Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Számvetés az első évünkkel - munka

Beküldve - - - Erdőkert
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 1363 megjelenés
  • 1 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Lassan teljes egy éve a mienk ez a kis darab föld. Az elmúlt hetekben-napokban sokat beszélgettünk-gondolkodtunk az idei évünkről, ennek van itt az ideje, no. Arról, hogy mit is okozott a kert az életünkben, hogy olyan irányba tartunk-e, ami kedvünkre való. Különösen sokat beszélgettünk az erdőkert-projekt egy vetületéről: arról, hogy az előzetes elképzeléseinkhez képest, illetve abszolút-értékben mennyi munkával járt az erdőkert-telepítés és a kert rendben tartása. Ez egy nagyon fontos szempont. Sokan hüledeztek, amikor meghallották, hogy mekkora telket akarunk, hiszen sokaknak van tapasztalata arról, hogy egy átlagos méretű kert mennyi vég nélküli robottal jár, mi pedig ennél bő 3x nagyobbat vettünk végül (3300 nm), pedig szabadidőnk nincsen sok. Biológusként azonban nagyon sokféle természetvédelmi célú élőhelykezelésbe kóstolhattam bele, ami számomra jóval hihetőbbé tette a permakultúrának azt az alapgondolatát, hogy ha kertjeinket a természetes társulások mintájára alakítjuk, akkor fenntartásuk a természetes társulásokhoz hasonlóan tényleg kevés munkát igényel majd. Talán ez adta a bizalmat, hogy mégis bele merjünk vágni.

 

Most pedig jöjjenek a tapasztalatok, következzék az első évünk munka szempontból, mivel szerintem ez elég tanulságos, és sok erdőkertészettel szimpatizáló sorstársat érdekelhet. Egyben buzdítanék mindenkit, aki úgy olvassa ezt a blogot, hogy vannak saját tapasztalatai a témában, hogy azokat alább ossza meg bátran mindannyiunk okulására!

 

Mennyit dolgoztunk?

Ezt nem könnyű megmondani, de naptáram tanúsága szerint és némi kerekítésekkel élve durván 40 napot töltöttünk a telken, amit zömmel munkával töltöttünk. Néha csak egyikünk, néha némi segítséggel, de átlagosan mondjuk ketten dolgoztunk egyszerre, viszont csak 4-5 órát naponta (persze néha jóval többet, máskor viszont kevesebbet). Ennek két fő oka, hogy most még nem lakunk ott, úgyhogy az utazással sok idő el tudott menni, illetve kicsi fiunk is sokat rontott a hatékonyságunkon.

 

Mit sikerült ennyi munkával elérni?

Az előzetes riogatásokkal ellentétben nem okozott problémát a terület rendben tartása, ez a mi esetünkben kaszálást, mulcsozást, komposztálást, kicsi metszést jelentett főleg, slussz (kb. 10 nap). Emellett az idő jóval nagyobb részében hozzáfogtunk, hogy szép fokozatosan kialakítsuk az erdőkertet, egyben leendő élőterünket (mondjuk a maradék 30 nap). Terveztünk, megfigyeltünk, építettünk ezt-azt, bozótot igazgattunk, és betelepítettünk egy 1100 nm-nyi területet fákkal és bokrokkal, ami nem kis lépés egyszerre. Ezek mellett volt még némi betakarítás is, de ez egyelőre még nem vette el túl sok időnket.

 

rsz_20141231_szamvetes_-_metszes.jpg

 

Mivel mennyi időt töltöttünk?

