Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Hatodik évi összefoglaló

Beküldve - - - Kategorizálatlan
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 546 megjelenés
  • 1 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Szokásomhoz híven következzék egy kis összefoglaló a tavalyi, vagyis 2019-es évünkről. Hat éve alakul a kertünk, már lassan kimondani is sok! :-)

 

20200205-Hatodik-01.jpg

 

A tavalyi legnagyobb történés a kertünkben még mindig némileg kettős érzéseket vált ki bennem: hosszas megfontolás után végül leburkoltunk némi területet a kert elülső harmadában. Amíg a mennyit és mivel nagyjából egy évig tartó tervezéssel és rengeteg parázs vitával járt (Balázs hajlamos mindent kicsit túl, én pedig – ebben az esetben pláne - alultervezni), abban teljes volt közöttünk az egyetértés, hogy milyen problémákat kellene megoldani. A költözés óta itt eltöltött három tél alatt teljesen világossá vált, hogy télen, bárhogy is próbáljuk ezt elkerülni, gusztustalan, járhatatlan dagonya alakul ki a kapunk környékén, mivel elég rendes lejtés van éppen azon a pár méteren. Egy autónk van, nem is használjuk sokat, de az fontos, hogy amikor kell, akkor ki tudjunk vele állni az udvarról (ez az első három tél mindegyikén nem ment hosszabb-rövidebb ideig). Emellett fával fűtünk, úgyszintén fontos, hogy a tűzifát bármikor be kell, hogy tudja hozni egy teherautó (az utcán esetünkben nem fér el, hozni meg valahogy sosem akkor hozzák, amikor mi szeretnénk). Ezen felül tervezünk egy jó kis sokfunkciós melléképületet, autóbeálló, zárható biciklitároló és műhely, tűzifatároló funkciókkal, ennek az alja is most készült el (végülis ez esetben talán jobb a murva+térkő, mint egy tömör beton alap). Az pedig már az úri luxus kategória, hogy  el lehessen indulni itthonról anélkül, hogy csupa sarak lennénk. A végeredmény olyan szűk 150 nm lett, ami a kertünk méretéhez képest nem sok, de abszolút értékben nem is kevés. Viszont mi ezzel egy életre megvolnánk, ilyen jellegű tervünk nincs nagyon több.

 

Bármennyire is szükséges volt, nehezen viseltem, hogy ilyesmire kellett adjuk a fejünket, azt gondolom, ezen a blogon nem kell sokat ecsetelni, miért: mostanában nem a térkövezésnek, hanem a faültetésnek van az ideje! Ráadásul az efféle munka elmondhatatlanul nagy kupival és rombolással jár…

 

20200205-Hatodik-02.JPG

 

 …de ha már így hozta az élet, egész sok jót is sikerült kihozni az esetből (a fent felsorolt funkciókon túl). A kertünknek erről az elülső harmadáról például az előző tulajdonos bozótirtás címszóval áttúrta a termőföld egy jó részét a szomszédba, így itt csak kb. 30-40 cm termőrétegünk maradt a kert többi részén szokásos 50-60 cm helyett. A leburkolt részek alól kiszedett földet (ahova murva került), némi környékből kapott egyéb termőfölddel együtt elterítettük az udvaron, így nagyjából helyreállt az eredeti termőföld-vastagság, amiért nyilván hálásak lesznek az ide szánt növények.

 

20200205-Hatodik-03.JPG

 

Illetve letudtunk egy korábbi adósságot is: a házépítés során nagyjából olyan 300-400 m2-nyi placcon dolgoztak az emberek, ez a terület kőkeményre tömörödött. Én alapvetően nagyon hiszek a biológiában, abban, hogy a talajok jó szerkezetét és termőképességét elsősorban a talajélet támogatásával, sok-sok szerves anyaggal, komposzttal és élő növényi gyökérrel érdemes helyreállítani, de ez az az eset, amikor szerintem mindenképpen indokolt volt némi rásegítés. Úgyhogy, mielőtt ráhordtuk az új réteg termőföldet, ásóvillával-ásóval és főleg vérverejtékkel fellazítgattuk ezt a részt – fiskars ásóvillánk már az első métereken megadta magát, ha ez mond valakinek valamit. :-S

 

Mindezeknek a munkáknak hála, végre birtokba vehettük a kertünknek ezt az utolsó darabkáját is, ami két okból is különösen értékes számunkra. Egyrészt nagyon közel van a házunkhoz, így sok olyasmit terveztünk ide, amit valami miatt szeretnénk szem előtt tudni, például értékesebb és/vagy kicsit több törődést igénylő növények, pár magaságyás, fűszernövények, ilyesmi. Másrészt a mi kicsit hűvös, kicsit fagyzugos kertünkön belül, ha valahol, akkor éppen itt, a ház körül vannak leginkább olyan mikroklímájú zugok, amik alkalmasabbak melegkedvelőbb és/vagy fagyérzékenyebb növények számára. A ház déli-délnyugati oldala viszonylag jól védett a felénk jellemző kemény északi szelektől, plusz amennyire lehet, próbáltuk a tervezés során minél jobban kihasználni a ház, terasz, oldaltornác, szárazon rakott kis támfal és leburkolt részek által biztosított plusz hőtároló-tömeget és plusz visszavert hőt. Hogy ezek az okosságok mennyire váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, azt a következő pár évben meglátjuk, erről részletesebben majd a maga idejében. Képen imádkozó sáska frissen ültetett gránátalmán, bejárattól pár méterre:

