EcoVitka

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Lassú élet

Beküldve - - - Kategorizálatlan
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 1838 megjelenés
  • 5 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Már jó ideje arra vágyom, hogy a fékre lépve lassítsam le világom. Néha sikerül, néha nem. Úgy látszik lassulni is csak lassan tudok. Bár mindig jön az elhatározás, hogy nem vállalok el száz dolgot, nem próbálok egy egész ménest megülni a picurka, vézna popómmal. Nem mindig jön be, hiszen száz és ezer dolog van, amivel érdemes és csodálatos foglalkozni.

 

megfigyeles.jpg

 

És milyen nehéz nemet mondani... Ám a múlt héten azt is megtanultam, hogy minden nem egy igen is egyben. Igen valami másra. Igen a tanyára, igen a kedves tyúkocskákra, igen a kedvesemnek, igen a kertnek, igen a gyümölcsfáknak, igen a csodálatos tanyasi világnak.

Ahogy David Holmgren is mondja, Lassú fokozatos lépésekben haladjunk. Hiszen alacsonyról kissebbet lehet esni. A hibáinkból tanulunk. Legyenek azok kis hibák, hogy a kijavításukra ne évtizedek száljanak el. 

Hadd modjak egy példát. A múlt hétvégén egy megnéztünk egy birtokot. Egy 200 hektáros csodát. Egy jelentős része legelőként van nyílvántartva. Körülötte erdők és az elhanyagolt legelőkön bozótosok hosszú sora. Meghökkentő természeti környezetben a bozótírtó dolgozik szűntelen. Pedig a szukszesszió csodálatos példája látható itt. A bozótból, a csipke, galagonya és som sűrű, áthatolhatatlan kuszaságából már kitűnnek a fiatal tölgyfák és mittom én még mik. De kell a támogatás a hitel fizetésre, ezért a domboldalakat csupaszra tarolva hajaznak a pénzre. A természet évtizedes mukája kerül így a kukába. Az erózió folytathatja munkáját, a diverzitást pedig felváltja a sivárság. Ha mégis megondolná magát a friss nagybirtokos, már túl késő, mert visszacsinálni egyhamar nem tudod. 

 

sarjerdo-tyukokkal.jpg

 

Hasonló tanácsokat kaptunk a tanyára. A csöpp kis sarjerdőnk kiírtására megannyi kéretlen ötlettel láttak el jóakaró emberek. De jó, hogy mégis meghagytuk. Most szépen sorba ültetem a meggy és szilva sarjakat. Kerítés lesz belőlük, ami nekünk és a madaraknak is gyümölcsöt ad. Két éve még nem tudtam, hogy mit tegyek, csak érezetem, hogy írtani nem a legjobb ötlet.

 

A lassúságról még néhány gondolat:

Lassú kapcsolatok: hagyj időt a fontos kapcsolataid építsére és erősítésére.

Lassú szerelem, lassú szex: ne kapkodj, vedd észre mi történik körülötted. Ízlelgesd kedvesed, hallgasd meg és mond el csendben mennyire szereted. Ne csak az okostelefonod képernyőjét simogasd!

Lassú étel: Ismered a "slow food movement"-t? Hogy lehet az, hogy a legízletesebb és legtáplálóbb étel az öreganyák tanyasi csirkéjéből készül maga termesztette zöldséggel, melyet lassan, görnyedt háttal, remegő kezecskékkel vetett el?

Lassú hobbi: csináljuk olyan dolgokat, amik a lelkünket táplálják és a földnek is jót tesznek

 

lassu-varras.jpg

 

Lassú munka: a kapkodás a lelkünket tapossa ki. A jó mesterember munkája alapos, precíz. Ő sose kapkod. Neked milyen mesterséged van? 

Lassú utazás: élvezd ki az út minden percét, add át magad a tájnak. Minél lassabb járművel közlekedünk, annál többet ismerhetünk meg a helyi emberek kultúrájából, annál több életreszóló élmény vár ránk.

Lassú ruházkodás: a divat percről percre változik! A régi göncöket kis kreativitással újjá lehet varázsolni. Varrd meg a saját ruhád!

Lassú pénz: a pénzt bölcsen használd, arra ami valóban számít. Költsd olyan dolgokra, amik önmagad, mások és a föld jólétét szolgálják!

 

Nem szeretnék kéretlen tanácsokat osztani. A fentebbi sorokat egy barátnőm ihlette és inkább magamnak emlékeztetőül írtam le. Egyvalamit azonban egyre inkább tapasztalok, hogy rohanva az élet is elrobog. 

A véleményedet azonban nagyon szeretném meghallgatni. Te hogyan éled meg a rohanást vagy épp a lassúságot?

 

Szeretettel,

Vitka

 

Miről szól ez a blog? Itt azokkal a gondolataimmal és élményeimmel találkozhatsz, amelyek valamiért kikívánkoznak belőlem. Mesélek a PerMaLom tanyáról, ahol egy sokrétű élettér kialakításához használjuk a permakultúra tervezési rendszerét. Olykor indíttatást érzek arra, hogy egy-egy angol nyelvű irományt lefordítsak. De sokszor azt is megosztom, ami éppen motoszkál a fejemben. Ha leírom, az nekem is segít tisztába tenni a gonolataimat. Éppen ezért, amit itt olvasol, az egy pillanatnyi állapotot tükröz. Amint a gondolatok szavak formájában megjelennek a monitoron – a születésük pillanatában – el is évülnek. Meghalnak és újjászületnek minden pillanatban, amikor új tapasztalattal, ismerettel gazdagodunk. Tehát arra kérlek, hogy ne vegyél mindent készpénznek abból, amit itt olvasol. Amit nyújtani szeretnék, az a gondolatok felébresztése, inspiráció. Izgalmas időket élünk, melyben egy közös álmodásra és dialógusra invitállak.


