Évekkel ezelőtt, az Egyesült Államokban, a PDC-nk (Permaculture Design Course) alatt találkoztam először a természetközeli méhészkedéssel, aminek az egyszerűségébe azonnal bele is szerettem.

Hamarosan elolvastam Phil Chandler - The Barefoot Beekeeper (Méhészkedés természetesen) című könyvét és elhatároztam, hogy megépítem a saját Top Bar (felsőléces) kaptáramat. A faanyagot még 2011-ben megvásároltam, majd azt vettem észre, hogy eltelt 3,5 év és még mindig semmi változás nem történt az ügyben. Pontosabban történt, csak az nem volt kézzelfogható. 2012-ben volt szerencsém résztvenni a Biodinamikus méhészeti szemináriumon, majd tagja voltam a szerencsés csapatnak, akiknek 2014-ben Phil Chandler tartott egy hétvégi workshpot. Ja és azt sem kéne elfelejtenem, hogy közben kaptam egy rajt Nagy Tamás barátomtól, amit beköltöztettem egy anasztázia kasba.

Előző bejegyzésemben még kérdőjellel írtam a címet: Magbörze szervezése EU támogatás nélkül?

Most már felkiáltójelet kapott mert igen, lehetséges. Az ajándékgazdaság létezik és működik!

Megszerveztük a második magbörzét Szentesen. Hívtunk előadókat vidékről, akiknek az utiköltségét ki kellett gazdálkodnunk. Hogyan is csináltuk?

A szegedi magbörzék sikerén felbuzdulva tavaly év elején Szentesen is összefogtunk páran, hogy megszervezzünk egy magbörzét. Összeszedtük a gondolatainkat, felvázoltuk mire van szükség, mindenki kiválasztotta, mivel szeretne leginkább foglalkozni és belevágtunk a szervezésbe.

Már egy jó ideje nem jelentkeztünk, ezért gondoltam dobok egy sort szeretett követőinknek, hogy tudassam, még élünk és nem vitt még el sem a CO sem a kéménytűz.

Az utóbbi időben kicsit meglassultunk - a nap nagy részét a városban töltjük (amikor éppen nem külföldön jár valamelyikőnk) - de azért napról napra haladunk. Képeim nincsenek, Vitka meg nincs itthon, így én most csak szövegesen jelentkezem.

Szóval a történtek:

- Komposzt építés: Vettünk a szomszédtól egy pótkocsinyi friss marhatrágyát amit Vitka és Roli elkezdtek összekeverni a városi zöldhulladékkal. Némelyik kupac elég szépen duruzsolt 50-60 fok  körül amikor mértük.

- Tapasztás: Vitka és édesanyám betapasztották a kunyhó belsejének kb 1/4-ét. Aztán bejöt a fagy.

A piacon vettem egy csomó palántát és hamar kifutottam a már előkészített ágyásokból. Így a Mulcsozás - Lasagna ágyás (réteges mulcsozás) nálam most extrémbe váltott.

Csak szalmát használtam. Ásóval és palántáló fúróval könnyen tudtam csinálni lyukacskákat, amikbe a palánták belefértek. Szerencsére 2 napja esett az eső...

Az öntözés fontosságára lettem figyelmes, amikor egy kókadt növény a szemem láttára 'rúgta ki' a leveleit amikor megöntöztem. Ahogy belerakom a palántát a földbe, azonnal öntözök!

Egy pár hétre ismét eltűntünk netközelből. Úgy alakult, hogy arról értesültünk, hogy a falu másik végén lakó biogazda külföldre utazna, de nem tudja a tanyáját otthagyni, mert van két lova akiket etetni kell - no meg 3 macska (ekkor a 4.-ről még senki sem tudott). Mivel a napi robot nem kötött sehova minket, igy szabadságot nem kellett kivennünk ahhoz, hogy elvállaljuk a gondnokságot. Igaz, hogy lovakkal még sosem foglalkoztunk, de úgy éreztük, hogy annyi helyen 'laktunk' már az utóbbi években, hogy ezt sem szabad kihagyni. Végülis minden helyből tanul valamit az ember.

Az egyetlen pont a tanyán ami nem fagyott meg:

Az alomszék komposzt! Annak is csak a közepe.

A hétvége fantasztikus hangulatban telt. Megismerkedhettünk a Méhlénnyel. A biodinamikus szemlélet szerint az egység nem az egyedi méhecske (aki szorgosan végzi a munkáját), hanem a Család (az Anyával, a Hímekkel, a Nőstényekkel, a Léppel, Mézzel, Propolisszal).

Ez a kategorizálási különbség is nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy mára a méhészet szinte eltűnt és helyét a méztermelés vette át. Persze ehhez az emberi kapzsiságra is szükség volt. A méz a 'csodálatos ajándékból' egy 'tömeggyártott cuccá' vált. Közben a virágos rét is eltűnt, mert az EU-s támogatást csak a felszántott területre kap a földművelő. Mindezek mellett pedig elrabolják a méhektől az értékes mézet, amit a télen cukros vízzel próbálnak pótolni (vagy éppen kukoricasziruppal!). Mindezt úgy hogy a kaptárak egymás hegyén hátán vannak a profit maximalizálása érdekében, és az üzletág felkapottsága miatt. Na meg utaztatják a családokat - jobb esetben egy országon belül, nem annyira jó esetben pedig egy kontinensen kereszül, vagy akár kontinensek között is -. Végül, hogy mindezt túléljék, gyógyszerezik őket - ugyanis a nagy összevisszaségban megbetegszenek a méhek.

Két dolog változott a komposztálóban:

• A három oldalú komposztálóba nem lehetett könnyedén a megfelelő helyre juttatni az 'anyagot', ezért egy előlapot is csináltunk neki - most már mind a négy oldalról zárt a szerkezet.
• Forró levél komposzttal megpróbáljuk a hőmérsékletet emelni és beinditatni a fekália komposztálódását is.

Az utóbbi hetekben/hónapokban azon vagyok, hogy az élet minden területén megtaláljam mi számít megfelelő technológiának. A permakultúra is erős hangsúlyt fektet arra, hogy se nem túlzott, se nem túl kevés technológiát használva elégítsük ki igényeinket.

Mire is gondolok megfelelő alatt? Pontosan még én sem tudom. Pillanatnyilag mind a kézifűrész mind a GPS készülék beletartozik.