hogy milyen szépen alakul a kis életünk. Számomra a tavalyi év meglepő élménye volt, hogy a kertünk – az idáig meglehetősen extenzív bánásmód ellenére – elkezdett a nullától számottevően különböző terméssel megajándékozni minket. Ennek örömére ebben az idei évösszegző írásocskában a terméssel/termőre fordulással kapcsolatos tapasztalatokról fogok egy kicsit többet írni. Íme, ilyesmik történtek velünk a tavalyi (2015-ös) évben:

 

Például ez: egy szép júniusi napon vonattal mentünk le valamiért a kertbe úgy, hogy előtte hetekig nem voltunk ott. Rendesen nehéz volt beverekedni magunkat a hatalmas füvön és keresztbe-kasul kacskaringózó szőlőindákon keresztül, majd amikor szokás szerint körbejártuk a kertet, a dzsindzsában itt is-ott is fincsi gyümölcsöket találtunk, kicsi fiunk nagy örömére. Végül összeszámoltuk: hét féle gyümölcsöt termett egyszerre, amiből hatot mi ültettünk az előző évben. Persze az összmennyiség nem túl nagy, talán ha két kilót teremtek az újonnan ültetett bokraink összesen, de azért ez ennyi idő után és ennyi odafigyelés mellett nekem jól esett. Sok mindenkinek az az egyik első reakciója, ha az erdőkertesdire terelődik a szó, hogy aha, ez valami erdő, akkor olyan 15-20 év, mire elkezd teremni, ugye? Hát szerencsére nem. :-)

 

20160211-Kis-osszegzess---01.jpg

...
2800 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

 Az idei már a második erdőkertészkedős évünk. Ez alatt a két szezon alatt a legrendszeresebb, mondhatni egyetlen igazán rendszeres munkánk a kertben a mulcsozás volt. Pontosabban Balázs kaszált (mihez is kezdenék nélküle…) én pedig mulcsoztam. Ez a két tevékenység tette ki a kert rendben tartására szánt munkának vagy 80 %-át, úgyhogy ez alatt az idő alatt egészen meghitt viszonyba keveredtünk a legkülönfélébb mulcsanyagokkal, és a tapasztalatok is elkezdtek gyűlni. Ezekből jön most egy kis ízelítő sok-sok képpel (utóbbiak a szokásos változatos minőségben).

 

Icipici bevezető azok kedvéért, akik esetleg még csak most kezdenek ismerkedni a permafondormányokkal: mulcsnak hívjuk, amikor valamilyen anyaggal takarjuk a talajt. Maga az anyag legtöbbször növényi eredetű, például szalma, széna, fűnyesedék, faapríték, fenyőkéreg, ilyesmik, de elvileg lehetne az kő, kavics vagy műanyag fólia is. A mulcsozásnak számos előnye van a növényekre nézve, és elég sok munkát tud megtakarítani a kertésznek: alatta tovább kitart a nedvesség, képes elfojtani a növényeinkkel versengő gyomokat, véd a kemény fagyok ellen és a növényi eredetű szerves mulcsanyag bomlása során tápanyagokkal látja el a növényeket (sőt, tulajdonképpen a talaj a felszínen lévő szerves anyagból és az alatta levő alapkőzetből keletkezik a talajlakó élőlények munkája során). Ez az elméleti blabla, viszont az ördög ismét a részletekben rejlik: milyen anyaggal, milyen vastagon, hol és mikor? Amikor tavaly elkezdtünk dolgozni a kertben, tudtam, hogy a mulcsozás fontos tagja lesz az eszköztárunknak, de sok volt bennem a félsz is. Lehet, hogy csak mázlink volt, de ezek a félelmeim idáig szépen sorra mind megdőltek, így egyre bátrabban mulcsozok, csak néhány apró szabályra figyelek oda (a képen kínai articsókák - Stachys affinis - nőnek az egyik mulccsal gyommentesített ágyásunkban).