Nekünk idén az alábbi tevékenységekkel telt számottevő időnk, gondolom eleinte akárki ilyesféle tennivalókra számíthat, aki hasonló fába vágja a fejszéjét:

 

Tervezés: Ez nem szerepel a 40 napban, hiszen zömmel otthon történt, de magasan a legtöbb időt egészen biztosan ezzel töltöttük. Ez állt olvasgatásból-okosodásból, sok-sok gondolkodásból, térképen objektumok tologatásából és esti borok-teák mellett történő nagy beszélgetésekből. Hogy mennyi időt töltöttem tervezéssel (mert ebben inkább én vagyok a főnök), azt nehéz megmondani, volt hogy pár hétig szinte semennyit, máskor viszont hetekig minden nap 1-2-3 órát. Ezzel kapcsolatban az a fontos tapasztalatunk támadt, hogy a tervezés egyáltalán nem számít munkának, hanem tulajdonképpen magától megtörténik, ha hagyunk rá elég időt, viszont vért izzadva sem lehet jó tervet csinálni, ha azonnal kell. Az idén telepített 1100 nm terve pl. fél év megfigyelés után kb. 2 hónap alatt szinte magától kialakult. Hetente többször oda-odaálltunk a térkép elé, mindig kicsit beszélgettünk róla, egyéb teendőim közepette járt az agyam, rákerestem a neten erre-arra, és egyszer csak készen volt.

 

rsz_120141231_szamvetes_-_tervezes.jpg

 

 

Utazás: Bárhogy is számolgatom, a mi esetünkben a legjobb szervezés ellenére is kb. 3 órányi kicsomagolás-becsomagolás-utazás jutott minden terepen töltött napra, így ez a második tevékenység a sorban. Ez a viszonylag nagy szám a mi esetünkben úgy jött ki, hogy kb. 1.5 óra oda-vissza a telek, viszont sok esetben a szüleimtől dolgoztunk, mert így ott tudtuk hagyni a gyerkőcöt, ami tovább bonyolította a dolgozós hétvégék menetét. Ez az egyetlen „munka” a sorban, ami totál időkidobás, és amit az elejétől fogva eléggé utálunk. Ezt egyébként gondoltuk előre, de egy rövid átmeneti időszak erejéig bevállaltuk, viszont mindenkinek üzenem, hogy a távkertészkedés nagyon nehéz műfaj, aki teheti, ne ezt válassza!

 

Infrastruktúra kialakítás: Építettünk kerítést, kaput, padot, behúzattuk a vizet és az áramot. Ezekkel elég sok időt töltöttünk, de mindegyik után könnyebb lett az életünk, ami nagy motivációt jelentett.

 

20141231-Szamvetes---kerites.jpg

 

 

Növénytelepítés: Ültettünk összesen 20 fát, 15 bokrot és néhány évelő lágyszárú növényt, ami ugyanennyi új fajt/fajtát jelent a területre nézve, és reményeink szerint majdnem ugyanennyi féle ennivalót a tányérunkon néhány év múlva. Azért annyit megjegyzek itt, hogy a permaültetés kicsit macerásabb, mint a hagyományos, mi legalábbis elég sokat dolgoztunk 1-1 növény elültetésekor (átlagosan mondjuk 1 órát növényenként), abban a reményben, hogy mindez hosszútávon megtérül. Viszont fát ültetni nagyon jó érzés! :-)

 

rsz_20141231_szamvetes_-_faultetes.jpg

 

 

Kaszálás és hozzá kapcsolódó mulcsozás: Jelenleg ez az egyetlen olyan karbantartó munka a kertünkben, aminek számottevő munkaigénye van (kb. 2500 nm-t kaszáltunk két alkalommal, ez kb. 8 nap munkát jelentett), egyben ez volt az egyetlen az erdőkerttel kapcsolatos munkák közül, amiről egyértelműen úgy éreztük, hogy ebből több van a kelleténél. Persze 8 nap abszolút értékben nem feltétlenül sok, de nekünk, a mostani életmódunk mellett (Balázs 8 órában dolgozik, én kicsi gyerekkel vagyok itthon) mégis az. A jövőre nézve egy komoly tervezési feladat, hogy úgy alakítsuk ki a kertet, hogy a kaszálandó terület ne legyen nyomasztóan nagy, ami a mi esetünkben mondjuk 1500 nm, ezzel valószínűleg kényelmesen elboldogulnánk. És ez talán reális is, hiszen a kaszálandó terület az elültetett fákkal, sövényekkel, az egyre nagyobb mulcsozott területtel, az építményekkel és még több aprósággal is csak csökkenni fog. A kaszálásnak egyébként, bár nagyon fárasztó munka, nagyon fontos funkciója van az erdőkertnek ebben a kezdeti stádiumában: a lekaszált fűvel mulcsozva tudjuk gyommentesen tartani az elültetett növényeinket, egyben építeni a talajukat.

