Különleges év volt ez a 2014. Sok tekintetben rendhagyó az elmúlt évekhez képest. Először is, mindösszesen 2-szer aludtam a tanyán. Befészkeltük magunkat a városba, Gergő nyáron elutazott több, mint 2 hónapra, én is sokat jöttem-mentem, így aztán az idei nagy tavaszi költözés a tanyácskára el is maradt. Nem volt alkalmunk és erőnk a puritán viszonyokban nomádkodni. Én még reménykedtem abban, hogy a nyár második felében mégiscsak kiköltözünk, de akkor meg szinte folyamatosan esett az eső. Egy kertes házikóban lakunk, aminek a fenntartása, a háztartás, és a ház körüli munkák is tovább aprózzák a figyelmünket. 

De ne szaladjunk ennyire előre. Menjünk csak szépen sorban...

Újságíró, micsoda???

Az év úgy indult, hogy elkezdtem a városban dolgozni. A helyi hetilap újságírója lettem, ami nagyon izgalmas volt. Különösen eleinte. Tök jó volt egy kicsit átöltözni tiszta ruhába. Nagyon sok embert megismertem a városban, tetszett a szaladgálás és az, hogy sorra nyíltak az ajtók. A történetbe bele tudtam csempészni jócskán olyan példákat, cikkeket is, amik egy fenntarthatóbb kultúra irányába mutatnak. Szóba kerülhetett a gyógynövényektől, a vegyszermentes kertészkedésen át, az erőszak mentes kommunikációig sok minden. Eleinte kicsit kétkedve fogadták az elképzeléseimet, de most, hogy eljöttem (mert végül eljöttem, vagy elküldtek, vagy mi) hiányolják mind az olvasók, mind a szerkesztőség az ilyen jellegű írásokat. Tavaszra úgy éreztem, hogy nem jut elég időm a tanyára és az álmaimra, ezért szerettem volna, ha a szerződésemet heti 10 órás munkaidőre szűkítjük, de sajnos az akkori igazgatónő nem tudta elképzelni, hogy ezt a munkát ennyi időben is lehet végezni és nem hosszabbította meg a szerződésem. A sors iróniája, hogy a döntése után két héttel eltávozott a földi életből és nem tudhatja, hogy valójában mekkora szívességet tett, mert egészen új tanulások és kihívások sodródtak az életembe. De erről majd késöbb.

Dragon Dreaming a pécsi Szín Térrel

Livits Réka barátnőmmel februárban a pécsi Szín Tér Egyesület invitálására egy hétvégés Dragon Dreaming workshopot tartottunk. Ez egy igazán különleges élmény volt. Egyrészt a társaság fantasztikusan nyitott volt az általunk kiötölt feladatokra és gyönyörüen végig tudtuk vinni a projekttervezés folyamatát és lépéseit.

A Dragon Dreaming folyamata mindig lenyűgöz, mert az emberre és az ő álmaira, igényeire koncentrál. Az a projekt sikeres, ahol minden résztvevő álma valóra válik. Ez és a folyamatosan beépített ünneplés az, ami motivációt és energiát tud adni a haladáshoz.

Az élménydús hétvégét számomra nagyon felemelően ünnepeltük meg. Katona Kriszti az egyesület elnöke, aki egy hihetetlen lendületes és kreatív csaj, egy halom zsírkrétát és némi csomagolópapírt rántott elő és a pakolászni ottmaradt szervezőkkel egy őrült, önfeledt rajzolásba kezdtünk. Szerintem ez az igazi művészet, meg amit a Murál Morál Mező elnevezésű projektjük képvisel.

Ha már tanfolyamok...

