Ugyan rengeteget mászkálunk és nézelődünk a kertben, van, amire az efféle irányítatlan megfigyelés nem igazán alkalmas. Az elmúlt egy-két évben támadt bennem egy olyan kíváncsiság, hogy vajon mennyire kiegyensúlyozott a kertünk virág-szempontból. Bár sokszor dolgozhattam együtt rovarokhoz értő kollégákkal, magam nem vagyok rovarász. Ennek ellénre számomra így is (és valószínűleg az ezt a bejegyzést olvasók döntő többsége szerint úgyszintén) eléggé egyértelmű, hogy egy kertben ökológiailag az a szerencsés, ha a vegetációs periódusban lehetőleg végig sok és sokféle virágot találnak a rovarok. Nekem viszont az volt az érzésem, hogy a mi kertünk még némileg hiányos ebből a szempontból, ezért úgy döntöttem, 2020-ban végzek egy kis irányított megfigyelést a témában.

Azt találtam ki, hogy hetente végigsétálok a kertünkben, felírom a virágzó növényeket, és heti felbontásban beikszelgetem, hogy kik virágoznak éppen. Végül a gyakorlatban inkább kéthetente sétáltam így végig, mert nem is jutottam gyakrabban hozzá, és feleslegesen sűrűnek is éreztem. Illetve nagyon hamar rájöttem arra is, hogy virág és virág között hatalmas különbségek vannak (jé…), ezért rászoktam, hogy azokat a növényeket, amiket kiemelkedően hasznos méhlegelőnek találtam, külön megjelöltem. Ez nyilván egy eléggé szubjektív kategória, azokat a növényeket jelöltem így, amiket jó időben szemmel láthatóan rengeteg rovar látogat, vagy amikből annyira sok van, hogy még a közepes rovarvonzásukkal is kiemelkedően hasznosnak tűnnek.

Egy-egy ilyen virágkör a mi 3300 nm-es kertünk esetében olyan 15-20 percembe került, de ha visszaemlékszem a tavalyi évemre, ezek a séták a legszebb emlékeim között vannak – nagyon-nagyon üdítő virágokat nézegetve és döngicsélést hallgatva sétálgatni a kertben, különösen, hogy erre lehetőség szerint igyekeztem napsütötte délelőttöket választani. Az év során számos aha-élményben volt részem, a virágséták tapasztalatai pedig nagyon jól megmutatták, hogy milyen irányba érdemes lépegetnünk akár növénytelepítések, akár például a gyepkezelés részleteit illetően. Ebben a bejegyzésben a főbb tanulságokat szeretném veletek megosztani, a végén pedig kedvcsinálónak megmutatok azokból a virágokból párat, amik nálunk a rovarok kedvencei – azt hiszem, elég kellemes bejegyzésnek ígérkezik! :-)

1. Gyep és a fásszárúak által dominált erdőkert (vagy akár egy gyümölcsös) virág szempontból nagyon jól kiegészíti egymást! Tulajdonképpen az egyik fő ok, amiért elkezdtem az egészet, éppen az ezzel kapcsolatos félelmem volt. Évek óta volt bennem egy kis bizonytalanság abban a tekintetben, hogy a május végi nagy kaszáláskor egyszerre lenullázzuk a(z amúgy ilyenkor már elvirágzóban levő) kaszálórétünket virág szempontból, és ennek vajon mennyire van drasztikus hatása a kert egészére nézve. Az derült ki, hogy viszonylag kicsit. A virágévkör nálunk nagyon nagy vonalakban így néz ki: koratavasszal, valamikor márciusban kezdik az erdei lágyszárúak és erdei körülményekhez adaptálódott bokrok (képen elvirágzóban levő mézbogyó, ugyan ez a kép idén április 8.-án készült, emlékezetes marad…),

majd áprilisban berobban a rengeteg gyümölcsfa – ez az az időszak, amikor minden kertben rengeteg dolguk van a beporzóknak (képen habos-babos meggybozót).

Amikor viszont a gyümölcsfák nagy része már elvirágzott, nálunk folytatja a kaszálórét, ami éppen májusban a leggyönyörűbb.

Szerencsére, amikor mi május végén, június elején megejtjük az első nagykaszálást, éppen akkor virágzik néhány elég jól mézelő fa és bokor a bozótunkban, egészen pontosan a keskenylevelű ezüstfa, fagyalok, szőlők, japánakác és vadrózsa (képen).

Majd a Magyarországon sokszor eléggé virágszegény nyár közepén-végén ismét újravirágzik a kaszálórét. Szóval ez a parám eléggé elmúlt.

2. Egy sokfajos gyep az év igen nagy részében tud virágozni, így viszonylag kiegyensúlyozott táplálékkínálatot jelenthet a beporzóknak. Például a mi gyepünk meghatározó faja, a réti boglárka gyakorlatilag április közepétől július közepéig szinte folyamatosan virágzik, és ebben a május végi kaszálás csak egy nagyon rövid szünetet okoz, sőt, ugyan kisebb mennyiségben, de nyár végén-ősszel van egy újabb virágzási hulláma is.

