Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form
Listára feliratkozás RSS segítségével A blogbejegyzés helyben elérhető címkézve

A minap voltam gerinctornán. Végre eljutottam. Mióta a kis tejcsikapitánó megérkezett a szoptatás az egyik kulcstevékenysége a napjaimnak. Igény szerint szoptatom, így sokat kell varázsolni, hogy nélküle csináljak bármit is.. Amikor szól, kap enni. Eddig semmi baja nem volt a hátamnak (legalábbis nem fájt), de amióta a gyermek túlszaladt a születési súlya dupláján, azóta érzem, hogy van hátam.

Most azonban nem a hajlott hátamról lesz szó, hanem egy olyan történetről, ami a gerinctornán inspirálódott.

Ott találkoztam egy szomorú nagymamával. A szeptemberben szült lánya szeretné kizárólagosan szoptatni a kisfiát. A védőnő azonban megállapította, hogy a kicsi nem gyarapszik elég gyorsan.

"A lányom már sírt ma. Nem szeretne tápszert adni a gyereknek." - mondta a nagymama, aki szintén azt találja előnyösnek, ha az első időben csak anyatejet kap a kisbaba.

Valóban nem elég a tej???

Az az érzésem, hogy ha hagyom magam, hogy bedaráljon a rendszer, most én is itt tarthatnék. A kórházi protokol és a mainstream szokásrendszer apasztotta anyáink tejét és nővéreink tejét apasztja még ma is.

...
1298 megjelenés

Beküldve - - - Talaj

b2ap3_thumbnail_alomszek.jpgEgyre nagyobb divat a fűrészporos toalett használata, egyre többen mernek arra válalkozni, hogy egy vederbe könnyítsenek magukon. Sőt idén nyáron már egy fesztiválra is betört az alomszék használata.

 

Védhetjük vele a környezetet? Naná.

Trendi? Hú de még mennyire.

Egyszerű? Nagyon!

 

Amig egy vörörbe belepottyantunk és letakargatjuk egy kis fűrészporral, addig minden nagyon egyszerűnek tűnik. Azonban mi történik utána? Ez egy kritikus kérdés. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy hová kerül és mi történik a maszlaggal. Láttam már alomszék tartalmat csak úgy a budi mőgé hordva kicsiny kupacokba és az árnyékszék mellé hányva, takarás nélkül bűzölögve. Tegnap egy barátom, aki még viszonylag új a komposztbudi használat terén a jóváhagyásomat kérte a cucc elhelyezésének tekintetében: a gyümölcsfák alá hordja, vigyázva, hogy nehogy a fa kérgére fröcsögjön, a korona körfogata alá. Jaj jaj jaj, mondom erre én sopánkodva. Kaki, pisi szerte széjjel a tanyán... Erre biztos, hogy nem adom áldásomat. Akkor inkább ás egy kisebb lyukat a földbe, abba önti a vödör tartalmát és letakarja talajjal, erősködött a cimborám. Jaj, jaj, jaj, sopánkodok tovább. Ez a beszélgetés késztetett arra, hogy most billentyűt ragadjak.

 

...
2779 megjelenés

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Már jó ideje arra vágyom, hogy a fékre lépve lassítsam le világom. Néha sikerül, néha nem. Úgy látszik lassulni is csak lassan tudok. Bár mindig jön az elhatározás, hogy nem vállalok el száz dolgot, nem próbálok egy egész ménest megülni a picurka, vézna popómmal. Nem mindig jön be, hiszen száz és ezer dolog van, amivel érdemes és csodálatos foglalkozni.

 

megfigyeles.jpg

 

És milyen nehéz nemet mondani... Ám a múlt héten azt is megtanultam, hogy minden nem egy igen is egyben. Igen valami másra. Igen a tanyára, igen a kedves tyúkocskákra, igen a kedvesemnek, igen a kertnek, igen a gyümölcsfáknak, igen a csodálatos tanyasi világnak.