Az elmúlt évben három permakultúra bevezető műhelyt facilitáltam. Kettőt Baji Bélával közösen, Pilisszentlászlón és Rákosligeten. A harmadikat pedig Alsópetényben a Zöld Utak Módszertani Egyesület szervezésében. Mind a három tanfolyamot sikeresnek éltem meg. Bár fontos megjegyeznem azt, hogy számomra a permakultúrának a kertészkedés mellett minden más aspektusa is kiemelt fontossággal bír és ezt leginkább Alsópetényben tudtam közvetítetni. Akkor hívnak Bélával közösen tanfolyamot tartani, amikor a szervezők a kertészekedésen kívül mást is bele szeretnének vinni a tananyagba. Általában a közösség itt a varázsszó: a permakultúra közösségi aspektusaival is foglalkozni szeretnének. Ezek elég jól szoktak működni, de mégis számomra az igazi tanítási és tanulási élmény az az, amikor a közösségépítés a tanulással szervesen összefonódik és láthatatan szálakkal szövődik egy gyönyörű kapcsolati háló, miközben folyamatosan esik le megannyi tantusz. Számomra akkor sikeres egy tanfolyam, ha a résztvevők a műhely eredményeként nem pusztán egy kertészkedési módszerként tekintenek a permakultúrára, hanem életük és döntéseik minden szegletét átszövi az etikák és elvek rendszere és maga a szemléletmód. Az egyes praktikákat igazán mélyen pedig bármilyen hétköznapi ökogazda vagy szalamaépítészet vagy kenyérdagasztó és még sorolhatnám milyen tanfolyamon meg lehet tanulni. Természetesen fontos, hogy egy permakultúra tanfolyamnak legyen az aktuális évszakhoz illeszkedő gyakorlati aspektusa és az is nyílvánvaló, hogy a kertészkedés a legkézenfekvőbb, tehát legtöbbször mégiscsak efféle gyakorlat kerül a repertoárba. 

Az alsópetényi tanfolyam azért volt nagyon különleges, mert a facilitálásba Berecz Ági baráztnőm is bekapcsolódott, akivel együtt tanultunk mélyökológiát Joanna Macy-től Angliában. Amióta ezt a kurzust elvégeztem folyamatosan építem bele a mélyökológiát és az ehhez kapcsolódó csoportmunkákat a permakultúra tanfolyamokba, tapasztalatom szerint nagy sikerrel. Ági jelenléte és a vele való folyamatos brainsorming nagyon sokat adott hozzá. A mélyökológia beépítésének az egyik legnagyobb eredménye, hogy a csoport tagjai még egy egy-két napos workshop során is igen hamar egy bennsőséges, őszinte atmoszférában találják magukat és a földhöz való kapcsolatuk is elmélyül. 

És ha már föld: már régóta fűzöm bele a talaj témakörét egy-egy tanfolyamba és az alsópetényi ebből a szempontból is kiemelkedő volt számomra. A múlt nyáron és ősszel nagy lépést tettem a talajhoz fűződő ismereteim elmélyítésében (erről majd lentebb még szólok) és a tapasztalataim tárháza is egyre növekszik, ezért úgy érzem, egyre használhatóbb információt tudok átadni. Persze még mindig évtizedes tanulás áll elöttem, hogy valóban mély tudást tudhassak magaménak.

Még mindig facilitálok

Júniusban mélyökológia műhelyt tartottunk Kármán Erával, akivel szintén együtt tanultunk azon a bizonyos angliai tanfolyamon. Takács-Sánta András humánökológia tanfolymába kapcsolódtunk be egy csodás, piknikezéssel egybekötött napra a természet lágy ölén. A tanfolyam résztvevőket végigvezettük a Work That Reconnects (magyarul a Föld Én Vagyok) elnevezésű mélyökológiai folyamaton. 

Nyáron pedig Nagybörzsönyben kötöttem ki a Földhangoló Ökotáborban, ahol a permakultúra alapjaiba vezettem be a résztvevőket. Ez egy nagyon szuper kis tábor egyébként, sajtkészítéssel, éjszakai kirándulással, művészettel és sok egyébbel. Csak ajánlani tudom.

Könnyek közt adom elő

A májusi szalmaépítő konferenciára kaptam meghívást, hogy a permakultúráról tartsak előadást. Ez már a második alkalom, hogy a saját előadásomon sírom el magam. Először egy talaj előadáson történt velem ilyen pár éve egy fesztiválon, rögtön az elején, amikor arról beszéltem, hogy hogyan tesszük tönkre a földet. A közönség csak pislogott, hogy ezt a gyámoltalan párát meg mi lelte. Anyukám szerint gyengék az idegeim. Szerintem pedig rohadtul fontos dolgokról van szó és ilyenkor elönt a bánat és a tehetetlenség.

