Előző bejegyzésemben nagyvonalakban írtam a talaj komponenseiről. Most elérkezett az idő, hogy egy lépéssel mélyebbre hatoljunk a témában. Ebben a bejegyzésben az ásványi világba szeretnék belekukkantani és a talaj szemcseösszetételével, azaz textúrájával foglalkozni.

Toti írt egy szösszenetet a talajok kialakulásával kapcsolatban, ahol beszél a fizikai, kémiai, biológiai mállásról és a talaj élettel történő benépesüléséről. A mállás során, attól függően, hogy milyen hatások érik a kőzetet és miből van, kialakulnak a homokszemcsék, az iszap és az agyag. Ezeket első körben pofon egyszerűen szemcseméret alapján szokás megkülönböztetni:

Homok, iszap és agyak szemcsék méretaránya

A szemcseösszetétel jelentős mértékben meghatározza a talajban lévő pórusteret, víz és tápanyag megtartó képességét.

A nagyobb szemcsék (homok) esetében nagyok a pórusok, hamar átfolyik rajta a víz és a homok egyszerű (főleg kvarc) összetételnek köszönhetően nemigen köt meg tápanyagokat, vizet a felületén. Nem nagyon biztosít búvóhelyet a mikroorganizmusok számára sem. Látható és tapintással érezhető, ahogy az ujjaink között görgetjük a szemcséket. 

Az agyagásványok mikroszkópikus méretűek és elképesztően változatos összetétellel és kristályszerkezettel rendelkeznek, ami attól függ, hogy milyen közetből jöttek létre, milyen kémiai és fizkai hatások érték, illetve érik a mállás során (mert a mállás, mint olyan egy folyamat, ami valójában nem áll meg, csak a mi pöttynyi életünkben tűnnek ezek a dolgok állandónak). Az agyagos talajban a pórusméret kisebb, de sokkal több pórus van és kisebb nagyobb mértékben vizet és tápanyagokat kötnek meg. Az agyag részecskék olyan icuri-picurkák, hogy az újjainkkal nem tudjuk kitapintani az egyes részecskéket, úgy mint a homok esetében.

Az iszap frakció méret szerint a homok és az agyag között van, pornak vagy kőzetlisztnek is mondhatjuk. Ásványi összetétel tekintetében is egy átmenet. Túlnyomó részben az iszap is apróbb kvarc szemcsékből áll, de nagyobb méretű agyagásványok is lehetnek. 

A homokszemcséknek sokkal kisebb a (fajlagos) felülete, mint egy icuri-picuri, láthatatlan agyagszemcsének. Az ezerszer nagyobb felületű agyagszemcsék ráadásul töltéssel is rendelkeznek (ami összességében negatív, de valójában néhány pozitív és sokkal több negatív töltésű hely összessége). Ennek köszönhetően az agyagszemcsék nem csak tápanyagot és vizet tudnak raktározni az irgalmatlan felületnek és töltésnek köszönhetően, de jól egymáshoz is tapadnak. Ezért van az, hogy a morzsalékos szerkezet sokkal jellemzőbb egy agyagos, mint egy homokos talajra. Az iszap itt is átmenet. Van valamennyi töltése, jóval nagyobb fajlagos felülete, mint a homoknak, de valahogy mégis könnyebben szétzuhan, mint az agyag.

Hogyan tudjuk megállapítani, hogy milyen a talajunk szemcseösszetétele?

Befőttes üveg teszt

A legegyszerűbb módszer az ún. befőttes üveg teszt. Ez nem szól másról, minthogy egy-harmad mennyiégű földet egy befőttes üvegbe helyezünk és két-harmad mennyiségű vízzel alaposan összerázzuk. Ne töltsük tele az üveget, mert akkor nem lehet jól rázni. A legnagyobb méretű homok szemcsék ülepszenek ki legelőször, szinte azonnal. Utána következik az iszap és végül az agyag teljes kiülepedése akár két napot is igénybe vehet. 