...
1441 megjelenés

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Meg kell hagyni, a tanya eléggé kietlen a télen. Persze számomra így is meghökkentően gyönyörű. Nem tudom mi ez a fura dolog, amit érzek, de mintha földbe gyökerezne a lábam, amikor ebben a különleges kis világban vagyok. A mi kis dzsungelünk. Hatalmas kupi van nálunk. Oriási káosz. Amikor vendégek jönnek, akkor valahogy mindig szabadkoznom kell. Vagyis nem kell. Csak jön. Elmondom, hogy káosz nélkül nincs rend. És hogy az itt látható káosz az valóban a rend előszele. Nyáron más. Akkor a buja növényzet kicsit ápol és eltakar. A mi kis dzsungelünk... 

 

varjuk-a-nyarat-jan.jpg

 

Úgy érzem, hogy a környékbeliek, még ha nem is értenek teljesen, kezdenek minket igazán elfogadni. Úgy, ahogy vagyunk. Furán. Már nem osztanak annyi jótanácsot. Inkább mi kérdezünk, minthogy kéretlen véleményekkel lássanak el bennünket. A szomszédasszonyom a minap azt találta mondani, hogy nem is látszik rajtunk, hogy mérnökök vagyunk. Olyan jól esett. Komolyan. Annyira szeretnék beolvadni, eggyé válni azzal a hellyel, amit otthonunknak választottunk. Biztos egy csomó szereotípia él bennük az okostojás világról, a városiakról. Úgy érzem, hogy megállom a helyem, akárhol is vagyok, mégis igen nagy kihívásnak éltem meg azt, hogy befogadjanak engem, egy városi kis fruskát a tanyavilágban.

...
1915 megjelenés

Beküldve - - - Programok

b2ap3_thumbnail_Magborze_2014_Szentes.png

Előző bejegyzésemben még kérdőjellel írtam a címet: Magbörze szervezése EU támogatás nélkül?

Most már felkiáltójelet kapott mert igen, lehetséges. Az ajándékgazdaság létezik és működik!

Megszerveztük a második magbörzét Szentesen. Hívtunk előadókat vidékről, akiknek az utiköltségét ki kellett gazdálkodnunk. Hogyan is csináltuk?

985 megjelenés

b2ap3_thumbnail_magbrze.jpgA szegedi magbörzék sikerén felbuzdulva tavaly év elején Szentesen is összefogtunk páran, hogy megszervezzünk egy magbörzét. Összeszedtük a gondolatainkat, felvázoltuk mire van szükség, mindenki kiválasztotta, mivel szeretne leginkább foglalkozni és belevágtunk a szervezésbe.

1471 megjelenés
0

 

szilvalekvar.jpg

Üstben fő a szilvalekvár egyenesen a szilva erdőből. Szüret a susnyásban, napokig tartó magozás, fél napos keverések, no cukor, három kanyar.

2305 megjelenés
0

Beküldve - - - Kategorizálatlan

b2ap3_thumbnail_tapaszt-al-as.jpgMúlt hétvégén ismét saraztunk a PermaLom tanyán. Egy pár kedves ismerős betoppant hozzánk, akik keze munkája nyomán ismét léptünk egy cseppet előre. Köszönet érte :)

 

A hétvége elött kezembe kerültek a tavaly nyári jegyzeteink. Mi is volt az álmunk ezzel a fura kreálmánnyal? Nem titkolt vágyunk volt, hogy a telet ki tudjuk húzni a tanyán, de elsősorban egy kísérletnek szántuk. Mit tud két fiatal felépíteni, akiknek még bőrkeményedés van a fenekén a sok irodai ücsörgéstől és nem sok sejtése van az építészet rejtelmeiről? Sokat filóztunk azon, hogy a "quick and dirty" (azaz gyors és piszkos) módszert válasszuk, vagy kezdjünk bele egy komolyabb építkezésbe, hogy mihamarabb legyen egy otthonunk. Végül amellett döntöttünk, hogy legyen ez egy nagy kísérlet, egy kreatív őrület, ahol mindenki, aki betér hozzánk kiélheti az alkotó szellemét. Szerettük volna, hogy a kis kunyhó fűthető legyen: legyen hová behúzódni a téli hideg elöl. Éjszakázni csak párszor sikerült itt és azok az éjjelek is inkább valami vadregényes kalandra emlékeztetettek, mintsem élhető körülményekre. Viszont nagy hasznát vettünk a kunyhónak a nappal, amikor be tudtunk fűteni, ebédet, vacsorát tudtunk főzni, hogy könnyebben menjen a munka a tanyán. Egészen júniusig használtuk, amikor is megépült a nyárikonyhánk. Aztán a nyár el is rohant, villám sebességgel és arra eszméltünk, hogy megint ősz van. A kunyhó tapasztása pedig korán sincs befejezve. 

