Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Gyepkezelés így megy nálunk

Beküldve - - - Erdőkert
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 313 megjelenés
  • 4 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Régóta tervezett bejegyzés következik, egy olyan témában, ami mindenkit érint, akinek kertje van. Az ezzel kapcsolatos döntések sok munkát, energiát és környezeti terhelést spórolhatnak meg, vagy generálhatnak és alapvető kihatással vannak egy kert ökológiai állapotára is.

20191031-Gyepkezelos-01.JPG

 

Nevezetesen: Hogyan kezeljük a fásszárú növények közötti füves területeket minél kevesebb befektetett munkával úgy, hogy az a kert javára váljon, egyben élhető is legyen – esetünkben az erdőkertben, de ez a kérdés bármilyen gyümölcsös, vagy kert esetében is felmerül. Mi az erdőkertünkben, a természet mintájára, a csemeték és fák alatti területet igyekszünk mulcsozni vagy takarónövényekkel betelepíteni, de ennek mikéntjeit még mi is most próbálgatjuk, ez a bejegyzés most nem erről fog szólni, hanem a fák közötti területek kezeléséről. Az elmúlt öt évben igen sok tapasztalatra tettünk szert a témában, és mostanára nagyjából kialakult egy egészen szofisztikált gyepkezelési algoritmusunk, ami nekünk ezen a területen jól bevált. Valószínűsítem, hogy más ember más kertjében kis eséllyel lesz pont ugyanez a nyerő stratégia, de azt is, hogy a tapasztalatainkat sokan találhatják hasznosnak, és kifejezetten jók lehetnek kiindulásképpen, például ha valakinek van egy nagy kertje, és nem szeretné a fél életét fűnyírással tölteni.

 

Most pedig bele a lecsóba: esetünkben az alakuló erdőkertünk alapját egy gyönyörű, franciaperjés, itt-ott ecsetpázsitos üde kaszálórét alkotja, ahogyan az a nyitóképen is látszik. Ebbe ültettük a csemetéket, amelyeknek az elején pár évig még nincs valami nagy hatásuk a területre. Azután, ahogyan a csemeték évről évre cseperednek, a közöttük található gyepek idővel zsugorodni fognak, sőt, egy idő után a füves vegetáció néhány kisebb foltba szorul majd vissza, hogy az erdeibb körülményeket jobban kedvelő évelő lágyszárúaknak adja át a helyet, bár esetünkben ez azért odébb van. Szóval eleinte a gyepkezelés a terület nagy részét érintő tevékenység, esetünkben például egyértelműen ez az alakuló erdőkertben a legtöbb időt igénylő karbantartási munka.

 

A terület nagy részén alapvetően kaszálunk

 

20191031-Gyepkezelos-02.JPG

 

 

De miért kell egyáltalán kaszálni? Főképpen azért, mert ha nem tennénk, a terület szép lassan bozóttá alakulna, vagyis így tartjuk kordában a fásszárú növényeket, amik vetélytársai lehetnének az általunk telepítetteknek.

 

És miért nem füvet nyírunk? Ekkora területen ez irgalmatlan sok idő és munka lenne, a hozzá tartozó nagy ökológiai lábnyommal, hiszen fűnyíróval esősebb időszakban akár hetente róhatnánk a köröket. De ez csak az egyik ok. Legalább ilyen fontos szempont az is, hogy a kaszálás ökológiai szempontból sokkal tutibb: a sűrű fűnyírás megakadályozza, hogy a gyep fajai virágozzanak, pláne magot érleljenek, és a gyep összetételét a füvek irányába tolja el. A sokkal ritkább (mondjuk évente 1-2-3 alkalommal végzett) kaszálás ezzel szemben lehetővé teszi jó kis változatos, virágokban gazdag gyepek kialakulását. Amellett, hogy egy virágos rét nagyon szép tud lenni, a kert működése szempontjából is alapvető előnyei vannak: megporzó és ragadozó rovaroknak és számos egyéb hasznos élőlénynek ad otthont, nitrogénkötő és tápanyag-akkumuláló növényekkel építi a talajt, egyben megvédi azt az eróziótól és a kiszáradástól, és ezek csak a legfontosabbak a sorban.