Az is igaz viszont, hogy ez termőhely-függő is, a szárazabb gyepek nyáron szoktak tartani egy komolyabb szünetet.

3. Azt hogy egy gyep mikor virágzik, kaszálással/fűnyírással nagyon jól lehet szabályozni! Ha egy kaszálót teljes virágzásban (vagyis még a magérlelést megelőzően) kaszálunk le, az kisebb mértékben ugyan, de valószínűleg néhány hét múlva újra fog virágozni. Illetve sétáim során azt is megfigyeltem, hogy nálunk az utakon és nyírt tisztásokon rengeteg a fehér here, ami nyírás után nagyon gyorsan újravirágzik.

Úgyhogy rászoktunk, hogy az éves nagy kaszálások előtt 1-2 héttel próbáljuk lenyírni az utakat, így a kaszálás idejére az utakon a fű is újranő kicsit (a legelésző rovaroknak is van hova menekülniük), és virágot is találni (Gyeppiszkálásról itt írtam bővebben).

4. Evidencia, de azért leírom: A fajgazdagság jó! Az első pontban felvázolt éves periodicitás a nagy virágtömegekről szól, de egy mienkhez hasonló fajgazdagságú területen tavasztól őszig mindig virágzik ez-az – az én listámon nagyjából 110 féle rovarbeporzású virágos növény szerepelt, pedig a nagyon kicsi, rovar szempontból elhanyagolhatónak tűnő fajokat fel sem írtam. A fajgazdagság azért is fontos, mert az ökológiai kapcsolatok is sokfélék, sok féle virág sok féle rovarnak fog táplálékot nyújtani.

5. Bármennyire is fura, a mi kertünkben a kis mennyiségben bár, de jelen levő invaziv növények kiemelkedően fontos méhlegelők. Azt eddig is láttam, hogy ősszel az aranyvessző és egy idegenhonos őszirózsa adják a fő virágtömeget, most viszont az is kiderült, hogy a japánakác éppen a kaszálórét elvirágzásakor, június első felében virágzik. Úgyhogy kordában tartjuk őket, de mi egyelőre mindegyiket megtűrjük, mert számos előnyüket látjuk (Erről a témáról pedig itt írtam bővebben).

6. Kezdem megtanulni értékelni az egynyáriakat is. Az évelőknek rengeteg előnyük van, ezért amióta elkezdtünk kertészkedni, mindig arra törekedtem, hogy lehetőleg sehol ne látsszon ki a csupasz talaj, mindent sűrűn takarjanak élő, lehetőleg évelő növények. Ez nagyjából sikerül is – de csak nagyjából. Azzal, hogy élünk, jövünk, megyünk, ténykedünk, óhatatlanul keletkeznek kisebb nyílt talajfelszínek, például utak mentén, zsebkendőnyi veteményeseinkben, vagy amikor a terepszinteket igazgatjuk. Ezeken a foltokon, amint esik egy kis eső, termőhelytől és magbanktól függően azonnal kikel néhány, zömmel egynyári gyomnövény, ez a szukcesszió első lépése, így van jól. Nálunk ezeknek a kis foltoknak az egyik meghatározó növénye a piros árvacsalán, és tavalyi tapasztalat, hogy tavasszal, valamikor március második felében, ez az egyik első komolyabb méhlegelő a kertben. Valamennyi még a kaszálóréten is megjelenik belőle, főleg a vakondtúrásokon…

…de a legkülönbözőbb szabad talajfelszíneket képes kihasználni. Örülünk neki, hagyjuk.

Viszont szintén tavaly jutottam el először oda, hogy egy frissen kialakított ágyásról úgy döntöttem, egyelőre megpróbálok egy vegyes egynyári virágágyást kialakítani belőle. Ugyan ez a tavalyi extrém száraz tavaszon kifejezetten melós volt, utána én is meglepődtem rajta, hogy milyen hosszan, gyakorlatilag nyár közepétől a fagyokig volt ez egy üde színfoltja a kertnek:

A mi klímánkon szokásos, hogy tavasszal rengeteg a virág, nyáron és ősszel viszont jóval kevesebb, egy ilyen egynyári virágsziget ezen sokat javíthat. Úgyhogy idén már bátrabban tartom nyitva a szemem, és ha valahol éppen kialakult egy kis nyílt folt, oda szívesen szórok egy kis virágmagot. További előnye egy ilyen ’In medias res’ virágszigetnek, hogy kapunk egy plusz évet, ami alatt ki lehet találni, mit kezdjünk az adott területtel.

