Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Negyedik évünkben négyen lettünk

Beküldve - - - Kategorizálatlan
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 2687 megjelenés
  • 4 hozzászólás
  • Nyomtatás

 

Eltelt a negyedik év is, amióta erdőkertészkedésre adtuk a fejünket, következzen hát a már-már szokásos éves összefoglaló arról, hogy mi történt velünk 2017-ben.

 

20180122-Negyedik-evunkben---01.jpg 

 

Ez a blog az erdőkertünkről szól, de ezt is számos ponton befolyásolta idei évünk címben jelzett legnagyobb történése, így hát ezzel kezdem én is: július 10.-én boldogságban-egészségben megszületett Luca lányunk!

 

20180122-Negyedik-evunkben---02.jpg

 

Így aztán most van egy Danink és egy Lucánk. Azóta az életünk – mivel hála Istennek minden fontos dolog rendben van velük – meglehetősen vidám, viszont sokszor rettentő fárasztó. Ennek megfelelően idén kicsit kevesebb energia jutott a kertre, például Luca születése után véletlenül egészen pontosan 6 hétig gyakorlatilag nem jutottunk ki a kertbe, de legalábbis tényleg nem csináltunk benne SEMMIT. Jelentem, a kert köszönte szépen, jól elvolt nélkülünk, semmi kár nem esett, ehhez pedig mindössze annyi kellett, hogy még szülés előtt Balázs megcsinálta az első nagy kaszálást, én pedig végignéztem, és ahol kellett, felújítottam a csemeték körül a mulcsozást. Nagyon jó érzés, hogy a kertünk már ebben a fiatal állapotában sem jelent túl nagy kötöttséget (például az állattartással ellentétben): mellette viszonylag szabadon lehet csavarogni, nyaralni, mást csinálni, ha éppen úgy hozza az élet.

 

20180122-Negyedik-evunkben---03.jpg

 

Most pedig jöjjön egy kis összevissza beszámoló arról, hogy mivel telt a kertre szánt időnk 2017-ben, és hogyan áll maga az erdőkertünk, a projekt indulása utáni negyedik évben (A képen naspolyabimbó, csak mert az szép :-)).

 

20180122-Negyedik-evunkben---04.jpg

 

Azt kezdjük észrevenni, hogy a kötelező munkák (kaszálás, mulcsozás, némi metszegetés, ágdarálás) egyre gördülékenyebben mennek, és egyre kevésbé érezzük megterhelőnek őket, egyáltalán nem nyom minket össze a kert, amit az mutat legjobban, hogy idén sem okozott gondot annak rendbentartása. Ennek örülünk, jupijé! (A képen egy ágdarálós permadélután, így élünk…)

 

20180122-Negyedik-evunkben---05.jpg

 

Nem erdőkert, de az idei év újdonsága, hogy lett egy icipici, 20 nm-es veteményesünk, egészen közel a házhoz, ahogy leslattyogunk a teraszunkról. Ez alkalmat ad egy kis összehasonlításra: ugyan a veteményes már első évben is elég sokat tud teremni (a mienk pl. idén 40 kg zöldséget), viszont mi 2017-ben a kertben töltött idő kb. felét ezen a 20 nm-en töltöttük, ráadásul a kudarc is sokkal több volt, mint az erdőkertben. Különösen a kicsi magokhoz kell nagy odafigyelés, és optimális körülmények. Mi így elsőre elég sokat bénáztunk: alig kelt ki a répa, a nyári aszályban az amúgy agyonüthetetlen cékla, pudvás lett a retek, és megették a csigák a salátánk jó részét. Azért a többi 40 kg zöldség igen jól esett, de a mi receptünk körvonalazódik: szép nagy erdőkert viszonylag kevés munkával, de sokféle földi jóval, benne egy icipici veteményes, ami mégis sokat terem, mert kicsi, így oda tudunk rá figyelni. Azért jövőre ennél nagyobbat tervezünk, de egyelőre nem sokkal…

 

20180122-Negyedik-evunkben---06.jpg

 