 

20191031-Gyepkezelos-03.JPG

 

Idáig a kötelező bevezető blabla, most pedig jöjjön néhány részlet, dörzsöltebb permatagoknak ez lesz az írás érdekesebb része.

 

Hányszor? Nekünk az évi kétszeri kaszálás vált be leginkább, ami egyébként – mily meglepő – nagyjából megegyezik a gyepek errefelé hagyományos kezelési módjával. Előfordult, hogy a második kaszálást elhagytuk, de azt vettük észre, hogy rögtön elkezdett terjedni a gyepben pár olyan idegenhonos özönnövény (esetünkben aranyvessző és őszirózsa), amik jelen vannak a területünkön, de a gyepekben korábban nem láttuk őket. Nincs nagy bajom ezeknek a fajoknak a jelenlétével a kertben, mivel könnyen kordában tarthatók, és például ezek a legfontosabb méhlegelők a kertünkben ősszel, de a fajgazdag kaszálónkban nem szeretnénk, ha elterjednének.

 

Mikor? Hagyományosan errefelé az első kaszálás nagyjából június elején szokott lenni, a második (sarjú) kaszálás pedig mondjuk augusztus végén. A második kaszálás időpontja nagyon függ az időjárástól, esetünkben ez „olyan, ahogy sikerül” dolog szokott lenni. Az első kaszálást viszont mi kicsit korábban, mondjuk május végén szeretjük megejteni több okból is. Egyrészt nagyon észnél kell lenni, mert ha nem kaszálunk időben, akkor a hatalmas fű könnyen megdől pl. egy eső után, és így sokkal nehezebb dolgunk van vele. Másrészt a kaszálékot szeretjük mulcsozásra használni, és az ilyen, viszonylag korán kaszált fű még nincs dugig maggal, emiatt alkalmasabb erre a célra. Harmadrészt pedig így a gyepnek még van ideje kicsit újranőni a nyári melegek-aszályok előtt, így sokkal kevéssé ég ki, ez pedig mostanában egyre fontosabb szemponttá válik.

 

20191031-Gyepkezelos-04.JPG

 

Mivel? Balázs első évben hősiesen végigküzdötte a kaszálást kézi kaszával. Ugyan ezzel számottevő elismerést váltott ki a helyi öregek körében, de nagyon megszenvedett vele. Nálunk nem olyan kis füvecske van májusban, hanem brutális, embermagas franciaperje, benne tömötten a legkülönbözőbb pillangósok (például kaszanyűg bükköny, hmm, vajon honnan kapta a nevét…lásd alábbi képen) keményebb szárú kétszikűek, hatalmas zsombékoló füvek és sások, térdmagas hangyabolyokkal tarkítva. Úgyhogy beruháztunk egy motoros kaszára, ami hangos, büdös, de felére csökkentette a kaszálás időigényét, és sokkal kevésbé embert próbáló. Így az évi két nagy kaszálás esetünkben három munkanapot vesz igénybe (kettőt a májusi, egyet pedig a szeptemberi), és nagyjából évi 10 liter benzint emészt fel, szerintem ez elfogadható ár egy ekkora kert esetében (pláne, hogy reményeink szerint ezek a számok idővel csak csökkenni fognak). A kézi kasza pedig megvan, és kisebb kaszálgatásokhoz használja is Balázs, amikor egy-egy ficak miatt nem szeretné beindítani a motoros kaszát.

 

20191031-Gyepkezelos-05.JPG

 

Mit csinálunk a kaszálékal? Főleg az első kaszálásból származó anyagot szeretjük mulcsozásra használni, egyrészt a csemeték körül, másrészt a kifejlett gyümölcsfáink alatt, valahogy így például (részletesebben pedig lásd itt):

 

20191031-Gyepkezelos-06.JPG

 

Egyelőre azonban egyértelműen sokkal több a kaszálék, mint amennyire a mulcsozáshoz szükségünk van. Szoktunk igyekezni, hogy a megszárított szénából tegyünk félre egy kupacot, amiből tudunk mulcsozni…

 

20191031-Gyepkezelos-07.JPG

 

…és évről évre elkövetjük azt a hibát, hogy ezt csak úgy összerakjuk, úgyhogy megázik, és kissé öszerohad, úgyhogy sokszor elég béna, kissé penészes/avas szénával mulcsozok, ami nem túl szerencsés. Jövőre megpróbálom letakarni legalább a kupac tetejét, hogy ne ázzon. A maradék szénát megkapják a szomszéd lovak, cserébe kapunk bármennyi lótrágyát, ez amolyan win-win helyzet.

