Esős borongós idő volt tegnap, ezért úgy döntöttünk, befűtünk. Persze csak miután a házkörül rendeztük a vízelvezetési viszonyokat. Igeiglenesen. Van még mit játszadozni vele. A zuhogó eső arra is jó volt, hogy lássuk milyen jól szuprál a tető. És valamilyen csoda folytán a szél sem tépázza annyira.
Úgy gondoltuk, hogy mostanra minden kalppol, hogy csinálhassunk egy próbafűtést, hadd száradjon az a sár. A legtöbb dolog olajozottan ment, miért lett volna ez a fűtéssel máshogy? Kiskályha bepuszil, kéménycsövek összedugva. Rőzse, papír, meggyújt. Elsőre begyullad. Huzat okés. Irány kifelé:
Micsoda füst! Micsoda füst! A szivem dalolni kezdett mikor megláttam :) Gergővel vigyorogtunk az örömtől, mint két vadalma, ahogy néztük a felszálló füstöt.
Íme a kis cuki kályha. Ezt tavaly elött vettük a kanizsai bolhapiacon. Majd egy évig bántuk, hogy milyen rossz vásárt csináltunk, mert a fagyhalál albérletünkben tavaly 2 fokot nem bírt emelni a hőmérsékleten. Pedig micsoda remek kis kályha! Pont egy ilyen ólra van kitalálva. A kép bal oldalán letámasztott ajtót is visszatettük a helyére így a kunyhó el is kezdte valamennyire tartani a meleget, sőt a kis kályha tetején folyamatosan melegen tudjuk tartani a teát. Még az ajtó körül nem tömtük be a réseket, de így is 4 fokról indulva 13-nál beállt a történet.
Mircica pedig annyira szétázott az esőben, hogy amikor előkerült úgy nézett ki, mintha egy dézsa vízbe jól megmártogatták volna. A fűtött ól viszont a kismacskákkal ellentétben őt nem különösebben hozta lázba. Ő inkább bebújt a sparhelt alá, a kotlós mellé és ott szárogatta meg a bundáját.