Lassan kezd kialakulni az erdőkertünk fásszárú növényekből álló váza (fák, bokrok, kúszónövények, sövények). Mondjuk a tervezett növények kb. 80 %-a már a helyén van, sőt a lábát is megvetette. A maradék elsősorban azért várat még magára, mert vannak helyek, ahol még dolgoznunk kell az ültetéshez, pl. mert nagyon tömörödött a talaj, vagy bozótot kell irtani. Ezzel párhuzamosan változik a kertben eltöltött idő jellege is: egyre kevesebbet ültetünk, viszont arányaiban egyre több időt töltünk néhány új fajta tevékenységgel. A kertre szánt (egyébként nem túl sok) időnk ilyesmikkel telik mostanság:

 

1. A kaszálás/mulcsozás után a legtöbb időt egy olyan tevékenységtípussal töltjük, aminek nem tudok jobb nevet adni: motoszkálunk. Mászkálunk a kertben, nézelődünk, beszélgetünk róla, hogy mit hogyan kellene csinálni. Metszünk kicsit itt, aztán ott, mert a növények folyton benőnek az utakra. Észrevesszük, hogy ide kell egy kis csigavédelem…

 

20180122-Negyedik-evunkben---07.jpg

 

…amazt a csemetét ki kell karózni, esetleg meglocsolni. Fényképezgetünk. Odúink vannak, azokat kitesszük, átrakjuk, kitakarítjuk (Képen saját készítésű B odú egy almafán).

 

20180122-Negyedik-evunkben---08.jpg

 

Van egy kis minitavunk és egy madáritatónk, azokkal is sokat szöszmötölünk. Most, télen, madarakat etetünk, ami jó móka (Bénácska képen zöldike önhatalmúlag úgy döntött, hogy neki a madárkalácsból is jó a napraforgómag).

 

20180122-Negyedik-evunkben---09.jpg

 

Nem sok munkát kell elképzelni, de ha szép idő van, majdnem minden napra ki tudok találni valami kis apró programot…bár ha nem tenném, akkor sem történne semmi egetverő tragédia. Kisgyerekes családban ezek az apró csinálgatnivalók amúgy életmentőek tudnak lenni, úgyis le kell kötni valamivel a csemetéket. Nem is tudom, ezt a kategóriát lehet-e munkának nevezni, mert nem igazán kötelező tennivalókról van szó, bár azért jobb lesz tőle a kertünk. Szeretünk a kertben motoszkálni (Még bénácskább képen süvöltők isznak a minitavunkból, ami azért vagány).

 

20180122-Negyedik-evunkben---10.jpg

 

2. Szintén újdonság, hogy kezdenek gyűlni a visszajelzések: terveztünk, ültettünk, aztán elkezdtünk itt élni, a kertünk közepében, illetve telt-múlt az idő. És a döntéseink nagyobb része helyesnek bizonyult, néhány viszont nem, így mostanában időről időre szánunk időt egy új fajta tevékenységre: finomhangolunk. Van pár növény, ami 2-3 év alatt kiderült, hogy nem érzi jól magát a helyén. Például a málnáink jóval kevesebbet teremnek, mint amennyit teremhetnének, mivel a tűző napon vannak, és nyáron komolyan tudnak szenvedni a szárazságtól. Úgyhogy most elkezdtünk málnát telepíteni a ház háta mögé, ahol félárnyék van, ráadásul a tetőről lezúduló esővízből is könnyebben kaphatnak. Más növényeinket éppen az árnyék vet vissza, például a nitrogénkötők és a diófélék is egyértelműen teljes napot igényelnek, így itt-ott ismét bozótot igazgatunk. Szintén finomhangolási folyamat, ahogy megfigyeljük, hogy hol jó/nem annyira jó lenni, és alakítjuk az élőtereinket a kertben. Már van erdei tornapályánk, függőágyunk, sütögetőhelyünk, árnyékos padunk, homokozónk, medvebarlangunk…csak a legszükségesebbek. :-)

 