Mindeközben a tanyán

Az a napnál is világosabb, hogy ha az ember nem él egy adott területen, akkor annak a gondozása, építése is sokkal körülményesebb, mint ha állandóan jelen lenne. Ennek ellenére persze az élet nem áll meg.

A kert egy részét lekerítettük, hogy a szaporodó baromfiállomány ne tudjon károkat okozni a gondosan pesztrált veteményesben. Megelégeltem a szélmalom harcot és a növények egyesével történő védelmét. Egyébként nem működött rosszul az, hogy apró botokkal, ágakkal minden egyes frissen elültetett palántát körbevettem. Majd amikor a növények nagyobbacskák lettek a tyúkok sem bántották már őket. Kivételt képez ez alól természetesen az érett paradicsom. Viszont ez a botos, ágas módszer nagyon macerás és bizony jócskán megnöveli az egyes növényekre fordítandó időt. A kerítés nagyon szépen bevált és már csak a rigók kapirgáltak ki időnként egy-egy cseperedő növénykét. A tél folyamán még sok szervesanyagot hortunk be, az ágyásokat is bővítettem. Különféle mulcsozási technikákkal kísérleteztem. Egyébként döbbenetes, hogy a talaj milyen elképesztő mennyiségű szerves anyagot emészt fel. És ráadásul viszonylag kicsi terület rengeteg anyagot igényel. Hosszú távon nem fenntartható az, hogy kívülről hordjuk be az anyagot. És ráadásul rengeteg munkával jár. Más megoldás is kell. És ez a helyben termesztett zöldtrágya és takaró növények gyökértömegében rejlik. Asszem. Remélem.

A tavasz egy jelentős része a veteményezésre ment a tanyán. Legalábbis ami engem illet. Gergővel néha közösen dolgozunk, máskor pedig órákig nem is hallunk egymás felöl: mindenki csinálja a maga dolgát. Sokszor külön, felváltva jutunk ki a tanyára, de összességében minden nap megyük. Ha távol akad dolgunk és több napra elmegyünk, akkor a szomszédok készséggel etetik a csirkéket, akik egyébként egy-két napot kibírnak takarmány nélkül, hiszen hatalmas területük van kapírgálni.

Idén a veteményesekben volt a legjobb termésünk, főleg egynyáriakból. Lett többek között szépen retek, zöldborsó, répa, saláta zöldek (izgalamas különlegességek is), bazsalikom, csicsóka, hokkaidó, nagydobosi, fokhagyma, meg valami furcsa uborka, amihez igazából senkinek nem volt gusztusa, hogy sokat egyen belőle. Szépen fejlődnek az évelő fűszernövények is. Sok minden sikertelen volt. Pl. a paradicsomot elvitte a betegség, pedig nagyon ígéretesnek indult. A rengeteg céklát kizabálták a pockok, és a krumpli jelentős részével is elbántak. A karalábot a csigák zabálták fel.

A napraforgót kicsipegették a madarak. A padlizsán és paprika egyszerűen félelmetesen satnya terméseket hozott. Észrevettem, hogy ott volt szépen termés, ahol már évek óta mulcsozunk és komposzttal dúsítjuk a talajt. De a padlizsán még ott sem sikerült.

Idén egy-két kisebb sávot meghódítottunk rotakapával és kettőbe hordtunk homokos iszapot is. Itt szépen indultak a dolgok, de a pockok nagy károkat tettek. Ezekkel az ágyásokkal párhuzamosan pár hete újabb mulcsozott ágyásokat hoztunk létre érett trágyával, kartonnal, és falevéllel.

Gyümölcs termésünk a tavalyi bőséges évvel ellentétben szinte nulla volt. Egyedül a cseresznye és a napspolya hozott értékelhető termést. A seregélyek hatamas kárt tettek a cseresznyében, és amit le lehetett szüretelni, az a vége felé már teljesen össze volt szarva. Az egyik cseresznyefánk spontán kidölt. A dió is olyan piciny szemeket termett, hogy nem hittem a szememnek.