 

20191031-Gyepkezelos-08.JPG

 

AZ UTAKON ÉS PÁR KIS TISZTÁSON VISZONT FÜVET NYÍRUNK

 

Az első egy-két évben elég komoly feszültséget okozott nekünk, hogy időnk-energiánk sem volt sűrűbben kaszálni, és nem is akartuk minden hétvégénket ezzel tölteni, az évi kétszeri kaszálással viszont, khmm, elég érdekes volt a kertben lenni például májusban. Egyrészt a másfél méteres fűben sokszor elvesztek a csemetéink, másrészt nem is volt túl komfortos a dolog. A megoldás nálunk menet közben alakult ki, nagyjából magától. Rászoktunk, hogy a „nagy kaszálások” között igény szerint Balázs sűrűbben kaszálta az utakat, és pár kisebb tisztást, ahol szeretünk lenni, így megszületett a „kis kaszálás” fogalma. Évekig kicsit összevissza ment ez a műfaj, idén jutottunk el odáig, hogy az eddigi tapasztalatok alapján szépen felrajzoltunk térképre egy úthálózatot, illetve nagyjából rögzülni látszanak a főbb tisztások, így egyre inkább fixen ugyanazokat a területeket nyírjuk – esetünkben a szóban forgó terület kevesebb, mint 10 %-át...

 

20191031-Gyepkezelos-09.JPG

 

...Ezen felül továbbra is van egy változó rész, bár ez arányaiban nem túl sok: rendszerint Balázs kaszálgat kicsit az éppen aktuálisan termő növények körül, hogy komfortosabb legyen a körülöttük nyüzsgés.

 

Ez eleinte a motoros kasza damilos fejével ment, idén azonban beújítottunk, és vettünk egy kézi suhanó fűnyírót, így idén részben már én tartottam karban a 3-4 tisztást és néhány főbb utat, szép csendben és kőolajfüggetlenül.

 

20191031-Gyepkezelos-10.JPG

 

Ezeknek a nyírásoknak a sűrűsége nagyon a csapadéktól függ, viszont egy alkalommal max 20-30 perc alatt végig érek a fontosabb helyeken, ami nekem nagyon rendben van. A suhanó fűnyírót kifejezetten megszerettem, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért fárasztó, ennél nagyobb területet nem vállalnék vele, plusz igazán a nem túl gibigubis terepen és viszonylag normális füvön működik jól, a keményebb lágyszárúakat, komolyabb buckákat nem annyira szereti. Ráadásul az utak, tisztások karbantartására megfelel, viszont az éppen termő növényeink körül nem olyan könnyű manőverezni vele, mert elég nehezen fordul, úgyhogy Balázs még idén is időről időre beindította kisebb kaszálásokhoz is a motoros kaszát. Kis kaszálások esetén a nyesedék olyan kevés, hogy akár helyben is lehet hagyni, de ez a típusú anyag nagyon jó mulcs például a veteményesbe (a suhanónak van egy ráakasztható fűgyűjtője). Ez olyannyira igaz, hogy mi a veteményes mellé direkt terveztünk egy kis füves részt is, hogy legyen közel mulcsanyag.

 

Plusz még egy-két apróSÁG:

 

Az utcán még nem alakult ki teljesen a metódus, mivel nem akarjuk senki idegeit borzolni, igyekszünk tiszteletben tartani a helyi szokásrendet is, úgyhogy itt azért erőnkhöz mérten többször kaszálunk. Azonban lassan bár, de alakul itt egy sövény, ami amellett, hogy egyszer majd elfogja az északi szeleket és sok szépet igyekeztem beletervezni, idővel számottevően fogja csökkenteni a kaszálandó területet is.

