A legegyszerűbb otthon termelhető élelmiszerek közé tartoznak a kultúritalok, mint pl. a kefir, a tibi, vagy a kombucha. Ezeknek többnyire rengeteg nevük van, ami némi összezavarodást okozhat. Főleg a tibi, olyan neveken is közismert mint tibicos, kaukázusi gyümölcskefir, kristálygomba, és sok, sok más. Mert ezekben a kultúrákban igazából baktériumok és élesztők szimbiózisáról van szó, nekem a „gomba” kifejezés annyira nem is tetszik. De ez csupán részletkérdés.

Lényeg az, hogy nagyon finom és egészséges italokat lehet belőlük csinálni. A kefirt persze mindenki ismeri (legalábbis itt, a mi kultúrkörünkben), a tibit viszont kevesebben. Talán azért, mert a boltokban nem árulják. Pedig kitűnő üdítő italt készít, ami hasonlóan a kefirhez, jót tesz az emésztő- és immunrendszernek.

A kefir és a tibi 2010 október vége felé érkeztek meg a Városi Sejtben. Azóta szépen fejlődnek, és onnan már több háztartásba is eljutottak. Ebben az időben sikerült elég jól megismerni őket, hogy azt mondhatom hogy napi tíz perc ráfordításba kerül a gondozásuk. Kombucha még nincs, de remélem nemsoká ő is csatlakozni fog.

A kefir készítése a legegyszerűbb. Egy befőttes üvegbe tejet öntök, és a kefirkultúrát belerakom. Letakarom egy konyharuhával, hogy ne essen bele semmi, és 24 óra múlva leszűröm. Az a fontos dolog, hogy soha ne érintkezzen fémhez. Egy kis műanyagszűrőn, és egy tölcséren átöntöm egy másik üvegbe. A kultúrát esetleg egy kicsit megkeverem fakanállal, hogy jobban átfolyjon, és kész, mehet a hűtőbe. Utána langyos vízben lemosom a kultúráról a maradék kefirt, kiöblítem az üveget, és ismét tejet öntök bele, és kezdem az egészet előröl.

Kipróbáltam, és ugyanúgy működött a szép drága biotejjel, mint a legolcsóbb fajta spórolóssal. Ultra-hevített tejjel vagy tejporral nem próbáltam, de nem is nagyon akarom. Az egyetlen különbséget akkor vettem észre, amikor a kultúrát lefagyasztottam, és első menetnek raktam tejbe. Olyankor akár 36 órát is vártam, míg rendes kefir lett a tejből. Másodszorra viszont nagyon szépen működött 24 óra alatt is.

A tibicos hasonló módon készül, csak nem tejjel, hanem vízzel. Ebbe persze még kell rakni cukrot is, amin táplálkozik a kultúra. Én egy három literes üvegben tenyésztem, és olyan 200g cukrot szoktam belerakni. Ezt három nap alatt mind elfogyasztja, és beépíti saját magába. Persze, hogy íze is legyen, szoktam gyümölcsöt is belerakni. Eddig több fajta gyümölcsöt próbáltam ki, amiket a saját preferenciám szerint sorolok fel:

megy (az összes közül a legfinomabb), füge és citrom, datolya és citrom, megy és mazsola, mazsola és citrom, gyömbér és citrom, füge, datolya, mazsola, sárgabarack és citrom, sárgabarack, birsalma és citrom (olyan rossz, hogy citrom nélkül nem is próbáltam).

A birsalma kivételével csak aszalt gyümölcsöt használtam, ami talán meg is magyarázza hogy miért nem sikerült olyan jónak. Ha savanykásra akarom, akkor egy fél citromot is beledobok, de a szárított megy ugyanúgy ezt a célt szolgálja.

Gyümölcs helyett készítettem egyszer gyömbérrel is. Angolul a tibicos-nak az egyik neve GBP, tehát Ginger Beer Plant, vagyis „gyömbér sör növény”. Ez a név persze több okból nem helyes, mert se nem növény, se nem sört csinálunk belőle. Viszont, amit általában gyömbéritalként árulnak az üdítők közt, az eredetileg tibicos volt (mielőtt a kultúrát leváltotta volna a sima élesztő, és végül egy közönséges szénsavas cukorlé lett belőle, ami több okból káros a szervezetnek). A gyömbérital, amit az én polcomon készített a tibi, viszont meglepően hasonló lett. Persze sokkal kevésbé édes, hiszen a cukrot a kultúra feldolgozta. A citrom egy kicsit savanykássá csinálta, viszont kellemesen gyömbérízű lett. Ebben a formában sörrel keverve szintén nagyon finom volt, amit shandy vagy Radler néven ismernek más kultúrák. Egyetlen dolog amire ügyelni kell, hogy a gyömbért ne reszeljük bele, hanem kis karikákra vágjuk. Így könnyebb lesz majd leszűrni.

A szűrés ugyanúgy történik, mint a kefirnél. Egy fém mentes szűrőn és tölcséren át palackokba öntöm a levet. A szűrőből kimazsolázom a gyümölcsöt (ezt aki akarja megeheti, én egyszer próbáltam, de azóta a giliszták kapják), a kultúrát és az üveget leöblítem, és kezdem az egészet újra. Ha különösen savanyúra akarom csinálni, a citromot a végén a tölcsér felett kicsavarom.

És a hatása? Jól érzem magam. Hogy ez a kultúrának köszönhető, vagy nem, az persze egy másik kérdés. Az első 1-2 hét alatt éreztem hogy dolgozik a beleimben, de semmi hasmenés, vagy más kellemetlenséggel nem járt. Viszont minden egyes használattal növekszik, és ezért szívesen adom őket tovább.