Tegnap délután megérkeztem Elaine farmjára. A nagy kiszáradt síkságból, ahol a szántást végző traktorok után csak úgy porzott a számtóföld, egyszercsak keskeny kanyargós hegyi úton találtam magam. Gyönyörű erdőkön vezetett az út a csepp kis tisztásig, ahol ez a bizonyos farm található száz évnél is idősebb gyümölcsfákkal, kesze kusza veteményesekkel és ágyásokkal. Nekem nagyon bejön az az összevisszaság, ami itt van. Elaine szerint rémes, hogy nincs egyetlen egyenes vonal sem. 

Elég gagyi képeket csináltam ma is. Valahogy olyan hezitálva húzom elő az aparátot. Olyan túristásnak érzem magam, amikor nekiállok kattintgatni. Meg nem is hoztam rendes fényképezőt, hanem egy kölcsönvett okostelefont. Mégpedig azért, mert ezzel tudom a legjobb fotókat készíteni a mikroszkóp kukkerján keresztül. 

No, de nem akarok eltérni a tárgytól. Persze itt is mindenki egyszerre százhúsz dolgot csinál. Egyik pillanatban webinart tart Elaine, a másikban pedig kint gyomlálunk a kertben. Közben megy a szervezés és a tervezés ezerrel. 

Legnagyobb meglepetésmere a tervezéshez egy permakultúra designert hívtak. Méghozzá nem is akárkit: Penny Livingstont. Nem vagyok az a sztárok után rugkapáló típus, de komolyan, ahogy ültünk az ebédlő asztalnál és Penny nekifogott az interjúnak a tervezés első lépéseként, szinte könny szökött a szemembe. Ekkora bazi nagy megtiszteltetést, hogy itt lehetek két ilyen fantasztikus nővel!!! Úgy négy éve hallottam Penny előadását egy permakultúra találkozón és hatalmas hatással volt rám. Azóta is rendszeresen előhúzom az akkor készült jegyzeteimet, mert mindig tudok ihletet meríteni belőle.

Úgyhogy ezer felé van kiélezve a radarom: ki mit hogy csinál. Hogy dolgozik egy profi, világszerte elismert permakultúra designer? Holnap pedig Elainnel nekiállunk a mikroszkópos talajvizsgálatoknak.

A mai nap egy része azzal telt, hogy bejártuk a birtokot, miközben arról folyt a beszélgetés, hogy mi hogy legyen. A terület legnagyobb részben erdő. Van egy tisztás ami réges régen egy gyümölcsös volt és ahová most kecskéket szeretnének. Aztán van egy tórendszer, rengeteg forrás és a ház körül kertek és ősrégi gyümölcsfák. Ebédnél pedig a láthatatéan struktúrákat vették számba. Elaine zöldségtermesztős kísérleteket szeretne csinálni, amihez átgondolták például az emberi erőforrásokat és a legális struktúrát.

Délután talajmintákat gyüjtögettem a holnapi vizsgálathoz és megmértem, hogy mennyire tömörödött a talaj. Megmutogattam néhány fotót és videót Elaine-nek, amiket az otthoni talajmintáimról készítettem a mikroszkópon keresztül, ami egy hosszas csevegést eredményezett a különféle mikróbákról. Na és egy csomó időt elcsesztem azzal, hogy aktiválni próbáltam a telefonomat, ami sajnos nem sikerült.

Szóval így töltöm a drága időt, ebben a hatalmas, meghökkentő csendben. Imádnivaló ez az erdő és ezek a hatalmas fák. Viszont valahogy nekem mégis olyan klausztrofóbia érzésem van. Valószínüleg meghülyülnék itt hosszútávon. Úgy látszik alföldi lyány lettem, pedig a hegyekben nőttem fel.

Otthon most már hajnalodik, én pedig lassan megyek aludni. Már nagyon várom a holnapi napot, hogy végre elővegyük a mikroszkópot.

Szépeket és jókat kívánva búcsúzom.

:)