Már jó ideje csacsogtam arról, hogy nyári konyhát fogunk építeni. Erről fogok most nektek kevés szóval és sok képpel mesélni.
Ilyen volt a tavalyi rögtönzött konyha helyzet. Csodálatos Pesta cimboránk ránkhagyományozta ezt a pompázatos, úttörőtábori hangulatot idéző sátrat. Ekkor még más fedett hely nem is volt a tanyán. Megsajnált minket, hogy esőben, szélben egy csepp kis kifeszített ponyva alatt húzzuk meg magunkat. Jól működött, de az ősz végére belefáradtunk abba, hogy csak laposkúszásban tudjuk megközelíteni a tűzhelyet. A kép előterében kézmosdóhely, mögötte pedig a többfázisú mosogató állomás látható.
Télen berendeztük a félkész PermaÓl-at, hogy a hidegben tudjunk hol melegedni és főzni. Az ősz végére behúzódtunk a városba, de napjaink nagy részét továbbra is a tanyán töltöttük. Itt főztünk, amig a nyárikonyha elkészült.
Talán a fenti képekből is kiderült már, hogy van egy pár alapelv amit nagyon fontosnak tartunk, bármibe is vágjuk a fejszénket. Az egyik legfontosabb dolog, hogy igyekszünk elkerülni új dolgok vásárlását. Először mindig a tanyán nézünk körül a sok lom között, ha valamire szükésgünk van. Utána jön a MÉH telep, ócskapiac, bontós cigány, régiségkereskedő, használtcikk üzlet, szuper infó, de a guberálástól sem riadunk vissza (Boccs Anyu!). Ha ezekben a forrásokban nem találjuk meg, amire szükségünk van, akkor fontoljuk meg új dolgok vásárlását.
Már az elején világos volt, hogy a konyhához szükségünk lesz faanyag vásárlására, mert nincs elegendő kivágható, oszlopnak való fa a tanyán. Így aztán beruháztunk néhány akác kerítésoszlopba, amik a tetőszerkezetet tartják. A többi faanyag jó része bontott, kivéve a szarufákat és cserépléceket.
No hát menjünk tovább... Április végére jutottunk el odáig, hogy belekezdjünk az építésbe. Nem kapkodjuk el a dolgokat, az tuti. Ez is egy elv. Lassú, fokozatos lépések... Ebben nincs hiba.
Szépen megálmodtuk a konyha helyét a tél folyamán, és ahogy az manapság lenni szokott, végül teljesen máshová tettük. Ráébredtünk, hogy a legjobb hely mégiscsak az, ahol tavaly volt, mert ott a kút a közelben, gyönyörű árnyas hely és a egyszerűbben megközelíthető. Imádunk itt ücsörögni, központi helyen van. Mi kell még?
Tehát ultraprecíz mérnöki módszerekkel kijelöltük az alapterületet, majd az oszlopok helyét.
Itt már állnak az oszlopok. Kb. 80 cm mélyre kerültek. Toldani kellett, mert a kerítés oszlopok 2 és fél méteresek. A "keresztgerendák" méretezését egészen pontosan Gergő feje búbjához igazítottuk. Ugyanis ez a hejre legény általában mindenhol beveri a fejét. Ezt pedig otthon mégsem engedhetjük meg.
Azokat a faanyagokat, amiket a tanyán mentettünk ki az enyészetből vagy bontásból vettünk, szépen lecsiszoltuk. Drótkefés masinával, aztán finom csiszolóval. Nem kevés munka eltávolítani az összes korhadt részt, de az eredmény gyönyörűbb, mint bármilyen vadiúj faanyag. Lenolajjal lekezelve pedig szemetgyönyörködtető, rusztikus hatást értünk el. Kéziszerszámokból kezdünk a technológia irányába kostolgatni: amikor a hetékonyság, a befektetett energia és az idő triumvirátusa úgy sorsolja az optimumot, rácuppanunk a delejre.
Idén nyáron élesben is belekostoltunk a WWOOF-ba. Ezek a gyerekek bizony nagyon magasra állították a lécet (talán erről is írok valamikor). Itt éppen a konyha padlóját téglázzák ki, ami mondanom sem kell, gyönyörű lett. A tanyán fellelhető bontott tégából készült a patinás padlózat.
