Régóta tervezett bejegyzés következik, egy olyan témában, ami mindenkit érint, akinek kertje van. Az ezzel kapcsolatos döntések sok munkát, energiát és környezeti terhelést spórolhatnak meg, vagy generálhatnak és alapvető kihatással vannak egy kert ökológiai állapotára is.

20191031-Gyepkezelos-01.JPG

 

Nevezetesen: Hogyan kezeljük a fásszárú növények közötti füves területeket minél kevesebb befektetett munkával úgy, hogy az a kert javára váljon, egyben élhető is legyen – esetünkben az erdőkertben, de ez a kérdés bármilyen gyümölcsös, vagy kert esetében is felmerül. Mi az erdőkertünkben, a természet mintájára, a csemeték és fák alatti területet igyekszünk mulcsozni vagy takarónövényekkel betelepíteni, de ennek mikéntjeit még mi is most próbálgatjuk, ez a bejegyzés most nem erről fog szólni, hanem a fák közötti területek kezeléséről. Az elmúlt öt évben igen sok tapasztalatra tettünk szert a témában, és mostanára nagyjából kialakult egy egészen szofisztikált gyepkezelési algoritmusunk, ami nekünk ezen a területen jól bevált. Valószínűsítem, hogy más ember más kertjében kis eséllyel lesz pont ugyanez a nyerő stratégia, de azt is, hogy a tapasztalatainkat sokan találhatják hasznosnak, és kifejezetten jók lehetnek kiindulásképpen, például ha valakinek van egy nagy kertje, és nem szeretné a fél életét fűnyírással tölteni.

 

Most pedig bele a lecsóba: esetünkben az alakuló erdőkertünk alapját egy gyönyörű, franciaperjés, itt-ott ecsetpázsitos üde kaszálórét alkotja, ahogyan az a nyitóképen is látszik. Ebbe ültettük a csemetéket, amelyeknek az elején pár évig még nincs valami nagy hatásuk a területre. Azután, ahogyan a csemeték évről évre cseperednek, a közöttük található gyepek idővel zsugorodni fognak, sőt, egy idő után a füves vegetáció néhány kisebb foltba szorul majd vissza, hogy az erdeibb körülményeket jobban kedvelő évelő lágyszárúaknak adja át a helyet, bár esetünkben ez azért odébb van. Szóval eleinte a gyepkezelés a terület nagy részét érintő tevékenység, esetünkben például egyértelműen ez az alakuló erdőkertben a legtöbb időt igénylő karbantartási munka.

 

A terület nagy részén alapvetően kaszálunk

 

20191031-Gyepkezelos-02.JPG

 

 

De miért kell egyáltalán kaszálni? Főképpen azért, mert ha nem tennénk, a terület szép lassan bozóttá alakulna, vagyis így tartjuk kordában a fásszárú növényeket, amik vetélytársai lehetnének az általunk telepítetteknek.

 

És miért nem füvet nyírunk? Ekkora területen ez irgalmatlan sok idő és munka lenne, a hozzá tartozó nagy ökológiai lábnyommal, hiszen fűnyíróval esősebb időszakban akár hetente róhatnánk a köröket. De ez csak az egyik ok. Legalább ilyen fontos szempont az is, hogy a kaszálás ökológiai szempontból sokkal tutibb: a sűrű fűnyírás megakadályozza, hogy a gyep fajai virágozzanak, pláne magot érleljenek, és a gyep összetételét a füvek irányába tolja el. A sokkal ritkább (mondjuk évente 1-2-3 alkalommal végzett) kaszálás ezzel szemben lehetővé teszi jó kis változatos, virágokban gazdag gyepek kialakulását. Amellett, hogy egy virágos rét nagyon szép tud lenni, a kert működése szempontjából is alapvető előnyei vannak: megporzó és ragadozó rovaroknak és számos egyéb hasznos élőlénynek ad otthont, nitrogénkötő és tápanyag-akkumuláló növényekkel építi a talajt, egyben megvédi azt az eróziótól és a kiszáradástól, és ezek csak a legfontosabbak a sorban.

 

20191031-Gyepkezelos-03.JPG

 

Idáig a kötelező bevezető blabla, most pedig jöjjön néhány részlet, dörzsöltebb permatagoknak ez lesz az írás érdekesebb része.

