A március 15-ei hosszúhétvégén került sor a Pandora Egyesület első pécselyi permakultúra műhelyére. Susnyásból kertet: ez volt a hívó szó. A cél az volt, hogy miközben megismerjük az ökológikus kerttervezés alapjait és Baji Béla útmutatásaival elsajátítjuk a kora tavaszi kiskerti teendőket, a Pandora kertet is tovább fejlesztjük. 

Gergővel már kedden a helyszínre érkeztünk, hogy az előkészítés utolsó simításaiban segítsünk...

Ilyen volt például egy tető eszkábálása arra az esetre, ha néhány csepp tavaszi eső hullana: legyen hová behúzódni. Ekkor még nem is sejtettük, hogy vízszintes hóesésbe és szibériai hangulatba fog átcsapni a kellemes tavaszi idő.

Csütörtökön oly mérékben felgyorsultak az események, hogy napokig elő sem vettem a fényképezőgépet. Reggel éppen csak elkezdett szálingózni egy kis hó. Azonban néhány óra leforgása alatt annyi hó esett és olyan szélviharok támadtak, hogy délutánra a közlekedés teljesen lebénult. Akkor kezdtünk el komolyan aggódni, amikor Ági és Peti, a házigazdáink három hosszú órára egy szélcsatorna hófödte torkolatába ragadtak a falu határában a hétvége teljes élelmiszer készletével. Mi pedig Geribátyóval és Andrással a szőlőhegyen ástuk ki a beragadt autót. Siettünk a megbeszélt találkozóra, hátha valaki mégis ott lesz. A résztvevők nagy része szerncsére el sem indult, vagy még időben visszafordult.

Néhány mindenre elszánt hős azonban felütötte a fejét a megbeszélt időpontban a falu elhagyatott központjában. Oh, jaj, annyira kalandos volt ez a hétvége, hogy leírni sem egyszerű. Minden pillanat tartogatott egy-egy új kihívást. A hétvégét pedig nem fújhattuk le, hiszen visszaindulni a faluból ekkora már őrültség lett volna. Zimmer Feri gonoszkodott velünk kicsit, de végül a csodálatos szállásadó néninknek köszönhetően estére behúzódtunk a melegbe és indulhatott a program. Szóval belecsaptunk a levesbe 6 résztvevővel. Az ismerkedős estén jégtörő játékokra már nem volt szükség, ugyanis a csapat hamarabb összerázódott, minthogy tudtuk volna egymás nevét. 

A hétvége mottója a "flow" és a spontaneitás lett, a legjellemzőbb állapot pedig a visítva röhögés. Pénteken átismételtük a permakultúra alapjait és megismertük azokat a kulcs fogalmakat, amelyek egy ökológikus kert tervezésében és kialakításában szerepet játszanak. Közben Peti, a szakács mesés falatokat kerált, annak ellenére, hogy a kajáért bizony el kellett túrázni az egy órányi járóföldre veszteglő autóhoz.

Szombaton a vízé volt a főszerep. Különböző egyszerű technikákról és praktikákról tanultunk, melyekkel megakadályzohatjuk az eróziót és fel tudjuk használni az esővizet. Délután pedig kimerészkedtünk a szabadba:

Gyönyörű napos időnk volt. Csak éppen a susnyást, aminek kertté kéne metamorfizálódnia, azt továbbra is hó fedte. Ennek ellenére András bemutatta a területet, beszélt a jövőképről és Peti pedig isteni ebédet főzött nekünk.

Miután megismertük a helyet, gyakoroltuk a passzív és az aktív megfigyelést. Lemértük a területet és a szintkülönbséget. Megtanultuk, hogy hogyan lehet kontúrvonalakat kijelölni. Aztán el is kezdünk fázni, úgyhogy behúzódtunk a jurtába, hogy gyakoroljuk a tervezést papíron.

Elmélkedtünk az elemek analíziséről, ami a tervezés egyik leghathatósabb eszköze, hiszen segít felfedezni olyan előnyös kapcsolatokat, amik közel önjáróvá tehetik a gazdaságunkat. Sok szó esett a terepviszonyok adta lehetőségek kiaknázásáról is.

Annyira bele lendültünk a tervezésbe, hogy ránk sötétedett. Vissza is siettünk a faluba, a szálláshelyünkre ahol Peti már várt minket egy mennyei curry-vel és almás desszerttel. Vacsora után Baji Bélával randiztunk skype-on, mivel ő sem mert elindulni ebben a világvége időjárásban. 

Elsősorban palántanevelésről és tavaszi veteményezésről kaptunk rengeteg hasznos információt. Az emelkedett hangulatú beszélgetés végén Béla még sok-sok kérdést is megválszolt.

Ekkor már jó késő volt, de a napnak még közel sem volt vége. Tas, az egyik résztvevő előrántotta a diploma munkájának egy béta verzióját, ami nem más, mint egy permakultúrás társasjáték. Tas a Soproni Egyetemen hallgat alkalmazott művészetet és egy brilliáns ötlettel állt elő: játékosan tanuljuk meg az előnyös társításokat és zónákat. Ilyen jókat még sosem derültem azon, hogy akkor most a mustár mehet-e a paradicsom mellé és van-e helye a trágyának az egyes zónában, a ház bejárati ajtaja elött. A tetőpont az volt, amikor Tamásnak már patakokban folyak a könnyei, Csilla pedig egyszerűen röhögő görcsöt kapott. Ezek után nem volt nehéz elaludni...

Vasárnap reggel közkívánatra bemutattam a talajos előadásomat, amit még egy korábbi eseményre állítottam össze. Nagyon fontosnak tartom a talaj megbecsülését és meggyógyítását és azt hiszem, hogy ebből a szenvedélyből sikerült is valamennyit átadnom az egybegyűlteknek. Sok sztori, történetmesélés után ötleteket és példákat néztünk meg arra, hogy hogyan tudjuk védelmezni és gyógyítani ezt az életünk alapját képező hatalmas kicset.

Ebéd elött a jutránál még átismételtük azokat a dolgokat, amiket Bélától hallottunk a palánta nevelésről. Megvizsgáltuk és megtapogattuk az előre kikevert palánta földet és egy kicsit úgy csináltunk, mintha palántáznánk. Úgy döntöttünk azonban, hogy bolondság lenne nekiállni palántázni ebben a hidegben, mert nincs hova tenni őket. Fóliavermet a fagyos, hófedte földbe nem tudtunk kialkítani és nem szerettünk volna úgy magokat ültetni, hogy már a vetés pillanatában tudjuk, hogy halálra vannak ítélve. Így ültetés helyett vetőmag csere-bere lett.

Szóval a körülmények hatására a praktikum sokkal több elméletbe fajult, mint ahogy azt eredetileg terveztük. A susnyás pedig megmaradt. Szerencsére a résztvevők, elmondásaik alapján, ezt cseppet sem bánták és mindannyian feltöltődve és inspirálva indulhattunk haza.

Azaz Gergővel mi másnap reggel csak indultunk volna, de elolvadt a hó. Most meg az a baj, mi? Elolvadt és ezúttal a sártenger fogságába ragadtunk be még egy extra napra. De az már egy másik történet, amikor Gergőt és Petit az zuhogó esőben senki nem volt hajlandó kihúzni a sárból és ahogyan egy jóbarát végül másnap reggel a segítségünkre sietett.

Mostmár tényleg irány haza....

Köszönöm a figyelmet és a résztvevőknek pedig azt, hogy maximálisan partnerek voltak abban, hogy egy kalandos, ám mégis nagyszerű hétvégét tudhatunk magunk mögött :)