 

20151218-Alakul-a-mulcsdiverzitas---01_20151218-134543_1.jpg

...
8717 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

Kis beszámoló és néhány tanulság az idei nyarunkról. Volt két hónap szárazság minimális csapadékkal és ezalatt vagy négy elég durva hőhullám (35-39 fokos maximumokkal és 1-2 hét közötti hosszal), ezekre még emlékszünk. Dübörög az éghajlatváltozás, sajnos jobb, ha szokjuk. Nekünk viszont idén rengeteg időnket és energiánkat emésztette fel az építkezés elindítása (épül a házunk, juhuhujj! :-)), úgyhogy idén nyáron a kertnek, azon belül a majdnem 30 db tavaly ősszel ültetett, és a telet túlélt csemeténknek szinte egyedül kellett boldogulnia. Oké, a kifejlett fák és bokrok mindennél jobban bírják a nyári hőséget és szárazságot a mélyre hatoló gyökereikkel, nem véletlenül akarunk mi erdőkertet. No de azért a két literes konténerekből kiültetett elsőéves csemeték…

 

Ilyen piszkafa növényekről van szó (vérbarack), ez pl. tavaly őszi kép, közvetlenül ültetés után:

 

 20151004-Szarazsag-nem-fogott-ki-rajtunk---1-piszkafa.jpg

...
Címkék erdőkert
2802 megjelenés

Most pedig jöjjön az idei első bejegyzés: némi beszámoló az első telünkről. Tavaly ültettünk csomó mindent (lásd itt és itt), és bizony kicsit azért izgultam, hogy mi marad meg belőlük. Oké, a tavaszi ültetésű bokrok mind szépen megeredtek, de azért ezek elég életrevaló növények voltak. Elöljáróban: bár voltak veszteségeink, a növények nagy része túlélte a telet, mi pedig okosabbak lettünk jópár tanulsággal. Jönnek is mindjárt sorban.

 

Előbb azonban egy kis bevezetés. Tavaly nyáron, amikor elkezdődött az őszi ültetés tervezése, először azt kellett kitalálnunk, hogy mi alapján válasszunk a hosszú „mi mindent lenne jó kipróbálni” listánkól. Egyrészt adott volt, hogy ez a rész lesz legmesszebb a házunktól, így sok olyasmit terveztem ide, ami nem túl igényes, és előreláthatólag nem kell vele sokat törődni (mondjuk lássuk be, szerencsére a fák és bokrok jelentős része ilyen). Ráadásul ez az egész telkünk legmélyebben fekvő része, úgyhogy ennek a területnek egy részén megkötést jelent a tavaszi magas talajvíz. Éppen ezért ide terveztem minden vizet tűrő, vízkedvelő növényt - szerencsére meglepően sok ilyet találtam a listáinkon. Ezeken túl viszont a fő-fő szabály, amit megpróbáltam követni, ennyi volt: csak minél vegyesebben. Van ugye egy olyan – permakultúrában igen sokat emlegetett – mondás, miszerint „Ne tégy mindent tojást egy kosárba”. Ennek a szabálynak az első komoly telepítéskor pláne nagy jelentősége van, hiszen még nem sokat tudunk a területről, így minél több féle növényt ültetünk, annál kisebb eséllyel bukunk nagyot. A gyakorlatban ez nálunk ilyesmiket jelentett:

 

1. Nagyon vegyesen válogattam család szempontból (a növények kb. 30 %-a rózsaféle, kb. 20 %-a N-kötő, a többi meg sokféle egyéb vegyesen).

