EcoVitka

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Megint tarack

Beküldve - - - Kategorizálatlan
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 7963 megjelenés
  • 7 hozzászólás
  • Nyomtatás

Hogyan lesz egy tarackkal borított kertből egészségtől duzzadó talaj és szépséges veteményes?

Ami biztos: lassan és rengeteg szervesanyag felhasználássalErről bő egy éve már lamentáltam egy sort, képekkel tarkítva. Azóta további tapasztalatokkal gazdagodtunk takarás, komposztálás és totális gyombizergálás témában.

A mai bejegyzésemben szereplő kert ilyen volt 2011 szeptemberében:

 

tarack-kert.jpg

Ezt a területet rendszeresen ásták, rotálták és egy "gyönyörű, tisztának" mondott veteményest műveltek itt, állandóan gyommentesen tartva. A képen szereplő állapotában már jó 3-4 éve hozzá sem nyúltak. Ennek eredményeképpen teljesen eluralkodott rajta a tarackbúza.

 

2014 áprilisára már kezd egészen más formát ölteni:

tarackos-kert.jpg

 

A minap nem tudtam eldönteni hová ültessem az uborka magot, mert minden előkészített talajrészre már más növényeket terveztem be. Végül úgy határoztam, hogy megfogadom jóakaró tanácsadóink javallatát.

Neeeem, nem a gyomírtót. Bár az a leggyakoribb ötlet: "Glialkát neki! Más nem viszi azt a rémséget!" Erre csak annyit szoktam mondani, hogy jó ötlet, de állítólag hamar visszanő, úgyhogy még meggondolom.

A másik ötlet pedig az szokott lenni, hogy egyszerűen el kell távolítani az összes gyökeret és aztán elégetni, mert ez egy olyan veszedlemes gyom, hogy a legkisebb gyökérdarab is újra megveti a lábát. Na én ezt az utat próbáltam ki az elmúlt héten (az égetés kihagyásával), hogy az ubiknak szép kis magágyat csináljak:

tarack-buza-asovillaval2.jpg

 

Az alig egy négyzetméteres területecske ásóvillával való tarackmentesítése egy örökkévalóságnak hatott. Jócskán jutott időm arra, hogy elgondolkodjak azon, hogy mekkora marhaságot csinálok. 

tarack-buza-asovillaval.jpg

 

Szóval volt némi sejtésem arról, hogy milyen hatalmas gyökértömeggel rendelkezik a tarackbúza, de értek meglepetések. Eddig mint a permakultúra jó kisdiákja takartam, mulcsoztam, komposztáltam a felszínen. Dehogy merészkedtem el odáig, hogy megbolygassam a talajt. Anyukám kertjéből csak az ásást ismertem, de tarackkal még sosem volt dolgom. 

Szó ami szó eléggé hülyén éreztem magam. Gyűjtöttem a vederbe a gyökereket (egészen pontosan két bádogvedernyi jött össze), hogy aztán késöbb hordhassam ész nélkül a talajra a szerves takarást és várjak, hogy a giliszták bedolgozzák. Nekik és nekem is dupla munka... Kíváncsian várom, hogy milyen hamar fog újra kihajtani, hiszen szinte képtelenség minden apró kis gyökérdarabot eltávolítani ebből a meglehetősen kötött talajból.

Konklúzió: más módszerhez kell folyamodni, hogy megőrizzük a talajban az értékes gyökértömeget, a belőle formálódó humuszt és a lebomlás után keletkező pórusokat. A giliszták is szeretik, ha ott vannak a gyökerek. A kihúzott tarackokon ott csüngtek a kis drágák. Mondták, hogy inkább csináljak nekik giller-sztrádát. Nem győzetem szabadkozni, hogy ez most egy kivételes eset. 

 

Szóval úgy tűnik, jobban teszem, ha maradok a takarásnál:

tarack-elnyomas.jpg

 

Megfigyelhetjük, hogy ha valamit a talajon hagyunk huzamosabb ideig, ott elhal a növényzet. Ezt a történetet ki lehet használni a tarack kifullasztásához is. A fenti kép bal oldalán egy olyan területrészlet van, ami 4 hétig le volt takarva egy szőnyeggel. Amikor a kép készült, addigra már 3 napja el volt távolítva a takarás  A kép közepén lévő zöld növényzet pedig 3 napja volt betakarva.

 

 Egy másik takarás pedig ilyen: itt a zöld rész már bő egy hete le van takarva. Látszik ahogy már kezd sárgulni:

tarack-elnyomas2.jpg

 

Igaz a felszínen lévő szárak elhaltak (a fenti kép bal oldala), de garantált, hogy a gyökérzetben még bőven van tápanyag, így újra éled és újabb szárakat növeszt. A Biogazda II. című könyv szerint a szárakban 3-4 leveles korban a legkevesebb a tápanyag, ezután a fotoszintézisből származó fölöslegbe kerülő cukor elraktározódik. Tehát, amikor újra kihajt az elnyomott részen a növényzet, akkor ismételten le kell takarni, mire 3 leveles lesz a szár. Így kénytelen a gyökérben lévő raktárkészlethez nyúlni, ami előbb-utóbb kimerül.