1823 megjelenés

Az egyik kedvenc növényünk a kertben a fekete nadálytő (Symphytum officinale). Millió és egy csodás tulajdonsággal rendelkezik, embert és talajt egyaránt gyógyít:

 

fekete-nadalyto-spiral.jpg

 

A kertbe számos helyre ültettem egy-egy kis csoportot: gyümölcsfák köré, a zöldség ágyások szélére és a tarackosba is. Évelő, töosztással jól szaporítható. Terjed mind a nyavaja, szóval érdemes olyan helyre ültetni, ahol késöbb nem fogjuk megbánni.

 

 Mik is ezek a csodálatos tulajdonságok?

 

4156 megjelenés
0

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Egyszer költöttem egy verset. Nem sok verset költöttem az életemben, de mindig fontos dolgokról. A szóban forgó versnek Óda a tarackhoz a címet adtam abban a bizonyos ihletett pillanatban. Úgy kezdődött, hogy "Tarack, Óh tarack...". Sajnos többre nem emlékszem, csak arra még, hogy Gergő is felkapta a fejét, olyan zengzetes volt.

 

A vers abból az őszinte csodálatból fakadt amit a tarck iránt érzek. Persze, persze, tudom, hogy sokaknak fejtörést okoz. Nem könnyű mellette kertészkedni. De valójában nem is kell. A tarack csak a dolgát végzi, amíg van neki, aztán elmegy. Ha küzdesz ellene és ízeire szeded a talajt, akkor nem tudsz szabadulni tőle. Ő pont az ilyen bolygatott talajt szereti. De ha felgyorsítod a talaj javulásának folyamatát, akkor elöbb tud a tarack is nyugdíjba vonulni.

 

tarack.jpg

 

 

Az alábbiakban a Permalom tanyánkon szerzett egy éves tarack-tapasztaltaunkat osztom meg. Több féle "módszert" használunk: attól függően, hogy mi esett éppen kézre és milyen takaró anyag állt egyáltalán rendelkezésünkre.

 

4579 megjelenés

b2ap3_thumbnail_scott-pittman.jpgScott Pittman az új mexikói Permakultúra Intézet alapítója, aki az 1980-as évek óta tanít permakultúrát, ebből 6 évet Bill Mollisonnal.

Scott így fogalmaz a permakultúráról: "egy ökológius tervezési rendszer annak érdekében, hogy az emberi élet minden területe fenntartható legyen. A permakultúra többek között arra tanít, hogy hogyan építsünk természetes otthonokat, termeljük meg a saját élelmünket, állítsuk helyre a tönkretett tájakat és ökoszisztémákat, fogjuk meg az esővizet és építsünk kösséget."

 

Geribátyóval két tanfolyamot is elvégeztünk Scottal (itt és itt), melyek sorsfordító és felejthetetlen élmények voltak számunkra és a mai napig óriási hatással vannak az életünkre. Alább szeretnék megosztani három videót, melyeken egy vele készült interjú részletei láthatók. A videók angolul vannak, de kivonatosan összefoglalom, hogy miről beszél. Az első rész a kártevő szabályozásról szól, a másodikban a hagyományokról és közösségről beszél, és végeztül tanácsokat ad fiatal gazdáknak. 

 

 

1196 megjelenés
0

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Tegnap lezajlott a szentesi magbörze és a szervezők most örömmámorban úsznak, mert nagyon jól sikerült. A szentesi Dózsa Ház egy nyüzsgő, színes kavalkáddá változott egy megnyújtott szombat délelött erejéig.