7. Az utolsó nagy tanulság akkor ért, amikor év végén kíváncsiságból bejelölgettem, hogy a virág szempontból nem elhanyagolható növényekből mennyit hoztunk mi a területre. Már év közben is sokszor éreztem, hogy nagyon sok körben volt a virágok számottevő része új lakó – de hogy ennyire: a 110 szóban forgó fajból több mint 50-et mi ültettünk! Szóval az utolsó, egyben egyik legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy virág szempontból relatíve könnyen és gyorsan javítható egy terület – bár minden általunk okozott ökológiai problémát ilyen egyszerű lenne orvosolni! Képen kis botanikai krókuszok (Crocus tommasinianus). Tavaly ősszel elültettem, idén tavasszal már kék fadongó szerencsétlenkedik rajta. Arra a legtöbb virágnál érdemes figyelni, hogy a rovarok számára szinte mindig a kevéssé nemesített, vadhoz közelebb álló formák a hasznosabbak, lehetőleg ne nagy, telt, húdecifra virágúakat keressünk. Hiába, a virágnemesítés során nem igazán az ökológiai hasznosságra szelektálnak a növénynemesítők.

Végül pedig, az eddigieket kiegészítendő, következzék még néhány rovarbeporzók számára hasznos növény a kertünkből. A lista nyilván erősen szubjektív, és rengeteg fajt lehetne még hozzátenni – mi, mivel az első években főleg a fákra és bokrokra koncentráltunk, az ezirányú fejlesztéseknek még eléggé az elején járunk.

Egy alakuló erdőkert aljában idővel egyre több az árnyékos folt – a természetben az erdei lágyszárúak is ilyen körülményekhez adaptálódtak, ezért sokuk nagyon korán, még a fák áprilisi kilombosodása előtt virágzik. Nálunk nagy tapasztalat volt, hogy hiába lennének megfelelőek számukra a viszonyok, ezek a fajok maguktól alig találtak ide, pedig kedves és hasznos színfoltjai a kertnek. Szerencsére ezen könnyű segíteni.

Illatos ibolya…

…az ujjas keltike véletlenül érkezett egy adag lomblevéllel…

…de az abszolút kedvencem a témában a pettyegetett tüdőfű. Nagyon jól érzi magát a bokrok tövében, magától szaporodik, gyönyörű, nagyon szeretik a méhek, és elképesztően hosszan virágzik, március elejétől egészen április végéig!

Mindenki ismeri, de olyan fontos, hogy mégis idetettem: a pitypangban az a jó, hogy nagyon kisigényű, így rengeteg helyen megtaláljuk. Mivel jól bírja a nyírást és taposást is, a százszorszép mellett ez az a faj, amelyik még efféle helyeken is tömegesen virágozhat – csak annyi a dolgunk, hogy kicsit ritkábban nyírjuk a füvet.

Nálunk hasonlóan hasznos és tömeges faj a kerek repkény is – szintén tavasszal virágzik, és nagyon-nagyon sok méhecske szokott döngicsélni rajta. Egyrészt sok helyen van ilyen a gyepünkben, másrészt bír némi árnyékot is, és nagyon gyorsan terjed, így sok bokor alatt egyre inkább fontos talajtakaró, szeretem.

A lágyszárú pillangósok szinte kivétel nélkül nagyon népszerűek a beporzók között. A képen talán a két leggyakoribb faj, fehér here és réti here, de ugyanígy nagyon jók például a bükkönyök, lednekek, tarka koronafürt is – egy jóféle gyepben Magyarországon szinte mindig van helye valamennyi pillangós növénynek, ezekkel akár utólag is felül lehet vetni.

Nem így szoktunk gondolni rájuk, de – számos egyéb hasznuk mellett - a hagyma nemzetségbe tartozó növények is nagyon jó méhlegelők. Képen virágzó medvehagyma látható, de nálunk nagyon népszerű a sarjadékhagyma (Allium fistulosum), a kínai metélő fokhagyma (A. tuberosum) és a metélőhagyma (A. schoenoprasum) is a méhecskék között.

Kakukkfű, oregano, menták, citromfű, zsályák és társaik – az ajakosok családjában is rengeteg hasznos virágot találunk. Képen kakukkfű, nálunk minden tavasszal gyönyörű szőnyeget alkot az egyik ágyásban.

Gumós nadálytő, a permakultúra ikonikus növénye. Nem is igazi perma-videó az, amiben nincs belőle egypár. Elsősorban mint kiváló mulcsanyagot adó tápanyag-akkumuláló növény szokták emlegetni – de én, bevallom, elég ritkán mulcsozok vele, mert olyan hosszan virágzik, és úgy szeretik a nagyobb termetű méhek, hogy legtöbbször sajnálom levágni.

Nem olyan nagyon feltűnőek, de a rovarok elég széles körét vonzzák az ernyősök is, nekik is érdemes helyet találni a legtöbb kertben. Keszekusza képen sárga ernyős virág a pasztinák, fehér színű pedig a vadmurok, mindkettő elsőrangú a műfajban – de ugyanilyen hasznos például az évelő édeskömény, vagy a veteményesben virágzó kapor is.

A kékszakállt pedig azért szeretem nagyon, mert egészen későn, szeptember-október magasságában virágzik, amikor már szűkösebb a kínálat.

A sort még hosszan lehetne folytatni, mindenkinek vannak kedvencei…tényleg fantasztikus, hogy ebben a témában relatíve milyen könnyen lehet eredményt elérni! Úgyhogy virágosításra fel! :-)

Sok szeretettel,

Zsuzsi