A végeredmény ilyen lehet:

Ülepítéses teszt a szemcseösszetétel meghatározására (kép forrása)

Attól függően, hogy milyen a talajunk ez a teszt nem mindig sikerül igazán szépen, ha csak felmarkolunk egy adag talajt a kertből. Ha egy fokkal precízebbek szerentnénk lenni, akkor meghatározott mélységből (mondjuk 0-15cm), a kert több pontjáról veszünk mintát és azt összekeverjük. Ebből veszünk ki 2-3 marékkal és szobahőmérsékleten megszárítjuk. A száraz talajt ezután összezúzzuk, hogy az aggregátumok szétessenek (ezek ugyanis rázás hatására sem biztos, hogy mind szétesnek a vízben). A zúzáshoz lehet használni egy fa bunkót vagy egy nagyobb követ (lehetőleg ne olyat, ami beletörik és megváltoztatja az eredményt és ügyeljünk arra, hogy a szemcséket nem törjük össze, csak az aggregátumokat). A laborban egy darálón szoktuk átnyomi a talajt, de az valószínüleg nektek sincs otthon :)

Tehát miután minden szépen kiülepedett és tiszta a víz a talajrészecskék felett, akkor szemmértékre vagy akár egy mérőszalag segítségével meghatározhatjuk a frakciók százalékos összetételét. A fenti ábra afféle szélső értékeket mutat (homokos, agyagos) és egy közbenső vályogosat, ami egyébkét otthoni célra tökéletesen elegendő.

Ha ennél szofisztikáltabbak szeretnénk lenni, akkor tanulmányozhatjuk a talaj szemcseösszetételének meghatározására szolgáló háromszög diagrammot:

Háromszög diagramm, textúra osztályok (Forrás: Stefanovics, 1999)

Arany féle kötöttségi szám

Ha talajmintát küldünk egy laboratóriumba, akkor az Arany féle kötöttségi számot (KA) fogjuk megkapni. A módszer lényege, hogy minél finomabb részecskékből áll a talaj, annál több vizet tud felvenni. 100 g talajhoz egy dörzsmozsárban, folyamatos keverés mellett addig adagolnak vizet cseppenként, amig az úgynevezett fonalpróbát nem adja a még éppen nem folyós talajpép. Akkor vagyunk a megfelelő értéknél, amikor a kanalat kihúzva a pép egy fonalat húz maga után, de nem cseppen le. Ha egy-két cseppel több vizet adunk hozzá a pép már folyóssá, elcseppenőssé válik. A felhasznált víz mennyisége ml-ben adja az AK-t. Ezt elvileg házilag is meg lehet csinálni (én még nem próbáltam).

Akár otthoni, akár a labor eredményt szeretnéd megérteni, a következő táblázat lesz segítségedre:

Arany féle kötötségi szám határértékei

Ok, mostmár tudjuk, hogy milyen textúrájú a talajunk. Az ideális, legjobb tulajdonságokkal rendelkező talaj, tartalmaz homokot, iszapot és agyagot is. Így jó lehet a vízháztartása, tápanyagokat is jól tud tárolni és kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik, hogy szép kis aggregátumok alakulhassank ki.

Mit tehetünk, ha a szélsőséges a talajunk? Túl homokosnak vagy túl agyagosnak találjuk. 

Az ilyen talajok javítására a legkiválóbb jolly joker a szervesanyag hozzádaása. Egyébként majd fokozatosan látni fogjuk, hogy minden a szerves anyagról és az életről szól. Nincs rossz talaj, csak kevés élet benne. A szervesanyag tartalamat komposzt hozzáadásával, mulcsozással, élőmulccsal és talajtakaró ültetésével tudjuk növelni. A szerves anyag, az élő anyag, a humusz és a különféle szerves ragacsok segítenek a kötött talajt lazábbá, levegősebbé tenni. A homokos talajt pedig segítenek jobban összetapasztani, a vízháztartását javítani és a gombafonalak segítségével könnyebben aggregátumokká alakul még a homok is.

Nálunk a tanya jó részén nincs homok a talajban, ami elég sajálatos. A veteményesekben egyszrűen úgy járok el, hogy időről időre szorok egy kis homokot is a talajra a mulcsozás során. Igazán kicsi mennyiséget tudok csak bevinni így, de azt gonolom, hogy megéri a fáradtságot, mert úgy vélem, hogy ez is hozzájárul a talajszerkezetünk fokozatos javulásához.

A következő részben az aggregátumokról szeretnék pár szót szólni, ahol a szilárd, élettelennek ható ásványi rész szervesen összefonódik a növényekkel, mikróbákkal, nagyobb élőlényekkel és ezeknek a mindenféle kiválasztási termékével (kakijával, nyálával és egyéb nedvével).

Köszönöm a figyelmet. A héten kezdődnek a magcsereberék és börzék az országban. Kecskeméten remélem találkozunk :) Jó készülődést az ültetési szezonra!

Szépeket és jókat kívánok,

Vitka