 

Megfigyelés: Ahogy őszintén végiggondoltuk az idei évünket, ez az utolsó olyan teendő, amivel talán még számottevő időnk ment el, viszont ez a pont zömmel elég kellemes tevékenységeket takar, amiket általában nem éreztünk munkának. Csináltunk térképet (ami vicces és tanulságos), madarásztunk (mert én ahhoz értek), botanizáltunk (mert ahhoz szeretnék érteni), talajt vizsgáltunk (mert az fontos), érkezés után és indulás előtt pedig mindig körbejárjuk együtt a területet, és igyekeztünk minél többet csak úgy lenni a kertben, és ezek az alkalmak nagyon-nagyon-nagyon sok fontos felismerést tettek lehetővé.

 

Hogyan hatott mindez az életünkre?

Annak ellenére, hogy az idei évünk elég sűrűre sikerült, sokat dolgoztunk és kevesebbet pihentünk, egy percig sem bántuk meg, hogy belevágtunk! A tervezgetést és a megfigyelést nagyon élveztük, a tényleges (tényleg, mi a tényleges?) munka jelentős része pedig megjutalmazza magát: a jóleső fizikai fáradtság, a szoros kapcsolat a természettel és az érzés, hogy ismét valami értelmeset csináltunk. A hagyományos, egynyáriakon alapuló kiskert is sok-sok örömet tud adni, de itt a munka jelentős része kissé robot jellegű: ha egy nap alatt végigkapálunk egy kertet, akkor bizony tudjuk, hogy a következő eső után kezdhetjük elölről, hiszen a természet ellenében dolgozunk. A mi kertünk fenntartási-munka igénye idáig tényleg tűrhetően kicsi, a többi munkánál pedig az az öröm, hogy valami újat alkotunk a semmiből, nagyon sokat ad. Az egyetlen pont pedig, ahol úgy éreztük, túl sok a munka (kaszálás), éppen az egyetlen olyasmi, amit mi is a természet ellenében csinálunk: megakadályozzuk, hogy a kaszálónk annak rendje és módja szerint beerdősüljön. Többek között ezért szeretnénk belőle erdőkertet csinálni, így reméljük, hogy idővel az eddiginél is kevesebb munkánk lesz majd vele! :-)

 

Végül néhány kiegészítő megjegyzés:

Ahhoz, hogy az idei évet megcsömörlés és szétszakadás nélkül tudjuk végigcsinálni, egy fontos készséget elég jól sikerült elsajátítanunk: megtanultunk nemet mondani. Sok mindent nem jutott eszünkbe csinálni, ami egyébként hozzá szokott tartozni a kertészkedéshez-kertkialakításhoz (pl. lombsöprés, bozót-kicsákányozás és társaik), de bizony jó pár dolog szerepelt a listáinkon, amiről menet közben mi magunk állapítottuk meg, hogy hülyeség, és azt hiszem, ez az új képességünk a nyugisabb jövőnk egyik titka. A másik tapasztalatunk, hogy bizony minden kezdet nehéz, egyben eleinte minden lépéssel egyre könnyebbé válik az élet. A mi esetünkben például ilyen lépések voltak, amikor lett víz a területen, vagy amikor elkészült a pad, ami hihetetlen módon növelte meg az otthon-érzésünket. Azon pedig mi magunk lepődtünk meg legjobban, hogy amikor nemrég csak úgy nagyjából összeírtuk, hogy jövőre miket szeretnénk csinálni, a lista kb. fele olyan hosszú lett, mint a tavalyi, és ez csak részben köszönhető az egy év alatt felszedett bölcsességünknek. A harmadik ok, amiért azt merjük gondolni, hogy ennek a kertnek mi sohasem leszünk a rabszolgái, hogy széles határok között képes idomulni hozzánk. Kert nincsen munka nélkül, de ennek a kertnek a fenntartási munka igénye tényleg viszonylag kicsi, az pedig, hogy ezen felül egy adott évben mennyi mindent szeretnénk csinálni benne, egyedül rajtunk áll!