Számos fát, bokrot elültettünk. Többek között szilva, mirabolán és meggy kerítést kezdtem el a tanyán elburjánzott sutnyókból. A meggy nem hiszem, hogy megfogta, a mirabolán és szilva zöme azonban megmarad. Ősszel szerettem volna ezt folytatni és jó lucskos is volt a talaj, de egyszerűen nem jutott rá erőm és időm. Ültettünk még kb. 6 bokornyi vadcitromot, a terület határa mentén. Ezek jó tövises bokor félék, aminek a termését állítólag fel lehet használni. Ültettünk még kosár fűzet, az megfogta. Illetve egy szomorú fűz is túlélt. Vadrózsát 3 bokrot, de egyébként most a vadon kelt vadrózsák is nagyon megindultak a tanyán. Úgy 6 db szürke nyárfát, amiknek kábé a fele maradt meg. 3 darab hársfát, amiket sajnos a szomszéd birkái lelegeltek, de talán a gyökerük megmarad. 1 szil, 1 saj meggy és két som talált még helyet. Illetve egy mezei juhar, ami elpusztult. Ületettem néhány mandulát magról, amik közül egy túlélőnek bizonyult és vélhetőleg meg is marad. Ezen kívül ültettünk Pórszombatról származó alma, körte és cseresznye fákat, illetve 5 db feketeribizlit, amit imádok.

Az idén magról kelt fák száma könnyedén megkötzelíti a százat is. A fenti képen az elültetett vadcitromok mellett kikelt egy halom dió a behordott falevelekből, sőt egy patiszon is, ami nagyon szépen termett. Természetesen a mulcsból származó magról kelt fák jó része a veteményesben van (mint például a fentebbi, vödör krumpli elötti fotón látszó dió, ami fantasztikus fejlődést mutatott a dombágyásban). Rengeteg dió, egy szépnek induló mogyoró, néhány juhar, számos vadgesztenye és egy-két számomra ismeretlen fa tűnt fel a zöldségek között. Természetesen mind jó közel egymáshoz. Terveztem, hogy egy jó részüket átültetem valahova, de megintcsak nem jutottam el odáig...

A fenti képen látható édes kis lili tyúkocska egy napon 18 kiscsibével rukkolt elő. A többiekkel együtt gyönyörűen cseperedtek, míg egy napon a védelem céljából Bartókot sugárzó rádió beázott és egy (vagy több) ragadozó néhány nap folyamán, az éjj leple alatt eltávolította az állomány nagy részét. Ez egy baromi szomorú helyzet és nem kevés nézeteltérés forrása az én kedves kis férjecskémmel. Sajnálom őket, és a szívem széjjel hasad, ahogy látom őket felnőni, aztán végül a rókák húzzák a legnagyobb hasznot belőlük. A nagymamámnak ezúttal el sem mertem mondani, hogy hány szárnyas veszett oda (min. 20). Eddig minden tél így indult. Viszont most a maradék szárnyassal együtt ott van az egyik nagy tapasztalattal rendelkező tavalyi túlélő. Gergő meg van győződve arról, hogy ki fog fejlődni egy ellenálló állomány. Úgy legyen. Bár talán érthető, ha égnek áll a hajam, amikor csirke és malac tartásról álmodozik, úgy hogy nem is lakunk ott. Idén a városban is elkezdtünk baromfit tartani. Egyrészt azokból akiket vágásra vettem, de a család megsajnált, másrészt meg a tanyáról is bementettünk néhány állatot, hogy biztosan legyen túlélő.

Az ősszel újra lett segítségem a tanyán, ezúttal egy leányzó jár hozzám hetente egyszer angolozni, cserébe pedig a tanyán tevékenykedünk közösen minden második szombaton. Ennek nagyon örülök, mert nagyon lelkiismeretes és szorgalmas. Remélem még becsatlakozik egy-két ember, fiúk is és akkor igazán jól tudunk majd haladni.