...
3381 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

Lassan teljes egy éve a mienk ez a kis darab föld. Az elmúlt hetekben-napokban sokat beszélgettünk-gondolkodtunk az idei évünkről, ennek van itt az ideje, no. Arról, hogy mit is okozott a kert az életünkben, hogy olyan irányba tartunk-e, ami kedvünkre való. Különösen sokat beszélgettünk az erdőkert-projekt egy vetületéről: arról, hogy az előzetes elképzeléseinkhez képest, illetve abszolút-értékben mennyi munkával járt az erdőkert-telepítés és a kert rendben tartása. Ez egy nagyon fontos szempont. Sokan hüledeztek, amikor meghallották, hogy mekkora telket akarunk, hiszen sokaknak van tapasztalata arról, hogy egy átlagos méretű kert mennyi vég nélküli robottal jár, mi pedig ennél bő 3x nagyobbat vettünk végül (3300 nm), pedig szabadidőnk nincsen sok. Biológusként azonban nagyon sokféle természetvédelmi célú élőhelykezelésbe kóstolhattam bele, ami számomra jóval hihetőbbé tette a permakultúrának azt az alapgondolatát, hogy ha kertjeinket a természetes társulások mintájára alakítjuk, akkor fenntartásuk a természetes társulásokhoz hasonlóan tényleg kevés munkát igényel majd. Talán ez adta a bizalmat, hogy mégis bele merjünk vágni.

 

Most pedig jöjjenek a tapasztalatok, következzék az első évünk munka szempontból, mivel szerintem ez elég tanulságos, és sok erdőkertészettel szimpatizáló sorstársat érdekelhet. Egyben buzdítanék mindenkit, aki úgy olvassa ezt a blogot, hogy vannak saját tapasztalatai a témában, hogy azokat alább ossza meg bátran mindannyiunk okulására!

 

Mennyit dolgoztunk?

...
3416 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

Lassan közeledünk az első év végéhez. Kezdünk összeismerkedni a kertünkkel, és ezzel együtt egyre inkább otthon érezni magunkat benne. Az elmúlt időszak alatt ilyen-olyan formációkban elég sok családtag, barát és mindenféle rendű-rangú ismerős megfordult a telken. Vérmérséklettől függően az emberek nagyon különbözőképpen viszonyulnak a kicsit rendetlen, kicsit szokatlanul nagy, de már most is eléggé élettől lüktető kertünkhöz, egy dologban azonban a látogatók 90 %-a egyet szokott érteni: aki csak meglátja, elszörnyülködik a 800 nm bozótunkon (valójában felhagyott gyümölcsös idős gyümölcsfákkal, benne cserjékkel és tisztásokkal). Szinte kivétel nélkül óvatosan, vagy kevéssé óvatosan, de elő szoktak hozakodni vele, hogy és ezt hogyan fogjuk innen tudni eltűntetni? Egyesek ajánlják a dózert, mások a glialkát, és ennél a résznél mindenki nagyon szokott sajnálni minket. Én meg attól függően, hogy éppen hogyan sikerül, néha mondok valami frappánsat, néha elkezdem kifejteni, hogy miért nem baj a bozót, néha meg csak hebegek-habogok. A vége általában udvarias, bár értetlen hallgatás, hiszen egyáltalán nem tervezünk bozóteltúrást. Az elmúlt héten ez a történet vagy háromszor ismétlődött meg, mi viszont olyan sokat kaptunk ettől a bozóttól, hogy nagy igazságtalanság lenne nem megvédenem, ha máshol nem sikerül, legalább itt, írásban. Úgyhogy íme, mérgemben jól összeszedtem, hogy mi mindennel szolgált minket csak idáig:

 

 20141008-Eljen-a-bozot---dzsindzsa.jpg

 

 

...
4099 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

Ahogy egyre több gyakorlati kérdésben kell döntést hoznunk a kertünkben, azt vesszük észre, hogy mindent másképp kell csinálni, mint a konvencionális kertészetben, az eredmény pedig szívdobogtatóan izgalmas! Ma az egyik legfeltűnőbb ilyen különbségről szeretnék írni: a holtfáról. Alapból nem nagyon szeretünk elhalt növényi anyagot látni a kertjeinkben, talán mert az olyan rendetlen. Ebben az erdőkertészet erősen különbözik attól, amit megszoktunk. Hiszen azt szeretnénk, hogy a kertünk nagyjából úgy működjön, ahogyan egy erdő, mert így tud a természetes rendszerekhez hasonlóan önműködő és stabil lenni. Márpedig ezekben vannak termelők (növények), fogyasztók (állatok) és lebontók (akik elhalt szerves anyagot esznek: bacik, egysejtűek, gombák, fonálférgek, ízeltlábúak és ki tudja, még ki mindenki). Ha viszont egy kertben nincs sok-sok elhalt növényi anyag, akkor nincsenek lebontók sem, vagyis nem működik az anyagok körforgása. Mint egy háromlábú szék két lábbal...

