Újabb év – immár a negyedik – a kertünkben. Ahogy egyre több mindent csinálunk, úgy követünk el egyre több kisebb-nagyobb (szerencsére zömmel inkább kisebb) baklövést a kertünkben, hogy aztán ezek által mindig kicsit okosabbak legyünk. A kertünk összességében (szerintünk legalábbis :-D) nagyon szépen alakul, és eléggé azon az úton halad, amit néhány éve elképzeltünk magunknak, ez a bejegyzés most zömmel mégis ezekről a kudarcokról és tévedésekről fog szólni, mivel ezek nagyon tanulságosak.

Az év első izgulása a tél volt, ami – kicsit hihetetlen visszaemlékezni rá a mostani 30 fokból – fagy szempontból valószínűleg az elmúlt 30 év legkomolyabb tele volt. Nálunk -20 C körüli hideg volt „csak”, viszont ennek károkozó erejét növelte, hogy a képen látható mennyiség volt a legnagyobb hó a tél folyamán. Úgyhogy eléggé aggódva vártuk a tavaszt, ami ráadásul egy átlagosnál melegebb március után végül nagyon-nagyon nehezen akart eljönni…több növényünkről csak júniusban derült ki, hogy végülis megdöglött-e, avagy sem. Összességében egészen jól megúsztuk, pláne ahhoz képest, hogy rengeteg a frissen ültetett icipici csemeténk. 130 növényünkből csak három pusztult el a fagytól: egy mazsolafa-csemete, egy frissen ültetett szőlő és sajnos két mandulafenyő-magoncunkból az egyik. Ezeken kívül még kb. három növényünk nem hajtott ki, amiket sehogy sem tudok összefüggésbe hozni a faggyal, (bár ki tudja…), mindenki más él és virul. Például eléggé féltettük a fagytól a bambuszainkat, khakiszilva-csemeténket, kínai datolyát, indián banánokat…de ezek köszönik, jól vannak (ellentétben a szomszéd fügéjével és számos környékbeli szőlővel), jól mutatván, hogy klíma szempontból bizony teljesen idevalók.

Amúgy furák ezek a növények, itt a kifagyott második éves mandulafenyő-magonc:

Amíg a másik néhány méterrel arrébb:

Fene sem érti, én nem látok semmi komolyabb különbséget a két hely között. Ez is egy tanulság nekünk idáig: jóegypár növényünkkel megesett, hogy számunkra láthatatlan ok miatt két-három növényből az egyik remekül érzi magát, a másik pár m-el arrébb pedig senyved, vagy elpusztul (az alábbi két képen pl. két Elaeagnus angustifolia magonc van…ugyanonnan vettük őket, pár méterre vannak egymástól, és mégis…az egyik döglődik, a másik majd kicsattan). Illetve van már olyan növényünk is jópár, amit egyszer már kinyírtunk, de szereztünk másodszor, és az most vidáman virul. Úgyhogy továbbra is gyártunk elméleteket, gondolkozunk, de néha azt is hajlandóak vagyunk elfogadni, hogy lövésünk sincs, milyen okból érzi egy növény magát jól vagy rosszul itt vagy ott…és bizony ezek után mi minden növénynek, amit nagyon szeretnénk, adunk akár 2-3 esélyt is, mert simán bejöhet akár harmadszorra is, mondjuk a kert egy másik pontján.

Azt is észrevettük, hogy sok növény az első évben még kicsit senyved, ami később majd kicsattan. Kezd az a kép kialakulni a fejünkben, hogy első évben a növényeknek annyi a dolguk (és a legtöbb ezt is csinálja), hogy ne dögöljenek meg. Ilyenkor még csak icipicit hajtanak, és én mindig azt képzelem, hogy a föld alatti dolgaikkal vannak elfoglalva. Jóegypár növényünk levelei (pl. feketeribizlik, feketeberkenye, paw-pawok) sárgultak kicsit az első évben (enyhén savanyú talajt kedvelő növények jellegzetes reakciója a meszes talajra, illetve az abból számukra nehezen felvehető vas hiányára), amik azóta köszönik szépen, remekül vannak. Alább pl. egy újonnan ültetett, kései fajtájú feketeribizli, ami tiszta levéltetű idén, amikor kb. semmi más.

Pedig amúgy a feketeribizli elég jól teljesít nálunk, a legnagyobb bokrunkon már van vagy egy bő kg, úgyhogy idén már saját feketeribizliből gyártom a smoothie-kat, házi jégkrémeket és gyümölcsjoghurtokat, nyami! A termés pedig elég szép. Mondjuk ennek van egy spéci titka is, lehet találgatni. :-)

Ez viszont egy jóhír nekünk: a tavaly ültetett szelídgesztenye-oltványaink, amik elvileg nem szeretik a meszes talajt, már az első évben, idén is szép zölden hajtottak ki. Remélem, később sem gondolják meg magukat, mert szelídgesztenyét eléggé szeretnénk!