 

20200205-Hatodik-04.JPG

 

Úgyhogy idén ősszel (miután szeptember végén lenyomtam egy doktori védést) mindezek örömére annyi növényt sikerült elültetnünk, amennyit idáig még egy évben sem: betelepítettük a kert elülső harmadát fákkal és bokrokkal, plusz elültettünk csomó kisebb-nagyobb bokrot és kúszónövényt szanaszét a kertben. A kertünk fásszárúakból álló váza így mostanra alakult ki nagy vonalakban, fából például lassan nem fér több. Az életünk és a kert adottságai úgy hozták, hogy a kertünk nagyjából három, egymástól jellegében jól elkülönülő, de nagyjából hasonló méretű részből áll. (1) Van egy már nagyjából öt éves erdőkertnek megfelelő rész hátul, ahol egy kaszálórét alakul a kezünk alatt lassan erdőkertté, (2) egy mondjuk egy évesnek tekinthető erdőkert-szerű rész a házunk körül, ahol az emberi élőterek-erdőkert reményeink szerint igen szervesen fonódnak majd egymásba, és végül (3) a kertünk középső részében pedig egy elvadult bozótost alakítunk át szép fokozatosan erdőkertté, ennek a résznek a szerkezete már most egy kifejlett erdőkertre hasonlít, csak a fajokat cseréljük le szép lassan. Nem direkt alakítottuk így, hanem az élet hozta, de az, hogy egyszerre az erdőkertté válás több fázisa is jelen van a kertünkben, szerintem kifejezetten érdekes és tanulságos, így utólag nagyon örülök neki.

 

Ezek voltak a nagyobb történések, most pedig jöjjön pár kisebb-nagyobb apróság az idei évből.

 

Meguntuk nézni a sok éretlen, rohadó, kukacos és sharka-vírusos szilvát, így a beteg besztercei-szilváinkat, úgy döntöttünk, szőlővé transzformáljuk.

 

20200205-Hatodik-05.JPG

 

Balázs készített nekem egy kis darázs-garázst mindenféle maradék anyagokból, régi vágyam volt már. Elképesztő tempóval foglalták el a legkülönbözőbb lények, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a műfajt! A beköltöző magányos méhek és fürkészdarazsak békések, nem csípnek, ez ne tartson vissza senkit!

 

20200205-Hatodik-06.JPG

 

Ez a kép kihelyezés után két héttel készült, amiből sejthető a lelkesedés, amivel a kert ízeltlábúi fogadták a házikót. Hiába, régen a vályogfalak, löszfalak, nádtetők tömegesek voltak, ma pedig csak elvétve akad ilyesmi, ezt a hiányt tudjuk kicsit pótolni így. Egyedül annyit állapítottunk meg, hogy sokkal-sokkal nagyobb kellene, az is simán megtelne…

 

20200205-Hatodik-07.JPG

 

A bogyósok egyike-másika már a csúcson van, ez az egres például elég jól teljesített idén.

 

20200205-Hatodik-08.JPG

 

Egy almafánkról szintén úgy döntöttünk öt év után, hogy nem elég jó, így – életünk első ilyen jellegű próbálkozásaként – megismerkedtünk a héj alá oltás technikájával. Három almafajtát oltottunk erre az egy fára, amiből kettő sikerült is, elsőre nem is rossz! Ezek a megeredt hajtások olyan méter körüli hajtásnövekedést produkáltak év végére, kíváncsian várjuk, mi fog kisülni ebből a továbbiakban!

 

20200205-Hatodik-09.JPG

 

Mézbogyó-nagyhatalom lettünk – azaz leszünk hamarosan remélem. Évek óta van már pár ilyen bokrunk, de azok zömmel régebbi fajták: savanykásak, kicsik, icipici-kesernyés háttér ízzel, és áfonyaszerű jelleggel. Én (és az összes általam eddig mézbogyó-bokor körül megfigyelt gyerek :-) ) ezt is nagyon szeretem, azonban feltűnt, hogy a fajon belül az elmúlt 10-15 évben elég komoly nemesítés zajlott, és csomó ígéretes fajta jelent meg – úgyhogy telepítettünk még jópárat, amik már mind teremtek is néhány szemet, és jelentem, valóban van bennük fantázia!