 

Végül egy apró praktika: a természetszerű gyepkezelés alapvetése, hogy természetvédelmi szempontból a változatos, mozaikos kaszálás a jó, mert így valahol mindenki megtalálja a számítását. Némi változatosságot okoz az élet, valószínűleg így volt ez régen is, a paraszti világban: a kaszálások rendjébe beleszól az időjárás és mindenféle emberi szempontok. Ez nálunk is így van, annyival egészítjük ezt ki, hogy a két nagy kaszáláskor lehetőleg igyekszünk meghagyni egy-egy foltot kaszálatlanul, hol itt-hol ott, így az ezt igénylő lakótársaknak mindig marad némi búvó/élőhelyük, illetve a növények néha tudnak magot érlelni. Ilyen folt látszik például az alábbi képen:

 

20191031-Gyepkezelos-11.JPG

 

És kicsit a lelki oldaláról mindennek: Fura, de hiába gondoljuk magunkat a természet gyermekeinek mindketten, töltöttük csavargással a gyerekkorunkat, terepmunkákkal és kirándulással az egyetemi éveinket, elsőre mégis kicsit furcsa volt beköltözni egy kaszálórét kellős közepébe. Abban, hogy hol érzi magát jól, otthonosan az ember, nem csak az számít, hogy valami szép-e, jó-e, hanem például az is, hogy mennyire hasonlít arra a mintára, amit otthonról hoz. Másrészt valószínűleg van némi evolúciós oka is a nyílt területekhez való vonzódásunknak. Természeti népeknél is általános, hogy valami módon „tisztán” tartják (söprik, rövidre nyírják) a lakóhelyük közvetlen környezetét, még azok is, akik az esőerdő közepén laknak. Ez, számos egyéb ok mellett, hasznos lehet például a veszélyes állatok kordában tartásában is (veszélyesebb pókok, kígyók, nagyobb ragadozók, hol mi) – Magyarországon ilyenek gyakorlatilag nem élnek, de az evolúciós múltunk, és ebből következő ambícióink ettől nem változnak meg. Esetünkben a tisztások és kis kaszálások rendjének kialakulásával vált a kert egy számunkra nagyon kellemes élőtérré, ami a hagyományos kerthez képest mégis nagyságrenddel több természet-élményt nyújt. Kicsit olyan érzésem van most a kertünkkel kapcsolatban, hogy idáig elég jól sikerült egyesíteni egy természetes élőhely (szép erdő, rét, stb.) és egy kényelmes kert főbb előnyeit, remélem pár év múlva is így fogjuk gondolni! :-D

 

Hát így. 3300 nm-es kerthez képest valószínűleg messze alulmúljuk a jellemző befektetett idő és energiamennyiséget, mégis nagyon élhető az eredmény és nem utolsó sorban szerintem természeti szempontból is elég jó gazdái vagyunk a területnek. Hát nálatok hogy megy ez?

 

Néha elgondolkodok, hogy egy-egy bejegyzést miért és kinek is írok. Ezt például két fő okból. Egyrészt, azt gondolom, meglehetősen hasznos lehet a hozzánk hasonló permapartizánok számára, akik külföldi szakirodalmakból és saját kútfőből kísérleteznek jól működő, ökológikus rendszerek létrehozásával. Másrészt viszont azért, hogy megmutassam egy alternatíváját a ma Magyarországon szinte monopol helyzetű fűnyírós kertkarbantartásnak. Úgyhogy, ha végigolvastad idáig és van kerted, ahol nyírod a füvet, gondolkodj el az olvasottakon. Azután, ha mered, indulj el a kevesebb fűnyírás irányába, legalább egy kis területen, hiszen annyi mindent nyerhetsz ezen!