 

Hányszor? Nekünk az évi kétszeri kaszálás vált be leginkább, ami egyébként – mily meglepő – nagyjából megegyezik a gyepek errefelé hagyományos kezelési módjával. Előfordult, hogy a második kaszálást elhagytuk, de azt vettük észre, hogy rögtön elkezdett terjedni a gyepben pár olyan idegenhonos özönnövény (esetünkben aranyvessző és őszirózsa), amik jelen vannak a területünkön, de a gyepekben korábban nem láttuk őket. Nincs nagy bajom ezeknek a fajoknak a jelenlétével a kertben, mivel könnyen kordában tarthatók, és például ezek a legfontosabb méhlegelők a kertünkben ősszel, de a fajgazdag kaszálónkban nem szeretnénk, ha elterjednének.

 

Mikor? Hagyományosan errefelé az első kaszálás nagyjából június elején szokott lenni, a második (sarjú) kaszálás pedig mondjuk augusztus végén. A második kaszálás időpontja nagyon függ az időjárástól, esetünkben ez „olyan, ahogy sikerül” dolog szokott lenni. Az első kaszálást viszont mi kicsit korábban, mondjuk május végén szeretjük megejteni több okból is. Egyrészt nagyon észnél kell lenni, mert ha nem kaszálunk időben, akkor a hatalmas fű könnyen megdől pl. egy eső után, és így sokkal nehezebb dolgunk van vele. Másrészt a kaszálékot szeretjük mulcsozásra használni, és az ilyen, viszonylag korán kaszált fű még nincs dugig maggal, emiatt alkalmasabb erre a célra. Harmadrészt pedig így a gyepnek még van ideje kicsit újranőni a nyári melegek-aszályok előtt, így sokkal kevéssé ég ki, ez pedig mostanában egyre fontosabb szemponttá válik.

 

20191031-Gyepkezelos-04.JPG

 

Mivel? Balázs első évben hősiesen végigküzdötte a kaszálást kézi kaszával. Ugyan ezzel számottevő elismerést váltott ki a helyi öregek körében, de nagyon megszenvedett vele. Nálunk nem olyan kis füvecske van májusban, hanem brutális, embermagas franciaperje, benne tömötten a legkülönbözőbb pillangósok (például kaszanyűg bükköny, hmm, vajon honnan kapta a nevét…lásd alábbi képen) keményebb szárú kétszikűek, hatalmas zsombékoló füvek és sások, térdmagas hangyabolyokkal tarkítva. Úgyhogy beruháztunk egy motoros kaszára, ami hangos, büdös, de felére csökkentette a kaszálás időigényét, és sokkal kevésbé embert próbáló. Így az évi két nagy kaszálás esetünkben három munkanapot vesz igénybe (kettőt a májusi, egyet pedig a szeptemberi), és nagyjából évi 10 liter benzint emészt fel, szerintem ez elfogadható ár egy ekkora kert esetében (pláne, hogy reményeink szerint ezek a számok idővel csak csökkenni fognak). A kézi kasza pedig megvan, és kisebb kaszálgatásokhoz használja is Balázs, amikor egy-egy ficak miatt nem szeretné beindítani a motoros kaszát.

 

20191031-Gyepkezelos-05.JPG

 

Mit csinálunk a kaszálékal? Főleg az első kaszálásból származó anyagot szeretjük mulcsozásra használni, egyrészt a csemeték körül, másrészt a kifejlett gyümölcsfáink alatt, valahogy így például (részletesebben pedig lásd itt):

 

20191031-Gyepkezelos-06.JPG

 

Egyelőre azonban egyértelműen sokkal több a kaszálék, mint amennyire a mulcsozáshoz szükségünk van. Szoktunk igyekezni, hogy a megszárított szénából tegyünk félre egy kupacot, amiből tudunk mulcsozni…

 

20191031-Gyepkezelos-07.JPG

 

…és évről évre elkövetjük azt a hibát, hogy ezt csak úgy összerakjuk, úgyhogy megázik, és kissé öszerohad, úgyhogy sokszor elég béna, kissé penészes/avas szénával mulcsozok, ami nem túl szerencsés. Jövőre megpróbálom letakarni legalább a kupac tetejét, hogy ne ázzon. A maradék szénát megkapják a szomszéd lovak, cserébe kapunk bármennyi lótrágyát, ez amolyan win-win helyzet.

