Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Téli kalamajkák és a stratégiák sokfélesége

Beküldve - - - Erdőkert
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 1285 megjelenés
  • 8 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Most pedig jöjjön az idei első bejegyzés: némi beszámoló az első telünkről. Tavaly ültettünk csomó mindent (lásd itt és itt), és bizony kicsit azért izgultam, hogy mi marad meg belőlük. Oké, a tavaszi ültetésű bokrok mind szépen megeredtek, de azért ezek elég életrevaló növények voltak. Elöljáróban: bár voltak veszteségeink, a növények nagy része túlélte a telet, mi pedig okosabbak lettünk jópár tanulsággal. Jönnek is mindjárt sorban.

 

Előbb azonban egy kis bevezetés. Tavaly nyáron, amikor elkezdődött az őszi ültetés tervezése, először azt kellett kitalálnunk, hogy mi alapján válasszunk a hosszú „mi mindent lenne jó kipróbálni” listánkól. Egyrészt adott volt, hogy ez a rész lesz legmesszebb a házunktól, így sok olyasmit terveztem ide, ami nem túl igényes, és előreláthatólag nem kell vele sokat törődni (mondjuk lássuk be, szerencsére a fák és bokrok jelentős része ilyen). Ráadásul ez az egész telkünk legmélyebben fekvő része, úgyhogy ennek a területnek egy részén megkötést jelent a tavaszi magas talajvíz. Éppen ezért ide terveztem minden vizet tűrő, vízkedvelő növényt - szerencsére meglepően sok ilyet találtam a listáinkon. Ezeken túl viszont a fő-fő szabály, amit megpróbáltam követni, ennyi volt: csak minél vegyesebben. Van ugye egy olyan – permakultúrában igen sokat emlegetett – mondás, miszerint „Ne tégy mindent tojást egy kosárba”. Ennek a szabálynak az első komoly telepítéskor pláne nagy jelentősége van, hiszen még nem sokat tudunk a területről, így minél több féle növényt ültetünk, annál kisebb eséllyel bukunk nagyot. A gyakorlatban ez nálunk ilyesmiket jelentett:

 

1. Nagyon vegyesen válogattam család szempontból (a növények kb. 30 %-a rózsaféle, kb. 20 %-a N-kötő, a többi meg sokféle egyéb vegyesen).

2. Több helyről szereztük be a növényeket (ez mondjuk nem volt bonyi, mivel nincs olyan hely az országban, ahol minden lenne, amit kerestünk :-D)

3. Ültetéskor is különböző stratégiákat alkalmaztunk, mert volt pár ötletem, ami jónak tűnt, de féltem is, nehogy bakot lőjek velük. Pl. csomó ültetőgödörbe tettünk némi gallyat/fűkaszálékot, afféle mini hugelculture-ként, másokba nem. Bizonyos növények kaptak szimbionta gomba készítményt, mások nem, stb. Mindezt gondosan fel is jegyeztem, sőt, vannak egész jól összevethető növénypárjaink, kíváncsi leszek, kisül-e valami okosság belőlük.

4. A tervezés végefelé támadt egy olyan ötletem is, miszerint ültessünk pár teszt növényt, olyanokat, amik kicsit érzékenyek valamilyen szempontból, így hamarabb kezdenek gyűlni tapasztalatok a határainkról. Így végül ültettünk talajvízre kicsit kényesebb növényt (egy - Árontól kapott - vérbarack csemetét), 1-2 nem túl drága fagyérzékeny növényt (fügét (6-os USDA zóna), csukókát (Scutellaria laterifolia, szintén 6-os zóna), és barátcserjét (Vitex agnus-castus, 7-es zóna)), sőt, olyan növényt is, ami kicsit kényes a mészre a talajban (kék babfát – Decaisnea fargesii).

