EcoVitka

Egy tavalyi talaj tápanyag hálózat vizsgálati képzés (aka mikroszkópos tanfolyam) egyik résztvevője említette, hogy nagyon szereti a mikróbás fotóimat és nagyon szeretne látni még. Már lassan egy év telt el azóta. Újra és újra eszembe jut, de nem sikerült a tettek mezejére lépnem. Mostanáig. Egy kézzel gépelve, az alvó kislányommal a karomon teszem most közzé ezt a pár fotót, amik az egyik komposztomról készültek.

Egyik nap sétálgattam a kertben. Ahogy elmentem az egyik komposzt ketrecmellett, hírtelen kedvem támadt kicsit beletúrni. Ez egy nyáron összerakott termokomposzt, ami nagyon hírtelen melegedett fel, majd 3-4 forgatás után viszonylag hamar lehülésnek indult. Ennek a kevés, de nagyon melegedő N-dús anyag és a rengeteg faapríték volt az oka. Arra számítottam, hogy jó sok gombafonalat fogok benne látni.

Változatos kerti nyesedékek aprítása. Sok fás anyag került a mixbe, ami alapvető egy jó gombás komposzt létrehozásánál.

A permakultúra a kapcsolatok tudománya. Az ökológia egyik alaptézise az, hogy bármilyen változás a rendszer egyik elemében, a teljes rendszerre kihat. Egy ökológikus rendszer akkor stabil ha sok benne a kapcsolat. Minden életforma több tíz, ezer, millió másik lénynek teremt lehetőséget az életre. Ehhez hasonlóan a permakultúrás tervezésnél nem kell semmi újat kitalálni, csupán ezt a mintázatot lemásolni. Vagyis arra törekedni, hogy minél több legyen a kapcsolat. A kapcsolatok az egyes elemek között sokkal fontosabbak, mint maguk az elemek.

2012 Permakultúra bevezető tanfolyam Hosszúhetényben: Web of Life című játék, ami szépen szemlélteti mi történik, ha egy-egy élőlény kipusztul az ökologikus rendszerben

Még kell aludnunk egy jó párat, de szépen lassan közeleg az időpont, amikor Baji Bélát fogjuk vendégül látni a PermaLom tanyán egy hétvégi permakultúra bevezető erejéig. A kertészkedésnek álcázott forradalom (aka permakultúra) botanikai vonalában nagyon erős Béla és mi ezt a tudást szeretnénk kiaknázni és a tanfolyam részvevői számára is elérhetővé tenni. 

Bővebb infó: permaforum.hu/tanfolyam
Jelentkezés: goo.gl/forms/9F01wruYVX

Már legalább egy tucatszor hallgattam és néztem végig Béla diáit a tapasztalatairól, de mindig fedezek fel benne új és megfontolandó dolgokat. Béla több, mint két és fél évtized kemény kétkezi munkájának eredményét tárja elénk. Mégpedig arról, hogy egy kizsigerelt, csupasz szántóföldből hogyan varázsolt egy polikultúrás dzsungelt a Tápiószele közeli homokon.

Izgalmas év elé néz a mi kis alföldi dzsungelünk. Különféle összejövetelek egész sorára készülünk, amik szeptemberben egy két hetes PDC-ben (permakultúrás tervezői tanfolyamban) fognak kiteljesedni.

A program sorozat egy tervezői hétvégével indult múlt héten, ahol belekostoltunk a permakultúrás design szemlélet alapjaiba. Megálmodtuk a PDC felé vezető utat és átgondoltuk, hogy milyen infrastruktúrára van szükség egy ekkora esemény befogadásához.

 Ő is tervezett (baba)

A minap voltam gerinctornán. Végre eljutottam. Mióta a kis tejcsikapitánó megérkezett a szoptatás az egyik kulcstevékenysége a napjaimnak. Igény szerint szoptatom, így sokat kell varázsolni, hogy nélküle csináljak bármit is.. Amikor szól, kap enni. Eddig semmi baja nem volt a hátamnak (legalábbis nem fájt), de amióta a gyermek túlszaladt a születési súlya dupláján, azóta érzem, hogy van hátam.

Most azonban nem a hajlott hátamról lesz szó, hanem egy olyan történetről, ami a gerinctornán inspirálódott.

Ott találkoztam egy szomorú nagymamával. A szeptemberben szült lánya szeretné kizárólagosan szoptatni a kisfiát. A védőnő azonban megállapította, hogy a kicsi nem gyarapszik elég gyorsan.

