Ahogy egyre több gyakorlati kérdésben kell döntést hoznunk a kertünkben, azt vesszük észre, hogy mindent másképp kell csinálni, mint a konvencionális kertészetben, az eredmény pedig szívdobogtatóan izgalmas! Ma az egyik legfeltűnőbb ilyen különbségről szeretnék írni: a holtfáról. Alapból nem nagyon szeretünk elhalt növényi anyagot látni a kertjeinkben, talán mert az olyan rendetlen. Ebben az erdőkertészet erősen különbözik attól, amit megszoktunk. Hiszen azt szeretnénk, hogy a kertünk nagyjából úgy működjön, ahogyan egy erdő, mert így tud a természetes rendszerekhez hasonlóan önműködő és stabil lenni. Márpedig ezekben vannak termelők (növények), fogyasztók (állatok) és lebontók (akik elhalt szerves anyagot esznek: bacik, egysejtűek, gombák, fonálférgek, ízeltlábúak és ki tudja, még ki mindenki). Ha viszont egy kertben nincs sok-sok elhalt növényi anyag, akkor nincsenek lebontók sem, vagyis nem működik az anyagok körforgása. Mint egy háromlábú szék két lábbal...

 

A természetes erdőkben irgalmatlan mennyiségű holtfa van, olyan sok, amilyen sokat alig tudunk elképzelni, mivel manapság gyakorlatilag nincs természetes erdő. Képzeljetek el egy átlagos hazai gazdasági erdőt, amilyenekben kirándulni szoktunk, és a benne levő holtfa mennyiséget szorozzátok fel minimum 10-el... Én láttam a hazai néhány erdőrezervátumból kettőt, amik közelítik a természetes állapotot, ezekben alig lehet járni a kidőlt fatörzsektől.

 

Miért írtam le mindezt? Mert egyre inkább úgy érzem, hogy az egyik fontos szempont, amiben egy ökoszisztémaként működő kert különbözik egy „simától” a sok-sok holtfa jelenléte. Valahogy érzem, hogy ez a helyes irány. Úgyhogy igyekszünk sok faanyagot felhalmozni. De nem csak úgy, hiszen ez a kertünk, amiből azt szeretnénk, hogy a többi teremtmény mellett nekünk is sok hasznunk származzon. Úgyhogy mindenféle furmányos technikákat fogunk kipróbálni, amikkel a holt faanyagot a szolgálatunkba állíthatjuk.

 

A sok blabláért elnézést kérek, szívemhez közel álló témáról van szó, ezért nem bírtam megállni. Most pedig jöjjön a kertünk: Idén tavasszal kinéztünk, és családi szakértő segédlettel megmetszettünk egy alma és egy szilvafát, plusz némi morfondírozás után kivágtunk egy ezüstfát. El kellett dönteni, hogy mit csináljunk a keletkezett anyaggal, ez lett vele:

 

holtfa_itt_es_holtfa_ott___gallyak.jpg

 

A metszés során keletkezett gallyak nagy részét otthagytuk a fa alatt. Épp csak annyira aprítottuk fel őket, hogy nagyjából a földön feküdjenek, így továbbra is könnyen tudunk járni-kelni a fa körül. Ezek a gallyak egyelőre mulcsként fedik valamelyest a talajt, így az kevéssé szárad majd ki. Aztán idővel a lebontó szervezetek szépen bedolgozzák őket a talajba, ahol a félig lebomlott faanyag rengeteg nedvességet képes tárolni, így a téli csapadék tovább tart. Végül pedig a faanyagból humusz lesz, ami a víz mellett sok tápanyagot is kötve tart. Egy dolog szöget ütött a fejemben: Elaine-től hallottam először, aztán azóta több helyen is olvastam, hogy a fás társulások talajára gomba-túlsúly jellemző. Egyben a legtöbb fa ilyen talajt igényel ahhoz, hogy igazán jól érezze magát. ...Hmm, a természetben a holt faanyagot elsősorban gombák bontják le, mi meg elvesszük a holtfát, aztán csodálkozunk, ha nem egészségesek a fáink...

 

holtfa_itt_es_holtfa_ott___kupac.jpg

 

A vastagabb ágakból, illetve a favágáskor keletkezett anyagból takaros kupacokat raktunk itt-ott, ezek majd vonzzák a biodiverzitást, ami pedig a barátunk. A kupacok alját igyekszünk nem bolygatni, a tetejükről viszont mindig lesz száraz gyújtósunk. A Gaia’s Garden-ben olvastam egy gondolatot, ami nagyon megtetszett: amellett, hogy van sok-sok növény a kertünkben, érdemes minden gyümölcsfa környékére tenni valami élettelen élőhely-jellegű dolgot, egy rakás követ, egy tuskót, vagy egy kupac gallyat, mivel ezek jelentősen növelik a kert vonzerejét.

 

Sok tervem van még, amihez holtfa kell: szeretnék ehető gombával beoltani fatuskót, meggyűrűzött fára futtatni kúszónövényt, áfonyát telepíteni földbe ásott rönkre, és hasonló bohócságok, de ezekről majd a maguk idején, amikor már nem csak tervek lesznek! Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e hátrányunk valaha abból, hogy nem semmisítjük meg rögtön a lemetszett cuccokat, mint valami veszélyes hulladékot, de az ökológus szívem azt mondja, nem valószínű...