3. Telente már évek óta kifejezetten sok időt töltök adminisztrációval. Ez nem hangzik túl jól, de ilyenkor, amikor úgyis beszorulunk a házba, én szívesen szöszmötölök ilyesmikkel. Idáig nagyjából 140 évelő növényféleségnél tartunk, és ez néhány évig még minden bizonnyal nőni fog. Ha pár év múlva még szeretném mindről tudni, hogy micsoda, esetleg érdekel, hogy mi mennyit terem, illetve szeretném valamennyire megörökíteni az időközben gyűlő rengeteg tapasztalatot, akkor bizony muszáj dokumentálni, nem is keveset. Azt gondolom, hogy pár alapdolgot legtöbb kertészkedő ember jól teszi, ha felír, én azért adminisztrálok kicsit többet, mert bizonyos szempontból mintaprojektként tekintünk a kertünkre. Mivel még kevés hasonló van itthon, néhány év múlva ezek az összegyűjtött információk már elég érdekesek lesznek.

 

20180122-Negyedik-evunkben---11.jpg

 

4. És lassan bizony kezd teremni az erdőkertünk. Anyukám szokta mondogatni a 30 éves biokertjével kapcsolatban, hogy vödör nélkül nem szabad kimenni a kertbe, és tényleg, mindig megtelik valamivel. Aztán a nyár közepétől egyre inkább 2-3 vödör nélkül nem szabad kimenni. Nálunk, lévén az erdőkertünk még igen fiatal, ez a tavalyi évben úgy nézett ki, hogy a képen jelzett kosár nélkül nem volt érdemes elindulni a kertbe, és ez áprilistól decemberig általában meg is telt ezzel-azzal (Itt éppen veteményesből származó dolgokkal van tele, a fényképezés még mindig nem az erősségem, de az erdőkertben is hasonló a nagyságrend). Amikor nemrég összeszámoltam, hogy mi minden termett, magam is meglepődtem: az erdőkertből 40 féle ennivalót takarítottunk be, amiből 30 félét már mi ültettünk. Ez utóbbiak persze még nem teremnek túl sokat, a mennyiségek az egy szemtől (ennyi naspolyánk termett idén) a pár marékon át (például feketeberkenye és homoktövis) az 1-2 kg-ig terjedtek (pl. ribizlik, málnák). Ha ehhez még hozzávesszük a veteményesből származó zöldségeket, akkor ott tartunk, hogy a kert idén már számottevően hozzájárult az ellátásunkhoz.

 

20180122-Negyedik-evunkben---12.jpg

 

 

Ezen a ponton a kertünk támaszt egy olyan, meglehetősen vicces kihívást, amit egy normál kert kevéssé. Ha valaki ültet egy cseresznyefát, és az elkezd teremni, az elég egyszerű ügy: leszedjük, megesszük. Nekünk viszont csomó olyan növényünk kezd teremni mostanában, amik nem szerepelnek a hagyományos magyar tudástárban. Úgyhogy valójában egészen szerencse, hogy kicsiben kezdik, így mire komolyabban teremni kezdenek a növényeink, van időm utánaolvasni, hogy mit mikor kell leszedni, meddig maradhat a bokron, mit lehet belőle főzni, hogyan lehet eltenni télire, és hasonlók. Otthonról van tapasztalatom abban, hogy szezon közepén, amikor az ember lánya nyakig ül az eltevésben/befőzésben, nem nagyon van idő ilyen kérdéseken filozofálni (Képen kedvenc tavaszi újhagymánk: kígyóhagyma - Allium scorodoprasum. Évelő, ezért korábban van, mint a tavaszi dughagymából származó, és irtó finom. De ki kellett tanulni, hogy mikortól érdemes szedni, és meddig jó. Egy jó hónapig esszük, és éppen akkor kezd kemény és élvezhetetlen lenni, amikor a veteményesben már van friss újhagyma.).

