Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Holtfa itt és holtfa ott

Beküldve - - - Erdőkert
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 4162 megjelenés
  • 9 hozzászólás
  • Nyomtatás

Ahogy egyre több gyakorlati kérdésben kell döntést hoznunk a kertünkben, azt vesszük észre, hogy mindent másképp kell csinálni, mint a konvencionális kertészetben, az eredmény pedig szívdobogtatóan izgalmas! Ma az egyik legfeltűnőbb ilyen különbségről szeretnék írni: a holtfáról. Alapból nem nagyon szeretünk elhalt növényi anyagot látni a kertjeinkben, talán mert az olyan rendetlen. Ebben az erdőkertészet erősen különbözik attól, amit megszoktunk. Hiszen azt szeretnénk, hogy a kertünk nagyjából úgy működjön, ahogyan egy erdő, mert így tud a természetes rendszerekhez hasonlóan önműködő és stabil lenni. Márpedig ezekben vannak termelők (növények), fogyasztók (állatok) és lebontók (akik elhalt szerves anyagot esznek: bacik, egysejtűek, gombák, fonálférgek, ízeltlábúak és ki tudja, még ki mindenki). Ha viszont egy kertben nincs sok-sok elhalt növényi anyag, akkor nincsenek lebontók sem, vagyis nem működik az anyagok körforgása. Mint egy háromlábú szék két lábbal...

 

A természetes erdőkben irgalmatlan mennyiségű holtfa van, olyan sok, amilyen sokat alig tudunk elképzelni, mivel manapság gyakorlatilag nincs természetes erdő. Képzeljetek el egy átlagos hazai gazdasági erdőt, amilyenekben kirándulni szoktunk, és a benne levő holtfa mennyiséget szorozzátok fel minimum 10-el... Én láttam a hazai néhány erdőrezervátumból kettőt, amik közelítik a természetes állapotot, ezekben alig lehet járni a kidőlt fatörzsektől.

 

Miért írtam le mindezt? Mert egyre inkább úgy érzem, hogy az egyik fontos szempont, amiben egy ökoszisztémaként működő kert különbözik egy „simától” a sok-sok holtfa jelenléte. Valahogy érzem, hogy ez a helyes irány. Úgyhogy igyekszünk sok faanyagot felhalmozni. De nem csak úgy, hiszen ez a kertünk, amiből azt szeretnénk, hogy a többi teremtmény mellett nekünk is sok hasznunk származzon. Úgyhogy mindenféle furmányos technikákat fogunk kipróbálni, amikkel a holt faanyagot a szolgálatunkba állíthatjuk.

 

A sok blabláért elnézést kérek, szívemhez közel álló témáról van szó, ezért nem bírtam megállni. Most pedig jöjjön a kertünk: Idén tavasszal kinéztünk, és családi szakértő segédlettel megmetszettünk egy alma és egy szilvafát, plusz némi morfondírozás után kivágtunk egy ezüstfát. El kellett dönteni, hogy mit csináljunk a keletkezett anyaggal, ez lett vele:

 

holtfa_itt_es_holtfa_ott___gallyak.jpg

 

A metszés során keletkezett gallyak nagy részét otthagytuk a fa alatt. Épp csak annyira aprítottuk fel őket, hogy nagyjából a földön feküdjenek, így továbbra is könnyen tudunk járni-kelni a fa körül. Ezek a gallyak egyelőre mulcsként fedik valamelyest a talajt, így az kevéssé szárad majd ki. Aztán idővel a lebontó szervezetek szépen bedolgozzák őket a talajba, ahol a félig lebomlott faanyag rengeteg nedvességet képes tárolni, így a téli csapadék tovább tart. Végül pedig a faanyagból humusz lesz, ami a víz mellett sok tápanyagot is kötve tart. Egy dolog szöget ütött a fejemben: Elaine-től hallottam először, aztán azóta több helyen is olvastam, hogy a fás társulások talajára gomba-túlsúly jellemző. Egyben a legtöbb fa ilyen talajt igényel ahhoz, hogy igazán jól érezze magát. ...Hmm, a természetben a holt faanyagot elsősorban gombák bontják le, mi meg elvesszük a holtfát, aztán csodálkozunk, ha nem egészségesek a fáink...

