Permablog

Rövid szösszenet és pár kép a táborról. 

Abszolút sikerként éltem meg azt a pár napot, amit együtt tölthettünk. Jó lett a program, klasszul sikerült a közös munka, senki nem maradt éhen vagy szomjan és nagyon kellemes volt a hangulat. Úgy érzem, hogy sokan új ismeretekre tettünk szert, új barátokra leltünk vagy régi barátságokat mélyítettünk el.

A két meghívott vendégünk Lantos Tamás és Takács-Sánta András voltak, akik az ökológikus gondolkodás és életvitel különböző aspektusairól tartottak tanulságos előadásokat. A workshop kínálat is változatosra sikeredett. Tanulhattunk kaszálni, szappant készíteni, Baji Bélától kérdezhettünk, meglátogathattunk egy 5 éve permakultúrás szemlélettel működő mini családi gazdaságot, tanulhattunk a talajról, az oktatási rendszerről, masszázs technikákról, megfelelő technológiákról és még sorolhatnám.

Előző bejegyzésemben még kérdőjellel írtam a címet: Magbörze szervezése EU támogatás nélkül?

Most már felkiáltójelet kapott mert igen, lehetséges. Az ajándékgazdaság létezik és működik!

Megszerveztük a második magbörzét Szentesen. Hívtunk előadókat vidékről, akiknek az utiköltségét ki kellett gazdálkodnunk. Hogyan is csináltuk?

A szegedi magbörzék sikerén felbuzdulva tavaly év elején Szentesen is összefogtunk páran, hogy megszervezzünk egy magbörzét. Összeszedtük a gondolatainkat, felvázoltuk mire van szükség, mindenki kiválasztotta, mivel szeretne leginkább foglalkozni és belevágtunk a szervezésbe.

Az úgy történt, hogy páran összeültünk a tél elmúltával Kispityénél Kecskeméten. "Rendezzünk fesztivált!" - jött a felkiáltás. Aztán ahogy telt, múlt az idő, tábor lett belőle. Ökotábor. Önszerveződő ökotábor, ahol teljesen kinyílt a Tér és az Idő. Ahol a káosz és a rend egymásra talált és csodálatos harmóniába rendeződött. Megszűnt a külvilág és egy önfeledt, pozitív áramlásba kapcsolódtunk bele Nagyszékely meghökkentő természeti környezetében.

A szervezés teljesen nyílvánosan zajlott, amibe bárki bekapcsolódhatott . A tábor nem is valósulhatott volna meg azok nélkül a lelkes társaink nélkül, akik mindig éppen a legjobb pillanatban ütötték fel a fejüket és folytak bele az előkészületekbe vagy jelentkeztek önkéntesnek a helyszín kialakításához. 

Zötyögök a buszon. A tegnap még biocitromfű-háziszappannal balzsamozott kezem ma a civilizáció szmogjával borított kapaszkodót szorongatja. Nézem az arcokat és keresem azokat a bátorító mosolyokat, amiket a hétvégén lépten-nyomon láttam. Ezen a járaton ez hiánycikk. 

Figyelem a nők haját és számolom, hánynak természetes a hajszíne. Kettőig jutottam, magamat is beleszámoltam. Reggel 7 óra 38 perc van.

A busz egy gázfröccsel hajt ki a buszmegállóból. Nézem a kipufogóból hömpölygő fekete mellékterméket és próbálom elképzelni, hogy ez hány mérettel növeli meg az utazóközönség fejenkénti ökológiai lábnyomát. Szerintem mindenkinek szüksége lenne egy talpbetétre.

A munkahelyen ebédidőben az ablakban állva merengve nézek egy hatalmas zöldfelületet. Itt nemsokára újabb parkoló készül kiépítésre. Biztos a délibáb hatás teszi, de én egy fűszernövény spirált látok bele. Szólni kéne valakinek, hogy micsoda vicces dolog lenne már ezt a parkolós-füves területet beültetni amaranttal, bíbor kasvirággal és paradicsompalántával, biztos tudnánk valami mulcsfélét szerezni a szomszédos dohánygyárból. Vagy egy kis dohányt, és azon meg vennénk mulcsot. Ja, el is felejtettem, dohányért a trafikba kell menni. Az ott van a sarkon. 

A hétvége fantasztikus hangulatban telt. Megismerkedhettünk a Méhlénnyel. A biodinamikus szemlélet szerint az egység nem az egyedi méhecske (aki szorgosan végzi a munkáját), hanem a Család (az Anyával, a Hímekkel, a Nőstényekkel, a Léppel, Mézzel, Propolisszal).

Ez a kategorizálási különbség is nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy mára a méhészet szinte eltűnt és helyét a méztermelés vette át. Persze ehhez az emberi kapzsiságra is szükség volt. A méz a 'csodálatos ajándékból' egy 'tömeggyártott cuccá' vált. Közben a virágos rét is eltűnt, mert az EU-s támogatást csak a felszántott területre kap a földművelő. Mindezek mellett pedig elrabolják a méhektől az értékes mézet, amit a télen cukros vízzel próbálnak pótolni (vagy éppen kukoricasziruppal!). Mindezt úgy hogy a kaptárak egymás hegyén hátán vannak a profit maximalizálása érdekében, és az üzletág felkapottsága miatt. Na meg utaztatják a családokat - jobb esetben egy országon belül, nem annyira jó esetben pedig egy kontinensen kereszül, vagy akár kontinensek között is -. Végül, hogy mindezt túléljék, gyógyszerezik őket - ugyanis a nagy összevisszaségban megbetegszenek a méhek.