EcoVitka

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Új az év és a világnak sem lett vége

Beküldve - - - Kategorizálatlan
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 2233 megjelenés
  • 9 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Egy fantasztikusan termékeny és mozgalmas évet zártunk Geri bátyóval. A 2012-es év tanulásról, tapasztalásról és az együttműködésről szólt és december 21-én, legnagyobb örömünkre a világnak sem lett vége. Ezt a napot választottuk arra, hogy először kipróbáljuk az ólat. Jól beizzítottuk a sparheltet, kicsit összegereblyéztük a viszonyokat és először fogadtunk vendégeket a PermaÓl-ban. 22-én reggel hatalamas, mindent elborító zuzmara csendje fogadott minket. Fura volt és gyönyörű. Ha vége is lett volna a világnak, azt itt ebben a kis alföldi zugban aligha vettük volna észre.

 

kunyh.jpg

 

 

 

Szilveszter éjszakája volt a második alkalom, hogy vadkempingezésre adtuk a fejünket ebben a fecskefészekre emlékeztető zugban. Éjjel kétszer is bevertem a fejem egy kitüremkedő falrészbe (éljen a "konzoltechnika"). Ilyenkor mindig egy kis adag pelyvás-földes cucc ragadt a hajamba, homlokomra; reggelre annyi kis sárgalacsin borította a párnámat, hogy akár a maradék falrészeket be is lehetne vele tapasztani... Amúgy flöss volt. Nem fáztunk. Sőt... Bár reggel hét fokot mutatott a hőmérő, ami villámgyors felöltözést eredményezett.

 

agyiko.jpg

 

Egy dolgot nem értek. 31-én egész nap, különösen sötétedés után, folyamatos durrogtatásnak, puffogásnak lehettünk fültanúi. Nem, nem szemtanúi, ugyanis már lassan egy hete mindent sűrű ködfátyol borít. A durrogások éjjfél körül jutottak el a csúcspontra.

 

Ekkor fogalamzódott meg bennem az a gondolat, hogy én többé soha nem fogom elhinni, hogy Magyarországon szegény emberek élnek.

 

 

sparhelt.jpg

 

Az Alföld egyik legcsendesebb, eldugott kis zugában, ahol közel s távol tanyák pöttyölik a tájat, ahol állítólag kemény az élet és minden morzsáért vér-verejtékkel meg kell dolgozni, minden puffanással súlyos forintok szórtak színes csillagokat és repültek ki a közösség zsebéből. Abba nem is szeretnék belemenni, hogy milyen konzekvenciákkal jár (környezeti, gazdasági, ökológiai, társadalmi, stb. szempontból) a szemfényvesztő tüzijáték ipar. Többek között azért, mert fogalmam sincs. Meglepett azonban az órákig tartó folyamatos durrogás. Hallomásból tudom, hogy a nagy augusztus 20-ai tüzijátékok fél órája milyen nagy terhet ró az ország adófizetőire. Mibe fájhat akkor egy több órás parádé?

 

zuzmaras-komposzt.jpg

 

Újév didergő reggelén biciklire pattantam és átsuhantam a drága jó szomszédasszonyomhoz tejért a kávéba és tojásért a reggelihez. Itt tudtam meg, hogy tüzijátékhoz csak egy helyen lehet hozzájutni a városban. A teszkó parkolójában van egy konténer, ami kifejezetten ilyen pirós cuccokat árul. Itt veszi kicsi és nagy, szegény és gazdag az elpuffantani valót. Azt is megtudtam, hogy ez egyfajta verseny, ami már évek óta tart és egyre fokozódik. Ki durrantja a legtöbbet és a legszebbet? (Neeem, nem a legzengzetesebbet és legbüdibbet, pedig akkor Geribátyó is labdába rúghatna...) Itt a tanyavilágban van aki 2-300 ezer magyar forintot szán a privát égi parádéjára, de aki csak a legegyszerűbb 300 Ft-osat tudja megvenni, az arra fizet be. Jaj, bele sem merek gondolni abba, hogy mennyi forrást elpuffogtatott a jónép. Csak itt a környékünkön milliókban mérhető. Egyszerűen nem fér a fejembe! Aztán az újév első napján kezdhetjük megint a siránkozást, hogy nincs ez, nincs az, nincs elég. Bocsika gyerekek, ellőttétek!

 

teli-fuloke-gomba.jpg

 

Szóval én azzal a jelmondattal kívánom kezdeni az új évet, hogy VAN ELÉG! Ha sűrű ködben futja arra, hogy színes fényjeleket lődözzünk az univerzumba, akkor gond egy szál se. Ha erre futja, akkor idén biztosan jut olyan dolgokra is, amik egyáltalán nem, vagy sokkal kevesbb pézbe kerülnek. Lesz közösségi kert, iskola kert, cserekör, magbörze, alternatív pénzrendszer, ökofilmklub, közösségi programok és együttműködések. Az év 364 napjában színes rakéták helyett a szemek fognak csillogni a szentesi mosolydában, hiszen minden kétséget kizáróan van elég :)

 

Kedves barátaim, ebben a hangulatban kívánok nektek egy nagyon boldog, termékeny és felelősségteljes új évet.

