Szombaton hazaértünk Zágrábból, egy 10 napos tanfolyamról, ahol a permakultúra tanításának módszertanát tanultuk és gyakoroltuk. A tanárok, George Sobol és Rakesh Rootsman, Angliából érkeztek.

 

 

Sajnos pár napos késéssel érkeztük, mert az eredetileg tervezett indulás napjára Gergő nagyon belázasodott. Amikor megérkezünk végül örültünk is annak, hogy nem voltunk ott az elején, mert így is nagyon megterhelő volt Zágráb belvárosában eltöltött bő egy hét. Elszoktunk már a várostól, az állandó zajtól és levegőtlenségtől, de nagyon. No, de nem is ez a lényeg. Túléltük, Gergő is meggyógyult és nem is maradtunk le igazából semmiről, mint az kiderült.

 

Zagrabban-PC-tanari-kepzes.jpg

 

A módszertan mellett tanultunk arról, hogy mi tesz valakit jó tanárrá, mik a tanulók és tanárok szükségletei egy képzés során, hogyan kell egy PDC-t megszervezni és a tananyagot összeállítani. Különféle eszközöket és technikákat ismertünk meg és foglalkoztunk azzal, hogy milyen különféle tanulási stílusok vannak, azokat milyen eszközökkel lehet kielégíteni.

 

a-jo-tanar.jpg

 

Én személy szerint végig úgy éreztem, hogy olyan nagyon sok új dolgot nem tanultam. Ezeknek a módszereknek a jelentős részét felcsipegettem más kurzusokon, amiken korábban résztvettem. Egyszerűen csak leutánoztam azokat a dolgokat, amik nekem tetszettek és hatékonynak tűntek, kipróbáltam őket és ami működött azt tovább vittem. Ez a képzés pedig elsősorban inkább egy megerősítés volt arra vonatkozólag, hogy jó úton járok. 

Talán az egyik legérdekesebb dolog számomra a tanítás gyakorlása volt. Miden résztvevő tartott egy foglalkozást a PDC tananyagából. Nagyon érdekes volt látni azt, ahogy a többiek előadnak. Mi tesz valakit érdekessé, inspirálóvá, vagy éppen unalmassá, egyhangúvá. Talán az egyik legfontosabb dolog az elhivatottság. 

Szinte az egész tanfolyamot átszőtte az a típusú közösségi tanulási élmény, amit én is nagyon szeretek alkalmazni: a lényege az, hogy az információk nagy része már megvan a tanulók közösségén belül, csak ügyesen elő kell azt bányászni. Ezért is beszélünk inkább facilitálásról vagy csoportsegítésről, mintsem tanításról. Sokkal jobban megmarad az információ, ha azt a tanulók mondják ki. Ez teljesen eltér az általunk leginkább megszokott, hagyományos, direkt oktatási módszertől, amit az iskolában tapasztalhattunk. És többek között ezért is szerettem bele a permakultúra tanításba.

 

A tanfolyam végére inspirációt szereztünk arra, hogy szervezzünk egy oly régóta várva várt 72 órás PDC-t 2016 nyarán, aminek a levezetésére Rakesh Rootsman-t szeretnénk meghívni, akinek nagyon szimpatikus a permakultúrához való hozzáállása és a dizájn alapú szemléletmódja. 

 

Kíváncsi lennék arra, hogy számodra mi tesz különlegessé egy tanulási élményt? Hogyan jellemeznéd a számodra legemlékezetesebb tanfolyamot, amin résztvettél?

 

Szépeket és jókat,

Vitka