Június közepén járunk. A padló elkészültét azzal ünnepeltük, hogy este itt főztünk vacsorát. A kunyhóban már amúgy is kezdett meleg lenni és már nagyon vágytunk onnan kifele. A tető és az interior design még hátra van.
Sokat agyaltunk azon, hogy mivel fedjük a konyhát. Végül maradtunk annál, ami jócskán rendelkezésre áll a tanyán: hódfarkú tetőcserép.
A cserepek 99 százalékát le kellett szépen drótkefélni. A wwoof-osok kitűnő munkát végeztek ebben az embert próbáló feladatban is. A szólás, miszerint "sok kéz hamar kész", nagyon igaznak bizonyul. Egy kézpár meg egy kézpár, az nem két kézpár, hanem jóval több. A hatékonyság a kézpárok számának növekedésével exponenciálisan növekszik. Legalábbis akkor, ha a kézpárok szeretnének dolgozni és tudják, hogy mit kell csinálni. Ha sokan vagyunk, a munka sokkal könnyebb, élvezetesebb és sokkal több idő jut pihenésre, beszélgetésre, szomszédolásra.
A konyha tervezésénél, de különösen a berendezésénél a Minta Nyelv (azaz A Pattern Language) volt nagy szolgálatunkra. Emellett készítettünk kis kártyákat azokról a dolgokról, amikre szükségünk van a konyhában és azokról a folyamatokról amik itt történnek. A teljesen alap dolgok mellett pl. nagyon fontos volt, hogy legyen egy felület, ahová a forró vas serpenyőket le tudjuk tenni és ki tudjuk őket tisztítani. Ez eddig mindig problémát okozott. Ami pedig a folyamatokat illeti, pl. azt is mérlegeltük, hogy egyszerre több ember tudjon a konyhában tevékenykedni és hogy lehessen csak úgy beszélgetni is. A reggeli, ebéd és vacsora készítés, mosogatás folyamatait is lépésről lépésre végiggondoltuk, de pl. magfogásra és szárításra is alakítottunk ki alkalmas helyeket. Célunk az volt, hogy minél kevesebb felesleges mozdulattal, a lehető leghatékonyabban tudjunk tevékenykedni.
Bár egyenlőre teljesen nyitott a tér, mégis nagy hangsúlyt helyeztünk a fény kérdésére. Cél az, hogy minél késöbb kelljen a világítást bekapcsolni (igen, áramot is vezettünk ide). A fő munkafelület feletti polikarbonát bevilágító még estefele is elegendő fényt enged be. A munkaasztal esős időben étkezőasztalként is használatos.
A berendezési tárgyak között nincsen egyetlen új darab sem, de ugyan így edényeket, evőeszközöket is a német lomistól vesszük. Nincs két egyforma poharunk, tányérunk, fazekunk, ezért aztán egy üde színkavalkádban pompázik a konyha.
Az edények felakasztására alkalmas rács a MÉH telepről van, de ugyan így a mosdótálca álvánnyal és a mosogató feletti csepegtető is. Egyszer egy mellettem guberáló úriember jelentőségtelejesen rámpillantott, majd szóra nyílt a szája: "Régiség?" - kérdezi bizalmasan. "Áááh, nem, nem... Lakberendezés." - feleltem neki, ami egy zavart tetőtől-talpig mustrát eredményezett.
A csepegtető polcait egy kivesézett hűtőből kölcsöztük, ami pedig a komposztgilisztáink új otthonává avanzsálódott. A 80-as évek hangulatát idéző konyhabútor pedig épp a legjobbkor jött és teljesen véleltlenül derült ki, hogy akitől a gáztűzhelyet vettük, ettől is megszabadulna.
A Minta Nyelv egyik tanácsa a konyhai eszközök kiterítése. Így nem kell a szekrények mélyén keresgélni és olyan feledésbe merült dolgokat tárolni, amiket soha nem használunk.