Szeretettel,

Vitka

Miről szól ez a blog? Itt azokkal a gondolataimmal és élményeimmel találkozhatsz, amelyek valamiért kikívánkoznak belőlem. Mesélek a PerMaLom tanyáról, ahol egy sokrétű élettér kialakításához használjuk a permakultúra tervezési rendszerét. Olykor indíttatást érzek arra, hogy egy-egy angol nyelvű irományt lefordítsak. De sokszor azt is megosztom, ami éppen motoszkál a fejemben. Ha leírom, az nekem is segít tisztába tenni a gonolataimat. Éppen ezért, amit itt olvasol, az egy pillanatnyi állapotot tükröz. Amint a gondolatok szavak formájában megjelennek a monitoron – a születésük pillanatában – el is évülnek. Meghalnak és újjászületnek minden pillanatban, amikor új tapasztalattal, ismerettel gazdagodunk. Tehát arra kérlek, hogy ne vegyél mindent készpénznek abból, amit itt olvasol. Amit nyújtani szeretnék, az a gondolatok felébresztése, inspiráció. Izgalmas időket élünk, melyben egy közös álmodásra és dialógusra invitállak.


“Egy ember álma, az csak egy álom.
Az együtt álmodás egy új valóság kezdete.”
F. Hundertwasser

Hozzászólások

  • Honey
    Honey 2013 jan. 02, szerda

    Boldogságos új évet!

    Örülök a kedvező fecskefészkes tapasztalataitoknak, a pirós cuccokkal kapcsolatban már nekem is sokszor megfordult a fejemben, amit leírtál - pesze ezt a "halálpálcákra" is elmondhatnánk, de a dohányzás állítólag narkotikus élmény is. A szilveszteri durrogtatás a kutyákra katasztrofálisan hat, aki szereti az állatokat, már csak ezért sem teszi. Hány örökre elveszett, halálra gázolt szerencsétlen. Mégis úgy látom, hogy évről évre kedvezőbb a helyzet; a fejekben gyúl fény és nem az éjszakai égbolton, nálunk csak a 10 km-re fekvő községek tüzijátékát hallhattuk. Ha a képviselő testület nem szavazza meg, akkor majd nem lesz! A közösségi kert project tervezés alatt áll, a magbörze pedig már működik a helyi biokultúra szervezetben, szép lassan, de változik a világ és jó irányba!

    Válasz Mégsem
  • ecovitka
    ecovitka 2013 jan. 02, szerda

    RE:Boldogságos új évet!

    Köszönöm a hozzászólást. Igen, én is úgy látom, hogy egyre inkább gyúl fény a fejekben és a szemekben. Az enyémben is már pislákol... Mi most csináljuk az első magbörzét februárban :)

  • Muzsikus
    Muzsikus 2013 jan. 03, csütörtök

    Hali
    Szilveszter éjélkor 1 órát töltöttünk az állatokkal az istállóban a tűzijátékok miatt. Szóról szóra azt fogalmaztuk meg, amit leírtál. Nem csodálom, hogy a döntéshozók is csak ezt érzékelik, még a falvakban is. Én csak attól félek,hogy a vidék egy nagy kertvárossá válik annak minden nagyzolós elvárásával-szokásával együtt, és a magunkfajtáknak még "kijjebb" kell költöznie...

  • ecovitka
    ecovitka 2013 jan. 04, péntek

    Hú, Muzsi, Kemény lehetett az az egy óra. Egyre több embertől hallom, hogy az állatai teljesen kész voltak.
    Úgy tíz éve Boszniában jártam és akinél Szarajevóban megszálltunk mesélte, hogy feléjük nem olyan jó móka a tüzijáték. Szörnyű háborús eméléket elevenít fel és minden egyes durranással újra élik a fájdalmat. Milyen vékony határ válsztja el a szórakozást a szenvedéstől...

  • Vendég
    Piros 2013 jan. 03, csütörtök

    Piros

    Békés, boldog új esztendőt kívánok! Örülök a kuckótoknak. Az emberek valóban nem szegények, csak több ész kellene nekik. Ugyanis fel sem fogják mennyi kárt tesznek a szilveszteri mókájukkal.Nálunk is ezt csinálják, de most hálistennek átaludtam az egészet, így a szomszédomtól tudok mindent, hogy egyeseknek több pénzük van, mint eszük. Nem tudom mi öröm lehet a durrogtatás?

  • ecovitka
    ecovitka 2013 jan. 04, péntek

    RE:Piros

    Szia Piros, Köszi a kommenteket és a sok bíztatást :)

    Nem tudom mi van, de akikkel eddig beszéltem a tüzijátékokról, mindenki kifogásolta. Csak akkor ki nyomta az égi parádét? Nagyon kíváncsi lennék a tényleges motivációra, hogy rá tudjak jönni arra, hogy hogyan lehet ezeket a forrásokat valamilyen hasznos dolog felé áramoltatni. Szerintem ha az emberek (akiknek kétség kívül jön meg az esze), valami hasznos dologra költik ugyan ezt a pénzt - olyanra, ami épít és nem rombol -, akkor olyan örömforráshoz jutnak, ami egy életre szól és nem húny ki az utolsó rakéta ellövése után.

  • Vendég
    Muzsikus 2013 jan. 04, péntek

    Tudod mi az érdekes?
    Nem volt kemény. Alapvetően szeretjük az állatokat, és valahogy ők is honorálták, hogy ennyi időt kint vagyunk velük. Azt a néhány megugrást kivév, amikor a közvetlen közelben nagy rakétát lőttek fel, csak nyugtatgatni, vakarászni kellett őket, hogy ránk figyeljenek, ne a fényekre és zajokra. Érdekes érzés volt a koccintás után kirohanni. Talán ez azt jelenti, hogy egész évünket az állatokkal töltjük? Nem bánnám...

    Válasz Mégsem
  • emre
    emre 2013 jan. 10, csütörtök

    Vitka drága ez a leveles fotód csudaszép!

  • ecovitka
    ecovitka 2013 jan. 11, péntek

    Köszi Emre, Ez az egyik frissebb komposztprizmám :)

Hozzászólás

Vendég 2019 nov. 22, péntek