A pünkösdi hosszúhétvégén tartott bevezető tanfolyam a Pandora Mélyökológiai Szellemi Műhely Egyesület szervezésében került megrendezésre. A helyszín egy vácszentlászlói hagyományos porta, melynek az egyik felét házigazdánk, Berecz Ági szeretné permakultúrás alapokra helyezve kialakítani és művelni. A terület másik felén Ági szülei termesztik meg a zöldség és gyümölcs szükségletük egy jelentős részét és a téli befőttnek, lekvárnak valót. A szülők a mai megszokott módszerekkel, a kert évenkénti felrotálásával, sok-sok gazolással, öntözéssel, rengeteg elszánt munkával biztosítanak a családnak bőséget. Ági elhatározta, hogy megpróbál permakultúrás alapokra helyezve, szelídebb módszerekkel és kevesebb munkával bőséget teremteni. Például a talaj forgatása helyett, a talaj táplálását, építését választja, színpompás diverzitás kialakítására törekszik és az öntözést esővízzel és a terepviszonyok használatával oldaná meg. Ági másik nagy álma, hogy ez a hely egy közösségi térré alakuljon, ahová a város zajától megfáradt társaink műhelyfoglalkozásokon, meditációs és jóga gyakorlatokon töltődhetnek fel. Ez az álom megvalósulni látszik, hiszen egy feledhetetlen közösségi élményben volt részünk, sőt Júniusban indulnak a Tanya Jóga hétvégék is.

A bevezető tanfolyam megálmodója és szervezője Pálfy András, akinek köszönhetően a lehető legolajozottabban alakult ez a permakultúrás hosszú hétvége, amely egyben az egysület egyik első projektje is. A facilitátorok: Köblös Dávid, Székely Gergő és Baranyai Vitália. Vendég előadóként szerepelt még Szenczy-Molnár Attila és Nagy Gábor, akik mindketten izgalmas előadásokat tartottak a tapasztalataikról. Attila megosztotta velünk gondolatait a globalizáció hatásairól, érdekes kérdéseket feszegetett az egyre növekvő hulladék hegyekről és mesélt a természetközeli építkezésben szerzett tapasztalatairól. Gábor, aki már több, mint húsz éve foglalkozik a permakultúra társadalmi aspektusaival, a láthatatlan struktúrákba vezette be a társaságot és bemutatta a spirál-dinamika alapjait.

Permakultúra hármas etikájáról - a Föld és az emberek védelméről és a felesleg visszajuttatásáról - mindenki kifejthette az elképzeléseit.

A közös gondolatokat egységbe foglaltuk és megállapítottuk, hogy a világ is egy nagy egység, melynek mi is szerves részei vagyunk és elgondolkodtunk azon, hogy mi mit tehetnénk annak érdekében, hogy szelídebben és boldogabban éljünk a Földön.

Mollison híres "két tyúk példameséjét" átültettük a helyszínre: a permakultúrás szemlélettel kialakított kiskertet hasonlítottuk össze...

... korunk elterjedt kiskertjével.

A tanfolyam alkalmat adott arra, hogy a talaj egyik legkáprázatosabb élőlényét, a gilisztát jól kivesézzük. Miután a talaj állapotának legszembetűnőbb indikátora, a giliszta szemszögéből megismertük az élő talaj fontosságát, építettünk egy komposzt prizmát. Önként jelentkező magas szén illetve nitrogén tartalmú szerves anyagok, rétegezve komposzttá rendeződtek. Nem sok idő kellett, míg a komposzt kupac belsejében beindult a hőtermelés...

Az intenzív elméleti alapozást követően egy kis szusszanást jelentett a lazább eszmecsere: Ági álmát vessük papírra. Előzetesen felmértük a terület terepviszonyait, megtanultunk térképezni. Indulhatott a tervezés.

A tervezésnél fontos, hogy figyelembe vegyük az ott élők szükségleteit, az energia áramlásait (pl. napfény, esővíz, szél), a terepviszonyokat és az elemek közötti kapcsolatokat. A kis csoportok szabadjára engedték a fantáziájukat. A cél teret adni hasonló közösségi élményeknek, a kertben gyakorlási lehetőséget biztosítani, permakultúrás kísérletezést végezni, pihenni, feltöltődni.

