Tegnap délután megérkeztem Elaine farmjára. A nagy kiszáradt síkságból, ahol a szántást végző traktorok után csak úgy porzott a számtóföld, egyszercsak keskeny kanyargós hegyi úton találtam magam. Gyönyörű erdőkön vezetett az út a csepp kis tisztásig, ahol ez a bizonyos farm található száz évnél is idősebb gyümölcsfákkal, kesze kusza veteményesekkel és ágyásokkal. Nekem nagyon bejön az az összevisszaság, ami itt van. Elaine szerint rémes, hogy nincs egyetlen egyenes vonal sem.
Elég gagyi képeket csináltam ma is. Valahogy olyan hezitálva húzom elő az aparátot. Olyan túristásnak érzem magam, amikor nekiállok kattintgatni. Meg nem is hoztam rendes fényképezőt, hanem egy kölcsönvett okostelefont. Mégpedig azért, mert ezzel tudom a legjobb fotókat készíteni a mikroszkóp kukkerján keresztül.
No, de nem akarok eltérni a tárgytól. Persze itt is mindenki egyszerre százhúsz dolgot csinál. Egyik pillanatban webinart tart Elaine, a másikban pedig kint gyomlálunk a kertben. Közben megy a szervezés és a tervezés ezerrel.
...