Kedves pajtások, cimborák,
Közel 50 ember önzetlen segítségének és lelkesedésének köszönhetően elindulhatott a nagy kaland. Az anyagi források éppen elegendőek. Se több, se kevesebb, éppen csak annyi, amennyire szükség van. Ez annyira hihetetlen! És annyira hálás vagyok az életnek, hogy ilyen csodálatos emberekkel, ilyen fantasztikus családdal és barátokkal vesz körül. Mindeközben, azt is érzem, hogy ezzel a felősségem is sokkal nagyobb. Egész más az a történet, amikor egy arc nélküli szervezet vág hozzá az emberhez valamilyen ösztöndíjjat. És egész más ez is. Nagyon nagy lendületet és motivációt érzek arra, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki ebből az utazásból és a lehető legtöbb tudást és tapasztalatot hozzam haza.
Tehát, tegnap hajnalban nekilódultam és egy bő 26 órás utazás, egy törölt járat és 3 átszállás után megérkeztem az első állomásomhoz. Sacramento, Kalifornia. Ide csak egy éjszakára jöttem, mert készőn érkezetett a gép. Ma megyek tovább Elanie farmjára, Kalifornia valamelyik eldugott zugába. Egy jó pár óra múlva, mert itt még hajnal van. Mindenki alszik.
A véletlenek különös játékának köszönhetően a szállásadóm éppen annak a kaliforniai egyetemnek (University of California, Davis) a diák tanácsadója, amivel évekig szemztem és ahol a fenntartható mezőgazdaság képzés a legerősebb az országban. Arra ösztönzött, hogy jöjjek ide PhD-zni. Hmmm, hát Gergőnek ettől biztosan égnek állna a haja. Meg az az igazság, hogy nem is tudom elképzelni azt, hogy Szentesről ilyen hosszú időre eljöjjünk. Azt viszont már annál inkább el tudom kézleni, hogy mondjuk egy szemesztert eltöltsek itt és belefollyak valamilyen kutatásba, kooperációba. Na de ez egy másik történet.
Útközben nem csináltam fotót, helyette be kell érjétek egy képpel, ami a professzionálisan felszerelt talaj laboratoriumomban, az otthonunk tornácán készült pár nappal az utazás elött.