 

Zárásként pedig néhány kép a kertünk ezer arcáról (a képek egy része elég régi, ezért nincs még rajtuk más, csak a gyep). Áprilisban, mielőtt meglódulnának a komolyabb füvek:

 

20191031-Gyepkezelos-12.JPG

 

Májusi bujaság (bár ez az első kaszálásig még számottevően nő):

 

20191031-Gyepkezelos-13.JPG

 

A második kaszálás előtt, augusztus végén-szeptember elején viszont ilyen kórós-szúrós, a szemnek nem olyan szép, de ilyenkor is tele van élettel, ciripel, zsong, és nyüzsög:

 

20191031-Gyepkezelos-14.JPG

 

Az őszi kaszálás után:

 

20191031-Gyepkezelos-15.JPG

 

Végül pedig suhanó fűnyíróval frissen nyírt út, szépen besütő nyárvégi nappal:

 

20191031-Gyepkezelos-16.JPG

 

Sok szeretettel, Zsuzsi

Rabul ejtett az erdőkertészkedés gondolata, így 2014 elején vettünk egy telket Száron, ahol szép fokozatosan szeretnénk kialakítani a saját, szipi-szupi erdőkertünket. Ez a blog főleg ezt a folyamatot szeretné megörökíteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy kicsit összehozza a téma iránt érdeklődőket, és serkentse a tapasztalatok cseréjét.

Hozzászólások

  • berkenye
    berkenye 2019 nov. 14, csütörtök

    Szia!
    Köszönjük szépen a színvonalas bejegyzést és hogy életben tartod a blogot!
    Én a saját kezdeti területemen (lakhelytől 7 km-re eső 2 egymás melletti zártkert, gyümölcsfákkal sűrűn beültetve, összesen 4000 m2) öt évig kaszáltam. Évente egyszer, mert a második, (sarjú)kaszálásra sosem jutott idő, bár általában ritkán is lenne rá szükség, mert a száraz nyarak és koraőszök miatt egyszerűen nem nő meg a fű (max. a vadmurok, vadpasztinák, katángkóró nőnek meg).
    Ezt a területet nagyjából május végétől augusztus végéig sikerült apránként lekaszálni, ami a sok egyéb munkának és az amatőr kaszás tudományomnak köszönhető (azért a benzines kaszának sikerült mindvégig ellenállnom, mivel használtam már korábban ilyet ;)).
    Mivel rengeteg idő ment el a kaszálással és szerettem volna a hullott gyümölcs nagyobb részét valahogy hasznosítani, tavaly szerződtettem néhány juhot, és azóta a két zártkert között szakaszolva legelnek.
    Idén tovább bővítettem az állományt (most összesen hatan vannak), ami a terület eltartóképességénél érzésre valamivel több. Viszont azóta bővítettem a területet, kicsit arrébb vettem két hektár kaszálót - ennek a 3/4-ét bérmunkában kaszáltattam és bebáláztattam, szóval ez a juhok téli igényét bőven fedezi, a maradék terület kb. felét kézzel kaszálom (a másik fele részben erdősül, részben bozótos), ide nem fért volna be a traktor az elültetett gyümölcsfák miatt.

    Visszatérve a régebb óta gondozott területre, érdekes volt megfigyelni, hogy folyamatosan hogyan változott a gyep összetétele, még akkor is ha minden évben csak ugyanúgy kezeltem (1x kaszálás).
    A terület sík, viszonylag mélyebben fekvő, üde rét, kezdetben magas talajvízzel, ami az utóbbi években a közelben létesített halastavak és a szárazabb évek miatt egyre csökken. A néni akitől vettem, soha ki nem fogyó kútként említette a férje által ásott kutat plusz még drénezést is csináltak, mert tavasz elején állt a víz a veteményesben az elmondása szerint. Most a csapadékos évek utáni tavaszokon van úgy fél méter mélyen a talajvíz, szárazabb években (ez nálunk évi 600 mm alatti csapadékot jelent) pedig októberre teljesen kiszárad, így idén is (kb. 2,5 méter mély lehet a kút).

    Az árnyékosabb részeken a nagyobb gyümölcsfák között legtöbb a csomós ebír, az egyszeri kaszálás idejében derékmagasságig nőtt, viszonylag sok pillangós, leginkább fehér- és vörös here.
    Ahol a fiatalabb fák nem vetnek árnyékot ott sok évelő, az előbb említett kórósok közül a murok, pasztinák, mezei katáng, szürke aszat dominált a füvek között.

