EcoVitka

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

GEN 2012: pénz, spiritualitás és Hare Krisna

Beküldve - - - Kategorizálatlan
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 2197 megjelenés
  • 0 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Hajnali keléssel indult a nap; a Flórián térre tartottam, hogy a Permafórumon verbuválódott utitársaimmal találkozzak. Ahogy sétáltam a sárgabusz megállója felé anyukám házától, egy vergődő madárkára lettem figyelmes egy parkoló kisbusz hátsó ablakában. Szerencsére a sofőr benn ült a buszban. Megszólítottam, először nem is értette mit akar tőle ez a kattant nőszemély ezen a hajnali órán. De némi habozás után vette az adást és mosolyogva a kismadár megsegítésére sietett miközben én búcsút intettem és emelkedett hangulatban száguldottam tovább a buszmegálló irányába.

 

Telekocsizni jó. Egész úton be nem állt a szánk. Első találkozás és mégis mennyi mondanivalónk van... Egy szempillantás alatt Krisna Völgyben találtuk magunkat. Hogy ne legyen túl hosszú és elolvashatatlan ez a bejegyzés, megpróbálom rövidre fogni és szelektálni ennek a mozgalmas és fantasztikus napnak az eseményeit.

 

Az ilyen rendezvényeket az ismerős arcokkal való találkozás és az új ismeretségek izgalma teszi igazán örömtelivé. Barátok, közeli és távolabbi ismerősök, emberek és társak, akikkel közös élmények, közös célok kötnek össze. Csodálatos volt újra látni Sieben Linden-i Communicate Yourself! tanfolyam néhány résztvevőjét, akikkel úgy vettük fel a beszélgetés fonalát, mintha minden nap látott jóbarátok lennénk. Csodálatos olyan közegben lenni, ahol százaknak együtt dobban a szíve és még az ismeretlenektől is mosolyt kapunk ha találkozik a tekintetünk.

 

 

 

 

 

Amikor megérkeztünk GEN találkozó nyílt napjára éppen a BalticEcovillages (azaz Balti Ökofalvak) Projekt bemutatása folyt, ami a Balti tenger körüli régiók kezdeményezéseit fogja össze. Céljuk, hogy esettanulmányok alapján összeállítsanak egy online eszköztárat, amely ökofalvak létrehozásához nyújt majd segítséget. Létre szeretnének hozni egy ökofalu gyakornoki projektet, ahol fiatalok probálhatják majd ki milyen az élet egy-egy már létező ökofaluban. Nagy hangsúlyt fektetnek az ökofalvak politikai elismerésre és szeretnének befolyást szerezni a jogszabály alkotásban.

 

 

 

Érdekes volt a következő előadás is: az osztrák Christian Felber egy új gazdasági rendről beszélt, új játékszbályokkal, amit Common Welfare Economy-nak (azaz Köz-jólét gazdaságnak) neveztek el. Azt feszegette, hogy a GDP (azaz a nemzeti össztermék) alkalmatlan a valós ökonómiai siker mérésére és nincs összhangban a társadalom valós jólétével. A mai gazdaság működésének egyetlen célja a profit, vagyis a pénz felhalmozása. Feltette a kérdést, hogy a pénz egy eszköz vagy inkább cél. A gazdasági tevékenységek eredeti célja a köz javának szolgálata. Azonban ennek megvalósulásához egy új rendszerre, egy új nézőpontra van szükség. Hogyan mérhetnénk a nemzeti összboldogságot? Mennyire elégülnek ki az egyének alapvető szükségletei? Ezen kérdések megválaszolására kidolgoztak egy "közjó mérleget" (common good balance sheet), ami "életminőségi mutatók"-at alkalmazva vizsgálja a piacra kerülő termékeket. Ennek nyomán minél etikusabb egy vállalat, annál sikeresebb lesz.

