Zötyögök a buszon. A tegnap még biocitromfű-háziszappannal balzsamozott kezem ma a civilizáció szmogjával borított kapaszkodót szorongatja. Nézem az arcokat és keresem azokat a bátorító mosolyokat, amiket a hétvégén lépten-nyomon láttam. Ezen a járaton ez hiánycikk.
Figyelem a nők haját és számolom, hánynak természetes a hajszíne. Kettőig jutottam, magamat is beleszámoltam. Reggel 7 óra 38 perc van.
A busz egy gázfröccsel hajt ki a buszmegállóból. Nézem a kipufogóból hömpölygő fekete mellékterméket és próbálom elképzelni, hogy ez hány mérettel növeli meg az utazóközönség fejenkénti ökológiai lábnyomát. Szerintem mindenkinek szüksége lenne egy talpbetétre.
A munkahelyen ebédidőben az ablakban állva merengve nézek egy hatalmas zöldfelületet. Itt nemsokára újabb parkoló készül kiépítésre. Biztos a délibáb hatás teszi, de én egy fűszernövény spirált látok bele. Szólni kéne valakinek, hogy micsoda vicces dolog lenne már ezt a parkolós-füves területet beültetni amaranttal, bíbor kasvirággal és paradicsompalántával, biztos tudnánk valami mulcsfélét szerezni a szomszédos dohánygyárból. Vagy egy kis dohányt, és azon meg vennénk mulcsot. Ja, el is felejtettem, dohányért a trafikba kell menni. Az ott van a sarkon.
Ahogy a tökös-babos workshop helyszín is a sarkon volt, közvetlen a kis híd és a fa hintaágy utána, ott, ahol el lehetett ágazni a női alomszék ás patakparti teljesen légkondicionált zuhanyzó felé, és az augusztusi aszályban is üdén, felfutva várta az eszmecserére nyitott résztvevőket. Ki tudja, milyen témák kerültek ott megvitatásra, sub rosa. Azaz sub tökbab.
A munkahelyen az embereknek főleg a hallása és a látása szelektív, ez a tulajdonság sajnos a hulladékgyűjtési szokásaikra nem terjed ki. Ebéd után nézem, ahogy az ebédfutártól rendelt ételek műanyag csomagolóanyagai a konyhai kukáknak is átadnak valamit pörköltes szaftjukból. Lebomlási idő: 300 év. A szeméttársulásról gondolataim átkalandoznak a növénytársításokra: milyen klasszul is nézett ki a patakmeder mentén a zsúrló a tökkel és a paradicsommal, ahol néha körömvirág törte meg az amúgy sem unalmas flóra kakofóniát. Egy-egy vendéglátónk kertjében micsoda örömtáncot jártak az ismert zöldséggyümölcsök a többünk számára ismeretlen egyedekkel, és minden friss volt, nedves és kívánatos. Az útmenti szilvafák ágairól a szilvák szólongatták az arra járókat : "engem vegyél le! kóstolj meg! édes vagyok, kék és nagy az antioxidáns tartalmam!." Igen, bár hihetetlenül hangzik így a városban, de ilyesmiket mondogattak. Sőt, volt olyan szilva, aki önként levetette magát az ágról, hogy tutira őt válasszam. Meg is ettem, iziben.
A munkahelyi WC-ben erősen gondolkodom, hogy nem kéne az ivóvízzel lehúznom a kisdolgomat. Talán nem vennék észre az utánam jövők. Mivel sok vizet iszom, lehet, a következő WC használó is én lennék. Meghátrálok. 5 liter víz meg nem újuló módon folyik el a múltba. A következő alkalommal megint. És megint. És meg... Lábnyom: 47-es.
Tény, hogy nem tudom elképzelni ebben a közegben a komposztvécét, mégis, egy kis kreativitással talán meg lehetne fogni a WC tartályból feleslegesen elfolyó vizet. Kinek kéne szólni? És kinek kéne szólni? Tudom jól. Nekem kéne szólni. De nem tudom, kinek. Vagy az a megoldás, hogy nem iszom annyit. Igen, asszem ez lesz az. Eközben az orromban érzem a nagyszékelyi alomtoálettek széna illatát. Mellettük bármelyik vécéspré zokogva elmenekülhetne szégyenében.