Színes tervek és remek ötletek születtek olyan ösvényekkel, ahol sose kell visszafordulni, petpalackos vízelvezető és öntöző rendszerrel, tavakkal, kemencével, árnyékos sátorhellyel, sok-sok színes virággal, tyúkokkal :)

Peti, a tábori szakács, mennyei nyers, vad és vegetáriánus étkekkel kényeztette a társaságot. Számora feledhetetlen ízélmény volt a csalán leves, a kókuszos spenót leves és a mentás eper-fagylaltköltemény, de nem hagyhatom ki a saláta kreációkat, és a bográcsos curry-t sem. Legszívesebben feltenném ide az egész menűt, olyan finom volt minden.

Egy-két permakultúrás praktikát a gyakorlatba is átültettünk. Hogy is néz ki egy spirál?

Utolsó simítások a fűszernövény spirálon az ültetés elött.

A három éves Sára gondosan megvizsgálja a szomszédból szerzett trágyát. Igaz, már nincs szaga, de még elég frissnek látszik, ezért úgy döntöttünk, hogy a talajelőkészítéshez a kartonpapír fölé tesszük a trágyát, hogy a kimosódó nitrogén tápanyag a karton magas szén tartalmával megkötődjön és jövőre vagy még késöbb a beültetett növényeknek elérhetővé váljon.

Karton a talajon.

A jövő tavaszig pihenő, komposztálódó réteges mulcsot lehetőség szerint célszerű abból készíteni ami a közelben elérhető. Itt nagyon kedvesek a szomszédok, még szénát is adtak, ez kerül a trágya fölé.

Alkonyati mulcsozás a veteményesben.

Utolsó nap tértünk ki a láthatatlan struktúrákra, majd ebéd után, a zárókörben összegeztük, hogy mit viszünk haza erről a sűrű, meghosszabbított hétvégéről. Én nagyon sokat tanultam, és úgy láttam ezzel mind így vagyunk. Nagyon felemelő volt ennek a kis közösségnek a része lenni az élet eme röpke pillanatrára :) Újabb társakra leltünk, akikkel együtt úszhatunk az árral.

Az alábbi Hopi idézettel szeretném megköszönni a nagyszerű hétvégét,

Vitka

"Régóta mondjuk az embereknek, eljött a Tizenegyedik Óra.

Most pedig vissza kell menned és el kell mondanod az embereknek,

hogy ez az az óra.

Vannak dolgok, melyeket át kell gondolni...

Hol élsz? Mit csinálsz? Milyenek az emberi kapcsolataid?

Megfelelő kapcsolatban élsz? Honnan hozod az ivóvized?

Ismerd meg a kerted. Eljött az ideje, hogy kimondd az igazságodat!

Teremtsd meg a közösségedet. Legyetek jók egymáshoz!

És ne magadon kívül keresd a vezetőt!

Ez megfelelő időszak lehet erre!

Most a folyó nagyon gyorsan folyik. Olyan hatalmas és sebes folyású,

hogy lesznek, akik megijednek.

Ők megpróbálnak majd a partba

kapaszkodni. Úgy érzik majd, szétszakadnak és nagyon fognak szenvedni.

Tudd, a folyónak megvan az úti célja!

A vének azt mondják, el kell engednünk a partot, be kell löknünk magunkat a folyó közepére, legyen nyitva a szemünk, és a fejünket pedig tartsuk a víz felett.

Nézd meg, ki van ott veled és ünnepelj!

A történelemnek ebben a szakaszában semmit sem szabad személyesen vennünk.

Legfőképpen önmagunkat nem.

Abban a pillanatban, amikor mégis ezt tesszük, spirituális növekedésünk és

utunk megállásra kényszerül.

A magányos farkasok ideje letűnt. Gyűljetek egybe!

Száműzzétek a küzdelem fogalmát a hozzáállásotokból

és a szótáratokból!

Mindent, amit most tesztek,

szent módon és ünnepelve tegyétek!"

"Mi vagyunk azok, akikre vártunk.."

A vének Hopi Nemzet, Oraibi, Arizona