 

Idáig a tervezés, aztán elültettük a növényeket, és jöttek a kisebb-nagyobb mindenféle kalamajkák:

 

1. Apróság, de sikerült vennem egy már eleve tűzelhalásos naspolyát. Itt láttuk először hasznát a sokféleségnek: a tűzelhalás elég gáz betegség, de csak a rózsaféléken belül az almatermésűekre veszélyes. Úgyhogy, ellentétben egy átlag kerttel, nálunk a növényeink 85 %-ánál eleve szóba sem jön, tök jó! A tanulság pedig: Még alaposabban kell fajtát választani. Utólag kb. 10 perc guglizás kellett hozzá, hogy megtaláljam az infót: a szentesi rózsa nagyon érzékeny a tűzelhalásra, ellenálló fajta pedig van.

 

2. Végig magától értetődőnek vettem, hogy az első télen már lesz rendes kerítésünk, úgyhogy a vadakkal nem lesz gond. Tévedtem. Az egyik oldalsó kerítésünk nem készült el, úgyhogy ősszel kénytelenek voltunk kitanulni az őzek és nyulak lelkivilágát, akik több alkalommal is tiszteletüket tették nálunk. Megtanultuk, hogy az őzek elég finnyásak, és – szerencsére – főleg a leveleket és rügyeket szeretik lecsipkedni, a nyulak viszont ennél sokkal kellemetlenebb módon szeretik nyúlszáj-magasságban körbeháncsolni a fák kérgét is. Plusz azt is, hogy hogy a rózsafélék általában finomak, meg az eperfa is, de a mindenféle extraságaink nagyobb része nem.  Pl. a legdrágább növényünket, egy szép kis kínai datolya csemetét (Ziziphus jujuba), mindenki mélységes undorral elkerülte, a somokat úgyszintén. :-) Úgyhogy ez volt a második alkalom, amikor jól jött a sokféleség. Ezek után átböngésztem mindent, amit a könyveimben és a fórumon találtam a vadak elleni védelemről, és be is vetettem őket válogatás nélkül: minden növény köré szurkáltunk 3-4 botot (hihetetlen módon ez állítólag jó az őzek ellen), plusz lógattunk 1-1 PET-palackot és egy kis emberi hajat vadszáj-magasságba. Mivel ez alkalommal mélyen elnyomtam magamban a kutatói vénát, és minden növény kapott mindenből, nem tudom, melyik hatott, de ettől kezdve a vadak elkerülték a fáinkat. Így végül csak egy csemete pusztult el nyúlszáj által, az előbb említett naspolya, amit viszont nem is bántam.

 

Tökéletes teszt év volt ez az első, mivel mindkét szempontból, ami korlátozó tényezőként leginkább felmerülhet a telkünkön, kemény volt. Ezek pedig:

 

3. Talajvíz. Apu sok-sok éve méri és írja (ugyan pár faluval arrébb) az éves csapadék alakulását. Az ő adatai alapján tavaly az első félév kb. átlagosan alakult, a második félévben viszont majdnem annyi eső esett, amennyi máskor egész évben (480 mm). Úgyhogy a beültetett terület egy részén a tél nagy részében, hónapokon keresztül a talajszint környékén állt a víz (hol kicsit alatta, de inkább kicsit fölötte). Ráadásul márciusban, amikor a víz már nagyjából eltűnt, a növények pedig elkezdtek kihajtani, a szomszédaink (amúgy előre megbeszélt módon és a beleegyezésünkkel) ismét elárasztották a területet egy elvezető-árokkal (amit a hajtó növények már nyilván rosszabbul viseltek, mint télen). Úgyhogy végül ebből az első ültetésből az elpusztult növényeink nagy része (mondjuk úgy 5-6 növény) a víz miatt pusztult ki, annak ellenére is, hogy ezekre a részekre főleg olyasmiket terveztem, amik elvileg bírják (bambuszokat, galagonyát (Crataegus schraderiana), somokat, eperfát, enyves égert (ez N-kötő), babfát). Viszont a másik oldalról meg vállon veregethetjük magunkat, mert a növényeink megmaradó 80 %-át már nem kell nagyon féltenünk a víztől, aki ezt a telet kibírta nálunk, az valószínűleg a következőket is ki fogja. Illetve itt is volt egy tanulság: valójában a kipusztult növények szinte mind egy enyhe, maximum egy m széles horpadásba kerültek, ami mondjuk úgy 10-20 cm-el lejjebb van a környezeténél. Ez persze nyáron, amikor a tervezés zajlott, nem igazán látszott, kellett hozzá egy ilyen csapadékos tél. Bizony, ha várunk még egy kicsit, és ezt az első komolyabb telepítést még későbbre időzítjük, valószínűleg ezt is észrevettük volna, és eleve kicsit odébbrakom a növényeket. Mondjuk elég olcsón megúsztuk, úgyhogy nem bántam meg a dolgot. Vicces poén a történetben, hogy a talajvíz okán ültetett teszt-növény, egy magnemes kis vérbarack-csemete, vígan nődögél a kertünk szinte legmélyebb pontján. Ki érti ezeket a növényeket... :-)