Igen, idén önkéntesek nemigen fordultak meg nálunk. A wwoof profilunkat sem újítottuk fel a weblap megújulása óta, ezért kevesen kerestek benünket, másrészt meg ilyen hektikus nem volt még az életünk, mióta tanyázunk. Egy egyszerű kalákában kimerült a közösségi munka. Egy újabb fedett térrel gazdagodtunk, amit a barátaink segítettek lecserepezni.

Soil Food Web Course

Júniusban elkezdtem az online Soil Food Web kurzust, amit a közelmúltban a Fórumon vendégeskedő Elanie Ingham tartott. Ez egy két hónapig elnyúló tanfolyam volt, amin megtanultam a talaj tápanyag háló és a mikrobiológia alapjait. Már az egyetemen is tanultam talaj mikrobiológiát, de így, összefüggéseiben tárgyalni az egész tápanyag hálót egy igazán különleges élmény volt. Tanultunk még komposztálásról és egyszerű talajvizsgálati módszerekről is. A tanulásról még késöbb szólok. 

Nyaralás

Sokat hezitáltam, de végül repülőre ültem és elutaztam három hétre az Egybesült Államokba. Egy szomorú, szomorú műtétem volt a nyáron és úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy rendbe tegyem magam, jó messze a megszokott hétköznapoktól. Gergővel barátokat látogattunk, pihentünk, kirándultunk és a kapcsolatunkat ápolgattuk.

Drága jó cimboráinknál még egy kis tereprendezésre is alkalmunk adódott. A házukba befolyt az esővíz, amit a permakultúra és vízszelidítős kurzusokon szerzett ismereteink alapján segítettünk megoldani. Végül is egy vízelvezető kavicságyat hoztunk létre a ház körül Gergő szakszerű irányításával.

Meglátogattunk a barátnőmet Baltimore-ban, aki a város egyik legszegényebb negyedében hozta létre a Boon St farm névre keresztelt városi farmot, ami piacra termel és közösségi kertet is magába foglal. Nagyon jó volt látni, hogy mennyit változott a terület az elmúlt évekhez képest és csodálatos volt újra együtt lenni. Cheryl az a barátnőm, akivel órákig tudtunk a csirkeszarról beszélni, miközben zoknit kötöttünk az egyetem büféjében.

Elmentem a Maryland-i egyetemre is és meglátogattam a kedvenc tanáraimat Dr Ray Weil-t és Dr Bruce James-t. Ez hülyén hangzik, hogy a kedvenc tanáraimat, inkább úgy fogalmaznék, hogy akiktől a legtöbbet tanultam, akiket emberileg nagyon tisztelek és akik a mai napig mentorálnak. Természetesen talajról beszélgettünk. A kutatásaikról és arról, hogy én mit csinálok. Dr Weil megelégelte, hogy még mindig nem szereztem be a pH mérőt, amit évek óta készültem, úgyhogy a kezembe nyomott egyet, egy EC mérő kíséretében. Azzal a feltétellel, hogy egy hónapon belül adatokat küldök neki, mert ha nem vissza kell küldenem az eszközöket.

Talajvizsgálatok a tanyán

Úgyhogy elérkezett a komolyabb talajvizsgálatok ideje. Dr Weil végett vetett a prokaszinálásomnak. Még amikor birtokunkba került a tanya végeztem apróbb, egyszerű vizsgálatokat. Azt sikerült megállapítani, hogy homok nem igen van a talajban, hogy rendkívül tömörödött és magas a pH. Ez utóbbit Gergő nem hitte el. Hiába mondtam, hogy pezseg az ecet, nem fogadta el. Úgy tippeltem, hogy olyan 8 körül lehet a pH, de egy pH mérő beszerzéséig valamilyen oknál fogva nem jutottam el. A város összes mezőgazdasági boltját végig jártam, de mindenki csak bután nézett rám, online valamiért nem rendeltem, ígyhát eddig kellett várni míg szembesültünk az elképesztő igazsággal. 