 

20191031-Gyepkezelos-08.JPG

 

AZ UTAKON ÉS PÁR KIS TISZTÁSON VISZONT FÜVET NYÍRUNK

 

Az első egy-két évben elég komoly feszültséget okozott nekünk, hogy időnk-energiánk sem volt sűrűbben kaszálni, és nem is akartuk minden hétvégénket ezzel tölteni, az évi kétszeri kaszálással viszont, khmm, elég érdekes volt a kertben lenni például májusban. Egyrészt a másfél méteres fűben sokszor elvesztek a csemetéink, másrészt nem is volt túl komfortos a dolog. A megoldás nálunk menet közben alakult ki, nagyjából magától. Rászoktunk, hogy a „nagy kaszálások” között igény szerint Balázs sűrűbben kaszálta az utakat, és pár kisebb tisztást, ahol szeretünk lenni, így megszületett a „kis kaszálás” fogalma. Évekig kicsit összevissza ment ez a műfaj, idén jutottunk el odáig, hogy az eddigi tapasztalatok alapján szépen felrajzoltunk térképre egy úthálózatot, illetve nagyjából rögzülni látszanak a főbb tisztások, így egyre inkább fixen ugyanazokat a területeket nyírjuk – esetünkben a szóban forgó terület kevesebb, mint 10 %-át...

 

20191031-Gyepkezelos-09.JPG

 

...Ezen felül továbbra is van egy változó rész, bár ez arányaiban nem túl sok: rendszerint Balázs kaszálgat kicsit az éppen aktuálisan termő növények körül, hogy komfortosabb legyen a körülöttük nyüzsgés.

 

Ez eleinte a motoros kasza damilos fejével ment, idén azonban beújítottunk, és vettünk egy kézi suhanó fűnyírót, így idén részben már én tartottam karban a 3-4 tisztást és néhány főbb utat, szép csendben és kőolajfüggetlenül.

 

20191031-Gyepkezelos-10.JPG

 

Ezeknek a nyírásoknak a sűrűsége nagyon a csapadéktól függ, viszont egy alkalommal max 20-30 perc alatt végig érek a fontosabb helyeken, ami nekem nagyon rendben van. A suhanó fűnyírót kifejezetten megszerettem, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért fárasztó, ennél nagyobb területet nem vállalnék vele, plusz igazán a nem túl gibigubis terepen és viszonylag normális füvön működik jól, a keményebb lágyszárúakat, komolyabb buckákat nem annyira szereti. Ráadásul az utak, tisztások karbantartására megfelel, viszont az éppen termő növényeink körül nem olyan könnyű manőverezni vele, mert elég nehezen fordul, úgyhogy Balázs még idén is időről időre beindította kisebb kaszálásokhoz is a motoros kaszát. Kis kaszálások esetén a nyesedék olyan kevés, hogy akár helyben is lehet hagyni, de ez a típusú anyag nagyon jó mulcs például a veteményesbe (a suhanónak van egy ráakasztható fűgyűjtője). Ez olyannyira igaz, hogy mi a veteményes mellé direkt terveztünk egy kis füves részt is, hogy legyen közel mulcsanyag.

 

Plusz még egy-két apróSÁG:

 

Az utcán még nem alakult ki teljesen a metódus, mivel nem akarjuk senki idegeit borzolni, igyekszünk tiszteletben tartani a helyi szokásrendet is, úgyhogy itt azért erőnkhöz mérten többször kaszálunk. Azonban lassan bár, de alakul itt egy sövény, ami amellett, hogy egyszer majd elfogja az északi szeleket és sok szépet igyekeztem beletervezni, idővel számottevően fogja csökkenteni a kaszálandó területet is.