“Egy ember álma, az csak egy álom.
Az együtt álmodás egy új valóság kezdete.”
F. Hundertwasser

Hozzászólások

  • Vendég
    Csilla Siklódi 2014 márc. 31, hétfő

    Magam is szeretném a körülöttem zajló - és tényleg zajló - történéseket lassítani, bizonyos határidők értelmetlenségét másokkal (főnökökkel, megrendelőkkel, beruházókkal) elfogadtatni, de amíg ügyfélként, fogyasztóként magam is elvárom az ügyintézés, szolgáltatás gyorsaságát (lásd martindián kalandjait), addig álságos dolog volna az egyoldalú fékezés. Persze a lassúság lehet hatékony, de csak a lassúság nem oldja meg automatikusan a problémákat. Bár az egyik kedvencem mondásom szerint azzal a problémával, ami nem oldódik meg magától, nem érdemes foglalkozni. ;)
    Azt azonban saját tapasztalatból is érzem, tudom, hogy a gyorsaság és a lassúság is viszonylagos, nem lehet azt mondani, hogy a lassú jó, a gyors rossz, sokkal inkább a megfelelő tempót kell megtalálni mindenhez. Ha pl. anyámmal megyek valahova, természetesen hozzá igazodok, én lassan megyek, ő próbál sietni, így együtt haladunk. Amikor azonban egyedül vagyok, nekem (még) kényelmesebb a gyorsabb gyaloglás, sőt a futás is adhat flow-élményt, ehhez is vannak társaim. Baj akkor lesz, ha összekeverem a sebességet, vagy a társaságot :)
    Nem tudok általánosan érvényes szabályokat, vagy a tempó megválasztásához irányelveket mondani, azt gondolom azonban, hogy a gyorsaságnak-lassúságnak egyensúlyban kellene lenni, ahogyan a kicsi és nagy, vagy a jing-jang is párban teremt harmóniát. Számomra ez az egyik kulcsszó. Nem akarok azonban nagyon tudálékos, vagy filozófikus lenni. Ezen a késői órán, amikor a hozzászólást írom, erőm sincs nagyon belemenni a részletekbe, de azt midenképpen szeretném elmondani Nektek Vitka, hogy szerintem jól csináljátok. Nincs szükségetek az én egyetértésemre, megerősítésemre, de szivesen folytatnám a beszélgetést egy pohár borral a kézben valahol, valamikor - remélhetőleg a közeljövőben! :D
    Szeretettel: Lucagazda

    Válasz Mégsem
  • ecovitka
    ecovitka 2014 ápr. 03, csütörtök

    Kedves Csilla, Nagyon köszönöm a választ! Segítettél egy kicsit átgondolni a történetet és egy kicsit helyrebillenteni az egyensúlyt bennem. Teljesen igazad adok neked abban, hogy a lassú nem feltétlenül "jó" és hogy sokkal inkább az optimális, megfelelő sebességet kell megtalálni.
    Ez a lassúság dolog egy kicsit afféle divat is mostanság (slow economy, slow food movement) és ezen felbuzdulva írtam a fentebbi sorokat. Ez talán egy szélsőséges válasz a rendkívüli módon felgyorsult világra, afféle fékező erő. Válasz arra a társadalmi berendezkedésre, ahol olyanok vagyunk, mint a kisgyerek aki vísítva toporzékol, mert mindent akar és most rögtön.
    Amikor Amerikában éltem ott körülöttem mindig mindenki "busy" volt, vagy "crazy busy". Ha valaki nem volt borzasztóan elfoglalt, nem rohant, akkor valami valószínüleg nem is stimmelt vele. Az ember könnyedén felveszi azt a tempót amit maga körül tapasztal és azt látom, hogy idehaza is egyre inkább ez a sikk. Sokan járnak innen rendszeresen a fővárosba vagy a környező országokba. Egynémelyik városom fiával utaztam már az M5-ön 200-zal. Nem mondom, hogy jól éreztem magam, ahogy a többi autós hussan a szélrózsa minden irányába, hogy el ne sodorjuk. Sietni kell. A bírság meg nem számít, mert sok az elintézni való, nincs idő tötyörögni... Pörög a mókuskerék ezerrel... "Nem hiszem el, mit képzel ez a szerencsétlen szuzukis, 100-zal a belső sávban???"

    Na tessék, itt osztom az észt, a hajdina meg szép lassan odakozmált...

    Én is nagyon szívesen folytatnám ezt a beszélgetést személyesen is :) Beleszaladtam a válaszba, ami ráadásul lehet, hogy kicsit összefüggéstelen lett. Minden esetre most megyek folytatom a főzést.

  • Lucagazda
    Lucagazda 2014 ápr. 03, csütörtök

    Mert mindig az a kapkodás! :)
    Én is próbálok lassulni, de közben annyi minden érdekel, annyi jó ember van körülöttem, akikkel öröm időt tölteni..... Sokszor nagyon nehéz nemet mondani!

  • AttilaK
    AttilaK 2014 máj. 06, kedd

    Lassulok, lassulok

    de egy apró problémára még nem lelem a megoldást: a lassan kifolyó pénz honnan folyik be a sárgacsekkekre?

  • ecovitka
    ecovitka 2014 máj. 13, kedd

    RE:Lassulok, lassulok

    Sarkalatos pont! Az biztos. Esetleg fordítva lehet még érdekes a kérdés: hogyan lehet szépen lassan azt a sárga csekkecskét minimalizálni?
    A kezdeti nagy befektetések szépen lassan egy rendszer elemeit építgetik és (jó) pár év múlva tényleg alig lesz szükség a sárga sokkra.

Hozzászólás

Vendég 2019 szept. 15, vasárnap