Kedves pajtások, cimborák,

Közel 50 ember önzetlen segítségének és lelkesedésének köszönhetően elindulhatott a nagy kaland. Az anyagi források éppen elegendőek. Se több, se kevesebb, éppen csak annyi, amennyire szükség van. Ez annyira hihetetlen! És annyira hálás vagyok az életnek, hogy ilyen csodálatos emberekkel, ilyen fantasztikus családdal és barátokkal vesz körül. Mindeközben, azt is érzem, hogy ezzel a felősségem is sokkal nagyobb. Egész más az a történet, amikor egy arc nélküli szervezet vág hozzá az emberhez valamilyen ösztöndíjjat. És egész más ez is. Nagyon nagy lendületet és motivációt érzek arra, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki ebből az utazásból és a lehető legtöbb tudást és tapasztalatot hozzam haza.

Tehát, tegnap hajnalban nekilódultam és egy bő 26 órás utazás, egy törölt járat és 3 átszállás után megérkeztem az első állomásomhoz. Sacramento, Kalifornia. Ide csak egy éjszakára jöttem, mert készőn érkezetett a gép. Ma megyek tovább Elanie farmjára, Kalifornia valamelyik eldugott zugába. Egy jó pár óra múlva, mert itt még hajnal van. Mindenki alszik. 

A véletlenek különös játékának köszönhetően a szállásadóm éppen annak a kaliforniai egyetemnek (University of California, Davis) a diák tanácsadója, amivel évekig szemztem és ahol a fenntartható mezőgazdaság képzés a legerősebb az országban. Arra ösztönzött, hogy jöjjek ide PhD-zni. Hmmm, hát Gergőnek ettől biztosan égnek állna a haja. Meg az az igazság, hogy nem is tudom elképzelni azt, hogy Szentesről ilyen hosszú időre eljöjjünk. Azt viszont már annál inkább el tudom kézleni, hogy mondjuk egy szemesztert eltöltsek itt és belefollyak valamilyen kutatásba, kooperációba. Na de ez egy másik történet. 

Útközben nem csináltam fotót, helyette be kell érjétek egy képpel, ami a professzionálisan felszerelt talaj laboratoriumomban, az otthonunk tornácán készült pár nappal az utazás elött.

vitka-a-laboban_20150419-120321_1.jpg

 

 

Megdöbbenésemre, mert asszem eléggé meglepődtem, a gyümölcsösünkből származó talajmintában mást sem találtam csak gyökér fogyszató fonálférgeket, meg némi gombát, baktériumot. Hát igen, pusztulnak a gyümölcsfák és ennek a talajban is megvan a magyarázata. A gyökérfogyasztó fonálférgek nagyon jól érzik magukat ott, ahol baj van. Talán ők is  fontos szereplői a gyümölcsfáink spontánnak látszó pusztulásában?

Viszont ami igazán elképesztő volt, az az, hogy a bomló, ázott szalmabálában micsoda élet van. A teljes tápanyag háló gyönyörűen jelen van. Nem gondoltam volna, arra számítottam, hogy a kevés N miatt legfeljebb 1-2 gombát találok. Szabad szemmel csak annyit lehetett látni, hogy hemzsegnek benne a trágyagiliszták. A mikroszkóba pillantva viszont egy varázslatos kis világ tárult elém: állati egyszejtűek, baktérium és gomba fogyasztó fonálférgek, gyönyörű vaskos gombafonalak és mindenféle zizgő, mozgó bacik hemzsegtek a mintában. A minta egyébként a bomló szalmaszálak között felgyülemlett gilikaki volt, szóval szerintem van abban valami, hogy ezek a gillerek különös dolgokra képesek.

Az alábbi képen az látszik, ahogy egy jó kis zsíros gombafonal bontja le a szalmát:

gomba-szalmat-eszik.jpg

 

Ez az alábbi pedig egy téli kép, az ominózus báláról. Ezt a képet azért csináltam, mert nem kis meglepetésemre a fagypont alatti közegben is egész jól elvoltak a giliszták:

szalmabalaban-giller-telen.jpg

 

Most búcsúzom. Legközelebb talán Elaine farmjáról jelentkezem.

Csodaszép tavaszi napokat kívánok.

Vitka