 

Résztvevők kb. 100 km-es körzetből érkeztek és legalább 100 különféle növényfajta magját kozták magukkal. Megfordult itt többek között fekete kukorica és paprika, ősi magyar gabonafélék, megannyi paradicsom fajta, sóska és kapor, rukkola és télálló saláta, vörös és zöld laboda, gyógynövények és hasznos rovar csalogató virágok. Fel sem tudom sorolni. A szentesi négyeres paprikát többen is keresték; sajnos hiába.

 

Sokan a magokon kívül egyéb ajándékokkal is készültek a nagyérdeműnek. Például Margó, egy szentesi tűzről pattant háziasszony, aki idén magokat nem tudott hozni, szárított fűszernövényeket (pl. kaprot, petrezselymet, vöröshagymát) porciózott ki kis tasakokba és azokat ajándékozta el.

 

tomegek.jpg

2546 megjelenés
0

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Esős borongós idő volt tegnap, ezért úgy döntöttünk, befűtünk. Persze csak miután a házkörül rendeztük a vízelvezetési viszonyokat. Igeiglenesen. Van még mit játszadozni vele. A zuhogó eső arra is jó volt, hogy lássuk milyen jól szuprál a tető. És valamilyen csoda folytán a szél sem tépázza annyira.

Úgy gondoltuk, hogy mostanra minden kalppol, hogy csinálhassunk egy próbafűtést, hadd száradjon az a sár. A legtöbb dolog olajozottan ment, miért lett volna ez a fűtéssel máshogy? Kiskályha bepuszil, kéménycsövek összedugva. Rőzse, papír, meggyújt. Elsőre begyullad. Huzat okés. Irány kifelé:

 

 

fustol-a-kemeny.jpg

 

Micsoda füst! Micsoda füst! A szivem dalolni kezdett mikor megláttam :) Gergővel vigyorogtunk az örömtől, mint két vadalma, ahogy néztük a felszálló füstöt.

 

 

2122 megjelenés
0

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Mogyorót ültettem magról. A módszert Baji Bélától tanultam a két héttel ezelötti héregi permakultúra tanfolyamon. Ott kiírtottuk egy bozótos piciny részét és azokkal az ágas-bogas gallyakkal takartuk le a talajt, hogy a gyomok ne nyomják majd el a cseperedő magoncot.

 

Anyagok, eszközök:

- 1 köbméter gally, lomb, stb.

- 1 vödör erdei lombföld

- 6 szem mogyoró

- 2 db alul, felül levágott pet palack

- 1 kapa

- víz

 

 

mogyiultetes1.jpg

 

Éppen néhány városi szerves hulladék szállítmányt rendezgettünk el komposzthalmokká, amikor jött az ötlet, hogy el kéne már ültetnem néhány mogyorót, mielött az összeset felfalom.


 

7852 megjelenés

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Húúú, annyi esemény volt az utolsó bejegyzésem óta, hogy azt sem tudom, hol vegyem fel a fonalat. Múlt elötti hétvégén permakultúra tanfolyamon voltam Baji Bélával Héregen. Addig Gergő és Albi ügyködtek az ólon. Megfixálták a kéményt, elrendezgették a fóliát a tetőn. Hétközben lassacskán haladtunk csak a sarazással. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a kerti munka is nagyon hivogató volt. Komposztot építettünk, mulcsoztunk, ültettünk, tettünk-vettünk. Egyenlőre kívülről egy pici darab van rendesen letapasztva, belülről pedig most fejeztük be a fröcskölést. Szóval lesz még mivel szórakoztatnunk magunkat. Én nem gondoltam volna, hogy a múlt hétvége ilyen szép lesz, pláne azt nem, hogy hosszú hétvége: így nem szerveztem tapasztás partit. Ehelyett a Pandora és a Pachamama Association szervezésében tartott hiper-szuper szimpóziumra mentünk el szombaton, vasárnap délután pedig egy vagon fekete nadálytővel és egyéb ültetnivalóval tértünk haza anyukámtól. Kedden arra jöttem rá, hogy három ember sokkal több, mint 2+1: nagyon sokat haladtunk a sárfröcsköléssel, mert Gergő anyukája is beugrott segíteni.