"A lányom már sírt ma. Nem szeretne tápszert adni a gyereknek." - mondta a nagymama, aki szintén azt találja előnyösnek, ha az első időben csak anyatejet kap a kisbaba.

Valóban nem elég a tej???

Az az érzésem, hogy ha hagyom magam, hogy bedaráljon a rendszer, most én is itt tarthatnék. A kórházi protokol és a mainstream szokásrendszer apasztotta anyáink tejét és nővéreink tejét apasztja még ma is.

Múlt hét szombaton megvalósult a várva várt talaj élet műhely Békásmegyeren. Annak ellenére, hogy a fórumon kívül nem volt sehol meghírdetve, szép számmal voltunk. A társaság elsősorban az áprilisi-májusi tanulmányút támogatóiból verbuválódott, akikhez még páran becsatlakoztak. Sok-sok ismerős, kedves barát.

Egy nagyon szép tágas termet béreltünk, közel a közösségi kerthez

Rövid szösszenet és pár kép a táborról. 

Abszolút sikerként éltem meg azt a pár napot, amit együtt tölthettünk. Jó lett a program, klasszul sikerült a közös munka, senki nem maradt éhen vagy szomjan és nagyon kellemes volt a hangulat. Úgy érzem, hogy sokan új ismeretekre tettünk szert, új barátokra leltünk vagy régi barátságokat mélyítettünk el.

A két meghívott vendégünk Lantos Tamás és Takács-Sánta András voltak, akik az ökológikus gondolkodás és életvitel különböző aspektusairól tartottak tanulságos előadásokat. A workshop kínálat is változatosra sikeredett. Tanulhattunk kaszálni, szappant készíteni, Baji Bélától kérdezhettünk, meglátogathattunk egy 5 éve permakultúrás szemlélettel működő mini családi gazdaságot, tanulhattunk a talajról, az oktatási rendszerről, masszázs technikákról, megfelelő technológiákról és még sorolhatnám.

Pajtások,

Tárkány-Kovács Balázzsal egy talaj műhelyt szervezünk az Ófalu Közösségi Mintakertben június 27-én. Az ötlet onnan jött, hogy szeretném kifejezni a hálámat azok számára, akik támogatták az amerikai tanulmányutamat. Hogyan is lehetne ezt jobban megvalósítani, mint azzal, ha megosztom azt a tudást, amit az úton szereztem. Balázs, aki már évek óta foglalkozik Elaine Ingham módszerével, lehetővé tette, hogy náluk bonyolítsuk le a műhelyt. Ez azért is nagyon szerencsés, mert Balázs sok tapasztalattal rendelkezik komposztkészítés és folyékony komposzt kivonatok készítése terén, így az ő tudásátból is meríthetünk.

A műhely a szélesebb közönség számára is nyitott, amig a helyszín befogadó kapacitása engedi. Számukra a képzés díja 12.000 Ft és a jelentkezés 2000 Ft előleg befizetésével válik érvényessé.

Kedvesek,

Igencsak elszaladt ez a bő negyven nap. Nagyon jó újra itthon lenni. Azonban mielött előre szaladnék és arról áradoznék, hogy mennyire csodás újra itthon, még elmesélem az utolsó élményeket.

A múltkor ott hagytam abba, hogy véget ért a kurzus Iowa-ban és tovább indultam Baltimore-ba. 

Ismét útra keltem. Véget ért a kurzus. A könnyes búcsúzást azonban rengeteg munka előzte meg. Az elmúlt napokban ki sem látszottunk a záró projektek és vizsgák összeállításából és kijavításából. A vizsga gyakorlati részeit én állítottam össze. Szerintem baromi jók lettek. A diákok visszajelzése pedig az volt, hogy csak az tudta őket megcsinálni, akinek volt sejtése arról, hogy mit is tanultunk az elmúlt egy hónapban. Hát igen, ez a javítás során látszott is. Azért szerencsére a diákok többsége képben volt a történet lényegi részeivel. 

Szóval szerdán szinte egész nap vizsgáztak. Kivéve reggel az első tanítási órát, amikor is Vandana Shiva tartott előadást egy másik osztálynak és ahová mi is beültünk. A világhírű, nagyhangú aktivista asszonyság nem látogatott el személyesen az egyetemre, hanem skype-on keresztül beszélt nekünk arról, hogy meglátása szerint hogyan lehet megállítani az egészségtelen élelmiszerek, a GMO-k, a kapzsiság térhódítását.

