Alapvetően gyönyörű időnk volt, mióta utoljára írtam, de azért egy-két vihar is befigyelt a napokban. Miközben dolgozunk a kunyhón, nagy erőket köt le a kitakarom-betakarom játék is, elsősorban töksötétben. Már csukott szemmel, félkézzel is simán betakarjuk a kupolát. A tetőtvel sokat haladtunk, a tapasztással viszont már kicsit kevesebbet. Elkészült a füstkivezető nyílás, bekerültek az átvilágító üvegek. Szóval egész jól állunk. Lassan remélem be tudunk fűteni és ha a belső tapasztást sikerül befejezni, akkor talán már be is húzódhatunk az ólba melegedni.

A napokban éppen azon gondolkodtam, hogy tavaly kb. október 20-ig bírtuk lakókocsiban az életet. Aztán amikor kint egy vödörben befagyott a víz, ráeszméltünk, hogy sürgősen valami meleg helyet kell találnunk. Kíváncsi vagyok, hogy ezt idén meddig bírjuk. A nappalokkal nincs gond, sőt éjszaka sem fázunk a sok hálózsák alatt. De az átöltözések, mosdás már egy cseppet erőt próbáló. No meg amikor esik az eső és minden vizes... Brrrrr.

Alább jöjjenek az újabb képek. A blogmotor frissítve lett, így újra tudok képeket feltölteni. Azonban az új verzió még nincs teljesen lefordítva és egy kicsit káosz hangulata van az egész blog felületnek. Remélem, hogy azért így is élvezhető. Gergő, ahogy ideje engedi, rendet fog varázsolni ebben a fejetlenségben.

Vihar a semmiből. Hatalmas szél. Futás, takargatás villámfényben.

Ahogy a vihar elvonult, az első szarufának becézett tetőelemek (bontott cseréplécből) felkerültek.

No, de akkor hogy is kéne a találkozási pontban összeilleszteni őket? Az nem faja, ha spirálban megy felfele, mert akkor a legalsó léc tartja az egészet...

Kupaktanács, modellezés. Hogy is működik ez az öntartó szerkezet, amit a permakultúrás tanfolyamokon olyan nagy lelkesedéssel szoktunk kipróbálni? Kell egy gyűrű, amibe a léceket bele tudjuk helyezni: egy karnyújtásnyira ott hevert az ezeréves orosz biciklikerék.

Minden lécet külön odakötöztünk a kerékhez, hogy menet közben ne hulljon szét a szerkezet.

Gergő ultraprecíz bevágásokat készít a szarufán, hogy jobban illeszkedjen a tető külső pereméhez.

A legelső szarufa ki volt támasztva. Mi történik, ha eltávolítjuk?

Némi lökdösést és pofozkodást követően ilyen lett a szarufák találkozása.

És felülről. A lecek egymást tartják.

Miután a tetőre felkerültek a szarufák és néhány cserépléc keresztbe, pókháló szerűen, nekiálltunk a fólia takarás passzentosra szabdalásának. Az a cél, hogy könnyen ki- és betakarható legyen a történet a változékony idő miatt.

Ilyen a felgördített takarás. Tegnap éjjel volt alkalmunk kipróbálni, hogy milyen gyorsan lehet kicsomagolni és lefixálni. Kb. egy bő fél óra.

Közben bálákból összeraktunk egy teknőt, kibéleltük fóliával: ebben folyamtosan vályog ázik a tapasztáshoz.

A kunyhó falára került néhány bevilágító pötty is. Ezek nem igazán szolgálnak sok fénnyel, de kellemes hatást keltenek. Különböző méretű befőttes és boros üvegeket ragasztottunk össze erős ragasztószalaggal. Olyan helyekre nyomtuk be őket, ahol amúgy is rés volt a szalmabálák találkozása miatt. Kívülre mindig a szélesebb, belülre a keskenyebb vége került.

Ha van kedved kipróbálni a tapasztást, szívesen látunk most és a jövő hétvégén is :)

Szép napokat :)