Konyhakert másképpen

Van akinek a kert a föld túrását jelenti. Nekem az életet. Amikor az a csírázó apró magvakból új élet sarjad, amikor a nyári napsütésben friss zöld hajtásokat simogat a szél. Amikor a munkám gyümölcsét learatom. Amikor a munkám gyümölcsébe harapok és azt mondom: megérte a fáradozást. Amikor a barátaimmal meg tudom osztani a munkám gyümölcsét. Amikor új és új dolgokat fedezek fel. Nem kell messze mennem érte, csak ki kell lépni az ajtón.

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form
fuma

fuma

Amióta az eszemet tudom, mindig volt kertünk. Gyerekkorunkban ki lett adva a feladat a nyári szünetben, kinek mit kell megkapálni, kigazolni, vagy kukoricát eggyelni. Aztán a magam ura lettem. Sose felejtem el, amikor az önálló kertembe lementem a "Biokultúra" legfrissebb számával, meg papírral, amire ráírtam, mit hova vessek. Csak azon imádkoztam, nehogy meglássák a szomszédok. Ennek immáron több mint harminc éve. Az álmom mindig egy biofarm volt, amit sajnos nem tudtam megvalósítani. Most biokert az amire törekszem, hogy óvjam a természetet, és a családom egészségét. Kisebb nagyobb kihagyásokkal volt mindig kertem. Igaz, volt hogy a fáradtságtól ősz végén azt mondtam néha, hogy többé nem kell nekem kert, de amikor eljött a tavasz, a nap korai sugara a kertben talált.

Beküldve - - - Kategorizálatlan

b2ap3_thumbnail_2012-mjus-jnius-108.jpg

Gyíkok

Bár egy kicsit borongós az idő, de amikor már melegen sütött a nap, előbújtak rejtekhelyükről a meleget kedvelő hasznos kis állatkát a konyhakertünkben. Már többször is láttam, hogy van zöld gyík a sziklakertnél, de hét végén amikor kimentünk, egy szép megtermett példány cikázott el. Majd megállt. Mivel a fényképezőgép mindig nálam van, gyorsan a táskámba kotorásztam, hogy elővegyem.

De a lakónk addig egy betonlap alá bújt. Legnagyobb meglepetésemre kidugta a fejét. Addigra a fotopuska be volt élesítve. Messziről fényképeztem le, nehogy eltűnjön megint. Majd közelítettem. A retesz újra kattant, és a gyíkocska nem hogy elbújt, hanem még jobban kijött rejtekhelyéről. Ezen felbuzdulva megint közelebb mentem óvatosan hozzá. És ő még jobban kimerészkedett. Ez három-négy fázisban ismétlődött, már egész közel voltam hozzá. Nézett rám. Egy kissé tartottam tőle, hogy szembe ugrik velem, de nem tette. Tisztelte, hogy azért mégis csak mi is otthon vagyunk. Majd hátat fordított, és alá ment a beton lapnak. Nagyon aranyos, itt van a sorozat, amit készítettem. 

Fent a kertben, ahol a fákat telepítjük, ott meg kis barna gyíkok cikáztak néha el a szemünk előtt.

...
5705 megjelenés