 

A természetes erdőkben irgalmatlan mennyiségű holtfa van, olyan sok, amilyen sokat alig tudunk elképzelni, mivel manapság gyakorlatilag nincs természetes erdő. Képzeljetek el egy átlagos hazai gazdasági erdőt, amilyenekben kirándulni szoktunk, és a benne levő holtfa mennyiséget szorozzátok fel minimum 10-el... Én láttam a hazai néhány erdőrezervátumból kettőt, amik közelítik a természetes állapotot, ezekben alig lehet járni a kidőlt fatörzsektől.

 

Miért írtam le mindezt? Mert egyre inkább úgy érzem, hogy az egyik fontos szempont, amiben egy ökoszisztémaként működő kert különbözik egy „simától” a sok-sok holtfa jelenléte. Valahogy érzem, hogy ez a helyes irány. Úgyhogy igyekszünk sok faanyagot felhalmozni. De nem csak úgy, hiszen ez a kertünk, amiből azt szeretnénk, hogy a többi teremtmény mellett nekünk is sok hasznunk származzon. Úgyhogy mindenféle furmányos technikákat fogunk kipróbálni, amikkel a holt faanyagot a szolgálatunkba állíthatjuk.

...
4160 megjelenés

A telek valamikor a tél végefele került a birtokunkba, és valahogy azt gondoltuk, jó ideig még nem sok minden fog változni az életünkben. Örülünk, és néha nézzük, ahogy alszanak a fáink, hiszen tél van. Ehhez képest egy hét múlva azon kaptuk magunkat, hogy kartonpapírt kunyerálunk a környező boltokban, azt számolgatjuk, hogy hány zsákot kell megtölteni lombbal, ha valahány m2-en 10 cm borítást szeretnénk... Az életünknek ez a felbolydulása kicsit váratlanul ért minket, de közben nagyon-nagyon jó érzés is volt egyben.

 

Ebben a bejegyzésben az első komolyabb akciónk néhány tanulságát szeretném megörökíteni. Anyu már jó ideje tartogat nekünk pár cserjét, amik az ő kertjében nem fértek el. Mivel a tavasz ilyen hamar jött, ezeket hamar el kellett ültetni, mielőtt nagyon hajtásnak indultak volna. Ezzel jól előre szaladtunk, hiszen azt képzeltem, hogy hónapokig csak tervezgetni és gondolkodni fogok, de az élet folyik, a bokrok nem várnak, és ez így van jól.

 

Ha szokványos kertészek lennénk, ez úgy zajlott volna, hogy fogjuk a bokrokat, kiás, átszállít, beás valahova, kész. De mi nem szokványos kertészek vagyunk, és hogy a permakultúra mennyire másképp működik, azt most tapasztaltam meg először igazán a gyakorlatban. Először is a projekt nem ott kezdődött, hogy kiás. Hanem ott, hogy felírtam egy papírlapra, hogy miket kapunk, aztán leültem egy halom könyv mellé, és elkezdtem olvasni. Aztán netezni. Aztán gondolkodni. Összegyűjtöttem, hogy mit lehet tudni az adott növényekről: mi az eredeti élőhelyük, milyen szerepet töltenek be a társulásukban. Mekkorára nőnek, milyen igényeik vannak, és mit csinálnak, ami esetleg más fajoknak jön jól. Magam is meglepődtem, hogy mennyi újat tudtam meg. Tudtátok, hogy a piros ribizli szinte az egyetlen a gyümölcstermő cserjék között, ami jól bírja a teljes árnyékot? Hogy a goji-bogyó jól passzol a diófához, mivel azon kevés növény közé tartozik, aminek nem árt a juglon (ahogy a burgonyafélék családjának számos más tagjának sem)? Vagy, hogy a homoktövis mindent tud, ami egy jó dajka-növénytől (nurse-plant) elvárunk? Miután eleget olvastam, kb. 1 hétig pihentettem az infókat, és gondolkodtam. És szép lassan kialakult, minek hol lesz a helye. A ribizlik tökéletesen illennek a gyümölcsfa-guildekbe, a piros ribizliket egy almafához, a feketét egy szilvafához társítjuk. A goji egy leendő diófa déli oldalára kerül, a homoktövisek pedig annak a nagy gyepnek a szélére szélvédelemnek, ahova ősszel már fákat szeretnénk ültetni. Persze könnyen lehet, hogy egy ilyen agyalós hét után is lövünk bakot, de talán kevesebbet.

