EcoVitka
Káosz nélkül nincsen rend sem
- Betűméret: Nagyobb Kisebb
- 3129 megjelenés
- 2 hozzászólás
- Nyomtatás
- Könyvjelző
Meg kell hagyni, a tanya eléggé kietlen a télen. Persze számomra így is meghökkentően gyönyörű. Nem tudom mi ez a fura dolog, amit érzek, de mintha földbe gyökerezne a lábam, amikor ebben a különleges kis világban vagyok. A mi kis dzsungelünk. Hatalmas kupi van nálunk. Oriási káosz. Amikor vendégek jönnek, akkor valahogy mindig szabadkoznom kell. Vagyis nem kell. Csak jön. Elmondom, hogy káosz nélkül nincs rend. És hogy az itt látható káosz az valóban a rend előszele. Nyáron más. Akkor a buja növényzet kicsit ápol és eltakar. A mi kis dzsungelünk...
Úgy érzem, hogy a környékbeliek, még ha nem is értenek teljesen, kezdenek minket igazán elfogadni. Úgy, ahogy vagyunk. Furán. Már nem osztanak annyi jótanácsot. Inkább mi kérdezünk, minthogy kéretlen véleményekkel lássanak el bennünket. A szomszédasszonyom a minap azt találta mondani, hogy nem is látszik rajtunk, hogy mérnökök vagyunk. Olyan jól esett. Komolyan. Annyira szeretnék beolvadni, eggyé válni azzal a hellyel, amit otthonunknak választottunk. Biztos egy csomó szereotípia él bennük az okostojás világról, a városiakról. Úgy érzem, hogy megállom a helyem, akárhol is vagyok, mégis igen nagy kihívásnak éltem meg azt, hogy befogadjanak engem, egy városi kis fruskát a tanyavilágban.
A tanya mellett elhaladó forgalom számára - ami 4 családot és a hozzájuk érkezőket jelenti - mindig tartogatunk egy kis látványosságot. Pl. a Gyulai Iván inspirálta mélymulcsos ágyásokat. Igaz lótrágya nincs benne, így nem lesz olyan hatékony, de már előzőleg sheet-mulcsozott talajra került a vastag szalmatakarás. Persze ez azért annyira nem újdonság errefelé. Egy pár tanyányira lévő szomszéd (aki valójában a városban lakik) még októberben is szüretelt abból a kertből amit egy olyan helyen alakítottak ki, ahol előzőleg szalmabálák álltak. Büszkén mondta, hogy nem is volt idejük nyáron locsolni, felveti a gaz, de még így is bőven ad répát, gyökeret, tököt. Így hát ha kérdezik, hogy mi ez a sok szalma a talajon, erre a szomszédra és a bő termésére tudok hivatkozni ;)
Vagy a Sepp Holzer inspirálta hugli-kugli. Ez sem újdonság a tanyavilágban. Régen uborkatermesztéshez ástak be szalmabálákat a talajba. Besztorták műtrágyával és meglocsolták meleg vízzel. A 15 évvel ezelött készített "szalmatalp" helyén még ma is a legjobb a föld. Mi Holzer mintájára gallyakat, ágakat dobáltunk a kiásott gödörbe. Ez valamivel lassabban fog lebomlani mint a szalma. Egyszer azt is olvastam valahol, hogy a lignin a humusz egyik legfőbb prekurzora, ami a fás növények jellemző, nehezen bomló összetevője. Azóta sem találom, hol olvastam. Lehet, hogy csak álmodtam...
Az önmagát építő kert egy nagy büszkeségünk. A tarack monokultúrából fokozatosan kialakuló kacskaringós, bolondos kertet a kerítésen túl élő szomszédasszonyom, ha lát bennünket, mindig megdícséri. Ilyeneket mond, hogy milyen parktikus, ügyes, találékony, ötletes, gyönyörű. Olyan boldoggá tesz :) Elmondhatnám, hogy hát igen, ugye mert a permakultúrában így és így van és hát a Mollison bácsi is már megmondta, bla, bla, bla. De nem mondom. Legfeljebb rábökök a kert egy részére: "nézd csak milyen érdekes, hogy ahová terítettem kartont ott nem jön a tarack és ahová meg nem tettem ott újra felüti a fejét". "Jé, tényleg. De érdekes!" - mondja ő. Vagy elmesélem, hogy úgy alakítom az ágyásokat, hogy lehetőleg mindent elérjek, anélkül, hogy az egyre puhábbá és morzsalékosabbá váló talajra rá kelljen lépni. Erre ő ahelyett, hogy hátat fordítana és azt mondaná, hogy ezek teljesen bekattant gyütt-ment, városi majmok, ínkább csilingelő hangon nevetve mondja, hogy nahát, milyen leleményes.
Szóval így vagyunk mostanában a tanyavilágban. Télvíz idején inkább vendégek és ételfutárok. Mindig van mit tenni-venni, de így a városból rohangálva azért mégsem az igazi. Már nagyon várjuk, hogy beköszönjön a jóidő, hogy ismét kihurcolkodhassunk az egész karavánnal. Szentes kisváros, nyugis. De ha az ember belekostol abba a roppant nyugalomba és a természet adta életérzésbe, akkor még a nyugodt kisváros is büdössé, zajossá és zsufolttá tud válni.
Madárfüttyös szép napokat kívánok és hasznos munkát a szabadban.
Szeretettel,
Vitka
Ps.: A pockok okozta káoszt a mulcsozott és helyben komposztált ágyásokban ellensúlyozni látszanak a nemrégiben felbukkant siklók - ahogy azt Iván bátyánk megjósolta. Kígyókkal álmodtam a közelmúltban és aznap, amikor kimentünk a tanyára, hát nem ott napozott egy méteres sikló a veteményes tégla szegélyén :) Aztán másnap a másik kertben hesszelt egy. Nem gondoltam volna, hogy ilyen keveset kell várni rájuk. A természet tudja a dolgát!
Hozzászólások
-
2014 márc. 18, kedd
RE:Piros
Kedves Piros. Ismét köszönet a kedves szavakért. Így utólag visszanézve a képeket, tényleg nem tűnik akkora káosznak. A valóság azért kicsit összetettebb képet fest
Tény, hogy jobban szeretjük az íveket és a kacskaringós formákat. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy bizony vannak olyan helyzetek, amikor a szögletesnek is van létjogosultsága. Például a megvásárolható szenderd méretű faanyagokból gyakran egyszerűbb azt a szögleteset megépíteni. De a szalmabála kunyhónál is elgondolkodtunk azon, hogy a szögletes bálákat miért is raktuk kupola formába. Ebben persze semmi féle megbánás nincs, de azért ha legközelebb körívbe teszem a bálákat, akkor biztos, hogy kupolával nem fogom bonyolítani a dolgot
Piros
Örömmel olvastam az újabb kerti beszámolót. Nagy boldogságot jelent a tanya... és a csend megfizethetetlen.
A természetben mindig is rend van, csak az ember látja káosznak.
Úgy látom ti sem kedvelitek a szögletes formákat a kertben. Nem is való az oda.
Mi már 30 éve alakítgatjuk, formáljuk a miénket, de még nem ismerjük azt ami egyenes.