Évekkel ezelőtt, az Egyesült Államokban, a PDC-nk (Permaculture Design Course) alatt találkoztam először a természetközeli méhészkedéssel, aminek az egyszerűségébe azonnal bele is szerettem.

Brooks_Log_Top_Bar_hive.jpg

Hamarosan elolvastam Phil Chandler - The Barefoot Beekeeper (Méhészkedés természetesen) című könyvét és elhatároztam, hogy megépítem a saját Top Bar (felsőléces) kaptáramat. A faanyagot még 2011-ben megvásároltam, majd azt vettem észre, hogy eltelt 3,5 év és még mindig semmi változás nem történt az ügyben. Pontosabban történt, csak az nem volt kézzelfogható. 2012-ben volt szerencsém résztvenni a Biodinamikus méhészeti szemináriumon, majd tagja voltam a szerencsés csapatnak, akiknek 2014-ben Phil Chandler tartott egy hétvégi workshpot. Ja és azt sem kéne elfelejtenem, hogy közben kaptam egy rajt Nagy Tamás barátomtól, amit beköltöztettem egy anasztázia kasba.

Szóval évekkel később mint azt eredetileg gondoltam, az idén tavasszal végre sikerült összeraknom az első felsőléces kaptáramat. Igaz akkor még nem tudtam, honnan kerülnek bele méhek, de bíztam Phil mondásában, miszerint "if you build it, they will come" ("ha megépíted, ők jönni fognak").

b2ap3_thumbnail_top-bar-1.jpgb2ap3_thumbnail_jonni-fognak.jpg

Hogy a kép teljes legyen, azt is el kell árulnom, hogy azért nem bíztam mindent a véletlenre, megfogadtam Tamás barátom tanácsát és kiraktam egy pár rajládát a határba egy kis Nasonov feromonnal felszerelve, hogy növeljem a befogás esélyeit. Érdekességként itt megemlíteném, hogy a kérdésemre, hogy mikor érdemes ilyen rajládákat kirakni, egy respektált magyar méhész biológus ezt válaszolta: "Semmikor! Három éven keresztül 200-200 feromoncsapda eredménye alapján állítom, hogy Magyarországon ez a rajfogási módszer nem működik.". No nekem sem kellett több, hát gyorsan kiraktam 4 ilyet. :-)

Most már személyes tapasztalatból mondhatom: Mégis működik. 4-feromonos ládából 3-ba beköltöztek.

elso-raj.jpg

Na megint helyesbítenem kell, mert a 3.-ba nem be, hanem alá költöztek.

mehek-a-rajlada-alatt.png

Mindezt kb. 4 méter magasban egy akácfán egy csatorna partján...

Most mi legyen!!!??? - jött a kérdés. Az előző rajom átköltöztetésekor történt egy baleset, ami közben leszakadt az összes lép, én meg 20-nál is több csípéssel tudtam csak elmenekülni. (Ekkor még szó szerint vettem a mezitlábas méhészkedést, sőt a mezitlábas alsógatyás változatát követtem). Ezzel a tapasztalattal a hátam mögött most már sokkal körültekintőbben próbáltam kidolgozni egy tervet.

a1sx2_Thumbnail1_elso-raj-a-kaptarban-1.jpg  a1sx2_Thumbnail1_elso-raj-a-kaptarban.jpg

Mivel az előző balesetből azt vettem észre, hogy a méhek még azt is túlélték, hogy az összes lép a kaptár alján landolt, arra gondoltam, hogy ha más nem, alájuk rakok egy újabb rajládát és egy hirtelen vágással belevágom az egész családot, aztán sok szerencsét kívánok nekik.

tulelok.jpg

Ekkorra már volt annyi tapasztalatom, hogy elkezdtem ennél méhbarátabb megoldást keresni és megkerestem Szegleti Orsit, akivel alig egy héttel előtte találkoztam a Nyílt Tér Ökotáborban. Orsi az első tervemnél egy sokkal kíméletesebb verziót vázolt fel: szép óvatosan egy szúnyoghálóval kibélelt vödörbe vágom bele a lépeket, majd egyesével áthelyezem egy új láda aljára. Mindezt füstölés melett, hogy minél kevesebb méhecske repüljön szét.

A füstöléssel csak annyi gondom volt, hogy akkor még nem volt füstölőm, ezért elkezdtem telefonálgatni, hogy kiderítsem, honnan tudnék szerezni egyet. A környezetemben úgy tűnt, hogy nem találok, ezért felhívtam Tamást barátomat Ópusztaszeren, akivel elkezdtünk beszélgetni a helyzetről. Tamás pedig megosztotta velem a tapasztalatát arról, ahogy ő már szorított be lécek közé leszakadt lépet és helyezte azt be a felsőléces kaptárába. Így ismét finomodott a terv ... Sőt azt is ajánlotta, hogy hajnalban végezzem a munkát, mert akkor a legkeményebb a lép.

Ismét a korábbi tapasztalataimból merítve úgy döntöttem, hogy egy nappal az akció előtt tartok egy főpróbát.

Ahogy nézegettük a fán a rajládát, Vitka egyszer megszólalt és azt mondta, hogy szerinte ha egy ágat levágok, akkor hozzáférek úgy a ládához, hogy azt le tudom kötözni, majd az egészet le tudom elemni. Így az esetlegesen nem könnyű munkát a földön tudom végezni. Ezzel az információval végül összeállt a végleges terv.

Másnap kora hajnalban indult az akció.

akcio-4.jpg

Végül amikor minden lép le lett vágva a láda aljáról és be let szorítva keskeny lécek közé, átpakoltam őket az új rajládába (hogy pontosan miért, arról majd egy újabb bejegyzésben mesélek), felraktam őket a fára, melléjük raktam a régi ládában a fürtbe összeállt méheket, adtam egy csókot a segítőmnek, összepakoltunk, majd mint akik jól végezték dolgukat elindultunk a piacra....


Ahhoz, hogy ez a történet sikerrel végződőtt, sokak segítsége kellett. Ezúttal szereném megköszönni Orsinak, hogy méhbarátabb megoldást ajánlott, Tamásnak, hogy megosztotta velem a tapasztalatát, hogyan lehet a letört lépet felfüggeszteni, Teddynek, hogy szerzett nekem füstölőt, Vitkának, hogy segített az akcióban és dokumentálta azt , valamint Csöpelnek, aki folyamatosan a lábam alatt volt amíg a kaptárakat építettem.

segitseg.jpg