 

holtfa_itt_es_holtfa_ott___kupac.jpg

 

A vastagabb ágakból, illetve a favágáskor keletkezett anyagból takaros kupacokat raktunk itt-ott, ezek majd vonzzák a biodiverzitást, ami pedig a barátunk. A kupacok alját igyekszünk nem bolygatni, a tetejükről viszont mindig lesz száraz gyújtósunk. A Gaia’s Garden-ben olvastam egy gondolatot, ami nagyon megtetszett: amellett, hogy van sok-sok növény a kertünkben, érdemes minden gyümölcsfa környékére tenni valami élettelen élőhely-jellegű dolgot, egy rakás követ, egy tuskót, vagy egy kupac gallyat, mivel ezek jelentősen növelik a kert vonzerejét.

 

Sok tervem van még, amihez holtfa kell: szeretnék ehető gombával beoltani fatuskót, meggyűrűzött fára futtatni kúszónövényt, áfonyát telepíteni földbe ásott rönkre, és hasonló bohócságok, de ezekről majd a maguk idején, amikor már nem csak tervek lesznek! Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e hátrányunk valaha abból, hogy nem semmisítjük meg rögtön a lemetszett cuccokat, mint valami veszélyes hulladékot, de az ökológus szívem azt mondja, nem valószínű...

 

Rabul ejtett az erdőkertészkedés gondolata, így 2014 elején vettünk egy telket Száron, ahol szép fokozatosan szeretnénk kialakítani a saját, szipi-szupi erdőkertünket. Ez a blog főleg ezt a folyamatot szeretné megörökíteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy kicsit összehozza a téma iránt érdeklődőket, és serkentse a tapasztalatok cseréjét.

Hozzászólások

  • ecovitka
    ecovitka 2014 ápr. 29, kedd

    hú de jó

    Zsuzsi, Olyan jó, hogy erről írtál. Nekem állandó dilemmám ez a "holtfa" kérdés. Nekünk is tele van a tanyánk ilyen kupacokkal. Helyenként pedig szanaszét hagyva. Éppen a napokban morfondíroztam, hogy hogyan lehetne valamelyst rendezettebbé tenni a történetet, mert a szanaszét hagyott gallyak igencsak megnehezítik az aljnövényzet kaszálását. Ez most egy lendületet adott, hogy csak folytassam a kupacolást és késsz. Amúgy ezek a kupacok meglehetősen lassan bomlanak le. Amikor a tanyára kerültünk már voltak régi kupacok is (nem tudom milyen régiek lehettek, de biztos több mint 3 év, mert már igen csak bomlottak voltak. Azonban a mi három éves kupacaink még alig-alig bomlottak le): szóval alattuk gyönyörű, porhanyós volt a talaj.
    Idén a sarj ritkításkor azt is kipróbáltuk, hogy egy ágdarálóval ledaráltuk a fácskákat és visszaszortuk a talajra oda, ahonnét kivágtuk, a meghagyott gyümölcsfák köré.
    Amúgy a kupacokban hatalmas élet van. Maradrak, egerek, gyíkok, siklók tanyáznak bennük.

  • gergo
    gergo 2014 ápr. 29, kedd

    Zsuzsi,

    Köszi a bejegyzést. Vitak már majdnem összeszedette az összes halott fát egy Hugelkultur-ba. Tudtuk mi, hogy a rendszer fontos részét képezik a halott fák, de valamiért mégis elbizonytalanodtunk. Talán mert olyan sok helyről hallottuk, hogy betegség, betegség, betegség....

    Hálás vagyok a blogodért.

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2014 ápr. 30, szerda

    Látom a téma nem csak nálunk aktuális. :) Mi is gondolkodtunk, hogy mennyire fogja megnehezíteni a sok kupac, és elterített apró gally a kaszálást. Most azt próbáljuk csinálni, hogy a metszéskor keletkezett vékony gallyakat a fák alá terítjük szét kicsit összedarabolva, így a fák között biztosak könnyű lesz kaszálni, alattuk meg majd meglátjuk. Bár itt lehet, hogy úgyis mulcsozni szeretnék inkább. Ha meg majd úgy érezzük, hogy túl sok a kupac, akkor felhasználunk belőlük valamennyit, a fa annyi mindenre jó!

