Városi Sejt

Egy kis lakás a Budapesti belvárosban, ahol még egy erkély sincs. Lehet e itt bármit is termelni? Ez az amit ki akarok deríteni. Ebben a merész kihívásban segít engem a permakultura, a nagyváros sok forrása és lehetősége, és mid az a hasonló gondolkodású ember, aki eljön a Városi Sejt találkozókra, vagy csak bármilyen módon hozzáadja a saját közreműködését. Az eredmények dokumentációját itt lehet követni, vagy a facebook oldalon: http://www.facebook.com/varosisejt

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Kultúritalok

Beküldve - - - Étel-ital
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 2045 megjelenés
  • 4 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

A legegyszerűbb otthon termelhető élelmiszerek közé tartoznak a kultúritalok, mint pl. a kefir, a tibi, vagy a kombucha. Ezeknek többnyire rengeteg nevük van, ami némi összezavarodást okozhat. Főleg a tibi, olyan neveken is közismert mint tibicos, kaukázusi gyümölcskefir, kristálygomba, és sok, sok más. Mert ezekben a kultúrákban igazából baktériumok és élesztők szimbiózisáról van szó, nekem a „gomba” kifejezés annyira nem is tetszik. De ez csupán részletkérdés.

 

Lényeg az, hogy nagyon finom és egészséges italokat lehet belőlük csinálni. A kefirt persze mindenki ismeri (legalábbis itt, a mi kultúrkörünkben), a tibit viszont kevesebben. Talán azért, mert a boltokban nem árulják. Pedig kitűnő üdítő italt készít, ami hasonlóan a kefirhez, jót tesz az emésztő- és immunrendszernek.

 

A kefir és a tibi 2010 október vége felé érkeztek meg a Városi Sejtben. Azóta szépen fejlődnek, és onnan már több háztartásba is eljutottak. Ebben az időben sikerült elég jól megismerni őket, hogy azt mondhatom hogy napi tíz perc ráfordításba kerül a gondozásuk. Kombucha még nincs, de remélem nemsoká ő is csatlakozni fog.

 

A kefir készítése a legegyszerűbb. Egy befőttes üvegbe tejet öntök, és a kefirkultúrát belerakom. Letakarom egy konyharuhával, hogy ne essen bele semmi, és 24 óra múlva leszűröm. Az a fontos dolog, hogy soha ne érintkezzen fémhez. Egy kis műanyagszűrőn, és egy tölcséren átöntöm egy másik üvegbe. A kultúrát esetleg egy kicsit megkeverem fakanállal, hogy jobban átfolyjon, és kész, mehet a hűtőbe. Utána langyos vízben lemosom a kultúráról a maradék kefirt, kiöblítem az üveget, és ismét tejet öntök bele, és kezdem az egészet előröl.

 

 

Kipróbáltam, és ugyanúgy működött a szép drága biotejjel, mint a legolcsóbb fajta spórolóssal. Ultra-hevített tejjel vagy tejporral nem próbáltam, de nem is nagyon akarom. Az egyetlen különbséget akkor vettem észre, amikor a kultúrát lefagyasztottam, és első menetnek raktam tejbe. Olyankor akár 36 órát is vártam, míg rendes kefir lett a tejből. Másodszorra viszont nagyon szépen működött 24 óra alatt is.

 

 

A tibicos hasonló módon készül, csak nem tejjel, hanem vízzel. Ebbe persze még kell rakni cukrot is, amin táplálkozik a kultúra. Én egy három literes üvegben tenyésztem, és olyan 200g cukrot szoktam belerakni. Ezt három nap alatt mind elfogyasztja, és beépíti saját magába. Persze, hogy íze is legyen, szoktam gyümölcsöt is belerakni. Eddig több fajta gyümölcsöt próbáltam ki, amiket a saját preferenciám szerint sorolok fel:

 

megy (az összes közül a legfinomabb), füge és citrom, datolya és citrom, megy és mazsola, mazsola és citrom, gyömbér és citrom, füge, datolya, mazsola, sárgabarack és citrom, sárgabarack, birsalma és citrom (olyan rossz, hogy citrom nélkül nem is próbáltam).

 

A birsalma kivételével csak aszalt gyümölcsöt használtam, ami talán meg is magyarázza hogy miért nem sikerült olyan jónak. Ha savanykásra akarom, akkor egy fél citromot is beledobok, de a szárított megy ugyanúgy ezt a célt szolgálja.

 

Gyümölcs helyett készítettem egyszer gyömbérrel is. Angolul a tibicos-nak az egyik neve GBP, tehát Ginger Beer Plant, vagyis „gyömbér sör növény”. Ez a név persze több okból nem helyes, mert se nem növény, se nem sört csinálunk belőle. Viszont, amit általában gyömbéritalként árulnak az üdítők közt, az eredetileg tibicos volt (mielőtt a kultúrát leváltotta volna a sima élesztő, és végül egy közönséges szénsavas cukorlé lett belőle, ami több okból káros a szervezetnek). A gyömbérital, amit az én polcomon készített a tibi, viszont meglepően hasonló lett. Persze sokkal kevésbé édes, hiszen a cukrot a kultúra feldolgozta. A citrom egy kicsit savanykássá csinálta, viszont kellemesen gyömbérízű lett. Ebben a formában sörrel keverve szintén nagyon finom volt, amit shandy vagy Radler néven ismernek más kultúrák. Egyetlen dolog amire ügyelni kell, hogy a gyömbért ne reszeljük bele, hanem kis karikákra vágjuk. Így könnyebb lesz majd leszűrni.

