EcoVitka
Új az év és a világnak sem lett vége
- Betűméret: Nagyobb Kisebb
- 2797 megjelenés
- 9 hozzászólás
- Nyomtatás
- Könyvjelző
Egy fantasztikusan termékeny és mozgalmas évet zártunk Geri bátyóval. A 2012-es év tanulásról, tapasztalásról és az együttműködésről szólt és december 21-én, legnagyobb örömünkre a világnak sem lett vége. Ezt a napot választottuk arra, hogy először kipróbáljuk az ólat. Jól beizzítottuk a sparheltet, kicsit összegereblyéztük a viszonyokat és először fogadtunk vendégeket a PermaÓl-ban. 22-én reggel hatalamas, mindent elborító zuzmara csendje fogadott minket. Fura volt és gyönyörű. Ha vége is lett volna a világnak, azt itt ebben a kis alföldi zugban aligha vettük volna észre.
Szilveszter éjszakája volt a második alkalom, hogy vadkempingezésre adtuk a fejünket ebben a fecskefészekre emlékeztető zugban. Éjjel kétszer is bevertem a fejem egy kitüremkedő falrészbe (éljen a "konzoltechnika"). Ilyenkor mindig egy kis adag pelyvás-földes cucc ragadt a hajamba, homlokomra; reggelre annyi kis sárgalacsin borította a párnámat, hogy akár a maradék falrészeket be is lehetne vele tapasztani... Amúgy flöss volt. Nem fáztunk. Sőt... Bár reggel hét fokot mutatott a hőmérő, ami villámgyors felöltözést eredményezett.
Egy dolgot nem értek. 31-én egész nap, különösen sötétedés után, folyamatos durrogtatásnak, puffogásnak lehettünk fültanúi. Nem, nem szemtanúi, ugyanis már lassan egy hete mindent sűrű ködfátyol borít. A durrogások éjjfél körül jutottak el a csúcspontra.
Ekkor fogalamzódott meg bennem az a gondolat, hogy én többé soha nem fogom elhinni, hogy Magyarországon szegény emberek élnek.
Az Alföld egyik legcsendesebb, eldugott kis zugában, ahol közel s távol tanyák pöttyölik a tájat, ahol állítólag kemény az élet és minden morzsáért vér-verejtékkel meg kell dolgozni, minden puffanással súlyos forintok szórtak színes csillagokat és repültek ki a közösség zsebéből. Abba nem is szeretnék belemenni, hogy milyen konzekvenciákkal jár (környezeti, gazdasági, ökológiai, társadalmi, stb. szempontból) a szemfényvesztő tüzijáték ipar. Többek között azért, mert fogalmam sincs. Meglepett azonban az órákig tartó folyamatos durrogás. Hallomásból tudom, hogy a nagy augusztus 20-ai tüzijátékok fél órája milyen nagy terhet ró az ország adófizetőire. Mibe fájhat akkor egy több órás parádé?
Újév didergő reggelén biciklire pattantam és átsuhantam a drága jó szomszédasszonyomhoz tejért a kávéba és tojásért a reggelihez. Itt tudtam meg, hogy tüzijátékhoz csak egy helyen lehet hozzájutni a városban. A teszkó parkolójában van egy konténer, ami kifejezetten ilyen pirós cuccokat árul. Itt veszi kicsi és nagy, szegény és gazdag az elpuffantani valót. Azt is megtudtam, hogy ez egyfajta verseny, ami már évek óta tart és egyre fokozódik. Ki durrantja a legtöbbet és a legszebbet? (Neeem, nem a legzengzetesebbet és legbüdibbet, pedig akkor Geribátyó is labdába rúghatna...) Itt a tanyavilágban van aki 2-300 ezer magyar forintot szán a privát égi parádéjára, de aki csak a legegyszerűbb 300 Ft-osat tudja megvenni, az arra fizet be. Jaj, bele sem merek gondolni abba, hogy mennyi forrást elpuffogtatott a jónép. Csak itt a környékünkön milliókban mérhető. Egyszerűen nem fér a fejembe! Aztán az újév első napján kezdhetjük megint a siránkozást, hogy nincs ez, nincs az, nincs elég. Bocsika gyerekek, ellőttétek!
Szóval én azzal a jelmondattal kívánom kezdeni az új évet, hogy VAN ELÉG! Ha sűrű ködben futja arra, hogy színes fényjeleket lődözzünk az univerzumba, akkor gond egy szál se. Ha erre futja, akkor idén biztosan jut olyan dolgokra is, amik egyáltalán nem, vagy sokkal kevesbb pézbe kerülnek. Lesz közösségi kert, iskola kert, cserekör, magbörze, alternatív pénzrendszer, ökofilmklub, közösségi programok és együttműködések. Az év 364 napjában színes rakéták helyett a szemek fognak csillogni a szentesi mosolydában, hiszen minden kétséget kizáróan van elég :)
Kedves barátaim, ebben a hangulatban kívánok nektek egy nagyon boldog, termékeny és felelősségteljes új évet.