Találtam segítséget, aki ásott nekem 4 db 1mx1mx1m-es gödröt. Egyrészt, hogy a talaj horizontokat is meg tudjam nézni, másrészt pedig, hogy 10 cm-enként megmérjem a pH-t és az EC-t. Dióhéjban, az eredmény olyan lett, amire még a legvadabb álmaimben sem számítottam: van olyan rész, ahol már 40-50 cm-en közel 10-es a pH. Ennél a gödörnél 60 cm alá nem is lehetett ásni, mert annyira kemény volt a talaj (itt meg is áll a víz folyamatosan a nyári esőzések óta). Megint máshol szerencsére nem megy nagyon sokkal 8 fölé a pH a teljes mélységben. Az EC eredményekkel összevetve szerintem Na okozza a nagy pH-t és ezért is van szétzuhanva a talaj szerkezet. Hát igen szíken vagyunk. A legalacsonyabb pH, amit mértem 7.5 a felszín közelében a legelőn egy viszonylag magas ponton.

Mielött valaki terület vásárlásba kezd, az ilyen kérdéseket érdemes előre tisztázni. Mi ezt a 3. szezon után tettük meg. Kicsit őrültség itt maradni, de az az igazság, hogy érzelmileg is igencsak kötődöm már ehhez a területhez és a környékhez. És őszintén szólva most lettem csak igazán izgatott a talajjavítás tekintetében.

Míg a legtöbb talajtudós körében a pH egy kritikus tényezőnek tartott dolog, ezt Elaine Ingham cáfolja. Szerinte a megfelelő biológia a lényeg, akik a növény gyökereinek a környezetében megteremtik a megfelelő pH-t. Nem tudom mit gondoljak. Szerintem van egy küszöb érték és a 10 abban már jócskán benne lehet. A vegyszerezés elhagyása mellett a magas pH-t tartom a legfőbb oknak, hogy a gyümölcsfák elkezdtek pusztulni a tanyán.

Még számos más talajvizsgálati módszert megtanultam Elaine kurzusa során, amiket a tanyán kipróbáltam, de azokat inkább majd külön blogbejegyzésekben adom közre. Már így is kezd egy kicsit hosszúra nyúlni ez az évértékelő...

Tanulás, tanulás, tanulás...

Szóval a tanulás csak ősszel kezdett igazán robogni. Szeptemberben, Kökény Attila meghívására, ellátogatott hozzánk Molly Haviland, Elaine Ingham tanítványa, aki egy két hetes gyakorlati Soil Food Web kurzust tartott nekünk a Corvinuszon. Itt megtanultuk a mikroszkóp használatot, a nagybetűs Komposzt készítést és a komposzt tea előállítást.

Aztán, hogy egy kis meglepő fordulatot vigyek a történetbe, ősszel egy 160 órás hawaii lomi lomi masszázs kurzust is elvégeztem. Életem egyik legycsodásabb élménye volt ez. Ki sem tudom fejezni azt az örömöt amit ez az új készség jelent számomra. Hatalmas felüdülés volt azt tapasztalni, hogy végre valami olyan dolgot is csinálhatok, amihez nem kell gondolkodni, hanem érezni kell. Ez egy ősi, a természet mintáit követő masszázs technika, ami nem csak a testet, hanem a lelket is hozzásegíti egy gyengéd gyógyuláshoz. És adni legalább olyan jó, mint kapni. Szerencsére akad bőven jelentkező, aki szeretne ilyen masszázst kapni. Én sajnos kicsit ritkábban kapok, mint azt szeretném.

Tervezés

Egyre másra formálódik a tanya terve. Rendszeresen összülünk Gergővel, hogy a terveinket időszerűvé tegyük és lássuk, hogy mi változott, merre tartunk. Ezt általában valamilyen kiakadásom előzi meg, aminek a végén békülés képpen leülünk tervezni. A folyamatban nekünk nagyon jól bevált a Dragon Dreaming módszertana. Közben sokat rajzolgatok, jegyzetelek gondolkozom, hogy mi hogy legyen. Eddig mindig úgy jártunk, hogy a tervből mindig kimaradt valami, pl. az állatok helye, és sehogy nem bírtuk eldönteni, hogy hová kerüljenek.

