EcoVitka

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Kiborult a bili...

Beküldve - - - Újrahasznosítás
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 1827 megjelenés
  • 0 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

 Valójában ezúttal nem is a bili borult ki, csak a kakikomposzt oldala:

 

kaki-komposzt.jpg

 

Ebbe a négy raklappal körbevett komposztálóba már bő egy éve került bele a száraz toalettből származó anyag hétről-hétre. Pár hónapja betelt, ezért egy újat építettünk, ez pedig megkezdhette két éves pihenőjét. Azt már biztosan korábban is említettem, hogy a két évet biztonsági okokból lőttük be. Mert hát mégis csak kakkerról van szó. Persze lehet, hogy rövidesen meggondolom magam, mert már most olyan gyönyörű a cucc, hogy hatalmasat dobbant a szívem, amikor megláttam. Országh József és Joseph Jenkins szerint elegendő egy év ahhoz, hogy gyönyörűen lebomoljon és humifikálódjon a teljes tartalom. 

 

kakikomposzt.jpg

 

Hát nem gyönyörű?

 

Egy pillanatra kicsit bosszantott, hogy idejekorán megadta magát a struktúra. De teljesen kárpótolt a látvány. Amúgy is majd megőrűltem a kíváncsiságtól, hogy mi történik a belsejében. Kakkernak nyoma sincs. Nyílván. Sőt az elpusztult macska, aki nem is oly rég lelt itt végső nyugalomra, csak a koponyáját hagyta hátra. Bizarrrr? Szerintem nem.

 

A Farmers of Fourty Centuries-ben olvastam, hogy Japánban és Kínában a legtermészetesebb dolog volt, hogy az emberi ürüléket komposztálták és élelmiszertermelésre használták. Hát persze, hiszen így zárul be a kör. Azt mesélte valaki a múltkor, hogy Kínában az volt az illendőség vendégségben, hogy amit az ember elfogyasztott, azt még a vendéglátónál ürítette ki. Így az értékes anyag helyben tud visszakerülni a körforgásba és táplálni tudja az elkövetkezendő évek termését is.

 

Amit a "fúj kaki" modern társadalom csinál, az valójában vérlázító, ha egy kicsit jobban belegondolunk!! Először is: ivóvízbe szarunk!!!! Ezt utána tovább higítjuk vegyszeres, gyógyszeres löttyel (kit tudja, ki mit enged le a csatornán). Méregdrága vezetékeken vezetgetjük és méregdrága technológiával úgy teszünk, mintha megtisztítanánk, majd pedig a természetes vizekbe engedjük az elfolyó vizet. Erre jön a szennyvíziszap elhelyezés kérdésköre, ami minimum toxikus hulladék. Szóval ezt a tápanyag forrást kihajítottuk az ablakon. A földekre pedig szórjuk a műtrágyát, kioldva a humuszt a talajból és tovább rontva a természetes vízkészletek tápanyag egyensúlyát... Na jó, ezt most itt abbahagyom. Gondoltad volna, hogy a szennyvíztisztítás volt a kedvenc tantárgyam az egyetemen? Nyílván ennek is megvan a helye és szerepe, de hogy nem az 500 lelkes faluban, arra a fejemet teszem.

 

Szóval, aki száraz toalettet használ és komposztálja a produktumot, az bizony minimum triplán törődik a földdel. Nem szennyezi a vízkészleteket, nem pazarolja az ivóvizet és gazdag humusszal táplálja a talajt. 

 

Bonuszként pedig gyönyőrködhet az izgága trágyagilisztákban, akik hemzsegnek a komposztban:

 

tragyagilisztak-a-komposztban.jpg

 

Egyébként abból gondolom, hogy nincs még teljesen kész a komposzt, hogy volt még benne jócskán trágyagiliszta és rengeteg gilitojás. Azt gyanítom, hogy amikor már az egészet alaposan átdolgozták, akkor odébbállnak az örök vadászmezőkre. Szóval, annak érdekében, hogy giller barátaim zavartalanul folytathassák a munkát megfixáltam a strukrúrát. A kiborult komposztot összeszedtem és bár hatalmas volt a kísértés, hogy kivigyem a kertbe, inkább az új komposztálót oltottam be vele.

 

Természetesen a tanyán zajlik az élet. Minden nap eszembe jut, hogy írok a kertről, a barom fiainkról, a tervezésről, a kunyhóról, mert tudom, hogy vagytok egy páran akik időről-időre visszanéztek a blogra, hátha van új bejegyzés. Sokat gondolok rátok és fejben már milló bejegyzést írtam. Csak mire a gép elé kerülök, többnyire elévül a sztori vagy egy csomó más dolgom akad.  Ha rendszertelen is, azért remélem találtok hasznos dolgot ezekben a szösszenetekben.

 

Szeretettel,

Vitka

 

 

Miről szól ez a blog? Itt azokkal a gondolataimmal és élményeimmel találkozhatsz, amelyek valamiért kikívánkoznak belőlem. Mesélek a PerMaLom tanyáról, ahol egy sokrétű élettér kialakításához használjuk a permakultúra tervezési rendszerét. Olykor indíttatást érzek arra, hogy egy-egy angol nyelvű irományt lefordítsak. De sokszor azt is megosztom, ami éppen motoszkál a fejemben. Ha leírom, az nekem is segít tisztába tenni a gonolataimat. Éppen ezért, amit itt olvasol, az egy pillanatnyi állapotot tükröz. Amint a gondolatok szavak formájában megjelennek a monitoron – a születésük pillanatában – el is évülnek. Meghalnak és újjászületnek minden pillanatban, amikor új tapasztalattal, ismerettel gazdagodunk. Tehát arra kérlek, hogy ne vegyél mindent készpénznek abból, amit itt olvasol. Amit nyújtani szeretnék, az a gondolatok felébresztése, inspiráció. Izgalmas időket élünk, melyben egy közös álmodásra és dialógusra invitállak.


“Egy ember álma, az csak egy álom.
Az együtt álmodás egy új valóság kezdete.”
F. Hundertwasser

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég 2019 júl. 20, szombat