Megjegyzés: Sajnos az ábrák olyan rossz minőségben vannak meg egy fénymásolatom, hogy azokat nem lehetett digitalizálni.

Magánkertjeinkben bevett gyakorlat, hogy síkra planírozzuk a kertet, még a lejtőt is úgy alakítjuk át, hogy téglalap alakú területekre - rézsűkre és teraszokra - szabdalva biztosítjuk a megszokott szabályos sík placcokat. A mélyedéseket is gondosan feltöltjük.

Pedig sokat veszítünk ezzel a sematikus gyakorlattal, két szempontból is:

• Egyrészt elveszítjük a harmonikus domborzatalakításban rejlő lehetőségeket.
• Másrészt kihagyjuk mikroklíma alakítás domborzat adta lehetőségeit.

Ami az esztétikát illeti, két ökölszabályt említenék meg:

• A szemlélő akkor érzi kellemesen magát, ha feléje hajló, homorú felületeket lát. Ősi, állatvilágból örökölt ösztön ez. Őseink évmilliókba viszonyulóan ott érezték jól magunkat, ahol jól belátták a teret, és a rájuk leselkedő ragadozókat.
• A másik, amire a festők jöttek rá, az aranymetszés szabálya. A látómezőnket kettéosztó hangsúlyos elem (dombtető, nagy fa, bokor, épület) úgy helyezkedjen el, hogy a kettéosztott látómező kisebbik darabja úgy arányuljon méretben a nagyobbikhoz, mint a nagyobb az egészhez. Ezért tűnik mesterkéltnek, diszharmonikusnak, ha pl. egy oszloptuját a kert kellős közepére ültetünk.

 

 

A mikroklíma alakítás lehetőségei a Nap besugárzásának irányából, az uralkodó szélirányból, az éjjel lehűlő levegő fajsúly különbségeiből eredő lefelé áramlásából, ill. a síkokon és mélyedésekben történő "megüléséből" adódnak.

A permakultúra atyjának, Bill Mollisonnak ötlete a "napcsapda". Ez egy dél felé homoruló felület, amely összegyűjti a nap melegét, ősszel-tavasszal kellemes hőtöbbletet nyújtva épületnek, embernek, állatnak, ha süt a nap.

Szélsőséges hazai klímánkon ennek ellentétére is szükség van, tikkasztó nyári hőségben jól esik a fák árnyékába, erdősáv északi oldalára húzódni. A hűsítő hatást fokozza, ha egy esztétikusan kialakított völgy, vagy lapály aljára húzódhatunk, mert a hűvös levegő a mélyedésben nagyobb fajsúlya miatt "megül" Az ilyen helyen a levegő párásabb is, ideális hely a páraigényes, forróságtól szenvedő növényeknek (bogyós gyümölcsűek)

A tavaszi-őszi fagyok hatásait mérsékelhetjük, ha ismerjük azok kialakulásának törvényszerűségeit. A derült éjszakákon a talajfelszín hőkisugárzása miatt lehűl, és lehűti a közvetlen felette lévő légréteget. Ezért mindig a talaj felszínén a leghidegebb a levegő, általában 2-3 Co- kal, mint két méter magasságban. (talaj menti fagyok)

Sík területen ennek megfelelően egy rétegződés alakul ki, ezért akár 20-30 cm szintkülönbség is meglátszik a paradicsompalántáinkon egy fagyos éjszaka után. Egy kb. 2m magas földhalom tetején 3 fokkal magasabb hőmérsékletet mértem, mint a tövében, minkét helyen 10cm-rel talajszint felett.

A lejtőkön a felszín által lehűtött alsó légréteg lefelé áramlik. Azonban nem úgy, mint a víz, hanem lassan, komótosan, mint a méz. Sík területeken megül, felhalmozódik, így a lejtőkön kialakított teraszokon, sőt a fennsíkokon is. Viszont a lejtők közepe táján, ahol a legmeredekebb, fellép egy érdekes jelenség: Az alul lefelé zúduló hideg áramlat "leszívja" a fölötte lévő melegebb légréteget, és azzal keveredve kissé felmelegszik. A permakultúra irodalma a lejtőnek ezt a részét nevezi "kulcsvonalnak", vagy "kulcspontnak", azt javasolván, hogy ide építsük házainkat, telepítsük legfagyérzékenyebb növényeinket. Ráadásul, ha a lejtő délies, nappal is itt van a legmelegebb. Hazai borvidékeinknek elhelyezkedése ezeknek a jelenségeknek empirikus felismerésén alapszik.

