A permakultúra a kapcsolatok tudománya. Az ökológia egyik alaptézise az, hogy bármilyen változás a rendszer egyik elemében, a teljes rendszerre kihat. Egy ökológikus rendszer akkor stabil ha sok benne a kapcsolat. Minden életforma több tíz, ezer, millió másik lénynek teremt lehetőséget az életre. Ehhez hasonlóan a permakultúrás tervezésnél nem kell semmi újat kitalálni, csupán ezt a mintázatot lemásolni. Vagyis arra törekedni, hogy minél több legyen a kapcsolat. A kapcsolatok az egyes elemek között sokkal fontosabbak, mint maguk az elemek.
2012 Permakultúra bevezető tanfolyam Hosszúhetényben: Web of Life című játék, ami szépen szemlélteti mi történik, ha egy-egy élőlény kipusztul az ökologikus rendszerben
Talán az egyik legfontosabb küldetésünk, amire a permakultúra tanít, hogy újra építsük a kapcsolatunkat a Földdel, a természettel, a családunkkal és a közösségünkkel.
Nemrégiben láttam egy videót, ami elgondolkodtatott és inspirálta ezt a bejegyzést:
Döbbenetes belegondolni abba, hogy ebben a rohanó világban milyen erózión mennek keresztül az emberei kapcsolataink. Családtagok, akik évtizedeken át nem beszélnek egymással. Valaha legjobb barátok nem köszöntik egymást, ha találkoznak. Szomszédok nem ismerik egymást, különösen a paneldzsungelekben.
Hogy kerülhettünk ide? Mi a megoldás? A videóban arról beszél az úriember (75 év kutatásának tapasztalatából), hogy nem a pénz és nem a hírnév hozza meg a boldogságot, ahogy azt az emberek nagy része hiszi.
Hogy akkor mégis mivel van kikövezve a boldogsághoz és a hosszú élethez vezető út? Nem mással, mint pozitív emberi kapcsolatokkal.
Sokkal tovább élnek és alapvetően boldognak tatják magukat azok az emberek, akiknek sok barátjuk van, jól kijönnek a családtagokkal és olyan környezetben élnek, ahol az emberek számíthatnak egymásra.
Ezzel szemben a magány megöl. Pont.
Nem arról van szó, persze, hogy akkor rózsaszín felhőben kell úszi örökkön-örökké. Minden kapcsoltban vannak hullámvölgyek és hullámhegyek. Szörfözni kell megtanulni. A problémákban megkeresni a megoldást. Gergővel azt szoktuk mondani egymásnak, hogy nem az a lényeg, hogy ne veszekedjünk a gyermekünk elött, hanem, hogy azt is lássa, hogyan mászunk ki egy-egy konfliktus helyzetből.
Minden kapcsolat munka, sok-sok munka. Jaj, lenne mit mesélni... Ugyan úgy ahogy egy permakultúrás rendszer is gondoskodást igényel, az emberi kapcsolataink is állandó figyelmet és gondoskodást igényelnek.
Persze, most nem úgy írom ezt, mint valami nagy bölcs, akinek aztán minden kapcsolata olyan önfeledten pozitívan alakul. Ah, jaj, dehogy is. Bárcsak jobb lennék ebben. Mindenesetre a fent említett videó inspirált arra, hogy elgondolkodjak ezen és újabb lépéseket tegyek azért, hogy megismerjem a kicsit távolabbi szomszédokat is, vagy előszeretettel nyalogatott sebeket engedjek el.
Remélem téged is megmozgat ez a téma. Nemigen szoktunk ilyesmiről túl sokat beszélni, ezért nekem is egy kicsit nehezemre esik összeszedni a gondolataimat. Te mit gondolsz és/vagy érzel az emberi kapcsolatok fenntarthatóságával, pozitívvá tételével kapcsolatban? Te mit teszel a kapcsolataidért; hogyan dolgozol meg a boldogságodért?
Madárfüttyös szép napokat kívánok.
Vitka