Permablog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Kategóriák
    Kategóriák Megjeleníti a blogban található kategóriák listáját.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.
  • Archívum
    Archívum Korábbi bejegyzések listája
  • Bejelentkezés
    Login Login form

Vesztegzár az erdőkertben

Beküldve - - - Kategorizálatlan
  • Betűméret: Nagyobb Kisebb
  • 242 megjelenés
  • 0 hozzászólás
  • Felíratkozás frissítésekre
  • Nyomtatás

Nagyot fordult az elmúlt pár hónapban a világ. Izgulunk a szeretteinkért, hiányoznak a családtagjaink és a barátok. Nehéz a gyerekekkel vég nélkül. Nekünk azonban idáig (maradjon így!) sok jót is hozott ez az új nyavalya. Elsősorban rengeteg plusz szabadidőt. Balázs már hatodik hete itthonról dolgozik, így nem kell ingáznia, emellett a naptárunk is eléggé kiürült. Úgyhogy az elmúlt hetekben számos olyan elfoglaltságra sikerült időt szakítanunk, amire jóval kevesebb lehetőségünk lett volna korábban. Kicsit rendhagyó bejegyzés következik: némi beszámoló az elmúlt heteink kertben motoszkálásairól, többek között azzal a céllal, hogy ötleteket adjak vele azoknak a szerencséseknek, akik  - hozzánk hasonlóan – saját kertjükben tölthetik ezt a különleges időszakot. Ezért most kivételesen kicsit lazábban kezelem a témákat, és nem csak szigorúan erdőkert-specifikus ötletek jönnek, hanem mindenféle vegyesen (képen: égerlevelű fanyarka virágzik).

 

20200501-Vesztegzar-01.JPG

 

 

Égetően aktuális: elkészült a második 1000 liternyi esővízgyűjtő tartályunk alapja mindenféle maradék anyagokból. Veteményest ma már szinte nem érdemes öntözési lehetőség nélkül tervezni…az idei sorozatban a harmadik tavasz, amikor a tavaszi vetemény számottevő része csak öntözéssel tud kikelni. Nálunk az a rendszer, hogy a házunkról lejövő esővizet nagyjából egy bő méterrel a talaj szintje fölött fogjuk meg (a teraszunk magasságában), ami azért jó, mert így gravitációsan tudunk öntözni – éppen ezért az öntözést igénylő növények nagy része (például veteményes, málna) a ház közelébe került.

 

20200501-Vesztegzar-02.JPG

 

 

Tavaly nagyon sok csemetét ültettünk, következésképpen idén nagyon sok olyan növényünk van, amik idén még igényelnek némi gondoskodást, pláne ilyen szárazságban. Nálunk most még egészen van víz a talajban mindenütt, ahol sűrű növényzet borítja, vagy lemulcsoztuk tavaly. Számottevő munka viszont most tavasszal, hogy amit csak tudunk, vastagon mulcsozunk, felújítjuk az összeesett mulcstakarókat: faaprítékkal…

 

20200501-Vesztegzar-03.JPG

 

 

 …suhanó fűnyíróval nyírt fűvel…

 

20200501-Vesztegzar-04.JPG

 

 

…idei friss egynyári gyomokkal, amit találunk. Ha már száraznak érzem a talajt, mindig meg is locsolom ilyenkor a növényt, viszont ezután jó ideig működni fog nélkülünk is.

 

20200501-Vesztegzar-05.JPG

 

 

A tavalyi darázsgarázs sikerein felbuzdulva (lásd itt) ebből a szép tuskóból elkészült a második példány. A beporzó rovarokat önmagában nem ez menti meg, a legfontosabb, hogy ne mérgezzük őket vegyszerekkel, és engedjük, hogy legyen sok és sokféle virág mindenfele! De nálunk teljesen egyértelműen szűk keresztmetszet ez is, úgyhogy erőnkhöz mérten bővítjük a szálló-kapacitást. Ez a tuskó a bejárati ajtónk közelébe került, mert eddigi tapasztalataink alapján (is) csupa békés méhecskék használják, és nézegetnivalónak is nagyon jó. Mivel itt az esőtől védi az ereszünk, ez esetben nem volt szükség külön esővédelemre. A tavalyi darázsgarázsunkhoz hasonlóan ezt is pár nap alatt elkezdték benépesíteni a különböző lakók.

 

20200501-Vesztegzar-06.JPG

 

Hosszas gondolkodás után végül maradék térkőből, szárazon rakva, elkészült életünk első magaságyása. Ez kéznél volt, faanyagot viszont venni kellett volna, ráadásul utóbbi néhány év alatt tönkremenne. Két fő okból próbálkozunk ilyesmivel: egyrészt itt talán könnyebb lesz megvédeni a finomabb palántáinkat a csigáktól (akik nálunk nagyon komolyan visszavetik például a káposzta és saláta-féléket), másrész jó felhasználási módja néhány évek óta korhadó kisebb-nagyobb tuskónak. Rétegrend: ásónyom föld kiszed, alulra tuskók és ágak, jól belocsol, rá tavalyi lótrágya, termőföld vissza, tetejére valami magmentes mulcs, mert talajt nem hagyunk szabadon. Ha valakinek van hozzá alapanyaga, egy efféle ágyást még most sem késő összerakni. Paradicsom, tök- és káposztafélék már első évben is nagyon jól fogják érezni magukat benne, ezek palántái pedig május elején elég, ha a földbe kerülnek – mi is ilyesmiket tervezünk ide. Előtérben krumpliföld, teszteljük, hogy mennyit számít a szalmamulcs.

 

20200501-Vesztegzar-08.JPG

 

 

Madáritató. A madáritatót érdemes közel tenni a házhoz, mert jó néznivaló, és így könnyebb töltögetni. Nekünk évek óta van egy a teraszunkon – a félénkebb madarak viszont a képen szereplő itatót valószínűleg jobban fogják szeretni.