    Az eddigi olvasgatás alapján mi most azt gondoljuk hogy ha konkrétan valami veszélyesebb betegséggel fertőzött ágakat vágunk le (pl. monília), azokat lehet, hogy akár el is égetnénk, de ez az összes keletkező faanyag nagyon kicsi része. Bár ki tudja...éppen most néztem egy Geoff Lawton videót, amiben az egyik tanítványa azt magyarázta, hogy sok-sok éve minden levágott ágat a fák alatt hagy, a betegeket is, és soha nem volt ebből semmi hátránya. Úgy tűnik, a talajlakó mikrobák tudják a dolgukat, csak mi nem merjük elhinni. Amúgy nekünk egy nagy kezdeti lökést adott abban, hogy ne féljünk otthagyni a cuccot a fák alatt, hogy a telkünk dzsindzsa részéhez kb. 15 éve nem nyúlt senki, és a fák alatt rengeteg száraz ág volt mindenfele, mégis makk egészségesek a szilvák és az almák is. A kertész anyósom csodálkozott is, hogy hogy nézhetnek ki ilyen jól a körülmények ellenére. :D

  • toti2
    toti2 2014 ápr. 30, szerda

    egy tapasztalat: káros szaprofita gombák ott jelentek meg tőbb hektáron ahol folyamatos gyomírtás (vegyi) és aprítékolás folyt eszméletlen mennyiségű hasadtlemezű tapló és társai tehát igazatok van hogy a lenti világ tudja és végzi is a dolgát kivéve ha ebben akadályozzák és megint itt jön szembe az a dolog ,hogy én mindig nagyobb ba gondolkozok mint itt mások sajnos errre áll rá az agyam egyből tehát érthető és kiszámítható dolog ez a szilva alma fának semmi baja de nem biztos hogy ugyan ez a helyzet a gyümölcsösben pro és kontra remélem értitek hogy mit akarok ezzel mondani az éremnek mindig két oldala van.De ténylegebben avn a jővő a mikrobiólógiai készítményekben szerintem mi pont most dolgozuk egy tarack búzát károsító gomba faj kitenyésztésén és egy krumplibogár mesztene csigán élősködön remélem sikerrel, egyépként testvérem laska és géva gombát már termeszt és saját maga csinálja a oltó anyagot de több szakirodalom és tapasztalat kellet hogy jó legyen és még most se 100% de tőbb mint fél hanem egy év volt mig sikerült most tönkökön és szalmán növögetnek a drágák :D

  • Főnix
    Főnix 2014 ápr. 30, szerda

    Hát ez szuper, legalábbis nekem nagyon hasznos volt a bejegyzés, mert személy szerint nem is gondoltam még a gomba-aljzatra.
    A mi kertünk is úgy néz ki, hogy kb. minden pontján szabadon magára hagyott komposzthalmok és faág-kupacok sűrűsítik az amúgy is egymás hegyén-hátán-hatást.
    Nálunk kb. minden négyzetméterből komló igyekszik az ég felé, de már kezdek vele megbékélni: kijelöltünk néhány fát (jellemzően akácot), ahol szabadon nőhet, mert a hajtásait most már elfogyasztjuk (valójában jóízűen!), a többi része üde zöld búvóhelyeket nyújt - máshol pedig rendszeresen leszedjük, sok száraz indát hagyva az ágakon a madaraknak fészeképítéshez, és ami nem gyújtós lesz (annak ugyanis kiváló), azt mulcsként használjuk. Jelentem, hogy olyan hatékonyan, hogy csak az alkörmös tudott átfurakodni még azon is.
    Mi a sünöknek hagytunk egy nagy rakás fát, mert szokott lenni pár család a telken, illetve a békáknak egy kőhalmot, ugyanis roppant hatékonyan irtják a szúnyogot. :)
    (Ne nézzetek hülyének, de itt még az is szokás, hogy egy-két önként vállalkozó békát bent hagyunk a házban - párom megfigyelte, hogy valami számunkra még nem felfedezett képességük van magukhoz csalogatni a vérszívókat - konkrétan, szinte a szájukba repülnek.)

  • Lucagazda
    Lucagazda 2014 máj. 16, péntek

    Most tudtam elolvasni a bejegyzést, és látom, hogy mindenkinél felmerül a "mit csináljak a levágott, elhalt ágakkal, fákkal, bokrokkal" kérdés, amit valamilyen módon meg kell válaszolni.
    Mi jelentős részét, jellemzően a vastagabb ágakat eltüzeljük télen, a többit egy kupacba gyűjtjük. Ebből veszek el mindig egy adagot, amikor dombágyást, vagy emelt ágyást csinálok. Az eddigi (2 éves) tapasztalat szerint a szivacs funkció már az első évben jól működött, de én azt remélem, hogy a talaj tápanyag utánpótlásában, és ezzel a termés mennyiségében idén jelentős javulás fog mutatkozni. Ott ahol leástam, még jól érzékelhető volt az ágak struktúrája, de nem olyan pattanósan törtek, mint a gyújtósnakvaló, azt gondolom, hogy kezd bedolgozódni talajba. Lehet, hogy a két folyamat - az elásott ágak és a felszíni ágak korhadása - máshogyan történik, és más célt szolgál? Azzal, hogy türelmetlenül elásom az ágakat, hogy gyorsabban beépüljenek a talajba, nem tudom a felszíni holtfák korhadásával nyert anyagot helyettesíteni. Állatkáknak, gombáknak több helyen is van menedék, most csak a talajszerkezetre, tápanyagpótlásra gondolok.