Szeretettel,
Vitka
Hozzászólások
-
2013 jan. 02, szerda
RE:Boldogságos új évet!
Köszönöm a hozzászólást. Igen, én is úgy látom, hogy egyre inkább gyúl fény a fejekben és a szemekben. Az enyémben is már pislákol... Mi most csináljuk az első magbörzét februárban
-
2013 jan. 03, csütörtökHali
Szilveszter éjélkor 1 órát töltöttünk az állatokkal az istállóban a tűzijátékok miatt. Szóról szóra azt fogalmaztuk meg, amit leírtál. Nem csodálom, hogy a döntéshozók is csak ezt érzékelik, még a falvakban is. Én csak attól félek,hogy a vidék egy nagy kertvárossá válik annak minden nagyzolós elvárásával-szokásával együtt, és a magunkfajtáknak még "kijjebb" kell költöznie... -
2013 jan. 04, péntek
Hú, Muzsi, Kemény lehetett az az egy óra. Egyre több embertől hallom, hogy az állatai teljesen kész voltak.
Úgy tíz éve Boszniában jártam és akinél Szarajevóban megszálltunk mesélte, hogy feléjük nem olyan jó móka a tüzijáték. Szörnyű háborús eméléket elevenít fel és minden egyes durranással újra élik a fájdalmat. Milyen vékony határ válsztja el a szórakozást a szenvedéstől... -
2013 jan. 03, csütörtök
Piros
Békés, boldog új esztendőt kívánok! Örülök a kuckótoknak. Az emberek valóban nem szegények, csak több ész kellene nekik. Ugyanis fel sem fogják mennyi kárt tesznek a szilveszteri mókájukkal.Nálunk is ezt csinálják, de most hálistennek átaludtam az egészet, így a szomszédomtól tudok mindent, hogy egyeseknek több pénzük van, mint eszük. Nem tudom mi öröm lehet a durrogtatás?
-
2013 jan. 04, péntek
RE:Piros
Szia Piros, Köszi a kommenteket és a sok bíztatást
Nem tudom mi van, de akikkel eddig beszéltem a tüzijátékokról, mindenki kifogásolta. Csak akkor ki nyomta az égi parádét? Nagyon kíváncsi lennék a tényleges motivációra, hogy rá tudjak jönni arra, hogy hogyan lehet ezeket a forrásokat valamilyen hasznos dolog felé áramoltatni. Szerintem ha az emberek (akiknek kétség kívül jön meg az esze), valami hasznos dologra költik ugyan ezt a pénzt - olyanra, ami épít és nem rombol -, akkor olyan örömforráshoz jutnak, ami egy életre szól és nem húny ki az utolsó rakéta ellövése után. -
2013 jan. 04, péntek
Tudod mi az érdekes?
Nem volt kemény. Alapvetően szeretjük az állatokat, és valahogy ők is honorálták, hogy ennyi időt kint vagyunk velük. Azt a néhány megugrást kivév, amikor a közvetlen közelben nagy rakétát lőttek fel, csak nyugtatgatni, vakarászni kellett őket, hogy ránk figyeljenek, ne a fényekre és zajokra. Érdekes érzés volt a koccintás után kirohanni. Talán ez azt jelenti, hogy egész évünket az állatokkal töltjük? Nem bánnám... -
2013 jan. 10, csütörtökVitka drága ez a leveles fotód csudaszép!
-
2013 jan. 11, péntek
Köszi Emre, Ez az egyik frissebb komposztprizmám
Boldogságos új évet!
Örülök a kedvező fecskefészkes tapasztalataitoknak, a pirós cuccokkal kapcsolatban már nekem is sokszor megfordult a fejemben, amit leírtál - pesze ezt a "halálpálcákra" is elmondhatnánk, de a dohányzás állítólag narkotikus élmény is. A szilveszteri durrogtatás a kutyákra katasztrofálisan hat, aki szereti az állatokat, már csak ezért sem teszi. Hány örökre elveszett, halálra gázolt szerencsétlen. Mégis úgy látom, hogy évről évre kedvezőbb a helyzet; a fejekben gyúl fény és nem az éjszakai égbolton, nálunk csak a 10 km-re fekvő községek tüzijátékát hallhattuk. Ha a képviselő testület nem szavazza meg, akkor majd nem lesz! A közösségi kert project tervezés alatt áll, a magbörze pedig már működik a helyi biokultúra szervezetben, szép lassan, de változik a világ és jó irányba!