 

Ha hamar szeretnénk palántázni erre a területre, akkor szerintem egy újabb kiéheztetés helyett egyszerűen csak letakarhatjuk réteges mulccsal, amiben karton is szerepel:

tarackos-kert2.jpg

 

A fenti kép jobb oldalán a szalmával borított rész alatt is van egy jó pár réteg karton papír (plusz komposzt, illetve egy kis föld, homok keverék). Ebből még nem bukkantak fel tarack szárak, mert csak másfél hónapos a friss takarás (már egy éve is le volt takarva, úgyhogy viszonylag gyér volt a tarack borítás). Garantált, hogy újra meg fognak jelenni a szalma között is, mert az ágyáson kívül, az ösvényen még ott a tarack és a gyökerek bizony bekúsznak az ágyásba is. A karton nagyon hatékony a tarack elnyomásban, de természetesen elöbb utóbb megadja magát. Viszont a résteges mulcs alatt olyan puhává válik a talaj, hogy tulajdonképpen egyre könnyebb eltávolítani a tarackot. Fantasztikus, hogy milyen hosszú gyökeret képes nyöveszetni, mire felbukkan. Ezeket a kitépett szárakat és gyökereket a felszínen hagyom, hogy ott megszáradjanak. Megint csak arra utazok, hogy a zöld részek eltávolításával a bennmaradó gyökerek hamarosan elgyengülnek.

 

A következő képen szereplő kert egy részében még itt-ott felbukkan a tarack. Különösen ott, ahol nem fedi olyan vastag komposzt réteg. A megjelenő néhány szárat egyszerűen csak kihúzom:

tarack-kert3.jpg

 

Az alábbi képen szereplő ágyásban már nem is jön fel a tarack; itt egy évig folyamatosan komposztáltam és az nyomta el. Az az észrevételem, hogy az egyik leghatékonyabb módszer az, ha építünk egy szép komposzthalmot a területre, az szépen elnyomja, ami meg feljön nagyon könnyű kihúzni. Tegnap elültettem két paradicsom palántát és az ásóra lábbal nem is kellett ránehezedni. A kezem erejével bele tudtam csúsztatni az ásót a gyönyörű, porhanyós talajba a kívánt mélységig.

nem-jon-a-tarack.jpg

 

Pár konklúzió mielött elbúcsúzom:

- A fenti kerten harmadik éve dolgozunk szépen lassan, apránként. Ha azonban lenne lehetőségem egy nagyobb adag kartonpapírt, homokot (mert nálunk nincs homok a talajban) és rengeteg szervesanyagot (komposztot, szalmát, faaprítékot) beszerezni, akkor már bátran belefognék egy nagyobbacska terület réteges mulcsozásába (vagy nevezhetjük felszíni komposztálásnak is). Valószínűleg kisebb lenne a még kezeletlen területekről bekúszó tarack mennyisége. Azonban azt is fontos megjegyezni, hogy a takarás elfogy és folyamatosan pótolni kell. Minél nagyobb területet fogunk a művelésbe annál nagyobb a folyamtos szervesanyag igény is.

- A komposzthalmok és a kartonpapírral készült réteges mulcs is hatékony a tarack elnyomásban, de az újra felbukkanó szárakat mindig el kell távolítani, amig végleg ki nem merülnek.

- A tarack egy szőnyeggel való takarással kiéheztethető. Bármilyen más átlátszatlan anyag is használható, pl. Zsanett Hosszúhetényben bányából származó futószalag csíkokat használ. Mindegy, csak ne kapjon fényt.

- Ezt fentebb nem említettem, de fontos: a faapríték csodálatos talajtakaró. Igaz a gyomokat nem nyomja el teljesen, de fantasztikusan morzsalékossá teszi a talajt. 

 

Porhanyós talajt és sok gilisztát kívánva búcsúzom,

Vitka

Miről szól ez a blog? Itt azokkal a gondolataimmal és élményeimmel találkozhatsz, amelyek valamiért kikívánkoznak belőlem. Mesélek a PerMaLom tanyáról, ahol egy sokrétű élettér kialakításához használjuk a permakultúra tervezési rendszerét. Olykor indíttatást érzek arra, hogy egy-egy angol nyelvű irományt lefordítsak. De sokszor azt is megosztom, ami éppen motoszkál a fejemben. Ha leírom, az nekem is segít tisztába tenni a gonolataimat. Éppen ezért, amit itt olvasol, az egy pillanatnyi állapotot tükröz. Amint a gondolatok szavak formájában megjelennek a monitoron – a születésük pillanatában – el is évülnek. Meghalnak és újjászületnek minden pillanatban, amikor új tapasztalattal, ismerettel gazdagodunk. Tehát arra kérlek, hogy ne vegyél mindent készpénznek abból, amit itt olvasol. Amit nyújtani szeretnék, az a gondolatok felébresztése, inspiráció. Izgalmas időket élünk, melyben egy közös álmodásra és dialógusra invitállak.