 

4. Fagy. Ezzel meg az van, hogy önmagában nagyon keveset mond, hogy egy télen valami kipusztul-e a fagy miatt avagy sem. De ha tudjuk, hogy az adott tél hogy viszonyul a környéken szokásos telekhez, akkor az már nagyon informatív. Szüleim kertjében pl. idén télen volt olyan szőlő (6-os zóna), ami elfagyott, ez pedig korábban sosem történt meg, és az elég védett helyen nődögélő füge is sérült kicsit. Szóval kemény tél volt, pont jó tesztelésre. Nálunk a barátcserje (7-es zóna) kipurcant, a teljesen nyílt helyre ültetett füge-csemete úgyszintén, de a bozót védettebb tisztásán a csukóka rendben áttelelt. Úgyhogy itt is sokkal okosabbak lettünk: a kertünk alapból leheletnyivel talán fagyosabb, mint a szüleimé (ez nekem elég pontosan megmondja, mit ültethetek, és mit nem), a 6-os zónába tartozó növényekkel védettebb helyen valószínűleg nem nagyon lesz gond, de a 7. zónába tartozókkal egyelőre nem nagyon fogok próbálkozni (mondjuk ilyen van vagy 3 db a listáimon, ezt azért ki fogom bírni).

 

A végső mérleg pedig: az elültetett növényeknek idáig több, mint 80 %-a megmaradt, összeszámoltam, ez több mint 30 új fajt jelent. Ami pedig él, az minden baromira nő, valamit tud a talajunk :-). Jó alapötletnek bizonyult elsőre nagyon sokféle, viszonylag igénytelen növényt ültetni, ezt egyáltalán nem bántam meg, sőt, a sokféleség olyan problémákkal szemben is megvédett minket, amiket nem is láttunk előre. A kivételesen jó teszt-évnek köszönhetően pedig az elpusztult növények valójában nagyon-nagyon hasznosnak bizonyultak, tényleg nagyon jól segítettek belőni a kertünk adta korlátokat, úgy érzem, a következő ültetést már sokkal pontosabban tudom majd az adottságainkhoz tervezni, így kénytelenek leszünk másféle hibákat elkövetni. :-D

 

Huhh, ez jó hosszú lett, remélem azért lesz, aki hasznosnak találja. Viszont a fényképekkel gondban vagyok, nekünk ez nagy gyenge pontunk. Csomószor otthon felejtem a gépet, ha meg nálunk van, sajnálom rá az időt. :-( Ráaádásul most meg nem is találom a képeket a vízben álló, nyúlrágta, tűzelhalásos naspolyáról, pedig emlékszem, hogy csináltam. Úgyhogy helyette itt van pár növényültetéshez kedvcsináló kép az új lakókról:

 

 20150513-Teli-kalamajkak---1-ribizli.jpg

A bokrok olyan hálásak: a ribizlik már tavaly, az ültetésük évében is mind teremtek.

 

20150513-Teli-kalamajkak---2-szelvedelem.jpg

A homoktövisek szépen megerősödtek, alakul a szélvédelmünk.