 

Míg szárad belül a felfröcskölt sár, egy két belsőépítészeti megoldáson törjük a fejünket. Ezekre majd még rátérek, de most az ájulás határán vagyok, úgyhogy mutatom a képeket és megyek szunyókálni:

 

1kunyho-elolrol.jpg

 

Egy nap a tetőn mászkálva arra lettünk figyelmesek, hogy ennek az építkezésnek milyen pici a lábnyoma. Itt egy saras kád, amott egy-két vödör, létra, szerszám. Nincs sitt, nem fröcsög a beton orrba-szájba és ami feleslegként felhalmozódik, az többnyire mehet a mulcsba, komposztba.

 

2244 megjelenés

Beküldve - - - Kategorizálatlan

Alapvetően gyönyörű időnk volt, mióta utoljára írtam, de azért egy-két vihar is befigyelt a napokban. Miközben dolgozunk a kunyhón, nagy erőket köt le a kitakarom-betakarom játék is, elsősorban töksötétben. Már csukott szemmel, félkézzel is simán betakarjuk a kupolát. A tetőtvel sokat haladtunk, a tapasztással viszont már kicsit kevesebbet. Elkészült a füstkivezető nyílás, bekerültek az átvilágító üvegek. Szóval egész jól állunk. Lassan remélem be tudunk fűteni és ha a belső tapasztást sikerül befejezni, akkor talán már be is húzódhatunk az ólba melegedni.

 

A napokban éppen azon gondolkodtam, hogy tavaly kb. október 20-ig bírtuk lakókocsiban az életet. Aztán amikor kint egy vödörben befagyott a víz, ráeszméltünk, hogy sürgősen valami meleg helyet kell találnunk. Kíváncsi vagyok, hogy ezt idén meddig bírjuk. A nappalokkal nincs gond, sőt éjszaka sem fázunk a sok hálózsák alatt. De az átöltözések, mosdás már egy cseppet erőt próbáló. No meg amikor esik az eső és minden vizes... Brrrrr.

 

Alább jöjjenek az újabb képek. A blogmotor frissítve lett, így újra tudok képeket feltölteni. Azonban az új verzió még nincs teljesen lefordítva és egy kicsit káosz hangulata van az egész blog felületnek. Remélem, hogy azért így is élvezhető. Gergő, ahogy ideje engedi, rendet fog varázsolni ebben a fejetlenségben.

 

 

1jon-vihar_20121011-095811_1.jpg

3248 megjelenés
0

Tegnapelött arra lettünk figyelmesek, hogy az ablak feletti bálát tartó cseréplécek igen csak erős görbületet mutatnak a bálák súlya alatt és ennek hatására az egész struktúra enyhén rogyni látszott. Ajaj, mondta a kupaktanács, majd úgy döntött, hogy le kell bontani a témát az ablakig és kicserélni az áthidalót jóval erősebbre. Nagyot kacagtunk azon, hogy hogyan is gondolhattuk, hogy két cserépléc majd elbírja a bálákat. Felvetődött az is, hogy még vajon hányszor fognak így kezdődni mondatok: "Mi a fenét képzeltünk, amikor...?" Még szerencse, hogy ez egy kísérlet. Még pár hasonló projektet szeretnénk csinálni (nyárikonyha, szauna, fatároló), mielött belevágunk egy olyan házikóba, amiben hosszú távon szeretnénk meghúzni magunkat.

 

Tegnap felkerültek a majdani tatőt tartó gerendák és az utolsó sor bála is. Egy cimboránktól kaptunk még néhány akác karót és jó erős szelezék fákat, amiből a tetőszerkezetet tartó korona és az ablak áthidalója is készült.

 

Éjjel alig aludtam. Az első csepp esőre felriadtam. Kb. 2 perces időtartamokat esett az eső, félórás megszakításokkal. Gergővel csak füleltünk, de nem akartunk kibújni a meleg ágyból. Végül a radar azt mondta, hogy jön az eső, így 3-kor nekilódultunk: jó másfél órát kötöztük és takargattuk a struktúrát, nehogy megázzon. Az eső jött, a cucc nem ázott meg. Most lehet kitakarni megint. Jaj, ez a változékony idő...

 

Gyorsan pár kép, aztán szaladás, folytatni a tetőt:

 

 

 

Roggyanás

2862 megjelenés
0