Scott Pittman az új mexikói Permakultúra Intézet alapítója, aki az 1980-as évek óta tanít permakultúrát, ebből 6 évet Bill Mollisonnal.

Scott így fogalmaz a permakultúráról: "egy ökológius tervezési rendszer annak érdekében, hogy az emberi élet minden területe fenntartható legyen. A permakultúra többek között arra tanít, hogy hogyan építsünk természetes otthonokat, termeljük meg a saját élelmünket, állítsuk helyre a tönkretett tájakat és ökoszisztémákat, fogjuk meg az esővizet és építsünk kösséget."

Geribátyóval két tanfolyamot is elvégeztünk Scottal (itt és itt), melyek sorsfordító és felejthetetlen élmények voltak számunkra és a mai napig óriási hatással vannak az életünkre. Alább szeretnék megosztani három videót, melyeken egy vele készült interjú részletei láthatók. A videók angolul vannak, de kivonatosan összefoglalom, hogy miről beszél. Az első rész a kártevő szabályozásról szól, a másodikban a hagyományokról és közösségről beszél, és végeztül tanácsokat ad fiatal gazdáknak. 

Első rész: Kártevő szabályozás

- ha ismerjük a kértevőknek az életciklusát, akkor tudjuk úgy időzíteni a vetést, hogy a kártevők már ne tudjanak kárt tenni a növényekben 

- nagy segítség, ha a helyi öregek elmondják, hogy milyen régi praktikáik vannak.

- kedvenc rovar kezelői a gyöngytyúkok, akik kevés törődést igényelnek és a fákon laknak. Csak azért eteti őket olykor-olykor, hogy tudják hol az otthonuk. Rászoktatja őket a szöcskeevésre amikor még kicsik (hajnalban, hidegben összeszedi a szöcskéket és azzal eteti őket).

- csalánteát készítenek a növények tonizálására, megerősítésére

- a legjobb kártevőszabályozás, ha egészségesek a növényeink és a talajunk

- un. neem-et használ néha, ami egy természetes kártevő gyilok

- nagyon jól működnek a ragadozó rovar (pl. fátyolka) csalogató növények: kapor, répa, vadmurok, stb.

- sok virágot ültetnek, amik szintén odacsalják a ragadozó rovarokat

- ösztönzik a kertben az imátkozó sáskákat, katicabogarakat

Második rész: hagyomány és közösség

- sok helyi termelői piac alakul mostanság, ami egy örvendetes trend

- a kistermelői, 2-3 hektáros gazdaságok sokkal termékenyebbek, mint a hatalmas monokultúrák, amit egyre több tudományos vizsgálat is igazol.

- a nagyüzemi mezőgazdaság fenyegeti a helyi tájfajták túlélését. Pl. Új Mexikóban minden völgynek megvolt a maga csili fajtája, ez ma veszélyben van.

- gyermekkorában egy 40 ha-os farmon élt, ami akkor nagyon nagynak számított. Ma ez picike, hiszen több 10 ezer hektáros farmok vannak a környéken. Ezek a nagy farmerek szegényebbek, mint az akkori "nagy gazdák" és mély adósságban vannak.

- a klímaváltozás kapcsán elkezde vizsgálni, hogy milyen szárazságtűrő fajokat hozhat be a farmjára.

- sok élelmet tesznek el télire: befőznek, pincében tárolnak

- beszél arról, hogy lehetnek-e önfenntartók. Sok mindent meg tundak termelni, de mégsem lehetnek fenntarthatók anélkül, hogy ne ismernék a szomszédaikat. Valójában fenntartható közösségekre van szükség, hiszen az emberek saját maguknak nem tudnak mindent megcsinálni. Miért tanulná meg a kovács mesterséget, ha van a szomszédban kovács?

Harmadik rész: Tanács fiatal gazdáknak

- évelő mezőgazdaság az ami fenntartja a gazdákat, amúgy halálra dolgozhatod magad. Mire 45 lesz az ember, teste ronccsá válik, akárcsak a föld.

- fiatalon sok fát kell ültetni, amig még sok az energia. Ahogy az ember öregszik el tudja kezdeni a gyümölcsét szüretelni és a fák akár 40-50 évig is teremhetnek

- az a tanácsa, hogy gondoljuk át az életünk szakaszait. Fiatalon nehéz elképzelni, hogy milyen lesz késöbb: kérdezzük meg a szüleinket, nagyszüleinket. (Időjárás, növények, állatok, mi nő a legjobban, stb.)

- hozzunk létre partneri kapcsolatokat a többi farmerrel: kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. Nincs szükség arra, hogy egymással vetélkedjünk. Különösen most, amikor egyre nagyobb az igény a jó minőségű, természetes termékekre. Nem tudnak az emberek annyit előállítani, amennyire szükség van.

- feldolgozott termékek: miért árulnék káposztát, amikor árulhatok savanyú káposztát, ami tápárték és dollár-érték szempontjából is értékesebb?

- a fiatal farmerek gyakran annyira odavannak maguktól, hogy elfelejtik, hogy nem kerül semmibe tanácsot kérni. A legtöbb idős ember lehet, hogy túl sok tanácsot ad, de a többsége az nagyon értékes. Keressük meg és kössünk barátságot a helyi öregekkel, mert ők azok akik segíthetnek túljutni a nehézségeken.