Permablog

Sziasztok!

Ígértem hogy belekezdek a blogolásba, de időközben bekaptam valami jó kis kórságot és majd egy hétig nyomtam az ágyat. Most már úgy tűnik megmaradok, de még mindig nem vagyok a helyzet magaslatán.

Magamról röviden annyit, hogy december végéig külföldön dolgoztam de megszűnt a munkahelyem, hazatértem és kiköltöztem apukám tanyájára.

Már rég óta gazdálkodni szerettem volna,de nem tudtam mit és hogyan. Elkezdtem a neten keresgélni és rábukkantam a permkultúrára. Szerelem első látásra...Teljesen begőzöltem tőle és most már tudom, hogy ez az amire mindig is vágytam. Nem kis fába vágom a fejszém, de hiszek benne, hogy képes vagyok rá.

Helyzeti előnyöm van többekkel szemben, hiszen már nem kell azzal bajlódnom, hogy a lakhatásom megoldjam, kész kis házikó várt rám, csak a berendezéssel kell még megküzdenem.

Ma végre előkerült néhány cuccunk, sőt kaptunk egy heverőt is, amitől Gergő anyukája már rég meg szeretett volna válni. Alakul a városi tanyánk. Valahogy minden a helyére kerül.

Hideg vizet a kannákban tartunk, a fazék utántöltésére, ha túl forró a víz (pl. mosdáshoz, vagy mosogatáshoz), akkor a hideggel hűtjük.

A tanya felújításra szorul, így a városba költöztünk. A városnak is a legkellősebb közepére. Itt telelünk, addig amíg fűteni kell. A harmadik éjszakám elött állok, Gergő már az ötödikre gyúr. Hagyományos parasztház előszoba-konyháját lakjuk be. Lakunk és közben rendezkedünk az új életre. Ez a helyiség nem csak a konyhánk, de a nappalink és a hálónk is. Úgy 20 m2. Vannak még más zugjai is a háznak, azok igen fagyosak. Majd máskor írok róluk.