A mosogatáshoz használatos víz a konyha mögötti köbös tartályból jön, amit be fogunk borítani valamilyen átlátszatlan anyaggal, hogy ne érje fény és ne algásodjon. A tartályba esővizet fogunk gyűjteni, de a csatorna felszerelését nem kapkodtuk még el, hiszen esőt nem láttunk már hónapok óta. Amikor nincs eső, akkor kútból, szivattyúval töltjük fel a tartályt. A mosogatóhoz slagokon jön a víz, ami egyébként egész jól működik. Fexibilitásából adódóan nem csak a mosogatóba tudunk vizet tölteni így, de vödörbe, kannába is.
Konyhakert nélkül azonban mit is ér egy konyha?? Íme néhány kép a második tanyasi kertszezonunkról:
Júniusban még szépen zöldellő volt minden. Még látszott a májusi esők emléke. Ebben a kertben paradicsom, levendula, máriatövis, tönkölybúza, zab, bazsalikom, körömvirág, fokhagyma és virágok vannak, csak, hogy pár dolgot említsek. Van egy-két növény, amit elvetettünk, de nem hozott igazán számottevő termést (pl. kelkáposzta, bab). Néha elcsodálkoznak a hozzánk betérő vendégek, hogy nálunk kert is van. Nem mindenki veszi észre.
Ez egy, a tyúkok által előkészített ágyás. A komposzthalmot széttúrták a kis jótékony csibészek, pont a tavaszi ültetés elött, pont amikor már kész volt a komposzt. Jó sok mindent sikerült ide is elvetni, nem beszélve az önkéntesen kinőtt növényekről. Tehát jöjjön a lista: cékla, hagyma, fokhagyma, petrezselyem, tökfélék, csicsóka, menta, koriander, paradicsom, tavasszal saláta, zöldborsó, kapor. Babot is vetettünk, de azt újra eltehetjük magnak. Itt is volt/van több féle virág, facélia, körömvirág, nitrogénfixáló lednek. Van aminek a nevét sem tudom; pl. az a szép lila, amit Ojni küldött nekünk. A csemegekukorica szépen nővögetett, de a tyúkok leeték a csőről. A legtöbb dologból csak csipegetni tudtunk; csak a céklából és patiszonból nőtt több, mint amennyit meg tudunk enni.
Ez egy másik 10-12 négyzetméteres kis kertecske. Tavasszal összeszámoltam: több mint harminc féle ehető növény volt. Ma elsősorban paradicsomot, mángoldot, majorannát, bazsalikomot, citromfüvet, zsázsát, zellert, metélőhagymát, napraforgót tudunk itt szüretelni. Tavasszal, nyár elején volt több féle saláta, rukkola, zöldhagyma, ribiszke és zöldborsó is. Az uborka nem sikerült, keserű lett és alig hozott termést. A fokhagyma leszáradt és elveszett mielött fel tudtam volna szedni. A padlizsánnak pedig túl árnyékos volt a hely: most kezdett el virágot hozni, termés már nem lesz. Néhány bab is felfutott az északi oldalon, amit megintcsak magnak teszünk el. Termeltünk itt még feketeretek, rukkola és zeller magot is. Kicsi mérete ellenére nagyon hatékony ez a kert, de azért a zsúfoltságnak is van határa...
Végezetül még egy pillanatkép egy komposzthalom helyére ültett paradicsomról, tökökről. Itt nagyon szépen fejlődnek a növények. Jót tesz a sok tápanyag, ami a komposzált szervesanyagból került a talajba. Itt most vastag szalma takarás van, amit a tyúkok persze imádnak kapírgálni.
Úgy érzem távolról sem vagyunk kész sem a konyhával, de még kevésbé a kertekkel. Ez egy nagy utazás, amiről néha úgy érzem sose szeretném, hogy vége legyen, hiszen akkor mi a fenével fogjuk tölteni az időnket. Tudom, tudom, tanyán nem kell attól tartani, hogy valaha is kifutunk a tennivalóból. És azért az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy klassz lenne már sátor helyett valami élhetőbb térben álomra hajtani a fejünket. Ennek is eljön az ideje, addig pedig örülök annak ami megadatott :)
A kertek szépen fejlődnek, sokkal sikeresebbek vagyunk, mint tavaly. A talaj szépen épül és regenerálódik, a hortikultúrális horizontunk pedig egyre tágul. Szépen lassan, de biztosan.
Köszönöm a figyelmet és sok örömet kívánok neked is a kertben és a konyhában is.
Vitka