Városi Sejt

Egy kis lakás a Budapesti belvárosban, ahol még egy erkély sincs. Lehet e itt bármit is termelni? Ez az amit ki akarok deríteni. Ebben a merész kihívásban segít engem a permakultura, a nagyváros sok forrása és lehetősége, és mid az a hasonló gondolkodású ember, aki eljön a Városi Sejt találkozókra, vagy csak bármilyen módon hozzáadja a saját közreműködését. Az eredmények dokumentációját itt lehet követni, vagy a facebook oldalon: http://www.facebook.com/varosisejt

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Giliszták a Városi Sejtben

Beküldve - - - Újrahasznosítás
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 2825 megjelenés
  • 0 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Ez a bejegyzés 2010 szeptember 25-én jelent meg a Városi Sejt facebook oldalán.

 

A városi komposztálásban nagyon gyorsan olyan dolgokba ütközik az ember, ami kint falun, tanyán, de még egy kertes házban is fel se merült: Mi van akkor ha megtelik a komposzt vödör? Mit kezdjek vele a harmadik emeleten?

A gilisztatartás erre az ideális válasz: a giliszták (gombákkal, mikróbákkal, baktériumokkal, és sok más élőlényekkel együtt) a szerves konyhahulladékokat szívesen elfogyasztják, felbontják, és végül kiváló termőföldet készítenek belőle. De ahhoz hogy hatékonyan tudjanak dolgozni, jó életkörülményeket kell nekik biztosítani.

Mi kell egy gilisztafarmhoz?

 


Először is, kellett egy gilisztaház. Ez legyen inkább széles és hosszú, mint mély. Arra is ügyeljünk hogy ne engedjen be fényt. Szerencsére lehet kapni (egy bizonyos svéd bútorboltban) olcsó fekete dobozokat fedéllel. Fontos, hogy szellőzzön, és átengedje a fölösleges vizet. Ezért az aljába és az oldali felső 10 cm részébe lyukakat fúrtunk. A fedelét a doboz alá raktuk, hogy abba folyjon bele a felesleges folyadék. Ez a "gilisztatea" nagyon gazdag tápanyagban, és a növények imádni fogják.

Amikor megvolt a gilisztaház, elkezdtünk megágyazni nekik. Ehhez használhatunk bármilyen széndús anyagot, például csíkokba tépett újságpapírt, megsemmisített iratokat, vagy faleveleket, szénát, forgácsot, vagy hasonlót. Kihasználva az őszt, mi falevelekből készítettük az ágyat. Fontos hogy az ágy kellemesen nedves legyen, mint egy kicsavart szivacs, mert abban érzik a giliszták jól magukat. Nem árt egy jó vastag réteget berakni, a doboz két harmadát megtölteni, mert a bomlás közben az anyag lényegesen összeesik.

 



Az elkészített ágyba beraktuk az első almacsutkákat, káposztaleveleket, és már bomlásban lévő brokkoliszárakat, hogy a gilisztáknak legyen mit csemegézniük. Az ételt mindig takarjuk le a meglévő anyaggal, ha nem akarunk muslincákat is tenyészteni. Általában a legtöbb konyhai hulladék mehet a gilisztákhoz, ami nem hús, tejtermék, vagy olajos. Egy kivétel a tojáshéj, ami nem árt a gilisztáknak, viszont érdemes elmorzsolni. Állítólag a giliszták nem nagyon szeretik a hagymát, a fokhagymát, és a csípős dolgokat, de imádják a dinnyét, a tököt, és a brokkolit.

Amikor minden elkészült, beköltözhetnek a giliszták. A vékony, piros komposztgilisztákat, amikre szükségünk van, Eisenia fetida néven ismeri a művelt Latin. Ezek szeretik a társaságot, gyorsan élnek, és nem válogatósak. 24 órán belül megeszik a saját testsúlyuk felét, és ha jól érzik magukat kilencven nap alatt megduplázzák a népességüket. A hosszú, vastag szürke földigiliszták komposztálásra nem alkalmasak. Érdemes egy marék földdel együtt berakni őket, ami segíti a biológiai sokféleség kialakulását.

Nem szeretik a fényt, ezért gyorsan befúrják magukat az ágyba. Ha eltűntek, nincs is semmi további látnivaló, így le is lehet takarni a dobozt, hogy ne száradjon ki. Erre a célra alkalmas egy kartonlap, ami éppen belefér a dobozba. A gilisztafarmot érdemes olyan helyen tárolni, ahol jó a szellőzés, és nincs hidegebb 15°C-nál.

A mi gilisztáinkat Etelka hozta Nagyszékelyből. Komposztgilisztákat nem nehéz találni pl. egy kupac rohadó alma alatt, egy trágyadombban és persze komposztálókban. Az első gilisztafarm Péteré lett, a második nap az enyémet készítettük. Viktor hozott kartonlapokat, amiknek nagyon jól hasznát vettük, és Etelka, illetve Csaba fúrójával gyorsan ki is fúrtuk a szellőzőnyílásokat.

Amikor a giliszták kezdenek elszaporodni, és az anyag amiben elássuk a komposztált élelmet fekete földé alakult át, érdemes egy második gilisztaházat elkészíteni, és az első tetejére rakni. A giliszták a lyukakon keresztül átvándorolnak a felső dobozba, és az alsóban maradt földet remekül lehet ültetéshez használni.

Mi van ha elkezd büdösödni a gilisztafarm?

Rossz szag arra utal hogy vagy nem szellőzik rendesen a doboz, vagy túl sok a kaja benne (a giliszták számához képest). Esetleg túl sok citromot, narancsot vagy kávét raktunk bele, amitől savanyú lett a komposzt.

Mi van ha elszaporodik a muslinca?

Ez azt jelenti hogy az étel nincs rendesen letakarva. Mindig el kell ásni mindent, különben megjelennek a muslincák (később esetleg legyek és csótányok is).

0
Már több éve ismerkedek a permakulturával. 2008-ban végeztem egy PDC-t az USA-ban Scott Pittman és Larry Santoyo tanítása alatt. Azóta különböző országokban, és éghajlatokban wwoofoztam tanyákon, biofarmokon, közösségekben, stb.

Most Budapesten lakok, és ez az első alkalom, hogy a városi permakulturával is foglalkozzak. Belvárosi lakásomat akarom a leghatékonyabban kihasználni, amit csak tudok megtermelni, és ötleteket, tapasztalatokat, és magát a folyamatot más érdeklődővel megosztani. Erre a célra rendszeresen szervezek hétvégi délutáni találkozókat a "Városi Sejt"-ben. Több infó erről a facebook oldalon: www.facebook.com/varosisejt

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég 2020 aug. 12, szerda