A megfigyelés fontosságát egyre inkább érzékelem. Azt is látom, hogy több tudatosságot kell belevinni és elszántan jegyzetelni. Van egy csomó csurig firkált füzetem, amiknek se vége, se hossza egyenlőre és nem könnyű érdemi infót kiszűrni belőlük. Egyenlőre az időrend az egyetlen kapaszkodóm. 

A megfigyelés természetesen nem csak a tanyára vonatkozik, hanem saját magunkra is. Mit is szeretnénk valójában. Miből akarunk megélni? Mit csinálunk szívesen? Mire van szükségünk? És így folytatódik a sor.

A technológiát továbbra sem vetjük el. A GPS koordináták segítségével alakuló térképünk folyamatosan bővül. Közben megtanultam a Google sketch up használatát is, amivel a leendő házikónkat kezdtem el rajzolgatni. A jó öreg ábrázoló geometria tantárgynak hála azért paíron is elég jól megy a dolog.

Közösség

Úgy érzem, hogy a helyi közösség egyre inkább szilárdul és egyre kiterjedtebbé válik. Megannyi kölcsönös segítői, baráti kapcsolatban vagyunk benne, aminek több szintű és nagyon lazán definiált keretei vannak, vagy éppen nincsenek is keretei. Sok szinten beindult a cserebere és az ajándékgazdaság. Ahol kell használjuk a Suska rendszert is.

Egészség

Úgy érzem, hogy a testemmel és a lelkemmel is egyre felelősebben bánok. Az egyetemi nagy bulizások, piálások és miegymások már teljesen a múlt homályába vesztek. A táplálkozásunk az elmúlt években teljesen átalakult. Alig vásárolunk élelmiszert a boltban, inkább a kapcsolati hálón keresztül jutunk vélhetőleg bio termékekhez és nagy részben a piacon vásárolunk (sokszor sajnos nem bio minőségű) friss zöldséget, gyümölcsöt. A hús, bár nem tűnt el teljesen az étrendünkből, nagyon ritkán kerül az asztalra és mindig hiteles forrásból. Beleértve a vadnyulat is, akit véletlenül elütöttem a tanyáról hazafelé menet.

Egyre többet teszünk annak érdekében, hogy az erőszakmentes kommunikáció eszközeit bevessük a mindennapi életünkben. Ez néha sikerül, néha nem. Sajnos az eredeti, társadalom által belénk súlykolt minták oly erősek, hogy ezek leküzdése néha furcsa és már-már termésetellenesnek ható helyzeteket eredményez. Hülye játszmázásokba is ritkán megyünk bele. Egyre inkább fejlődik a játszma detektorom, így viszonylag könnyen ki tudok lépni a feleslegesen energiát pazarló konfliktus helyzetekből.

Egy kis összegzés

Szóval mozgalmas volt a múlt év és idén sem számítok sok unalmas pillanatra. Sokszor nyavajgok és elégedetlen vagyok magammal, hogy nem vagyok elég hatékony, nem jutok egyről a kettőre. Úgy érzem az idei év egyik legnaygobb kihívása számomra az lesz, hogy egy sokkal struktúráltabb mederbe tereljem az életem és jobban fókuszáljam a figyelmem. Már csináltam is egy órarendre emlékeztető heti beosztást, ami segít abban, hogy pontosan lássam, hogy mire mennyi időt tudok szánni. Ebbe benne van a háztartás vezetése, a talajjal kapcsolatos munkám elmélyítése, tanyasi munkálatok, heti egy-két masszázs adás, tanulás, olvasás, blogírás, és minden ami a testi és lelki egészséghez kell.

Mindig zavarba jövök, amikor megkérdezi valaki, hogy mivel foglalkozom, vagy mivel telnek a napjaim. Olyan nehéz ezt az egészet egy általánosan megszokott egyszavas válaszba sűríteni. De vajon kell-e?

Hú ez jó hosszúra sikeredett. De nem bánom, mert ez nekem is remek dokumentáció arról, hogy milyen évem volt. Ha te is eljutottál idáig, akkor pedig bizonyára kíváncsivá tettelek. 

Szép, eredményes, harmónikus, egészséges évet kívánok minden kedves olvasómnak :)

Szeretettel,

Vitka