Nos, mindezt tudván, mit is tegyünk a mi kis területünkkel? Méretétől függően persze, ha sík terepen fekszik, alakítsunk ki rajta dombokat és mélyedéseket úgy, hogy azok dél ill. észak felé homoruló felületeket adjanak, az alábbi sémák szerint:

 

Az ábrákon a függőlegesen satírozott területek a felmagasított, a ferdén satírozottak a kimélyített területek, melyek lankás rézsűkkel kapcsolódnak egymáshoz. A magasságkülönbségek a terület méreteitől, erőnktől függhetnek, mindenesetre a mélyedések lapos, tálszerűek, a dombok ugyancsak laposak legyenek. Már 60-70cm- es szintkülönbségekkel, és 5-10 fokos lejtőkkel is jelentős mikroklíma hatások érhetők el.

A magaslatokra telepítsünk gyümölcs, és díszfákat, a mélyedésekbe bogyós gyümölcsűeket, örökzöldeket, kevésbé fagyérzékeny, vízigényes zöldségféléket.

A magaslatok déli, lejtős szegélyére, főleg a ház közelébe ültessük fagyérzékeny, hőigényes zöldségféléinket, és a szőlőt. A ház déli oldalát pergolával, lombhullató fával árnyékoljuk. Az eresz pont olyan széles legyen, hogy a nyári nap ne süssön be az ablakon, de a tavaszi-őszi laposabban érkező sugarak igen. (passzív napenergia hasznosítás)

Ugyancsak a ház közelébe a déli oldalra áshatunk egy tavat is.

 

A fent sémák jól láthatóan eleget tesznek az esztétikai szempontoknak is. Bármelyik tisztásra állunk, homorú felületek vesznek körül. Ha a homokóra alakú magaslatok legmagasabb pontját, és a házat nem középre, hanem az aranymetszés szabályainak megfelelően helyezzük el, kertünk még harmonikusabb lesz, egyúttal a ház jobb és bal oldalán lévő kisebb és nagyobb terek különböző funkciót kaphatnak. Például a házat kissé délkeleti irányba fordítva a baloldali, nagyobb térfélen a ház nyugati fala a napcsapda hozzá csatlakozó ívével egy kisebb napcsapdát alkot, ide tehetjük legfagyérzékenyebb növényeinket, és ide lesz a legkellemesebb kiülni a kora tavaszi, késő őszi napra. A jobboldali, kisebb térrész egy pergolával árnyékolva enyhet ad a forró nyári napok délutánjain.

Természetesen a fentiekben bemutatott vázlatokkal csupán a terepplasztika alapelveit kívántam illusztrálni, a konkrét megvalósítás mindig egyedi tervezést igényel, mivel a talaj, és talajvízviszonyok, meglévő növényzet, és egyéb tereptárgyak, valamint a leendő lakók személyes igényei sokoldalúan befolyásolják az elvek konkrét alkalmazását.

 

Permakultúrás kísérleti területem formálása közben "A gyomszabályozás művészete" c. írásomban leírt földtakarásos, ágyásemeléses módszerek szoros összefüggésben állnak az itt ismertetett elképzelésekkel: A gyomszabályozás során mindig ott alakítom ki az emelt ágyásokat, ahol a terepplasztikai és mikroklíma alakítási szempontok kívánják, és a szükséges földet a tervezett mélyedések helyéről szedem ki.

Mindezt ásóval, talicskával végzem. Azt szoktam mondani: "Van, aki súlyzózik, vagy szobabiciklizik, én a talicskát tolom." A feleségemnek meg a lelkére kötöttem: ha meghalok, a talicskámat velem együtt temessék el...

 

• < Előző
• Következő >