 

20150513-Teli-kalamajkak---3-csukoka.jpg

Emlegetett csukóka (Scutellaria laterifolia), jó kis gyógynövény amúgy, ez is Árontól.

 

20150513-Teli-kalamajkak---4-medvehagyma.jpg

Virágzik a tavaly ültetett medvehagyma, jövőre már enni is fogunk belőle (na azért nem ez az egy van most sem).

 

20150513-Teli-kalamajkak---5-feketeberkenye.jpg

Pár kép csak úgy: feketeberkenye (Aronia melanocarpa)...

 

20150513-Teli-kalamajkak---6-mogyoro.jpg

...mogyoró...

 

20150513-Teli-kalamajkak---7-japankorte.jpg

...és japánkörte.

 

20150513-Teli-kalamajkak---8-egres.jpg

Végül pedig egy amerikai lisztharmatra rezisztens egres-bokor.

 

Zsenge tavaszi hajtásokban gazdag, Áldott napokat kívánok mindenkinek!

Rabul ejtett az erdőkertészkedés gondolata, így 2014 elején vettünk egy telket Száron, ahol szép fokozatosan szeretnénk kialakítani a saját, szipi-szupi erdőkertünket. Ez a blog főleg ezt a folyamatot szeretné megörökíteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy kicsit összehozza a téma iránt érdeklődőket, és serkentse a tapasztalatok cseréjét.

Hozzászólások

  • Lucagazda
    Lucagazda 2015 máj. 13, szerda

    Köszönöm! Írjál máskor is nyugodtan ilyen hosszú bejegyzéseket, legalább mi hosszan olvasgathatjuk. Én nagyon élveztem. :D

  • gergo
    gergo 2015 máj. 14, csütörtök

    Én is!

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2015 máj. 14, csütörtök

    Örülök neki, akkor már nem hiába dolgoztam vele. :-) Nagyon izgalmas amúgy, ahogy a kezeink közül kezd valami jónak tűnő dolog kinőni, néha-néha jól is esik írni róla.

  • Luti
    Luti 2015 máj. 15, péntek

    Köszönöm!

    Én is köszönöm! Izgalmas mi, hogyan alakul a kertetekben. :-)

  • ecovitka
    ecovitka 2015 máj. 18, hétfő

    Végre én is el tudtam olvasni :)

    Zsuzsi, Köszönjük szépen!!! Nagyon tanulságos. Sokat tanulok az írásaidból. Arról nem is beszélve, hogy egy üdítő színfolt vagy az ecovitka blog monokultúrában :)

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2015 máj. 21, csütörtök

    Hehe, köszi! Mondjuk ezt a fajta monokultúrát még elviseljük valahogy. ;) Írtam is egy apró komposztálós kérdést a május 7.-ei bejegyzésedhez, de lehet, hogy nem kapsz róla értesítést. Majd ha lesz egy szusszanásnyi időd, örülnék, ha válaszolnál, kíváncsi vagyok!

  • Vendég
    István 2015 jún. 14, vasárnap

    Ez talán érdekelhet

    Szia Zsuzsi!

    Nagyon örülök, hogy erdőkertészkedésbe fogtál! :) Hasonló módon igyekszem kialakítani a kertem, majd alkalomadtán lehet, hogy írok róla, bár ilyen alapossággal, mint Te, nem dokumentáltam a történéseket. Addig is, ha egyszer majd zöldségeket is szeretnétek ültetni, talán ez érdekelhet.

    https://www.facebook.com/kertkaland/info?tab=page_info

    Üdv: István

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2015 nov. 22, vasárnap

    Az ember sokszor hajlamos úgy érezni, hogy egyedül van a bolondságával, pedig nagyon nem! Azt hiszem szép csendben egészen sok szuper kert van kis hazánkban, és ez nagyon jó érzés. Sok örömet kívánok Neked is a tiedhez! :-)

Hozzászólás

Vendég 2017 nov. 24, péntek