Először kilakoltattunk. Nem szándékosan, fogalmunk sem volt naccsá'-ról. Magunknak is éppen fészket építettünk, azaz, hogy egy helyet szerettünk volna kipucolni a lakóautónak. Már jól szét is bontottuk a roskadozó tetőszerkezetet, kihordtunk némi lomot amikor észrevettünk egy fészket 7 darab tojással. Azt sem tudtuk mire való, azon kívül, hogy meg lehet enni. A gondviselés adott tojást vacsorára, gondoltuk.

 

Kis idő múlva méltatlankodó és ideges kotkodálásra lettünk figyelmesek és egy kopasznyakút fedeztünk fel, aki csak körbe-körbe kotkodált a lomok körül. Ekkor esett le, a tojások pipék lettek volna, mi pedig kilakoltattunk egy kotló mamát.

 

Új hely kell nekik! Be is tettük a fészket egy védett helyre, tojásaiból is tettünk bele, de a tyúk eltünt. Nem kellett neki az új hely... Amatőrök! - gondolhatta. Egyék meg a tojásokat, ha ilyen hülyék!

 

 

Aztán egy napon (pár hét elteltével) nagy nyüzsgésre, csipogásra lettem figyelmes az egyik bozót mélyéről. Itt a kopsznyakú!!! 1, 2, 3, ... 7 pipével!! Nahát, nem hagyott itt minket. Rohantam is Gergőhöz, aki már két hete minden nap a határán volt, hogy vesz egy kotlóst és talán néhány tyúkot is. Csak mindig az volt a visszahúzó erő, hogy mi lesz velük ha elmegyünk pár napra...

 

 

A természet megoldotta ezt a kérdést. A tyúk ideszegődött és így fél vad viszonyban gyönyörűen éldegélünk egymás társaságában. Ők sem szólnak bele abba amit mi csinálunk (hmm-khmmm-khmmm) és mi is hagyjuk, hogy tegyék a dolgukat, sőt ha kedvük szottyan akkor körülöttünk járszanak, kapirgáljanak, ha esik az eső ők is behúzodnak mellénk a ponyva alá.

 

 

Kedvenc kapirgáló hely a "double dig"-es, rétegesen lemulcsozott ágyás. Eleinte még minden akció után visszarendezgettem a szénát a tetejére, de egy nap feladtam, mert mire észbekaptam újra szét volt minden terítve az ágyás körül. Azóta erre az ágyásra járnak még tollászkodni és pihenni is. Nem haragszom rájuk (bár nem ez az egyetlen ágyás amit finoman szólva tönkre tettek). Ez is a megfigyelés része. A csirketraktornak még nem jött el az ideje, bár néha már fenyegetem őket. Viszont azzal ők is függőbbé válnának és erre még mi nem állunk készen.

 

Amennyire csak lehetséges, független állatokat szeretnénk, itt a lehetőség, hogy ez megtörténjen. A kerteket pedig trágyázzák nyugodtan, valami csak marad nekünk is... Olyan nagy öröm, hogy itt vannak! Fantasztikusan jó társaság és hihetetlen, hogy mennyit bohóckodnak :)