 

A szűrés ugyanúgy történik, mint a kefirnél. Egy fém mentes szűrőn és tölcséren át palackokba öntöm a levet. A szűrőből kimazsolázom a gyümölcsöt (ezt aki akarja megeheti, én egyszer próbáltam, de azóta a giliszták kapják), a kultúrát és az üveget leöblítem, és kezdem az egészet újra. Ha különösen savanyúra akarom csinálni, a citromot a végén a tölcsér felett kicsavarom.

 

És a hatása? Jól érzem magam. Hogy ez a kultúrának köszönhető, vagy nem, az persze egy másik kérdés. Az első 1-2 hét alatt éreztem hogy dolgozik a beleimben, de semmi hasmenés, vagy más kellemetlenséggel nem járt. Viszont minden egyes használattal növekszik, és ezért szívesen adom őket tovább.


0
Már több éve ismerkedek a permakulturával. 2008-ban végeztem egy PDC-t az USA-ban Scott Pittman és Larry Santoyo tanítása alatt. Azóta különböző országokban, és éghajlatokban wwoofoztam tanyákon, biofarmokon, közösségekben, stb.

Most Budapesten lakok, és ez az első alkalom, hogy a városi permakulturával is foglalkozzak. Belvárosi lakásomat akarom a leghatékonyabban kihasználni, amit csak tudok megtermelni, és ötleteket, tapasztalatokat, és magát a folyamatot más érdeklődővel megosztani. Erre a célra rendszeresen szervezek hétvégi délutáni találkozókat a "Városi Sejt"-ben. Több infó erről a facebook oldalon: www.facebook.com/varosisejt

Hozzászólások

  • gergo
    gergo 2012 jan. 08, vasárnap

    Dávid!

    Először is köszönjük a tibi és kefír kultúrákat. Nagyon jól működnek és szeretjük a végtermékeket. A kefírrel mi jártunk úgy, hogy pár napos forralatlan piaci tejet használtunk és az egy kicsit fura lett - végül nem mertük meginni és a komposztban végezte. Utána viszont ugyanazt a (még nem savanyú) tejet felforraltam és az eddigi legfinomabb kefír let belőle. Azóta én forralom a tejet. Sajnos azonban hozzá kell tenni azt is, hogy olyan finomra nem sikerült azóta sem a kefír mint az első forralás után.

    A tibicos is jol müködik. Eddig még csak citromos-mazsolással próbálkoztam. Most még a cukor mennyiségével játszadozok és addig nem akarok a gyümölcsön is változtatni. Szerintem én jóval kevesebb cukrot rakok bele mint te, de nekem még így is édesnek tűnik. Egy hibát is valószínűleg elkövettem vele amikor fém szűrővel szűrtem le majd klóros vízzel öntöttem fel egyből, de tűlélte. Azóta én nem szűrök, csak leöntom róla az italt. Mivel a mazsola és a citrom is a tibi tetején úsznak, így a kivételük nem okoz problémát. Vizet pedig azóta ártézi kútból hozok hozzá, mert abban nincs klór és ízre is sokkal jobb.

    Következő kisérletem a tibivel az lesz, hogy szerzek egy tetőt az üvegre és megpróbálok szénsavas italt készíteni. Így lefedetlenül is keletkezik egy kis szénsav, de szeretném ha kicsit több lenne egy jó nyári hűsítő italhoz.

    Mindeközben megy egy káposzta savanyító kisérletem is, de arról még nincs mit beszámolnom.

    A laskával hogy állsz? Mi azt tervezzük, hogy hamarosan főzzük neki a rizst és rakjuk nagyobb üvegbe. :D

  • gergo
    gergo 2012 jan. 19, csütörtök

    Tibicos egy kicsit mintha meg akarna tréfálni. Nem tudom mi történt pontosan, de miután kitaláltam az ideális cukor mennyiségét a mazsoláshoz, arra gondoltam átváltok gyömbérre. Ekkor történt valami és azóta nagyon lassan dolgozik Tibi. Lehet, hogy túl nagyok voltak a szűrőn a lyukak és megittuk a gombákat? :o
    Most visszaálltam kissebb üvegre és próbálom szűrés nélkül felszaporítani a kultúrát. Bajunk nem lett tőle.

  • Dávid
    Dávid 2012 jan. 08, vasárnap

    szénsavas tibi

    Én azt tapasztaltam, hogy amikor leszűröm a tibit, még csak nagyon enyhén buborékos. Viszont a palackozás után is erjed tovább, tehát miután 1-2 napot áll az ital az üvegben, sokkal szénsavasabb lesz. Ezért rendszeresen le kell csavarozni a kupakot, és leengedni a nyomást. Olyan is volt már, hogy mire a végére értem, az ital annyira pezsgett, hogy alig tudtam meginni. Akkor viszont már az íze is nagyon erjedt volt, amit nem nagyon szeretek.

  • MrsPB
    MrsPB 2012 febr. 23, csütörtök

    Én is próbálkoztam már velük, a kefírem a férjemnek is nagyon bejött, de a tibit csak nem bírjuk megszokni... Az uram kétszer bírt belőle inni, mert a gyömbérsör-illat neki bejött, de nekem nem volt elég jó megtévesztés az illata. Lehet, hogy nem vízből, hanem más léből kéne készítenem, pl. préselt almalé? Gyümölcsléből próbálta már valaki? S ha teából készítem, az nem a kombucha? Vagy az egészen más "gomba"?

Hozzászólás

Vendég 2019 szept. 15, vasárnap