Azt gondolnám, hogy egy jól szervezett(nek tűnő), bürokratikus szervezetben - a munkahelyemen - rend van és rendszer. Igen, idealista a csillagjegyem. Ehhez képest a fesztivál elsőre kaotikusnak tűnő workshopjai annyi rendezettséget hordoztak magukban, mint egy csodálatos fraktál. Először bár többen úgy éreztük, gomba alakzatot kellene felvenni és spórával történő szaporodás útján megsokszorozódni, hogy minden foglakozáson részt tudjunk venni, de aztán elfogadtuk, hogy minden úgy van jól, ahogy van, és tobzódtunk abban a szellemi paradicsomban (a paradicsompalánták közelében), amit azok a beszélgetések nyújtottak, amikre eljutottunk. A 3 nap alatt bebizonyosodott, hogy sokunkban van tudás, amit kellő alázattal tudunk megosztani, a befogadók pedig nyitottsággal tudnak befogadni. Vezetők nélküli is folyt a párbeszéd, a disputa. Vagy talán pont ezért folyt. Nem kellet a rendezvényhez egy darab guru, aki minden tudás vélt birtokosa. A munkahelyen, ott van ilyen. Többször 1 guru. (Nem is működik a rendszer.)
Az ebédre nem lehet panaszom. Finomságos, én készítettem, saját zöldségből: zsenge cukkiniből, napérlelte paradicsomból. Az ételhordó dobozt zsúrlóval elmosom mosogatás után lecsöpögtetem és hazaviszem, hogy holnap is ebben hozzam az ebédet. Itt a tömeg a mikro előtt várakozik sorára. Nagyszékelyben a kertben kígyózott a sor. Hiányzik a szalmabálával felszerelt Etelka-kerti menza, a nagyon profi háromfázisú mosogatóval, ahol a 4. fázist a napfény antiszeptikus hatása nyújtotta, az 5. fázis, a gyors száradás, az augusztus idusi lágy szellőnek volt köszönhető, a hatodik fázis a katicabogarak és pillangók vonulása volt, a hetedik te magad légy. 22-es ökológiai lábnyommal. Vagy ez a csapda száma? Mindegy, nekem 8.
Az épületbe kutyát behozni tilos. Miközben látom Dió vizslát, ahogy az összes táborlakót megkörnyékezi és leplezetlenül kunyerálja a BÁRMIT, amibe az alma, a köles és a paradicsom is beletartozik és elfogyasztásra kerül. A vendég fekete kis pumi (?) kölök még csak 4 hónapos, így diszkrétebben űzi ezt a szakmát, az ő kuncsorgása főképp a simogatásokra terjed ki. De arra nagyon. A macskák (n darab) a távolból szemlélték a tülekedést, őket főleg a házi tej érkezése ösztökélte moccanásra.
Az emlékeimet így tag-elném be: #sátor #szabad_ég #szabad_tér #harmónia #nyitottság #önszerveződés #tábortűz #magvas #gondolatok&növények #remek_társaság #házisajt #fenntartható_jókedv #klassz_előadások #elképesztően_jó_workshopok #WHS5 #angyal #pincehűtő #jó_volt #jövőre_ismét_jövünk!
***
Keresem a két életmód között a párhuzamot. Szeretném, ha nem a Bólyai-féle verzióhoz lyukadnánk ki, miszerint a párhuzamosok a végtelenben egyszer találkoznak. Lehetne a végtelen előtt is pár évezreddel?
Az egyik workshopról (titkos kódja WHS) eszembe jut Hidas Antal Emberek című verse:
Ha a párhuzamosok
az előre -
vagy hátra - végtelenben
okvetlenül érintkeznek,
akkor miért, hogy a végtelentől
épp olyan végtelen jelenben
a védtelen emberek
egymásra találni
képtelenek ?