Vandana Shiva "vendégségben" 

A komposztban felszaporított hasznos mikroorganizmusokat a legkönnyebben komposzt extraktum formájában tudjuk kijuttatni a talajra. A komposzt extraktum készítés nem más, mint a komposzt élőlényeinek és a tápanyagok egy részének vízbe jutattása. A víz itt nem más, mint hordozó anyag.

A folyamatról készítettem egy rövid videót:

Fontos, hogy az extraktumot mihamarabb felhasználjuk. Ha állni hagyjuk, könnyen anaeróbbá válhat és elpusztulnak a hasznos szervezetek, illetve felszaporodhatnak az anaerob, potenciálisan ártalmas mikróbák.

... mert élek, és élni jó.

Ma ugyanis a halál küszöbét nyaldostam. Egymás után háromszor. Elég bizarr.

Terepszemlére mentünk a kurus résztvevőkkel egy komposztáló üzembe, ami egy órányi utazásra van az egyetemtől. Egy öreg fószer vezette a buszt, aki komolyan, mintha a világát nem tudta volna. 

Először az ereszkedő sorompó alatt állt meg és csak akkor tolatott vissza, amikor már az egész busz kiabált. Az elsuhanó mozdony vezetője is csak pislogott, hogy mi van... Másodjára a négysávos út jobb oldalán döntött úgy, hirtelen, hogy balra kanyarodik. Két autó majdnem nekünk jött. De a legdurvább az volt, amikor hazafelé elszundikált és lerohant az útról. Csak úgy robogtunk a lucskos gyepen. Volt sivítozás. Szóval dobogtak a szivek és rebegtek a hálaimák, hogy az öreg, miután felébredt, sem nem taposott a fékbe, se nem rántottta félre a kormányt, sőt fák és autók sem voltak elöttünk. Megúsztuk. A busz átevickélt az út túloldálára, a leálló sávba, mindenki leözönlött és csak örültünk, hogy élünk. 

Tegnap nem csak gyökérfogyasztó fonálférget, de baktérium diétán lévőket is találtam a komposzt teában. Megpróbáltam egy csókos szájút megörökíteni egy kézben tartott okostelefonnal ahogy egy szerves anyag csomóba fennakadva táncol, ficánkol:

A konvencionális gondolkodás szerint a fonálférgek károsak a növényekre nézve, ezért ildomos tőlük megszabadulni. Igen ám, de valós problémát csak azok okoznak, akik a növények gyökerein élősködnek. Ha egy ökológiai rendszer egészséges, akkor egy-két gyökérfogyasztó fonálféreg nem okozhat számottevő gondot. Azonban egy agyon kemizált, kizsigerelt talajban növekvő növények ki vannak téve a gyökérfogyasztóknak. Ilyenkor tüneti kezelésként előfordul, hogy féregírtóval kezelik a talajt. Igen ám, csakhogy ezek a vegyszerek nem szelektívek a féreg fajtájára nézve és visznek mindent, a bakrérium fogyasztókat, a gomba fogyasztókat, a mindenevő és a ragadozó fonálférgeket is. És kik azok akik először visszajönnek? Vajon? Hát persze, hogy a gyökérfogyasztók.

A komposzt tea készítés lényege, hogy a komposztban felszaporodott mikroorganizmusokat tovább szaporítsuk és folyékony formában, bármilyen klasszikus permetező berendezéssel a növényzetre vagy esetleg a talajra juttassuk. Attól függően, hogy mit is szeretnénk inkább felszaporítani, a megfelelő kaját adjuk nekik, csak úgy, mint a komposztálásnál.

Létező legegyszerűbb berendezés kis mennyiségű tea készítéséhez.

Április 29-én kezdtünk el két különböző komposzt halmot, amiről itt tudósítottam először. Most jöjjön a folytatás még pár képpel.

A talajlabor udvarán sorakoznak a komposztketrecek letakarva 

Szóval tegnap még mind a két kupac elég meleg volt. Nekem az a gyanúm, hogy nem is a 5 és 10 % sör cefre az amitől úgy dübörög a történet, hanem sokkal inkább a friss zöld cucc, amiből mind a két kupacba nagyon sok került.

Ma egy nagyon cuki élőlényt láttam a mikroszkóp alatt. Egy kis talajlakó ugróvillás pajtást:

Őt szabad szemmel is látni lehet, bár úgy sokkal inkább egy porszemnek tűnik, mintsem egy élőlénynek. Az ugróvillások a legparányibb ízeltlábú állatok, de nem rovarok. A föld legősibb szárazföldi élőlényei között tartják őket számon.