...
4869 megjelenés

Beküldve - - - Erdőkert

Most kezdődik életünk valószínűleg egyik legnagyobb kalandja: nekikezdünk egy erdőkertnek, és reméljük, ez az ötletünk mostantól végigkíséri majd az életünket. Már egy ideje motoszkál a fejemben, hogy erről érdemes lenne blogot írni. Ez jelentene némi plusz motivációt arra, hogy rendesen dokumentáljam az eseményeket, segítene rendezni a gondolataimat, és a tévedéseink és sikereink talán felesleges köröket spórolnának meg másoknak, hiszen tudom, hogy nem vagyunk egyedül. Úgyhogy megpróbálom.

 

Mi az az erdőkert? Most az egyszer, az elején, leírom, hogy én mit értek erdőkert alatt, mivel ez egy kicsit előrevetíti, hogy miről fog szólni ez a blog. Egy erdőkert olyan sok-sok fajból álló, gondosan megtervezett rendszer, ami azt az állapotot utánozza, amikor a természetben a bozótból erdő lesz: vannak benne nagyobb és kisebb fák, bokrok, sok-sok évelő lágyszárú és kúszónövények. A fák ritkán állnak, így sok-sok fény jut az alsóbb szintekre. Benne a növények szinte mind ehetőek, de legalábbis hasznosak valami módon nekünk, vagy a rendszernek. Szóval terem benne kaja. Sok kaja, hiszen a mérsékelt övi példák alapján egy erdőkert a legintenzívebb szántóföldi gazdálkodással is felveszi a versenyt hozamban. Ha jól sikerül, akkor a munka nagy része a betakarítás, a talaj nem romlik, hanem épül, és a rendszer egésze egészséges anélkül, hogy a növényvédelemmel külön foglalkozni kellene. Ráadásul igen ellenálló az éghajlati szélsőségekkel (pl. tavaszi szárazság, nyári aszály, viharok) szemben, rugalmasan képes alkalmazkodni a melegedő klímához, rajtunk kívül sok-sok élőlénynek ad otthont, és, mint minden harmonikus rendszer, szép is egyben. Nem csoda hát, ha beleszerettem. Trópusokon nagy múltja van az erdőkertészetnek, mérsékelt övben a legidősebb erdőkertek talán 30-40 évesek lehetnek. Ezek szuperül működnek, szóval a koncepció életképes mérsékelt övön is, de tőlünk zömmel nyugatabbra vannak, felénk még csak elvétve, pedig nekem mély meggyőződésem, hogy ez az erdőkertesdi nagyon idevaló.

 

Rólam: Engem a Jóisten impulzusok igen fura kombinációjával áldott meg idáig, mintha tudatosan készítgetett volna erre a pályára. Rengeteg agrármérnök és kertész felmenővel, biogazdálkodó anyukával indított, hogy aztán ökológiát, természetvédelmet, sőt erdőökológiát tanuljak évekig, némi növényrendszertannal megspékelve. Aztán jött a permakultúra és az erdőkert. Ez a rengeteg féle szemléletmód egyrészt szuper, másrészt nem könnyű. Próbálom úgy kihasználni ezt a sokféle innen-onnan hozott tudást, hogy egy felesleges kapavágást se ejtsünk a kertünkben a hagyományos irányzatok nyomására.

...
7364 megjelenés