Valójában ezúttal nem is a bili borult ki, csak a kakikomposzt oldala:

Ebbe a négy raklappal körbevett komposztálóba már bő egy éve került bele a száraz toalettből származó anyag hétről-hétre. Pár hónapja betelt, ezért egy újat építettünk, ez pedig megkezdhette két éves pihenőjét. Azt már biztosan korábban is említettem, hogy a két évet biztonsági okokból lőttük be. Mert hát mégis csak kakkerról van szó. Persze lehet, hogy rövidesen meggondolom magam, mert már most olyan gyönyörű a cucc, hogy hatalmasat dobbant a szívem, amikor megláttam. Országh József és Joseph Jenkins szerint elegendő egy év ahhoz, hogy gyönyörűen lebomoljon és humifikálódjon a teljes tartalom. 

... ami másnak hulladék nekünk kincs.

Gondolnunk kell az eljövendő télre. Az idei tél hirtelen jött, a fatüzeléses élethelyzet is. Múlt decemberben úgy kerültünk a tanyasi életformát kostolgató városi kunyhóba, hogy elötte még a távfűtéses tízemeletes is szóba került. Tehát nyílván nem volt meg a két éve száradó tüzifakészlet. Maradt a vizes fa a fatelepről, aranyárban.

Ebből tanulva már most elkezdtünk készülni az következő telekre. Sok a rőzsének való a tanyánkon, van pusztuló fa építőanyag is. A fellelhető anyagokból építettünk egy rőzsetároló/szárító egységet. Ha van elég gyújtós még a vizes fa is csodákra képes ;)

Geribátyó a legősibb mértékegység, vagyis a sacc használatával szabja a lego elemeit méretre.

Két dolog változott a komposztálóban:

• A három oldalú komposztálóba nem lehetett könnyedén a megfelelő helyre juttatni az 'anyagot', ezért egy előlapot is csináltunk neki - most már mind a négy oldalról zárt a szerkezet.
• Forró levél komposzttal megpróbáljuk a hőmérsékletet emelni és beinditatni a fekália komposztálódását is.

"- Nem kérünk zacskót, köszönjük.

- Hát de hadd tegyem mán bele azt a pár szem körtét a zacskoba.

- Tényleg nem kérünk zacskót. (értetlenkedő, zavart tekintet, zacskócsörgés)

- Dehát hogyhogy nem?

- Azért nem kérünk zacskót mert van kosarunk és nem tudunk mit kezdeni a sok nejlon hulladékkal.

- Ezt meg hogy érti? Hát hazamennek, azt kidobják.

- Nem tudjuk elvinni, mert nincs hova kidobni.

- Hát akkor csak gyűjtsék össze azt hozzák be valamelyik városi kukába."

Ez a bejegyzés 2010 szeptember 25-én jelent meg a Városi Sejt facebook oldalán.

A városi komposztálásban nagyon gyorsan olyan dolgokba ütközik az ember, ami kint falun, tanyán, de még egy kertes házban is fel se merült: Mi van akkor ha megtelik a komposzt vödör? Mit kezdjek vele a harmadik emeleten?

A gilisztatartás erre az ideális válasz: a giliszták (gombákkal, mikróbákkal, baktériumokkal, és sok más élőlényekkel együtt) a szerves konyhahulladékokat szívesen elfogyasztják, felbontják, és végül kiváló termőföldet készítenek belőle. De ahhoz hogy hatékonyan tudjanak dolgozni, jó életkörülményeket kell nekik biztosítani.

Mi kell egy gilisztafarmhoz?

Az elmúlt két nap ismét nagyon mozgalmas volt. Sok-sok szaladgálás, ügyintézés tegnap. Szerencsére azért a brüggbe is eljutottunk a nap végére (bár vissza kellett fordulni a strandtól 100 méterre, mert a fürdőrucimat otthon felejtettem). Míg áztunk a jó forró termálvízben, otthon a húsleves és a csirkepörkölt (házi csirkéből) elkészült a sparhelten.

Ma a tanyára menet felvettünk egy csomó bezsákozott, utcára taszított falevelet (sajnálom, hogy kidodják az emberek ezt a sok értékes szerves anyagot, ráadásul úgy hogy műanyag zsákokba vannak száműzve; minden esetre nekünk nagy segítség a talaj építéshez és így zsákolva nagyon könnyen szállítható). A tanyán komposztálni valót ürítettünk (humanure kicsit liccs-loccs volt a finishben, eddig nem sikerült fedeles vedret találnunk), késöbb gyújtóst gyűjtöttünk és felvettük a lombbal takart területek GPS koordinátáit. Nem szeretnénk agyon használni mindenféle flancos technológiát, de ez az egyszerű kis műszer nagy segítség abban, hogy be tudjuk lőni az arányokat a területen. Így viszonylag akkurátus térképeket és tervrajzokat tuduk a jövőben készíteni a permakultúrás tervezés során.

Imádjuk körbe-körbe járni a tanyát, mindig tartogat valami újat.

A szükség nagy úr, s bár bíztam benne, hogy a városi kunyhó otthonossá tétele fogja kitölteni a szombat nagy részét, erről le kellett mondanom.

Na de akkor most hova sz@rjak? Így szó szerint. Vízöblítéses wc nem tartozik a városi tanyánk komfort felszereltségi közé… Amúgy is komposztálni szerettük volna az értékes nagy barnát és a folyékony aranyat, a sors pedig azt osztotta, hogy most vagy soha. A komposztálandó, tápanyagban igen gazdag szerves anyag már jócskán gyűlni kezdett. A mi komposzt vécénk még finoman szólva rusztikus, de egy két impozáns példát találsz --> itt.

Ma eljött az ideje, hogy Humanure komposztálót építsünk. Egy hét alatt két festékesvedernyi tartalom jött össze; jó sok fűrészporral rétegezve.

Ajánlott zárható veder használata. Nagyban megkönnyítheti a humanure transzportot :))