    A juhok óta visszaszorulóban vannak a pillangósok, előretörőben a fűfélék és a jószág által kevésbe vagy egyáltalában nem fogyasztott gyógynövények, az előbbi kategóriában pl. cickafarkkal, az utóbbiban mentafélék és citromfű. Terjedőben vannak a szúrós növények is, ezeket még nem azonosítottam be faj szinten.

    Majd én is keresek képeket, hogy jobban tudjam szemléltetni.
    Üdv: Szabolcs

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2019 nov. 19, kedd

    A leírás alapján eléggé hasonló lehet a területed a mienkhez! :-) Én is észrevettem, hogy változik a gyep, pedig nagyjából ugyanúgy kaszáljuk, ahogy előttünk. Én is úgy vettem észre, hogy kórósabb, szárazabb kétszikű fajok (nálunk például pár aszat, pasztinák) kezdenek jobban terjedni, talán a szárazodással összefüggésben. Biztos, hogy a legeltetés nagyon munkahatékony, még nekünk is megfordult a fejünkben. A birkákon kívül a lovak is viszonylag jól megférnek a gyümölcsfákkal, előfordult, hogy átlógtak, és - az őzekkel, nyulakkal ellentétben - eszükbe sem jutott a csemetéinkhez nyúlni, mondjuk hogy ez akkor így lenne, ha fogytán lenne a fű, abban már nem vagyok biztos! :-) Mondjuk nálunk a sok bokor, illetve a gyepszinttel kapcsolatos terveink miatt komolyan azért nem merült fel, hogy tartósan állatot engedjünk a kertbe. Mennyire tömörítik a talajt, mi a tapasztalatod? Képeknek örülnék, akár felteheted őket blogbejegyezés formájában is, beírhatod cimkének, hogy erdőkert, hagy gyűljenek a tapasztalatok, ezért kezdtem el az egész blogozást! :-)

  • Molyka
    Molyka 2019 nov. 18, hétfő

    Ezt (is) nagyon jó volt olvasni! Nálam sajnos nem valami szuper a kiindulási helyzet (szántó volt), és évek óta sóvárgok egy füves-pillangós-gyógynövényes kaszáló megtelepedésére, amit eddig még nem koronázott átütő siker, ezért még kritikusabban áll hozzá a szántó-notórius fűnyíró-gyomirtózó szomszédság. Meg a (miattam szégyenkező) család, ami jobban érdekel, mert ők bizony néha közbeavatkoznak suttyomban, hogy "csinosabb", rendezettebb mederbe tereljék a kertemet...

    Először csak 1x akartam kaszálni évente, de a kezdet kezdetén kiderült, hogy még az évi 2 is kevésnek bizonyul. Mégis évi két kaszálást ejtettem meg eleinte (a rendelkezésre álló hagyományos, ütött-kopott, nagyon csorba kaszát egymagamban lengetve egy ekkora területen részben lustaságból, részben elvből ragaszkodtam ehhez), viszont fogalmam sem volt, hogy mikor is lenne itt az ideje.

    Általában már későn estem neki, hisz mindig meg akartam várni a mézelő virágok felmagzásának legalább a kezdetét, hogy legyen esélyük magukat fenntartani. Emiatt az első kaszálás ideje június közepén-végén érkezett el. A másodikat augusztus végefele, szintén hatalmas kórók és szívós füvek ellenében vívtam meg. Ez a május végi kezdés elgondolkodtatott, hátha én is jobban járnék vele. :) Nálatok nincs olyankor sok korai méhlegelőnek számító vadvirág, amiért fájna a szívetek? A másik ami eszembe jutott a saját kertemből, hogy a magát elvetett mézontófű tud regenerálódni vajon a kaszálásból? Még sosem figyeltem meg, hogy a júniusi vágás után ugyanazok a tövek nőnek-e vagy az már egy másik generáció. (Meg ugyanezen gondolkozom a bíbor herénél és a baltacímnél, hogy akadályozhatja-e a rendes virágzásban.)