 

Trans media, Story telling, Story worlds című előadás és a magyar élőfalvak bemutatkozója párhuzamosan zajlott. Én a story telling, magyarul történet mesélésre kaptam fel a fejem és ezt hallgattam meg, hiszen a hazai élőfalvakkal már több alkalmam is volt ismerkedni. Sokszor, sok helyen hallottam és olvastam arról, hogy milyen fontos a történet mesélés. A Navaho és egyéb indián kultúráknak is ez az alapja (és gondolom sok más primitív - a szó lehető legpozitívabb értelmében primitív - kultúrának is). Így tudják közvetíteni a tudást, a bölcsességet. No ezzel szemben egycsapásra a számítógépes játékok világában találtam magam. Ugyan sok érdekes kérdést villantott fel a fiatal ember, ezekre most nem térek ki. Talán majd más kontextusban, talán egyszer személyesen. A lényeg az, hogy a manapság nagyon sokan töltik az idejüket, sőt az életüket a számítógépes játékok világában. Olyan sokan, hogy ez nem elhanyagolható és utat keresnek arra, hogy hogyan lehetne ezt a réteget megérinteni. A megoldás egy olyan történet számítógépes játékba öntése, ami az ökológikus és környezetbarát gondolkodást, a fenntartható életmód szemléletét, az ökofalvak erősödését segítené. Hát erre nekem egy nagy "hm, hm" a véleményem. Érdekes megközelítés az kétségtelen. Viszont azt kétlem, hogy a problémát ugyan azokkal az eszközökkel lehet megoldani, ami a problémát okozza.

 

 

 

A délelőtt hátralévő része az Open Space Technology (Nyílt Tér Technológia) megszervezésével tellett. Délutánra és az elkövetkezendő két napra bárki feliratkozhatott előadónak, tarthatott műhelyfoglalkozást vagy szervezhetett egy beszélgetést bármilyen témában. A nyílt térre minden nap két órát szántak és párhuzamosan legalább 8-10 helyszínen zajlott valamilyen kiscsoportos foglalkozás. Szerintem ez az egyik legfantasztikusabb módja az információ cserének és tudás megosztásnak.

 

 

 

A legnépszerűbb előadóktól a teljesen újoncokig sokan feliratkoztak és a közgazdaságtól a spiritualitásig bármilyen témában megmerítkezhettünk.

 

 

 

Bár az egész találkozó nyelve angol volt, a magyar vendégeknek egy magyar nyelvű körbevezetéssel kedveskedtek a Krisna völgyi tehenészetben

 

 

 

és a kertekben.

 

 

Vacsora után néhány külföldi ökofalu mutatkozott be. A szlovén közösség és a kászonszéki ökofalu bemutatkozása után engem a szabad ég alá vonzottak a gyülekező viharfelhők és az egyre sűrűsödő villámok. A csodálatos égi parádét óriási vihar követte. Olyan szél kerekedett, hogy kapaszkodnom kellett, hogy el ne vigyen. Ajtók csapódtak, üvegek törtek, vízszintes jégeső hangosan kopogott.

 

 

 

A társaság a templomba menekült, ahol az átfagyott testemet a padlófűtés és az emelkedett hangulat pillanatok alatt átmelegítette.Egy ex-rockzenész, Krisna tudatú hívő mantrákat tanított, amit rock-os zenei aláfestéssel mindenki teli torokból énekelt, majd az egyre fokozódó hangulatban végül hatalmas táncba fulladt az este.

 

Miről szól ez a blog? Itt azokkal a gondolataimmal és élményeimmel találkozhatsz, amelyek valamiért kikívánkoznak belőlem. Mesélek a PerMaLom tanyáról, ahol egy sokrétű élettér kialakításához használjuk a permakultúra tervezési rendszerét. Olykor indíttatást érzek arra, hogy egy-egy angol nyelvű irományt lefordítsak. De sokszor azt is megosztom, ami éppen motoszkál a fejemben. Ha leírom, az nekem is segít tisztába tenni a gonolataimat. Éppen ezért, amit itt olvasol, az egy pillanatnyi állapotot tükröz. Amint a gondolatok szavak formájában megjelennek a monitoron – a születésük pillanatában – el is évülnek. Meghalnak és újjászületnek minden pillanatban, amikor új tapasztalattal, ismerettel gazdagodunk. Tehát arra kérlek, hogy ne vegyél mindent készpénznek abból, amit itt olvasol. Amit nyújtani szeretnék, az a gondolatok felébresztése, inspiráció. Izgalmas időket élünk, melyben egy közös álmodásra és dialógusra invitállak.


“Egy ember álma, az csak egy álom.
Az együtt álmodás egy új valóság kezdete.”
F. Hundertwasser

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég 2019 jún. 26, szerda