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2014 okt. 28, kedd

    Nagyon jó olvasni ezeket a válaszokat, azt látom belőlük, hogy mennyi sok tudás van itt a fórumos csapatban! Például ahogy olvasgattam, én is azt látom, hogy a holtfa gombával beoltása nem egyszerű, még az is lehet, Toti, hogy majd segítséget kérek egyszer a testvéredtől, ha nem boldogulok magam. Panna, tőled meg egyszer majd azt kérdezném meg, hogy hogyan eszitek a komlót, mert a mi telkünkön is van egy kevés, és én is szívesen megkóstolnám. :D

    Lucagazda: én nem hiszem, hogy lényegi különbség lenne a holtfa felszíni és föld alatti komposztálódása között. A természetben is sok holtfa van a föld alatt is, pl. az elpusztult fák gyökerei. Szerintem a folyamat ugyanaz a föld alatt és fölött, csak a föld fölött lassabb, mert nem mindig van elég nedvesség a korhadáshoz, és a gombák is nehezebben kolonizálják. Egy lehetséges hátrányát látom csak a föld alatti komposztálásnak, amivel vigyázni kell: a talajfelszínen való komposztálást gyakorlatilag nem lehet elromlani, max. lassabban megy végbe, ha nem ideálisak a körülmények, de ha a földbe nagyobb mennyiségű holtfát ásunk, és nem teszünk hozzá elég magas N-tartalmú cuccot, akkor N-hiány léphet fel a talajban. De hát ezt tudjuk, ezért teszünk hozzá. ;)

  • SzucsCsaba
    SzucsCsaba 2017 febr. 21, kedd

    Szia Zsuzsi!
    Felbuzdulván a cikkeden, az almafám megmetszése után a nyesedék nagyobb részét (vastagabb ágak, gallyak kivételével) a fatányérba terítettem némi metszőollós aprítás után.
    Azt sejtem, hogy mivel a nyesedék még friss, nedvdús, háncsszövete még zöld, ezért ennek a C-N aránya nem annyira tág. Közvetlenül a talajfelszínre helyeztem, ami viszonylag nedves, és a nyesedékre ment még egy vékony tavalyi szénamulcs, így a kiszáradástól is védett.
    Szerintem a korhadást csak segítené, ha a közeli erdő avarszintje alól hoznék egy kis adag gombás, mikorrhizált földet, amit a nyesedékre terítenék. Meg néha lehetne locsolni erjesztett csalánlével, ami jót tenne a fának is és a korhadásnak is (javítva a C-N arányt).
    Bár a természetben szerintem ez kicsit másképp működik: amikor kidől egy fa az erdőben, annak a koronája már elég száraz lehet, ellentétben a friss, aprított nyesedékkel. Viszont a gombák már serényen dolgozhatnak is a bomlasztásán, jóval még mielőtt kidőlne a fa.
    Üdvözlettel.

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2017 febr. 23, csütörtök

    Mióta ezt a cikket írtam, már majdnem 3 év eltelt, de a metszéskor keletkező gallyakat azóta is a fák alatt hagyjuk. Bevált a módszer, idáig nem láttuk hátrányát! Mi is szoktunk némi széna-mulcsot is teríteni a fák alá, bár nem a metszéskor, hanem amikor időnk engedi és éppen akad anyag. Csak a metszéskor keletkező faanyag nem takarja a talajt, így nedvesség szempontból hasznos még egy kis extra mulcs, amíg nincs elég sok talajtakaró növényünk a fák alatt (bár ezen is dolgozunk :p) Azt gondolom, hogy a mikkhorizált föld is,és a csalánlé is jó ötlet, bár nekünk ilyesmire mostanában nincs sok időnk, és enélkül sem panaszkodnak a fák.

    Hajrá! :-)

Hozzászólás

Vendég 2024 márc. 28, csütörtök