 

Végül pedig ezzel a permakultúra-kedvelő gyíkkal szeretnék jól végzett munkában és megérdemelt pihenésben gazdag Újévet kívánni minden kedves szimpatizánsunknak!

 

rsz_20141231_szamvetes_-_permakultura_kedvelo_gyik.jpg

Rabul ejtett az erdőkertészkedés gondolata, így 2014 elején vettünk egy telket Száron, ahol szép fokozatosan szeretnénk kialakítani a saját, szipi-szupi erdőkertünket. Ez a blog főleg ezt a folyamatot szeretné megörökíteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy kicsit összehozza a téma iránt érdeklődőket, és serkentse a tapasztalatok cseréjét.

Hozzászólások

  • ecovitka
    ecovitka 2015 jan. 03, szombat

    Köszönet :)

    De jó, Zsuzsi. Úgy örülök ennek a beszámolónak. Nagyon ügyesek vagytok! Annyira átérzem minden szavadat. Nagyon tetszik a tudatosság, amivel ezt az egészet csináljátok. A tervezés a mi életünkben is egy sarkallatos pont, viszont sajnos sokszor nem olyan élvezetes, mint nálatok. Biztos azért is, mert hajlamos vagyok néha kicsit hisztis lenni és aggodalmaskodó. Ráadásul szeretem, ha a gyeplő a kezemben van, Gergő azonban nem az a típusú fazon, aki nagyon jól tűri, ha megpróbálják irányítani. Szóval a tervezés náluk egy évek óta tartó, drámákkal és kibékülésekkel tartkított folyamat. Én az a típus vagyok, aki szeret biztosra menni, utál hibázni, míg Gergő kigondol valamit, abba azonnal bele is fog és eréjesen követeli azt, hogy hibázhasson.
    Számomra az is döbbenetes, hogy a nagykönyvben úgy van megírva, minimum 5 évszakot kell egy új területen megfigyeléssel tölteni. Mi már három éve tevékenykedünk ezen a tanyán, de hihetetlen, hogy a mai napig mennyi újdonságot tartogat.
    3ezer négyzetméter egy igazán jó falatnak hangzik. Nagy és kicsi is egyben. Ugyan ezt érzem a közel másfél hektáros tanyánkkal kapcsolatban is. Nagy is meg kicsi is. Ahhoz elég nagy, hogy a befektetett munka szinte ki se látszódjon a bozótból. Az évről évre elültetett fák apró kis cseppeknek tűnnek a tengerben és a gondozásukba, locsolásukba fektetett kilóméterek néha letaglóznak. Közben pedig arra gondolok, hogy valójában milyen picurka is ez a terület és arról álmodozom, hogy milyen jó lenne még pár hektárt hozzácsapni, hogy tudjunk egy tehénkét, néhány juhot és egyéb legeltetős srácot is tartani. Máskor meg arra gondolok, hogy ezt is alig győzzük, hová akarunk még terjeszkedni...
    Közben nekünk is úgy alakult az életünk, hogy a városból ingázunk a tanyára és egyre inkább látszik, hogy ez még így is lesz egy darabig. Kulcs fontosságú az a kérdés, hogy van-e lakható épület a területen, vagy nincs. És ha nincs, akkor bizony anyagilag, fizikailag és szellemileg sem egy kis ráfordítás, hogy az ember gyermeke egy energiahatékony és kellemes, de mégis költséghatékony életteret hozzon létre. Pláne, ha városi puhányok, nyavajások... És igen valóban teljesen más így a fejlődés ritmusa, mintha az ember folyamatosan jelen lenne abban az ökoszisztémában, amit alakít.

    Most engem is inspiráltál arra, hogy összehozzak egy évértékelőt :)

Hozzászólás

Vendég 2017 szept. 25, hétfő