 

20200205-Hatodik-10.JPG

 

A bogyósok nagy többsége hálás, viszonylag igénytelen növény, de akad egy-egy, amivel meggyűlt a bajunk. Például a feketeszeder eléggé nyavalyás: az alapfaj alapján azt gondolnánk, hogy bárhol megél, de a nemesített fajtáknak tapasztalatom szerint sok fény, sok víz és sok tápanyag kell, hogy jól teremjenek. Idén először volt sok, finom feketeszedrünk.

 

20200205-Hatodik-11.JPG

 

Nálunk az augusztus a Szilvapotyogás hava. Amíg a besztercei szilváink mind betegek, van rengeteg (valószínűleg) besztercei x mirabolán hibrid szilvánk, amik nem sharka-vírusosak, nem kukacosak, szép egészségesek, és finomak…

 

20200205-Hatodik-12.JPG

 

…de annyi van, hogy egy hónapon keresztül 2-3 naponta szilvát kell szedni, különben nem lehet rendesen közlekedni a kertben. Út fölé nem túl célszerű potyogós gyümölcsöt tervezni (ezeket én nem terveztem, hanem adottság, majd idővel alakítunk a dolgon).

 

20200205-Hatodik-13.JPG

 

Lassan kezdenek termőre fordulni a fáink. Vérbarack idén már nagyon szépen muzsikált. Vicces, így lesznek az utolsókból az elsők: elvileg az oltvány gyümölcsfák egyik nagy előnye szokott lenni a magoncokkal szemben, hogy hamarabb fordulnak termőre, erre nekünk éppen egy magnemes gyümölcsfánk termett legtöbbet idén a saját ültetésű fák közül (4 teljes kilót).

 

20200205-Hatodik-14.JPG

 

Indián banánunk már ilyen szép nagy és egészséges:

 

20200205-Hatodik-15.JPG

 

Őszi kosár: japánkörte, vérbarack, szilva, feketeberkenye. Ez a kicsi kosár, ami nélkül nem indulunk el a kertbe, de idén már egyértelműen kezdtük kinőni.

 

20200205-Hatodik-16.JPG

 

Az idei kínai datolya termés már egészen komoly volt. Így már jutott kísérletezésre is, kiderült, hogy ha hagyjuk megszottyadni a fán, teljesen megváltozik az állaga és az íze. Megoszlanak a vélemények, a család többi tagjának frissen ízlik jobban, nekem viszont aszalva, így egészen sajátos, datolyás-karamelles aromája lesz.

 

20200205-Hatodik-17.JPG

 

Idén végre nem spóroltuk le a rászánandó időt, és összeraktunk egy brutálnagy komposztprizmát. Némi egyéb is került ugyan bele, de főleg diólomb lótrágyával rétegelve. A szembeszomszédoknak nem kellett lelkiismeretfurdalniuk az égetés miatt (amit, hál’ Istennek, itt is egyre kevéssé tolerál a közvélemény), nekünk meg lesz sok jó komposztunk, mindenki jól járt!

 

20200205-Hatodik-18.JPG

 

Még néhány szám a végére: túl vagyok a szokásos téli papírrendezgetésen is, ami alapján most éppen 180 hasznos évelő növényfajnál tartunk. Idén szép szabályos év volt: idáig ezekből körülbelül olyan 70 féle kezdett már el teremni, az erdőkertből nagyjából 70 kg termény származott, a 25 nm-es kis veteményesünkből pedig úgyszintén nagyjából 70 kg zöldség. Akinek van saját kertje, és szokott mérni efféle adatokat, az tudhatja, hogy ezek egyáltalán nem nagy számok, néhány gyümölcsfányi termés. A mi ellátásunkhoz azonban már számottevően járul hozzá, ráadásul nagyon sok olyasmi is terem nálunk, amit csak nagyon-nagyon drága pénzért, vagy egyáltalán nem lehetne megvenni.

 

Végül pedig egy kis téli szép: ha már havat alig láttunk, volt helyette gyönyörű zuzmara, üdvözlet Narniából! Ennél csak akkor lehetett volna szebb, ha kisütött volna a nap, de azt akkoriban vagy két hétig nem láttuk:

 

20200205-Hatodik-19.JPG

 

Jó télvégi tervezgetést kívánok, azután lassan jöhet az új tavasz, mi állunk elébe!

Rabul ejtett az erdőkertészkedés gondolata, így 2014 elején vettünk egy telket Száron, ahol szép fokozatosan szeretnénk kialakítani a saját, szipi-szupi erdőkertünket. Ez a blog főleg ezt a folyamatot szeretné megörökíteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy kicsit összehozza a téma iránt érdeklődőket, és serkentse a tapasztalatok cseréjét.

Hozzászólások

  • Luti
    Luti 2020 febr. 21, péntek

    Köszönöm

    Köszönöm a beszámolót. Mindig érdeklődve olvasom. Gratulálok a doktori védéshez! :)

Hozzászólás

Vendég 2020 márc. 28, szombat