 

20180122-Negyedik-evunkben---13.jpg

 

Hát ilyesmikkel telik mostanában a kertre fordított az időnk. Ez a negyedik év olyan szempontból volt még talán vízválasztó, hogy az első évek nagy munkái után (növénytelepítés, kerítésépítés, szerszámtároló-építés, építkezés, költözés) mostanában kezd el látszani, hogy milyen lesz ebben a kertben élni…milyen és mennyi munkára számíthatunk, milyen a hangulata az egésznek…jelentem: idáig tetszik, nagyon jó, maradunk! :-)

 

Még egy apró technikai információ a bloggal kapcsolatban: egyre többször kapok olyan jellegű kéréseket, hogy írjak erről vagy arról az erdőkerttel kapcsolatos témáról, viszont ezeknek a kéréseknek idáig nem igen tettem eleget, sőt, sokszor rendesen válaszolni sem volt rájuk időm, amit eléggé restellek. A helyzet a következő: mint azt látjátok, ez egy olyan „lassan járj, tovább érsz” típusú blog, viszonylag ritkán írok. Ennek egyrészt az az oka, hogy kevés az időm, másrészt viszont fontosnak tartom, hogy csak olyan témákról írjak, ahol a könyvekből, innen-onnan összeszedett tudást már saját tapasztalatokkal is ki tudom egészíteni, hiszen ennek van értelme, ettől lesz hiteles, és ezért álltam neki ennek az egész blogírósdinak. Tudom, hogy gyakorlatilag nincs magyar nyelven elérhető irodalom a témában, és ez elég gáz. Előbb-utóbb biztosan lesz, én legalábbis azon leszek, egyelőre viszont ez még várat magára. Addig is: ha valakinek nagy hiánya van egy-egy idevágó témában fellelhető tudásból, és valamiért azt gondolja, hogy az én véleményemre (is) kíváncsi, kérdezzen továbbra is bátran, mert ezek nekem fontos visszajelzések. Alkalomadtán szívesen megosztom, amit tudok/gondolok a témában személyesen, akár emailben, blogbejegyzést viszont akkor írok egy-egy témában, amikor az megért a fejemben, jobb ez így mindenkinek.

 

20180122-Negyedik-evunkben---14.jpg

 

Hógolyózzatok sokat, amíg még lehet, szép téli napokat kívánok!

 

Zsuzsi

Rabul ejtett az erdőkertészkedés gondolata, így 2014 elején vettünk egy telket Száron, ahol szép fokozatosan szeretnénk kialakítani a saját, szipi-szupi erdőkertünket. Ez a blog főleg ezt a folyamatot szeretné megörökíteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy kicsit összehozza a téma iránt érdeklődőket, és serkentse a tapasztalatok cseréjét.

Hozzászólások

  • éva
    éva 2018 febr. 18, vasárnap

    Kedves Zsuzsi!
    Gratulálok, Lucához (is) meg a hozzá állásotokhoz.
    Nagyon szép a kertetek, amit fényképen megmutatsz belőle.
    Szívesen olvasom a bolgot, és köszönöm.
    Üdv. Éva

  • Vendég
    Gazsó Döniz 2018 aug. 19, vasárnap

    Kedves Zsuzsi! Minden blogbejegyzés amit írsz nagyon jó. Mindig alig várom a folytatást.

  • Vendég
    Antal-Demes Hanna 2021 szept. 27, hétfő

    Kedves Zsuzsi!
    Épp most hallgattam vissza egy előadásod, amiben említed az évelő hagymákat, illetve ebben a blogbejegyzésedben is láthatunk róla fotót. Hol lehet ezeket beszerezni?
    Köszönettel,
    Hanna

  • magzsuzsi
    magzsuzsi 2021 szept. 29, szerda

    Metélőhagymát és kínai metélő fokhagymát, sarjadékhagymát és medvehagymát is lehet magról szaporítani, magot tudsz venni akár boltban is. Metélőhegymát, néha medvehagymát és kínai metélő fokhagymát cserepesen is kapni. Az egyedüli faj, ami kicsit problémásabb, a kígyóhagyma, mivel ez egy őshonos faj, amit nem szoktak boltban árulni. Vannak kis sarjhagymái a virágfejekben, ezekkel lehet szaporítani, aki kér tőlem (valamikor nyáron aktuális a dolog), annak szívesen adok. :-)

Hozzászólás

Vendég 2024 márc. 29, péntek