 

20200501-Vesztegzar-09.JPG

 

 

Idén több idő van csak úgy flangálni a kertben, ez élvezetes is, hasznos is. Rengeteg a szépség ilyenkor, és mindig tanulunk is valamit. ’Cido’ japánbirs:

 

20200501-Vesztegzar-10.JPG

 

Indián banán virágain főleg hangyákat láttam idáig, nem tudom, beporozzák-e…

 

20200501-Vesztegzar-11.JPG

 

 

Bár idén majdnem duplájára bővítettük az alapterületet, még mindig kevesebb, mint 50 nm-nyi veteményesünk van. Mivel az egynyári zöldségekkel nagyon sok a meló, nem is szeretném túl nagyra növelni ezt a területet, inkább a meglevő veteményest igyekszem minél jobban kihasználni. Már tavaly is elszaladt velem a ló olykor-olykor, de idén már egyre bátrabban kreatívkodok, és vetek mindenfélét össze-vissza, ahol csak szabad helyet találok.

 

Madársaláta közé beduggatott lóbabok – a madársalátát úgyis megesszük, mire a lóbabok megnőnek.

 

20200501-Vesztegzar-12.JPG 

 

Tél alá vetett spenót két oldalán kel a cukorborsó – előbbit is megesszük hamarosan!

 

20200501-Vesztegzar-13.JPG

 

 

Erre is most sikerült időt találni: elhatároztam, hogy idén hetente-kéthetente végigsétálok a kertben, és összeírom, hogy mikor milyen növények virágoznak, amik számottevő méhlegelőként funkcionálnak. Ez azért lesz nagyon hasznos, mert így egyértelműen kiderül, hogy az év melyik időszakaiban virágzó növényekre lenne még szükség a kertünkben (Képen pirostermésű ezüstfa virágdömping).

 

20200501-Vesztegzar-14.JPG

 

 

Még éppen csak elkezdtem, de már volt egy elég komoly aha-élményem ezzel kapcsolatban: a kertünkben jelenleg 5-6 féle olyan virág van, ami számottevő méhlegelőként funkcionál kora tavasszal, a gyümölcsfák virágzása előtt - azonban ezek nagy részét mi hoztuk a kertbe! Odvas keltike, salátaboglárka, pettyegetett tüdőfű...Ezek csupa olyan, nem védett, gyakori, őshonos növények, amik természetesen az erdők aljában élnek, és még azelőtt megpróbálják lezavarni tennivalóik nagy részét, mielőtt kilombosodnak fölöttük a fák. Én azért hoztam őket innen-onnan, mert láttam, hogy a bozótnak vannak olyan sötét részei, amiknek az alja teljesen üres, mivel nyáron nincs elég fény, az idevaló fajok viszont maguktól nem találnak ide. Gondoltam, miért ne töltenénk ki ezeket a helyeket is valami jóval… De azon azért én is elcsodálkoztam, hogy ezzel ökológiailag is mennyire nagy pluszt kapott a terület. Remélem nem kövez meg ezért senki, de én bizony melegen javaslom, hogy akinek vannak a kertjében hasonlóan sötét, üres aljú foltok, például fák vagy sűrű bokrosok aljában, az nyugodtan telepítsen oda néhány tövet ezekből a gyakori fajokból. Nem védett növényfaj és nem védett terület esetében ez nem ütközik semmilyen szabályba! Ha olyan helyet választunk, ahol az adott fajból sok van, akkor az eredeti populációnak nem ártunk számottevően, viszont a fajt eljuttathatjuk egy neki való új helyre. Utóbbit jól igazolja, hogy én a fent sorolt fajok mindegyikéből tényleg csak pár tövet ültettem, de néhány év alatt mindegyik számottevően elszaporodott, ékesen bizonyítva, hogy ide valók lennének, csak egyedül nem voltak képesek idetalálni. (A képen látható salátaboglárka ráadásul finom is: virágzás előtt fiatal leveleit salátába tesszük. Idén már úgy elszaporodott a kertünkben, hogy nekünk is jutott belőle.)

 

20200501-Vesztegzar-15.JPG

 

Megfigyelünk, vetünk, ültetünk, öntözünk, építünk. Nagyon szeretem ebben a fajta kertészkedésben, hogy ami történik, az legtöbbször nekünk is jó, és a természetnek sem árt, sőt. A madaraknak épített itató nekünk is örömet és hasznot fog hozni, az általunk ültetett növényekből a természet is hasznot húz majd, és ez így van jól. Úgy gondolom, hogy ez a mostani helyzet – ahogy minden válság – egyben egy hatalmas lehetőség is, és nagyon-nagyon reménykedek benne, hogy nem ugyanott folytatjuk majd, ahol a járvány megakasztott minket. Amire viszont leginkább közvetlen ráhatásunk van, az a saját környezetünk. Arra törekszünk, hogy a kertünk a vesztegzár elmúltával biztonságosabb, gazdagabb és jobb hely legyen nekünk, és a többi velünk osztozó élőlénynek egyaránt!

 

20200501-Vesztegzar-17.JPG

 

 

Teremtő napokat kívánok Nektek is, vigyázzatok magatokra!

 

Sok szeretettel,

Zsuzsi

Rabul ejtett az erdőkertészkedés gondolata, így 2014 elején vettünk egy telket Száron, ahol szép fokozatosan szeretnénk kialakítani a saját, szipi-szupi erdőkertünket. Ez a blog főleg ezt a folyamatot szeretné megörökíteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy kicsit összehozza a téma iránt érdeklődőket, és serkentse a tapasztalatok cseréjét.

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég 2020 máj. 29, péntek