    Idén találtam egy megbízható fizetett segítséget én is, így motoros fűkaszával is rásegítettünk a tájkép alakulására egy harmadik kaszálással, de megint későn, majdnem júliusra csúszva történt az első fazonírozás, onnantól a többi is eleg szenvedős munka. :/

    Egyébként eddig helyben leterítettem az összes kaszálékot, nem hordtam le (sőt, meg is toldottam szalma-trágya mulccsal, ahol csak tudtam) és a mostani csemete-ültetéskor láttam, hogy a felszín alatt szép vastag bomló réteget alkot már a talajban a már nem igazán felismerhető növénymassza. Lehet, hogy jövőre már én sem ide halmozom tovább, hanem az erodált, védtelen új részekre hordom.
    Nálam volt, ahol még a csákány is csődöt mondott, és az ilyen részeket tudtam lecsökkenteni esők utáni vastag mulcsolással. Eddig még nem tapasztaltam, hogy a fák és bokrok kárára lenne, mert nem jutnának levegőhöz a gyökerek (ilyesmiről már több helyen olvastam), pedig nem sajnáltam, és jó tömörre is sikeredett a plusz réteg.

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2019 nov. 19, kedd

    Nálunk idén alakult úgy, hogy (remélem először és utoljára) lett vagy 300 nm nyílt talajfelszínünk, (majd írok erről is, ha eljön az ideje). Jajj, nagyon szenvedtem tőle, de emiatt most nekem is ki kellett találnom, hogy hogyan érjek el egy zárt, lehetőleg kétszikűekben gazdag gyepet minél előbb. Mivel még csak most kelegetnek az elvetett dolgok, még nem tudok beszámolni róla, ez mennyire sikerült jól, de én így elsőre vetettem egy jó vegyes fűmagkeveréket (rédei mediterrán fűmagkeverék), plusz az ÖMKI dobott piacra éppen most egy sok éve tesztelt kétszikű talajtakaró keveréket amit szőlősök sorközeire fejlesztettek ki. Csupa őshonos faj, nagyobb része eleve is van a területünkön, rengeteg benne a N-kötő. Megkérdeztem őket, ők maguk is most tesztelik, hogy gyümölcsösökben is jól muzsikál-e. Keress rá, 1 kg-t is lehet belőle venni, csak akkor személyesen kell érte elmenni. Én volt, ahova csak ezt vetettem, volt ahol meg fűmagkeverékkel vegyesen, azt gondoltam ez jó lesz kiindulásnak, aztán majd lehet még plusz fajokat megpróbálni belevinni később.

    Ezekben a gyepekben ugye nagyon nagy arányban évelő növények vannak, azok nem fognak attól kipusztulni, ha nem tudnak minden évben magot érlelni. Én úgy is tudom a természetvédős múltamból, és úgy is tapasztalom, hogy elég pár évente hagyni magot érlelni őket, hogy genetikailag is tudjanak újulni, ahhoz pedig elég, ha mozaikosan hol itt-hol ott hagy ki az ember egy egy részt a kaszálásból.

    Hát igen, májusban szép virágos minden, de amikor május végén kezdünk kaszálni, addigra már kezd vége lenni a sok virágnak. Addigra nem szokott olyan érzésem lenni, hogy milyen rengeteg virágot vágunk le. De ez is egy ok, amiért szoktunk hagyni egy foltot. Amúgy meg csomó faj újra virágzik kaszálás után, például a herék. A mézontófű pedig egyszikű, egy zárt gyepből az előbb utóbb valószínűleg úgyis kiszorul. Az egyéves virágosoknak valahol máshol kell helyet találni..

    Nem tudom, mennyire van nálatok sok kaszálék, de nálunk a májusi az rengeteg, azt én biztosan nem hagynám mind a területen. Azt tapasztalom, hogy a mulcsozással legkönnyebben éppen a kétszikűeket lehet kinyírni, szóval lehet, hogy ezzel éppen szelektíven a füveknek kedvezel...(meg a tarackolós fajoknak, attól függően, mi van nálad..).

    Egyébként pedig nagyon örülök ezeknek a bejegyzéseknek, éppen ilyenek miatt kezdtem el a blog-írást, hogy kezdjenek el gyűlni a tapasztalatok! Szóval bíztatok mást is, hogy ossza meg a témával kapcsolatban, akinek van mit, mert ez így egy helyen szuper! :-)

Hozzászólás

Vendég 2019 nov. 23, szombat