b2ap3_thumbnail_alomszek.jpgEgyre nagyobb divat a fűrészporos toalett használata, egyre többen mernek arra válalkozni, hogy egy vederbe könnyítsenek magukon. Sőt idén nyáron már egy fesztiválra is betört az alomszék használata.

 

Védhetjük vele a környezetet? Naná.

Trendi? Hú de még mennyire.

Egyszerű? Nagyon!

 

Amig egy vörörbe belepottyantunk és letakargatjuk egy kis fűrészporral, addig minden nagyon egyszerűnek tűnik. Azonban mi történik utána? Ez egy kritikus kérdés. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy hová kerül és mi történik a maszlaggal. Láttam már alomszék tartalmat csak úgy a budi mőgé hordva kicsiny kupacokba és az árnyékszék mellé hányva, takarás nélkül bűzölögve. Tegnap egy barátom, aki még viszonylag új a komposztbudi használat terén a jóváhagyásomat kérte a cucc elhelyezésének tekintetében: a gyümölcsfák alá hordja, vigyázva, hogy nehogy a fa kérgére fröcsögjön, a korona körfogata alá. Jaj jaj jaj, mondom erre én sopánkodva. Kaki, pisi szerte széjjel a tanyán... Erre biztos, hogy nem adom áldásomat. Akkor inkább ás egy kisebb lyukat a földbe, abba önti a vödör tartalmát és letakarja talajjal, erősködött a cimborám. Jaj, jaj, jaj, sopánkodok tovább. Ez a beszélgetés késztetett arra, hogy most billentyűt ragadjak.

 

A komposzt toalett emberi ürüléket tartalmaz, ami a melegágya az emberi patogéneknek. Lehetünk baromi egészségesek, de az kevés. Jobb az elővigyázatosság. Hovatovább, az alomszékbe frissen bekerült anyag (azaz a kaki és a pisi) még csak eztán idul igazán bomlásnak. Ha azt csak úgy meggondolatlanul fröcsögtetjük szét a világban, tesszük ki esőnek, hónak szélnek, akkor azzal több kárt okozunk mint hasznot. A tápanyagok szabadon mosódhatnak így a talajvízbe és illanhatnak el a levegőbe, környezetszennyezést okozva. 

(Igen, itt nekem is eszembe jut a jó öreg tanyasi budi. Emberemlékezet óta ismerjük, mondhatnánk azt is, hogy az már bevált, minek bonyolítani. Őszíntén szólva nem tartom sem higénikusnak és egészségesnek (szagáról már messzire felismerjük), sem pedig a környezetvédelem szempontjából felelős megoldásnak, hiszen tönyire ez csak egy gödör fölé tákolt építmény, amiből szabadon mosódhat az anyag a talajvízbe.)

 

A fentebb körülírt a problémákra a komposztálás a válasz. Szinte tejesen mindegy, hogy termo- vagy giliszta komposzt. Nézzük a patogéneket: ahhoz, hogy a káros mikroorganizmusoktól bizonyosan megszabaduljunk célszerű több napra 55 celsiusra melelengetni a komposztot. Ha gilisztákat alkalmazunk, akkor az ő testükkel érintkezve és az emésztő rendszerükön keresztül haladva a patogének kinyiffannak. Ezen túlmenően, a komposztálás során a tápanyagok megkötődnek, a kialakuló humusz szerkezetébe beépülnek.

 

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Legegyszerűbb egy 4 raklapból összetákolt "edényzet" használata. Az alját béleljük ki legalább félig száraz, magas széntartalmú szerves anyaggal. Kisebb nagyobb gallyakat tegyünk az aljára, hogy jól tudjon levegőzni, majd folytassuk szénával, szalmával, falevéllel. Erről képekkel tarkítva egy korábbi bejegyzésemben olvashatsz. Ebbe lehet a megtelt vödröket borogatni, mégpedig úgy, hogy azok tartalmát is minden alkalommal betakarjuk (szénával, szalmával, falevéllel, faaprítékkal). Ha háziállatok szabadon hozzáférhetnek, akkor egy csirkehálóval is érdemes befedni az egészet.

 

kaki-komposzt_20140903-132443_1.jpg

 

Arányok

Az arányokat érdemes úgy beállítani, hogy kb. 25 %-nyi széklet-pisi mixhez 45%-ban menjen konyhai hulladék, fűnyesedék, széna, szalma, falevél és 30%-ban fás anyag, mint pl. faapríték, fűrészpor, karton papír (belesaccperkábézva a vödörbe került takaró anyagot is).

 

Víz

Az alomszékben keletkező nedvesség mellet a vödör kimosásához használt (vegyszermentes) vizet a komposztra öntve elérhetjük a megfelelő nedvességtartalamat. 50%-os nedvesség tartalomra van szükség a termokomposzthoz, a giliszták a 60-70%-osat szeretik.

 

Hőmérséklet

Említettem, hogy a patogének kinyiffantásához fel kell, hogy menjen a hőmérséklet minimum 55 celsiusra, méghozzá több napra (igaz ez a szénában található gyommagvakra is). Érdemes egy hőmérőt beszerezni, hogy ezt nyomon tudjuk követni. Nagy esély van rá, hogy az ily módon, fokozatosan halmozódó komposzt nem fog mindig felmelegedni. Egy ilyen raklapos megoldás fokozatosan esik össze és akár egy évbe is telhet, mire tele lesz. Ha nem jelennek meg benne a vörös trágyagiliszták, akkor érdemes a megtelt komosztáló tartalmát néhány hónapos pihenés után egy koposztprizmába rétegezni és egy kis termokomposztálásnak alávetni. A fent említett arányban célszerű még egy kis anyagot hozzákeverni (a 25% pisi, kaki helyett pillangósokat, vagy állati trágyát beletenni). Így biztosan fel fog melegedni a kívánt hőmérsékletre. Amint eléri az 55 fokot 3 napon keresztül, át kell keverni, hogy levegőztessük. Ezt célszerű jó néhányszor (3-4-szer) megismételni, hogy a komposztálandó anyag minden részecskéjének esélye legyen felmelegedni. A komposzt akkor van kész, amikor eléri a külső hőmérsékletet.

 

kopmoszt-prizma.jpg

 

Más megoldás

Ha valakinek nincsen kedve azzal fogalkozni, hogy prizmát építsen a raklapos edényzetben gyűjtött anyagból, akkor a megtelt komopsztálót tanácsos legalább 2 évig békén hagyni.

 

Televényes, illatos kakimetamorfózist kívánva búcsúzom,

Vitka

 

Ps.: Korábbi bejegyzéseim a témában itt.