Húúú, annyi esemény volt az utolsó bejegyzésem óta, hogy azt sem tudom, hol vegyem fel a fonalat. Múlt elötti hétvégén permakultúra tanfolyamon voltam Baji Bélával Héregen. Addig Gergő és Albi ügyködtek az ólon. Megfixálták a kéményt, elrendezgették a fóliát a tetőn. Hétközben lassacskán haladtunk csak a sarazással. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a kerti munka is nagyon hivogató volt. Komposztot építettünk, mulcsoztunk, ültettünk, tettünk-vettünk. Egyenlőre kívülről egy pici darab van rendesen letapasztva, belülről pedig most fejeztük be a fröcskölést. Szóval lesz még mivel szórakoztatnunk magunkat. Én nem gondoltam volna, hogy a múlt hétvége ilyen szép lesz, pláne azt nem, hogy hosszú hétvége: így nem szerveztem tapasztás partit. Ehelyett a Pandora és a Pachamama Association szervezésében tartott hiper-szuper szimpóziumra mentünk el szombaton, vasárnap délután pedig egy vagon fekete nadálytővel és egyéb ültetnivalóval tértünk haza anyukámtól. Kedden arra jöttem rá, hogy három ember sokkal több, mint 2+1: nagyon sokat haladtunk a sárfröcsköléssel, mert Gergő anyukája is beugrott segíteni.

Míg szárad belül a felfröcskölt sár, egy két belsőépítészeti megoldáson törjük a fejünket. Ezekre majd még rátérek, de most az ájulás határán vagyok, úgyhogy mutatom a képeket és megyek szunyókálni:

Egy nap a tetőn mászkálva arra lettünk figyelmesek, hogy ennek az építkezésnek milyen pici a lábnyoma. Itt egy saras kád, amott egy-két vödör, létra, szerszám. Nincs sitt, nem fröcsög a beton orrba-szájba és ami feleslegként felhalmozódik, az többnyire mehet a mulcsba, komposztba.

Alapvetően gyönyörű időnk volt, mióta utoljára írtam, de azért egy-két vihar is befigyelt a napokban. Miközben dolgozunk a kunyhón, nagy erőket köt le a kitakarom-betakarom játék is, elsősorban töksötétben. Már csukott szemmel, félkézzel is simán betakarjuk a kupolát. A tetőtvel sokat haladtunk, a tapasztással viszont már kicsit kevesebbet. Elkészült a füstkivezető nyílás, bekerültek az átvilágító üvegek. Szóval egész jól állunk. Lassan remélem be tudunk fűteni és ha a belső tapasztást sikerül befejezni, akkor talán már be is húzódhatunk az ólba melegedni.

A napokban éppen azon gondolkodtam, hogy tavaly kb. október 20-ig bírtuk lakókocsiban az életet. Aztán amikor kint egy vödörben befagyott a víz, ráeszméltünk, hogy sürgősen valami meleg helyet kell találnunk. Kíváncsi vagyok, hogy ezt idén meddig bírjuk. A nappalokkal nincs gond, sőt éjszaka sem fázunk a sok hálózsák alatt. De az átöltözések, mosdás már egy cseppet erőt próbáló. No meg amikor esik az eső és minden vizes... Brrrrr.

Alább jöjjenek az újabb képek. A blogmotor frissítve lett, így újra tudok képeket feltölteni. Azonban az új verzió még nincs teljesen lefordítva és egy kicsit káosz hangulata van az egész blog felületnek. Remélem, hogy azért így is élvezhető. Gergő, ahogy ideje engedi, rendet fog varázsolni ebben a fejetlenségben.

Kedves Barátaink,

Olyan sokan jeleztétek, hogy szeretnétek már látni a képeket a múlt hétvégéről. Már kedd óta szerettem volna frissíteni a blogot, de a blogmotor media manager-e megmakacsolta magát. Amíg erre megoldást találunk, addig is feltöltöttem pár képet a gugli albumába.

Tegnapelött arra lettünk figyelmesek, hogy az ablak feletti bálát tartó cseréplécek igen csak erős görbületet mutatnak a bálák súlya alatt és ennek hatására az egész struktúra enyhén rogyni látszott. Ajaj, mondta a kupaktanács, majd úgy döntött, hogy le kell bontani a témát az ablakig és kicserélni az áthidalót jóval erősebbre. Nagyot kacagtunk azon, hogy hogyan is gondolhattuk, hogy két cserépléc majd elbírja a bálákat. Felvetődött az is, hogy még vajon hányszor fognak így kezdődni mondatok: "Mi a fenét képzeltünk, amikor...?" Még szerencse, hogy ez egy kísérlet. Még pár hasonló projektet szeretnénk csinálni (nyárikonyha, szauna, fatároló), mielött belevágunk egy olyan házikóba, amiben hosszú távon szeretnénk meghúzni magunkat.

Tegnap felkerültek a majdani tatőt tartó gerendák és az utolsó sor bála is. Egy cimboránktól kaptunk még néhány akác karót és jó erős szelezék fákat, amiből a tetőszerkezetet tartó korona és az ablak áthidalója is készült.

Éjjel alig aludtam. Az első csepp esőre felriadtam. Kb. 2 perces időtartamokat esett az eső, félórás megszakításokkal. Gergővel csak füleltünk, de nem akartunk kibújni a meleg ágyból. Végül a radar azt mondta, hogy jön az eső, így 3-kor nekilódultunk: jó másfél órát kötöztük és takargattuk a struktúrát, nehogy megázzon. Az eső jött, a cucc nem ázott meg. Most lehet kitakarni megint. Jaj, ez a változékony idő...