 

Végül egy apró praktika: a természetszerű gyepkezelés alapvetése, hogy természetvédelmi szempontból a változatos, mozaikos kaszálás a jó, mert így valahol mindenki megtalálja a számítását. Némi változatosságot okoz az élet, valószínűleg így volt ez régen is, a paraszti világban: a kaszálások rendjébe beleszól az időjárás és mindenféle emberi szempontok. Ez nálunk is így van, annyival egészítjük ezt ki, hogy a két nagy kaszáláskor lehetőleg igyekszünk meghagyni egy-egy foltot kaszálatlanul, hol itt-hol ott, így az ezt igénylő lakótársaknak mindig marad némi búvó/élőhelyük, illetve a növények néha tudnak magot érlelni. Ilyen folt látszik például az alábbi képen:

 

20191031-Gyepkezelos-11.JPG

 

És kicsit a lelki oldaláról mindennek: Fura, de hiába gondoljuk magunkat a természet gyermekeinek mindketten, töltöttük csavargással a gyerekkorunkat, terepmunkákkal és kirándulással az egyetemi éveinket, elsőre mégis kicsit furcsa volt beköltözni egy kaszálórét kellős közepébe. Abban, hogy hol érzi magát jól, otthonosan az ember, nem csak az számít, hogy valami szép-e, jó-e, hanem például az is, hogy mennyire hasonlít arra a mintára, amit otthonról hoz. Másrészt valószínűleg van némi evolúciós oka is a nyílt területekhez való vonzódásunknak. Természeti népeknél is általános, hogy valami módon „tisztán” tartják (söprik, rövidre nyírják) a lakóhelyük közvetlen környezetét, még azok is, akik az esőerdő közepén laknak. Ez, számos egyéb ok mellett, hasznos lehet például a veszélyes állatok kordában tartásában is (veszélyesebb pókok, kígyók, nagyobb ragadozók, hol mi) – Magyarországon ilyenek gyakorlatilag nem élnek, de az evolúciós múltunk, és ebből következő ambícióink ettől nem változnak meg. Esetünkben a tisztások és kis kaszálások rendjének kialakulásával vált a kert egy számunkra nagyon kellemes élőtérré, ami a hagyományos kerthez képest mégis nagyságrenddel több természet-élményt nyújt. Kicsit olyan érzésem van most a kertünkkel kapcsolatban, hogy idáig elég jól sikerült egyesíteni egy természetes élőhely (szép erdő, rét, stb.) és egy kényelmes kert főbb előnyeit, remélem pár év múlva is így fogjuk gondolni! :-D

 

Hát így. 3300 nm-es kerthez képest valószínűleg messze alulmúljuk a jellemző befektetett idő és energiamennyiséget, mégis nagyon élhető az eredmény és nem utolsó sorban szerintem természeti szempontból is elég jó gazdái vagyunk a területnek. Hát nálatok hogy megy ez?

 

Néha elgondolkodok, hogy egy-egy bejegyzést miért és kinek is írok. Ezt például két fő okból. Egyrészt, azt gondolom, meglehetősen hasznos lehet a hozzánk hasonló permapartizánok számára, akik külföldi szakirodalmakból és saját kútfőből kísérleteznek jól működő, ökológikus rendszerek létrehozásával. Másrészt viszont azért, hogy megmutassam egy alternatíváját a ma Magyarországon szinte monopol helyzetű fűnyírós kertkarbantartásnak. Úgyhogy, ha végigolvastad idáig és van kerted, ahol nyírod a füvet, gondolkodj el az olvasottakon. Azután, ha mered, indulj el a kevesebb fűnyírás irányába, legalább egy kis területen, hiszen annyi mindent nyerhetsz ezen!

 

Zárásként pedig néhány kép a kertünk ezer arcáról (a képek egy része elég régi, ezért nincs még rajtuk más, csak a gyep). Áprilisban, mielőtt meglódulnának a komolyabb füvek:

 

20191031-Gyepkezelos-12.JPG

 

Májusi bujaság (bár ez az első kaszálásig még számottevően nő):

 

20191031-Gyepkezelos-13.JPG

 

A második kaszálás előtt, augusztus végén-szeptember elején viszont ilyen kórós-szúrós, a szemnek nem olyan szép, de ilyenkor is tele van élettel, ciripel, zsong, és nyüzsög:

 

20191031-Gyepkezelos-14.JPG

 

Az őszi kaszálás után:

 

20191031-Gyepkezelos-15.JPG

 

Végül pedig suhanó fűnyíróval frissen nyírt út, szépen besütő nyárvégi nappal:

 

20191031-Gyepkezelos-16.JPG

 

Sok szeretettel, Zsuzsi