Három éve vettünk egy greenpan serpenyőt, ami a kerámia-bevonatok közül az egyik legelső, húdeökonak mondja magát (újrahasznált alumínium, CO2-semleges, újrapapír csomagolás, és hasonlók), és a teflonnal ellentétben nem bocsát ki káros égéstermékeket hevítéskor. Mondjuk rögtön némi csalódással indított, mivel a húdeöko CO2-semleges, méregdrága serpenyőt Kínában gyártják... Eleinte, mondjuk az első fél évben hibátlanul működött, de azóta veszített a tapadásmentességéből. Még mindig használom, és szeretem, de tojást már nem lehet benne sütni, csak ha vakargászok utána. Most gondolkodok, hogy hogyan tovább. Olvasgattam vásárlói értékeléseket, és azt látom, hogy a legtöbb kerámiabevonatos serpenyőnél ugyanez a tencendia, valamiért a felhasználók nagy részénél hamar elveszítik a tapadásmentességüket.

Mit gondoltok/tudtok a témáról? Kinek mi vált be? Vagy inkább tanuljunk meg öntöttvas edényekben elkészíteni mindent?

Nekem a teflon és kerámia bevonatú serpenyők halála után már csak ilyen lesz

edenybolt.boltaneten.hu/kinalat/9_bevonat_nelkuli_vas_termekek/

A beégetésére viszont oda kell figyelni!

Nekünk van jó pár öntött vas serpenyőnk, amiket nagyon szeretek. Anyukámnak van kerámia bevonatos is és öntött van is. Amikor nála vagyok, akkor sokszor a kerámia után nyúlok amúgy, mert azt annyival könnyebb emelgetni és kimosni. Az öntött vassal nagyon óvatosan kell bánni, hogy a bevonat megmaradjon, összetettebb a tisztítása. Ennek ellenére nem hiszem, hogy fogok valaha kerámiásat venni. Az öntött vasnál nem tudok jobbat. És az étel is finomabb ám benne.

Ja még amiket nagyon szeretek az az anyósom zománccal bevont öntött vas edényei. Azokban is isteni lesz az étel. Nem ég le és könnyebb tisztítani is.

Köszi a tippeket! Hogy kell elképzelni ezt a beégetést? Teszek olajat az aljába, és addig nyomatom, amíg jól ráég? Olyan nehéz elhinni, hogy ettől tapadásmentes lesz valami. Jól sejtem, hogy azért annyira nem lesz az, mint mondjuk egy teflon vagy kerámia-bevonat?

Lehet, hogy én azért továbbra is tartok itthon 1-2 kerámiabevonatos serpenyőt is, de felkeltettétek az érdeklődésemet, szerintem megpróbálkozunk a sima vas serpenyővel is...

Egyszer én is rákérdeztem, és ezt a választ kaptam:

„...Eszerint vétel után elmosás, majd olajozás, égetés, törlés, újra olajozás, törlés ciklusok, amíg egyenletesen fekete nem lesz a belseje, s utána már fémeszközökkel nyugodtan lehet bennük dolgozni, nem ragad le semmi. Mosás:vizet bele és felforralni, majd kitörölni, ha mégis leragadt benne valami, akár vasdörzsivel is, vegyianyag felesleges, mert magával viszi a tapadásmentesítő olajat.”

Zsuzsi, Mi is kb úgy csináljuk, ahogy Attila leírta. A nagyobb lélegzetvételű beégetést úgy csináltuk régebben, hogy jól beolajoztuk a serpenyő alját, falát és sütőben kiégettük. Igen ezt többször is meg lehet ismételni, de én sosem ismételtem.
Elmosásnál van, hogy egy rövid ideig áztatom, ha beleragadt a cucc. Kikaparom egy is bambusz négyszöggel (ez olyan mint egy spatula, csak nincs nyele), majd vizet bele, felforral, kiönt, kitöröl (ha kell akkor a bambusszal még kikaparom ami benne maradt). A gáztűzhelyen szoktam megszárítani, vékonyan olajat kenek bele és egy picurkát felhevítem és így teszem el a következő használatig. Nagyon ritkán előfordul, hogy szivaccsal is nekiesek, de ügyelek arra, hogy nem legyen mosogatószeres.

Még az jutott eszembe, hogy egyszer használtam olyan kerámia bevonatos serpenyőt, ami nagyon szuper volt. Azt nem tudom, hogy mennyire tartós, de azt sokan használták és sose ragadt le benne semmi. Fingom nincs, hogy mi volt a márkája, de a belseje homogén fehér volt. Ami anyukámnak van, az olyan mintha valamilyen csillám porral lenne beszorva. Az gagyi.