Gyorsan pár kép, aztán szaladás, folytatni a tetőt:

Roggyanás

Mióta utoljára jelentkeztem némi pihenés, majd sok-sok tüsténkedés, serénykedés jellemezte a napjainkat. Az abroncs gyűrű szépen száradt a múlt hét folyamán. A hét elejét kicsit lazábbra vettük. Geri és Peti pecáztak, nekem meg a nagyfaluban akadt dolgom. Péntekre sikerült az ajtót a helyére álmodni, ahogy azt illik, tokkal, vonóval. Pénteken vendégeink is érkeztek, akikkel a vácszentlászlói permakultúra tanfolyamokon ismerkedtünk meg. Barátnőm Dézike, a bagyvárosi bölcsész is már égett a vágytól, hogy szart lapátolhasson nálunk (így szó szerint). Bár erre most nem volt lehetősége, azért a bálákat csodálatos műgonddal varrogatta, sőt az alomszék és a puritán viszonyok sem billentették ki lelki nyugalmából. Szombaton a GOMB család is megőrvendeztetett minket: a családfő egy ezermester, lenyűgöző kézügyességgel. És Alberto a csapat oszlopos tagja, főépítésze és ötletgyárosa is velünk volt.

Geri bátyóval megállapítottuk, hogy nem semmi "flow élményben" van részünk. Valahogy a dolgok olyan csodálatosan a helyükre kerülnek. Mindig éppen annyi ember jön hozzánk partizni amennyire szükség van ahhoz, hogy igazán jó legyen a buli. Az új ötletek éppen akkor jönnek amikor szükség van rájuk és a lomok között mindig megtaláljuk éppen azt a darabot ami hiányzik és tökéletesen beleillik a kívánt helyre.

No de sok beszédnek sok az alja, meséljenek inkább a képek:

A hétvége eseménydúsan telt. Attila, aki majd két héig segített nekünk visszatért Berlinbe. Attila sziporkázó ötletei, a munkakedve, az isteni főztje, a pikulaszó és permakultúrás beszélgetések mind-mind hiányoznak. A hétvégén, melegváltásban érkezett Dávid, akivel jókat nosztalgiáztunk, a jövőről beszélgettünk mikozben készítettük elő a bálarakodás kellékeit. Sőt, Dávidnak ötlete nyomán készítettünk egy kis videót a tanyáról, ahol beszélgetünk többek között az alomszékről és az építkezésről is. Szombaton a GOMB családdal közösen a kulpola ajtókeretét betettük a szerkezetbe, hogy ehhez is erősíteni tudjuk a bálákat és stabilitást adjon a struktúrának. Így ajtóval már egy egész új perspektívából lehet az építményt szemlélni. Kezdi megmutatni magát :) A fiúk mindeközben még egy közeli biogazda tanyáján is gondnokoskodnak, szorgoskodnak, tarktoroznak.

No, eljutottunk az "abroncs gyűrű" elkészültéhez, amire a bálákat fogjuk felépíteni. Betapasztottuk, kivízszinteztük. Várjuk, hogy száradjon. Addig tervezgetünk, álmodozunk, alakítjuk a következő lépéseket. Izgalmas ez a kísérlet, hiszen folyamatosan alakul. Papíron más a világ, mint három dében, napsütésben :)

Autógumiknak hűlt helye...

Tegnap csak hárman voltunk, így a haldás nem volt annyira látványos, mégis úgy érzem nagyon jól állunk. Újabb tapasztást vittünk fel az alap belső kerületére és elhelyeztük az alsó szellőzőkürtőket. A külső kerület tapasztása még hátra van. Ezt ma csináljuk. Ezután fogjuk tudni vízszintezni az alapot. Mivel még sosem csináltunk ilyet, nehéz megbecsülni, hogy mikor jutunk el egy-egy lépcsőfokhoz.

... és nemsokára jöhetnek a bálák :)

Az autógumikat egymáshoz kötöztük bálamadzaggal

Az elmúlt napokban az építkezés izgalmai nem engedték, hogy a számítógép elé üljek. Mára szabadnapot vettünk ki :) Kiáztattunk sajgó tagjainkat a melegfürdőben, most pedig a Tisza parton ejtőzve írom nektek ezeket a sorokat.

Mi is történt szerda óta?

Megfigyelés: a permakultúra egyik legfontosabb elve. Amikor az ember egy új területre érkezik, legalább öt évszakot érdemes megfigyeléssel tölteni mielőtt komolyabban megbolygatná a területet.

Mi is így járunk el. Tavasz óta a tanyán lakunk és a környezetünk megfigyelése mellett próbálgatjuk saját képességeinket, tanulunk. Vajon fel tudunk-e építeni egy könnyen szétbontható modell kunyhót a közelben fellelhető anyagokból? Most még lakókocsiban hajtjuk álomra a fejünket, de az éjszakák egyre hűvösebbé válnak. Kell egy hely amit be tudunk fűteni, hogy télen legyen hová behúzódni a hideg elöl.

Elhatároztuk, hogy készítünk egy ólat, ahogyan azt az Alföldi népélet című könyvben olvastuk. Csak az építőanyagok különböznek kicsit: sár, bálázott gyomok, autógumik, bontott ajtók és ablakok, tégla.

Az utóbbi hetekben/hónapokban azon vagyok, hogy az élet minden területén megtaláljam mi számít megfelelő technológiának. A permakultúra is erős hangsúlyt fektet arra, hogy se nem túlzott, se nem túl kevés technológiát használva elégítsük ki igényeinket.

Mire is gondolok megfelelő alatt? Pontosan még én sem tudom. Pillanatnyilag mind a kézifűrész mind a GPS készülék beletartozik.