Egy másik idei rájövés: a meztelencsigák a fákban és bokrokban nem okoznak sok kárt…kivéve néhány fajt, amire viszont csak idén derült ki számunkra, amikor már itt lakunk, és jobban ráérünk nézelődni a kertben. Hihetetlen, de nálunk idáig már két eperfa-csemetét nyírtak ki szinte biztosan a csigák, úgy, hogy egyszerűen nem hagyták őket kihajtani. Nem akartam elhinni, hogy nem boldogulunk egy ilyen egyszerű növénnyel, ezért vettünk egy harmadik, konténeres csemetét, amit úgy döntöttünk, nem ültetünk el addig, amíg ki nem hajt rendesen. Így szépen végignézhettük a teraszról, ahogy a csigák minden éjjel lerágták, ami előző nap már majdnem kihajtott. Ugyanígy járt két kicsi kivink is, plusz a paw-pawok is minden tavasszal küzdöttek vagy egy hónapot, mire sikerült túlnőniük a csigákon. Most, hogy végre rájöttünk a probléma okára, már a könnyebb rész jött. Találtunk is egy módszert, ami bevált, így idén először végre tényleg jól néznek ki a paw-paw-jaink (lásd a képet), és az eperfát is sikerült megmentenünk: vettünk direkt erre a célra gyártott öntapadós réz-szalagokat, amiket egyenesen a fák törzsére tudunk ragasztani…és - számunkra is kissé hihetetlen módon - azóta senki nem bántja ezeket a növényeket. Nem szándékozunk minden növényünket ennyit tutujgatni, de ennyit az első 1-2 évben még hajlandóak vagyunk megtenni értük.

Feltaláltuk a spanyolviaszt is: a kertünkben két helyen is elkezdtünk tervezni/telepíteni egy-egy hosszabb sövényt, hogy egyszerű legyen a dolog, mindkét helyen többfajosat persze. No, azt hiszem a tervezést ezek esetében kissé túlbonyolítottam. Igyekeztem sok ökológiai funkciót a sövényekbe sűríteni: például kössenek sok nitrogént, legyenek szépek, és/vagy jó mézelők, és/vagy mondjuk legyen rajtuk valami hasznos bogyó. Ebbéli igyekezetemben beterveztem jópár olyan növényt is a sövényekbe, amik elég különlegesek, mert mondjuk csakazértis szerettem volna egy 5. nitrogénkötő jól mézelő növényt. Azóta bebizonyosodott, hogy ez több okból sem jó irány. A leendő sövényeink több szakaszán azért nincs még mindig növény, mert egyszerűen nem sikerült beszerezni az oda tervezett fajt, más helyeken pedig jó pénzért megrendeltük a spéci ezt vagy azt, de mondjuk csak elég kicsi növényeket tudtunk beszerezni, amik sokkal több törődést igényelnének, így szépen kipusztultak (így jártunk például néhány viaszmirtusszal és varázsmogyoróval). Úgyhogy sövényeknél mostantól egyértelműen a fő funkcióra próbáljuk helyezni a hangsúlyt: vagyis hogy nőjön gyorsan, legyen igénytelen, könnyen beszerezhető és olcsó. Pláne, hogy a fentebb sorolgatott ökológiai szempontokat ilyen növényekkel is könnyedén ki lehet elégíteni…

Például már ilyen ember magasak a három éve ültetett homoktöviseink…

…és a csupán két éve ültetett kosárkötő fűzeink is. Mind a kettő nagyon jó sokfunciós növény, és tudok még jóegypár hasonlót, akkor meg mit bonyolítom…

Ez meg csak egy kis merengés a magyar növénynevek furcsa világán: amíg a szibériai mézbogyó, lássuk be, éretten is kissé savanykás (bár furcsamód ettől még szinte minden gyerek odáig van érte), addig az égerlevelű fanyarka nagyon finom és kuka édes…az idei év egyik igen kellemes újdonsága a kertünkben, nem is sikerült lefényképezni rendesen, csak az utolsó pár maradék szemet. :-)

Hát idáig a tapasztalatok, talán megspórolnak 1-2 felesleges kört másoknak. Mondjuk nekem mindenképpen jól esett összeírni ezeket, nincs is jobb elfoglaltság némi visszatekintős önértékelésnél így szülés előtt néhány nappal. Ugyanis hamarosan bővülni fog kis családunk, ennek is elérkezett az ideje! Eggyel több ok, hogy nőjön-fejlődjön a kertünk minél gyorsabban, hamarosan a mostaninál is nagyobb szükségünk lesz rá! :-)

Szép nyári napokat kívánok, és lehet értünk mondani egy fohászt, hogy minden rendben menjen az új babócával!