A legtöbb unróvillás a talajban (mint ez a delikvens is) vagy az avarban él és talaj tápanyag hálózatának nagyon fontos láncszeme. Különösen imádják a gombafonalakat, de nem utasítják el a baktérium, fonálféreg, szervesanyag étrendet sem. Sőt néha más ugróvillások vagy azok petéinek elfogyasztására vetemednek. Ürüléküket más mikroorganizmusok viszonylag könnyen alaktíják humusszá, így igen jelentős szerepet játszanak a talajképződésben.

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy kétlem, hogy fel fog menni a komposztok hőmérséklete 50 fok fölé. Hát baromira tévedtem. Következő reggel, ezúttal már Elaine társaságában, megálltunk a komposzthalmoknál, hogy gyorsan megnézzük hogy áll a hőmérséklet. Mind a két halom olyan meleg volt (helyenként 70 fok felett), hogy azonnal meg kellett őket fogatni.

A komposzt olyan forró volt, hogy temérdek mennyiségű gőz csapott fel belőle, ahogy elkezdtük forgatni

A korábbi évekkel ellentétben, amikor is állítólag nagy részben elméleti képzés zajlott, idén hatalmas hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra. Ez számomra hatalmas öröm, mert így én is sokkal többet tudok tanulni. Az elmélet már egy kicsit a könyömömön kezd kijönni. Na nem mintha annyira vérprofi lennék, de most az érdekel leginkább, hogy hogyan is zajlik a talajjavítás és az ehhez kapcsolódó komposzt és folyékony oltóanyagok készítésének folyamata. Az online videókat hallgatva már azt éreztem, hogy nem bírom tovább hallgatni Elanie hangját. Annyit hallgattam már... Tavaly nyáron az online kurzus, aztán egyéb hangfelvételek. Egy kicsit telítődtem.

Szóval gyakorlat.

Hogy is épül fel a kurzus. Az egyetem területén lévő egyik melegházban teszünk egy kísérletet a talajjavításra. Először innen vettünk talajmintákat és keztük el vizsgálni, illetve megmértük a talaj tömörödöttségét. A fószer, aki a melegházat gondozza különféle problémákról számolt be. A teljesen vegyszermentesen művelt sorokban különféle kártevők ütötték fel a fejüket: a gyökérzöldségeken lebzslő gyökérgubacs fonálférgek, a káposztaféléket borító lisztharmat és a frissen ültetett uborkákon csámcsogó ászkarákok.

Ma lesz egy hete, hogy megérkeztem az Egyesült Államok kenyeres kosarának kellős közepére. Itt Fairfield-ben semmi nem hasonlít azokra a sztereotípiákra amkiet az ember fia elképzel a kietlen kukaricaföldekről és a zakatoló John Deer-ekről. Egy szuper hangulatos kisváros. Ellentétben a legtöbb amerikai várossal, itt nem életveszély biciklivel közelkedni. Az emberek az utcán nagyon barátságosak, meg úgy alapvetően egy nagyon nyugis, kellemes, jókedélyű hangulat lengi be az egész helyet. Az egyetem menzáján isteni a kaja. Minden helyi és elsősorban organikus alapanyagokból van. 

Hétfőn megkezdődött a suli. A kurzus helyszíne a Sustainability Center (Fenntarthatóság Központ) és a tanszékhez tartozó komposzt labor.

Sustainability Center - 100% off grid, azaz nincs semmilyen közműhöz kapcsolva

A Fenntartható Élet (Sustainable Living) tanszék körül csupa-csupa olyan dolgot találunk, amik különféle praktikákat, koncepciókat demonstrálnak. Az egyik épület háta mögött van egy kemence, az épületeket pedig kertek, gyümölcsfák veszik körül. A főépület természetes anyagokból épült. Gyűjtik az esővizet, amit megszűrnek, hogy fogyasztható legyen.

Az elmúlt két nap a farmon csodálatosan telt Elaine és Penny szárnyai alatt.

A friss költözésben és kavarodásban eltűntek a mikroszkópos talajvizsgálathoz szükséges eszközök, így várni kellett, hogy postán megérkezzenek a frissen rendelt cuccok. Elaine arra ösztönzött, hogy pihengessek, de én inkább becsatlakoztam Pennyhez és segítettem a tervezésben. Méregettem a közeli források vízhozamát és segítettem neki térképezni a területet. Először skeptikus volt, amikor felajánlottam a segítségem, de a végén nagyon hálás, hogy időt spóroltam neki. Arra számított, hogy majd mindent a számba kell rágni, mert az a tapasztalata, hogy az embereknek általában az alapvető matekkal és geometriával problémái vannak. Hamar sikerült meggyőzni, hogy azért akadnak kivételek.