... mert élek, és élni jó.
Ma ugyanis a halál küszöbét nyaldostam. Egymás után háromszor. Elég bizarr.
Terepszemlére mentünk a kurus résztvevőkkel egy komposztáló üzembe, ami egy órányi utazásra van az egyetemtől. Egy öreg fószer vezette a buszt, aki komolyan, mintha a világát nem tudta volna.
Először az ereszkedő sorompó alatt állt meg és csak akkor tolatott vissza, amikor már az egész busz kiabált. Az elsuhanó mozdony vezetője is csak pislogott, hogy mi van... Másodjára a négysávos út jobb oldalán döntött úgy, hirtelen, hogy balra kanyarodik. Két autó majdnem nekünk jött. De a legdurvább az volt, amikor hazafelé elszundikált és lerohant az útról. Csak úgy robogtunk a lucskos gyepen. Volt sivítozás. Szóval dobogtak a szivek és rebegtek a hálaimák, hogy az öreg, miután felébredt, sem nem taposott a fékbe, se nem rántottta félre a kormányt, sőt fák és autók sem voltak elöttünk. Megúsztuk. A busz átevickélt az út túloldálára, a leálló sávba, mindenki leözönlött és csak örültünk, hogy élünk.
Egy-két hónapja valaki kéretlenül elkezdte elemezni a horoszkópomat. Nem bántam, mert érdekes dolgokat mondott. Azt is megosztotta velem, hogy erőszakos körülmények között fogok meghalni: megölnek vagy balaesetet szenvedek, vagy ilyesmi. Hm. Hála annak a magasságosnak, hogy ez nem most történt :) Még van egy pár tervem...
A fenti eseményről valahogy nem jutott eszembe fotót csinálni, úgyhogy álljon itt helyette egy kép a komposzt üzemről:
Arra számítottam, hogy a komposztáló üzem lesz a durva ebben az utazásban.
Ugyanis volt ott aromaterápia rendesen. Vagy 50 különböző forrásból származik a komposzt alapanyag. Van olyan része, amit élelmiszer-hulladéknak mondanak, ami a közeli ipari húsfeldolgozó üzemekből származik, de van élelmiszer üzletekből és menzákról származó kajamaradék is a cuccban. Emellett szennyvíziszap, kozmetikai gyárból származó rúzs és testápoló. A legnagyobb gondjuk a magas széntertalmú anyagokkal van, mert nehéz hozzájutni. Vajon mit használnak? Hát raklapokat darálnak be. Szinte zsír új, egyszer használt raklapokat is. Ilyet már láttam más komposzt üzemben is Amerikában. Elég fura. Pláne, hogy több tízezer tonna komposztot állítanak elő évente. Honztunk az őrült szagú, állítólagosan kész komposztból mintát. Persze a baktériumokon kívül nincs benne semmi. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy mennyi toxikus anyag reked meg benne.
És az a rengeteg műanyag hulladék. Atyám. Valami egészen elképesztő, hogy mennyi műanyag vacak kerül bele a szerves hulladékba. És csak viszi a szél mindenfelé...
Ma már nem, de a késöbb a hét folyamán még írok arról, hogy hogy is állunk a suliban a komposztálással (jól), hogyan csináltunk komposzt extraktumot és miként használtuk fel.
Az alábbi képen, a második (majdnem bal)eset utáni piknikezés egyik momentuma, amikor az egyik kedves kurzus résztvevő mexikói fokhagymás pirított szöcskével kínált (fini). Oh, és a háttérben pont a buszsoför van.
Szépeket és jókat mindenkinek. Nemsokára jövök haza :)