“Egy ember álma, az csak egy álom.
Az együtt álmodás egy új valóság kezdete.”
F. Hundertwasser

Hozzászólások

  • Vendég
    Piros 2014 máj. 01, csütörtök

    Piros

    Örülök a beszámolódnak. A tarack az nagy probléma mindenütt. Nálunk az évelők okozzák a nagy bajt, így vesződik a férjem vele minden évben.
    Én meg tudom, hogy a taracknak nemcsak gyökere van, hanem magja is. ha a kert melletti terület nincs kaszálva rendszeresen, akkor magot hoz. aztán a szél is besegít neki egy kicsit... és lehet újra gyökeret szedni...
    A takarásos módszert nem csinálom, csak ültetés után. Talán majd egyszer...

  • ecovitka
    ecovitka 2014 máj. 13, kedd

    RE:Piros

    Igen, igen, a mag is egy sarkalatos kérdés és bizony a tanya számos pontján van tarack, úgyhogy ahol csak tudom kaszálom, sarlózom még mielött felmagzana.

  • Luti
    Luti 2014 máj. 02, péntek

    Köszönöm

    Köszönöm a megosztott tapasztalatokat.

    Van másik módszer is:
    Nálunk 12 tyúk kb. egy 25x30m-es részt egy év alatt teljesen tarackmentesített.

    Válasz Mégsem
  • ecovitka
    ecovitka 2014 máj. 13, kedd

    RE:Köszönöm

    Igen, ez nagyon jó ötlet. Én sajos még nem jutottam el odáig, hogy ezt a módszert hathatósan kipróbáljam, pedig már régóta kacérkodom vele. Abban már van tapasztalatom, hogy a tyúkocskák micsoda pusztítást tudnak végezni, de egyenlőre még övéké az egész hektár. Talán ebbe a kertecskébe beterelem őket egy időre szüret után, de még nem tudom, hogy akkor hol alszanak majd. Talán valami mobil alvóhelyet is konstruálunk nekik.
    Luti, a tarackmentesített helyen most veteményeztek?

  • Luti
    Luti 2014 máj. 14, szerda

    RE:Köszönöm

    A tarack már vagy 2 éve eltűnt. 2 évig veteményeztünk benne.
    Idén eléggé lefoglal a munkahelyem és a másodállásom. Nejem is dolgozik. Így csak egy részét ültettük be.
    Hosszabb távon, mivel ez egy gyümölcsös, inkább bokrosítok alatta. Csak a napfényes részeket fogom veteményesnek használni.

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2014 máj. 29, csütörtök

    Nagyon-nagyon jól néz ki a veteményesetek, alig várom, hogy nekünk is legyen valami hasonló kacskaringós kis cucc a házunk mellett. :-) Nekem egy kérdésem lenne: azt látom, hogy a kitakarom-betakarom módszerrel hatékonyan ki lehet irtani a tarackot. Ennek a módszernek az a nagy előnye, ha jól sejtem, hogy elég gyors. Mit gondolsz, Vitka, vajon a taracknál is működik az, ami a legtöbb lágyszárúnál, hogy mondjuk fél évre letakarom, és kész? Ha jól tudom, van pár nagyon kitartó növény, ami ki tudja cselezni ezt a módszert, neked mi a tapasztalatod a tarackkal?

  • ecovitka
    ecovitka 2014 máj. 29, csütörtök

    A kitakarom-betakarom viszonylag gyors, de az is eltart bő másfél-két hónapig. Most egy olyat is csináltam, hogy a 4 hétig szőnyeggel letakart helyet késöbb (pár hete) kartonnal és szalmával befedtem. Kíváncsi vagyok mennyire fog működni, eddig nem törtek át a gyomok.
    A fél éves takarás nem tudom mennyire hatékony a tarackkal. Elvileg azért kell a kitakarás, betakarás, mert az kifullasztja a gyökérzetet. Ha konstans le van takarva, akkor szerintem a tarack képes elszunnyadni és addig várni, amig újra napfényhez jut. Ha a friss hajtások újra be vannak takarva, akkor viszont a ki lehet szipolyozni a gyökeret. Valamelyik témába a múltkor bemásoltam egy könyvrészletet, ami azt írta, hogy akkor a legalacsonyabb a gyökér cukortartalma, amikor a tarack 3-4 leveles állapotban van (ha jól emlékszem). Tehát, ha ilyenkor letakarjuk, akkor a gyökér nagyon gyengécske és nincsenek készletei, amiből késöbb gazdálkodhat. Amikor már nagyobb a szár és több levele van, akkor vadul elkezd fotoszintetizálni és újra tolja a cukrot a gyökerekbe.
    Azonban a kezdetek kezdetén olyan helyre is csináltunk ágyást, ahol előzöleg valmi takarta a talajt (pl. egy fólia darab). Ki tudja, lehet, hogy évekig. Ezeken a helyeken sokkal kisebb volt a tarack probléma a késöbbiekben. De azért itt is feljött néhány szál.

Hozzászólás

Vendég 2024 márc. 28, csütörtök