Húúú, annyi esemény volt az utolsó bejegyzésem óta, hogy azt sem tudom, hol vegyem fel a fonalat. Múlt elötti hétvégén permakultúra tanfolyamon voltam Baji Bélával Héregen. Addig Gergő és Albi ügyködtek az ólon. Megfixálták a kéményt, elrendezgették a fóliát a tetőn. Hétközben lassacskán haladtunk csak a sarazással. Olyan gyönyörű idő volt, hogy a kerti munka is nagyon hivogató volt. Komposztot építettünk, mulcsoztunk, ültettünk, tettünk-vettünk. Egyenlőre kívülről egy pici darab van rendesen letapasztva, belülről pedig most fejeztük be a fröcskölést. Szóval lesz még mivel szórakoztatnunk magunkat. Én nem gondoltam volna, hogy a múlt hétvége ilyen szép lesz, pláne azt nem, hogy hosszú hétvége: így nem szerveztem tapasztás partit. Ehelyett a Pandora és a Pachamama Association szervezésében tartott hiper-szuper szimpóziumra mentünk el szombaton, vasárnap délután pedig egy vagon fekete nadálytővel és egyéb ültetnivalóval tértünk haza anyukámtól. Kedden arra jöttem rá, hogy három ember sokkal több, mint 2+1: nagyon sokat haladtunk a sárfröcsköléssel, mert Gergő anyukája is beugrott segíteni.
Míg szárad belül a felfröcskölt sár, egy két belsőépítészeti megoldáson törjük a fejünket. Ezekre majd még rátérek, de most az ájulás határán vagyok, úgyhogy mutatom a képeket és megyek szunyókálni:
Egy nap a tetőn mászkálva arra lettünk figyelmesek, hogy ennek az építkezésnek milyen pici a lábnyoma. Itt egy saras kád, amott egy-két vödör, létra, szerszám. Nincs sitt, nem fröcsög a beton orrba-szájba és ami feleslegként felhalmozódik, az többnyire mehet a mulcsba, komposztba.
A kéménycső kivezető nyílása félkész állapotban.
Gergibátyó nyomja a tapasztást az ablak körül.
Az ablakok délre néznek.
Plafon fröcskölés: jó buli. Pláne, ha egyszerre megy a sár mindkét szemembe és számba is.
Először ilyen folyós, híg lötyivel fröccsöntjük be a falakat.
A fröccsölést követően pedig gyönyörűen kitakarítottuk az egész helyiséget. A kezdetekkor csak az alap alatt vízszinteztük ki a területet. Ez most üt vissza: lehet újra előrántani a méricskélőt...
Búcsúzóul egy pár pillanatkép a tanyáról:
A mogyoró tövébe ültettem egy csomó nárciszt meg egy pár egyéb hagymás növényt. Érdekes, hogy azon a felén, amit szalmával mulcsoztam a pipék azonnal összekapírgálták. A másik felére sás jutott; ahhoz azóta sem nyúltak hozzá.
Koki barátunk napfényfürdőt vesz. Érdekessége ennek a jómadárnak, hogy éjszaka horkol.
Különféle komposzthalmok szépen szaporodnak a tanyán. Most még sok a zöld leveles és lágyszárú szerves "hulladék" a városban, de nemsokára zúdul a hulló falevél. Lehet bespájzolni.
Ez egy kis virágoskert részlet, amit bemulcsoztam. Itt nagyon tarackos a teület, úgyhogy először leterítettem egy réteg kartonpapírt (szépen kihagyva, körbevéve a virágokat). A papírra hordtam egy kis komposztot és földet, majd pedig jó vastagon beterítettem szalmával.
A pipék elkeztek tojni, ezért eszkábáltam nekik egy ilyen kis tojatóládát. Egyenlőre még nem fedezték fel... vagy lehet, hogy nem jön be nekik...
Sokkal szívesebben tojtak a sparhelt alá, amit ideiglenesen letettünk a kunyhó elé letakarva. Már lassan két hete ül a tojásokon az egyik asszonyság. Azt még nem tudom, hogy amig ők lerendezik a szaporulatot mi hogyan fogunk fűteni, ha jön a hideg...
Búcsúzom. Gyönyörű őszi napokat kívánok :)